Folytatom beszámolómat a portugál fővárosról. Ezúttal arról a három látnivalóról fogok írni, amelyek távolabb helyezkednek el a városközponttól, de mindenképpen érdemes őket megnézni.
Felfedezések emlékműve
A portugálok joggal büszkék arra, hogy részt vettek a nagy földrajzi felfedezésekben. Épp ezért a nemzeti nagy hősük Vasco da Gama, akinek neve mindenhol felbukkan a városban. Róla van elnevezve az egyik híd, meg persze sok minden más is és ő áll a Felfedezések emlékművének (Padrão dos Descobrimentos) élén is.
 |
| Felfedezések emlékműve |
Ez a hatalmas torony-szobor a 15-16. századi felfedezéseknek állít emléket. 52 méter magas és formáját a portugál karavella ihlette. Hajóorr szerű részén 33 ember szobra áll, köztük uralkodók, térképészek, utazók, művészek, tudósok és misszionáriusok. A sor élén természetesen Vasco da Gama helyezkedik el.
A műemlék teteje kilátó, ahonnan körbetekintve látszik a folyótorkolat, a híd és a másik két közeli nevezetesség. Illetve a szárazföld felőli oldalon az építmény előtt a márványlapok egy világtérkép mozaikját alkotják, amelyet fentről érdemes megnézni.
Mi nem mentünk fel, mert épp úton voltunk egy másik helyszínre és úgy terveztük, majd visszajövünk.
Jó tanács minden utazónak:
Ha alkalmad nyílik megnézni, kipróbálni, lefotózni valamit, tedd meg és ne halaszd későbbre!
Szóval nem jöttünk vissza, amit késő délután, éhesen és kissé fázósan (hiába volt július, Portugália eléggé szeles ország, főleg a magaslatokon, így többször volt szükségem pulóverre, mint gondoltam volna) nem bántam annyira. Most visszatekintve azonban úgy gondolom, megérte volna azt a cirka 20 percet.
Szent Jeromos-kolostor
 |
| a kolostor a templom bejárata felől |
Lisszabon ezen folyóparti részének legcsodálatosabb épülete ez a kolostor, amely a világörökség része is.
1501-ben kezdték építeni és közel egy évszázadig zajlottak a munkálatok. Épp ezért több stílusjegyet is visel, ám a gótikus elemek a legszembetűnőbbek.
A kolostor egy igazi épületkomplexum, amelynek két része látogatható. Egyrészt a templom (ingyenes a belépés), ahol több híres ember is nyugszik. Persze, hogy Vasco da Gama is, akinek szarkofágját meg is lehet csodálni. Másrészt a kolostorépület (ez már belépődíjas) a csodálatos kerengővel.
 |
| épület a kerengő felőli oldalon |
Ahogy a képeken is látszik, nagyon sok itt a látogató. Mi egy elég hosszú sorba álltunk be, ami a bejárat előtt kanyargott. Azonban nem tartott olyan sokáig a sorban állás (mint mondjuk a liftnél...) és az épület méreteiből adódóan képes felvenni azt a rengeteg turistát, ami beözönlik ide nap mint nap.
A látvány egyébként akár a hosszabb várakozást is megérte volna. A kerengő gyönyörű és olyan kellemes és békés hangulata van, amelyet mindenképpen meg kell csodálni. Ráadásul a kolostor rész felől be lehet pillantani a templomba is, méghozzá a karzatról. Illetve nyílik ajtó a refektóriumba, ahol kedvenceim, a csempék ismét rám köszöntek. Szóval megéri a buszozást (mi busszal jöttünk ide és villamossal mentünk vissza a belvárosba), megéri a sorban állást és megéri a belépőjegyet is. Ráadásul, ha az ember időben érkezik, tud kombinált jegyet venni ide és a Belém toronyhoz, amiről rögtön írok is. Ám előbb még néhány kép ízelítőnek:
 |
| kerengő |
 |
| belső udvar |
 |
| refektórium |
 |
| a templom belső tere |
 |
| Vasco da Gama sírja |
Belém torony
Van még egy lenyűgöző és emblematikus épület közel a kolostorhoz és az emlékműhöz, a Belém torony (Torre de Belém).
Ez a torony az évszázadok során több szerepet is betöltött. Kezdetben védelmi funkciója volt és kezdetben a folyó közepén állt. - Lisszabon a Tejo folyó torkolatánál helyezkedik el, így az összes vízparti képemen a folyó és az óceán találkozása látható különböző perspektívákból. (Ne kérdezzétek, hol kezdődik az óceán és hol végződik a folyó, annyira nem vagyok jó a környék földrajzából.) - A Belém tehát a folyóban állt, most viszont a szélén helyezkedik el. Nem, nem városrendezés miatt tolták arrébb, hanem a természet ítélte úgy, hogy nincs jó helyen.
 |
| Belém torony |
1755-ben volt egy 9-es erősségű földrengés, amely meghatározta Lisszabon történetét. Gyakorlatilag legyalulta a várost, nem volt olyan épület, amely ne sérült volna meg, a partszakasz pedig a cunami következtében teljesen megsemmisült. A katasztrófában kb. 15 000 ember veszítette életét. A városban ezért nagyon sok helyen megemlékeznek erről a szörnyű napról és a torony is ezért került közelebb a szárazföldhöz, mivel a rengés megváltoztatta a folyó medrét is.
Ismerve a történteket, csak még lenyűgözőbbnek tűnik ez az épület. Már az elismerésre méltó, hogy megmaradt és használható volt később is, mint őrtorony, világítótorony, sőt mint börtön is.
 |
| a toronyban |
Ahogy az első képen látszik, itt is nagy volt a sor. Itt azonban rettentően lassan haladt. A toronynak ugyanis korlátozott a befogadóképessége, így mindig csak bizonyos létszámú ember tartózkodhat benne. Mivel nekünk volt előre váltott jegyünk, előre mentünk a sorban. Ott azonban addig araszolgattunk, míg a szervezők kissé fel nem pörgették az eseményeket.
Portugálokról általánosságban elmondható, hogy nincsenek a szervezés magaslatán. Csak akkor kezdték el szabályozni a sorból két sor, majd egy nagy kupac ember alkotta tömeget, mikor közelítettek a zárás időpontjához. Addig ezért nem volt egyértelmű, hová álljon az, akinek már van jegye és hová az, aki a pénztárhoz szeretne jutni. Az előre megváltott kombinált jegyünkkel azonban még így is jól jártunk, mert fél óra várakozás után beengedtek. Érdemes tehát a kolostornál megváltani a jegyet ide is.
A torony belülről azonban már nem olyan érdekfeszítő. A kilátás szép és érdekes benne lenni egy ilyen régi épületben, azonban meglehetősen szűkös. Csigalépcső vezet fel a tetejére, ami minden fordulóban fényjelzéssel szabályozva van, hogy épp lefelé vagy felfelé szabad rajta haladni. Erre azonban a látogatónak magának kell rájönnie, különben csak értetlenül pislog, hogy mi sípol. A torony alján van egy börtöncella, de ennyiben ki is merült az, amit nyújtani tud.
Itt tehát nem mondhatom, hogy igazán megérte a hosszú sorban állást, mert nekem kívülről jobban tetszett, de azért persze, ha az ember erre vetődik, egyszer érdemes vetni egy pillantást a belsejére is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése