Angyalvér

Végre elmondhatom, hogy olvastam Nalini Singh tollából, illetve azt is, hogy olvastam az Egmont Kiadó egyik kötetét. 

Hogy ez miért ilyen fontos nekem? Mert már rettentő kíváncsi voltam.

Történt ugyanis, hogy a könyvtárban bolyongva az írónő nevére bukkantam, ami ismerősnek tűnt. Molyon meglehetősen sokszor hallottam már róla, többnyire jókat. 

Aztán ott volt a sok érdekesnek tűnő könyv, amit az Egmont Kiadó jelentett meg, így rájuk is kíváncsi lettem. A kiadó profilja úgyis beleesik az érdeklődési körömbe.

Nos, így esett meg, hogy rövid gondolkozás után hazahoztam magammal az Angyalvért. Nem bántam meg.

A borító csodálatos. Szeretem a sejtelmes külsőt és a véres toll nagyon el lett találva. Redl Anna borítótervező nagy tapsot érdemel. Külön piros pont jár továbbá a belső borítóért, ami piros.

A könyv 440 oldalával számomra már megszokott vastagságot mutat. Épp a kényelmesen olvasható kategóriába tartozik. (Bár szeretem a vastag köteteket, azok nem mindig praktikusak hordozhatóság szempontjából). Betűtípus is ideális.

Látszik, hogy a kiadó elég időt fordított rá, amit a szöveg tisztasága is mutat. Csupán néhány elgépelést találtam, ám egyik sem volt olvasás szempontjából zavaró.

Az Egmont Kiadó így megnyert magának, bár nem adják olcsón ezeket a szépségeket.

Fülszöveg:

"A vámpírvadász Elena Deveraux tudja, hogy ő a legjobb a szakmában – abban viszont már egyáltalán nem biztos, ez elég is lesz ahhoz, hogy túlélje legújabb megbízatását. Megbízója, a világot irányító arkangyalok egyike, Raphael fenyegetően vonzó, de az évezredes hatalom kegyetlenné tette. Elena tehát nem hibázhat, ha kedves az élete – még akkor sem, ha lehetetlen feladatot kell megoldania. 

Még ha a vadászatot meg is ússza ép bőrrel, lehet, hogy az arkangyal csábító hatalmának nem tud ellenállni. Márpedig ha az angyalok játszani kezdenek, gyakran megtörik halandó játékszereiket…"

Elsősorban kíváncsiságom csillapítása miatt kezdtem bele. No, meg mert angyalok a főszereplői, ami szintén felpiszkálta érdeklődésemet.

Érdekes, hogy a vámpírok helyét kezdik átvenni az angyalok, már ami a paranormális könyveket illeti. Szerintem, mégsem kellene aggódniuk a vérszívó drukkereknek, mivel angyalokról nehezebb írni és egyelőre nem robbantak be a piacra. Ez pedig számomra még vonzóbbá teszi őket.

Az elején aggódtam. Féltem, hogy Anita Blake utánzat lesz és át fog menni pornóba. Szerencsére, nem így történt. Mégis az első száz oldalig nem nyerte el tetszésemet. 

Az akció lapos volt, nem érdekelt Elena és Raphael verbális párbajai arról, melyikük a vagányabb. Sőt, még az arkangyal karaktere sem tetszett. Az írónő beállította a város legridegebb szexistenének, akit senki sem érhet el, erre a következő félszáz oldalon nem tett mást, mint megpróbált bejutni a főszereplő bugyijába. Ezzel pedig a nyomozós, gyilkosságfelderítős szálat teljesen mellőzték.

Így a könyv egyharmadán csupán azért rágtam át magam, mert a körítés humoros, a szereplők beszólásai felüdítettek és rettentő kíváncsi voltam már a mumus Urramra.

Közben pedig az angyalokon töprengtem és nevettem a fejemet fogva. A világ érdekes, de nem túl kidolgozott. Értem én itt az angyalok bizonyos tulajdonságaira. Ezek közül is egyre: szárnyuk van.

Az írónő minden második bekezdéseben leírja, milyen szépek Raphael szárnyai (na meg szeme), mégsem bírtam elképzelni néhány dolgot. Egy magas, izmos férfi földet söprő szárnyakkal, oké. Repül velük, oké. De hogy a búbánatba veszi fel és le az ingét? 

Mert tudjuk, hogy spéci széke, ágya, fürdőszobája van miattuk, de semmit nem tudunk a ruhatáráról. Leszámítva a tényt, hogy folyton szívdöglesztő a megjelenése. Gondolom, én voltam az egyetlen, aki, mikor Raphael vetkőzni kezdett, a homlokát ráncolta és agyalt, lyuk van vajon a szárnyaknak, vagy nincs is háta az ingének, ahelyett, hogy a papucsába olvadt volna.

A másik dolog, amin jót nevettem, már a cselekmény beindulása után jött elő.

A dolgok ugyanis tetszetős irányt vesznek néhány gyilkosság után. Főhősök végre akcióba lendülnek és kicsit kimásznak a romantikus-erotikus ködből, ami rájuk telepedett.

Szóval nekiállnak nyomozni és itt már sírva röhögtem. Elena különleges képessége egyszerűen nevetséges: olyan , mint egy vadászkopó, szag után nyomoz. Az arkangyal csettint, mire a főhős megy az orra után, szó szerint. Valami egyedibbre számítottam...

Mindezen hiányosságok ellenére lekötött a könyv. Kíváncsian figyeltem, mi sül ki a dolgokból és megnyugodva érzékeltem, Raphael birtoklási vágyának köszönhetően, hiába a sok szexi hím, nem lesz itt orgia. Közben egyre több morzsát szedtem össze az angyalok és vámpírok ügyes-bajos dolgairól, ami jót tett a könyv világáról alkotott képemnek. Ráadásnak nevettem a humoros részeken.

A karaktereket is megkedveltem. Raphael személyisége kiforrt, míg Elena összekapta magát. Ransom, Dimitri és Méreg pedig igazi színfoltot nyújtott. 

Összességében, bár a vége teljesen kiszámítható volt, kikapcsolódásnak tökéletesnek bizonyult. Senkit se tévesszenek meg negatívabb soraim, végül is tesztet a könyv. Nem bántam meg, hogy elolvastam és a folytatásra is kíváncsi vagyok, ám nem nyűgözött le annyira, hogy rajongó legyek. A vámpírok és angyalok pedig cseppet sem lettek szimpatikusabbak, bár kétség kívül egzotikus ez az összeállítás.

Azoknak ajánlom, akik kedvelik a paranormális románcokat, az angyalokat és a szerelmi szál erőteljesen erotikus töltetét. 

A hátsó borítón szereplő felhívás, a felnőtt tartalom, a brutálisan véres gyilkosságok és a főszereplők túlfűtött vonzalma miatt van. De nem kell tőle megijedni, mindkettő mértékkel van a könyvbe építve.

Néha magammal cipelem az aktuális olvasmányomat, ha tudom, lesz néhány percem egy-két oldal átlapozására. Így történt, hogy Angyalvért olvasva sütöttem muffint.

Nem vagyok konyhatündér típus, csak ritkán vetemedem sütésre, főzésre. Egyik este mégis nekiláttam körtés muffinokat készíteni. Azért este, mert ilyenkor csak az enyém a konyha. 

Szóval sütöttem, miközben bömbölt a rádió, és amint sütőbe kerültek a finomságok, leültem olvasni egy kancsó tea mellé. Így egyszerre tudtam figyelni a muffinokat és Elena egyre sokasodó problémáit. 

Az idilli estét meg is örökítettem a mellékelt képpel. Mert nincs is jobb, mint könyvet bújni forró tea és frissen sült finomságok társaságában. 

Kiegészítés:

Nalini Singh (aki amúgy új-zélandi származású) a sorozatírók közé tartozik. 

Az Angyalvér az Angyali vadász sorozatának első kötete, amit még négy másik rész követ. Ezek közül három (Angyalcsók, Angyaltánc, Angyalkard) szintén elérhetők magyarul. Az ötödik könyv (Angel's Strom) szeptemberben fog megjelenni, így a magyar kiadásra egy kicsit még várni kell. Ha információim nem csalnak, az ötödik lesz a sorozat befejező része.

Ehhez a sorozathoz azonban tartozik egy kis ínyencség is, egy novelláskötet, amiben a mellékszereplők életébe nyerhetnek bepillantást a rajongók. Ez a könyvecske Angyali szárnyalás címen magyarul is elérhető. 

Az írónő egy másik sorozatot is írt, amit az Egmont Kiadó szintén megjelentetett hazánkban. Ennek a sorozatnak magyarul elég hosszú címet adtak: Egy világ - két faj - állandó küzdelem. A sorozat 11 könyvből áll. Magyarul az első négy rész érhető el (Vonzódás, Látomás, Borzongás, Feloldozás). 

Az Angyalcsókot láttam a könyvtárban, így biztosan elolvasom, meg amúgy is érdekel a sorozat folytatása. Az arkangyalok háza táján épp elég sok a sötét folt, hogy további izgalmakat ígérjen.

A másik sorozat két kötetét is észleltem a könyvtár polcain, így annak is nekilátok majd valamikor.