2012. szeptember 22., szombat

Klikk

Ismét egy könyvkritikával jelentkezem. Ez azonban egy cseppet rendhagyó lesz, amit rendszeres olvasóimnak talán nem is kell magyarázni. Hiszen elég a mellékelt könyvborítóra nézni és máris garantált a döbbenet. 
Valóban szokatlan egy olvasmány, nem vagyok kimondottan romantikus, rózsaszín alkat. A tini éveimet is magam mögött hagytam (már ha voltak egyáltalán...) és felfordul a gyomrom az üresfejű, vásárlás-centrikus libáktól.
Kérdezhetitek, akkor mégis mit szívtam, vagy mi ment az agyamra, hogy akár kézbe vettem ezt a kimondottan csajos könyvet. Nos, kénytelen voltam, mivel fizikai kontaktus nélkül nehéz megvenni valamit.
Ó, igen, még pénzt is költöttem erre a csillogó szájfényt idéző könyvecskére.
De nem kell megijedni, rögtön megmagyarázom.

Kis családi háttérinfó:
Szélesebb rokonságom meglehetősen kiterjedt. Unokatestvéreimmel (itt a szüleim testvéreinek gyerekire gondolok) kimondottan jó kapcsolatot ápolok. Anyukám oldaláról egy fiú, míg apukám részéről egy fiú és két lány tartozik ezen szűk körbe. Velük rendszeresen találkozom, az ünnepeket pedig mindig együtt töltjük. Így nem meglepő, hogy a születésnapjukat is velük ünneplem.
Ebben a hónapban pedig az idősebbik lány unokatesómnak születésnapja lesz, szám szerint a tizennegyedik.
Mindig sokat töröm a buksim, mit vegyek neki, hiszen már kinőtt a játékokból, a felnőtt kategóriát azonban még nem érte el, így nem jöhetnek szóba a parfümök meg ilyesmik. Ruhát nem merek venni neki, mivel nyolcadikos létére egy fejjel magasabb nálam, így biztosan nem találnám el a méretet. 
Legutóbbi találkozásunk alkalmával azonban sikerült megtudnom, nem veti meg teljesen az olvasást. Persze a könyvmolyságtól még messze van, de már hajlandó egy komplett könyvet kiolvasni pusztán szórakozásból. (Büszkén mutatta, milyen könyvet kapott kölcsön a barátnőjétől.) 
Szóval bevetettem magamat egyik kedvenc könyvesboltomba, hogy felkutassak valami kedvére valót.

Itt jön a képbe a Klikk. Sokáig nézegettem és gondolkodtam, ezt válasszam-e.
Valami könnyed, rózsaszín, tinikönyvet szerettem volna. Az ünnepelt ugyanis tipikus lány. Imádja a divatot, a rózsaszínt, a sminkeket, frizurákat és mindent ami csillog vagy plüss. Amúgy meg bőven benne van a tinikorszakában és rákattant az aktuális trendekre, mint a Disney csatorna tinifilmjei meg a sok nyálas pop énekes, akiket érzékeny zenei lelkületemre tekintettel inkább nem neveznék meg. 
A döntés így a Klikk és a Bad Girl sorozat között ingadozott. Végül előbbi javára fordult a kocka, mivel a Bad Girl sorozat alapján készült a Gossip Girl, amit az utóbbi évadig néztem is. Pletykacica ármánykodása pedig cseppet erősnek tűnt. Nem szeretném megrontani rokonom lelkét a sok intrikával.
A kosaramban, így a Klikk landolt, ami egy sorozat első kötete. (Bevallom, van némi hátsó szándékom. Ha ugyanis elnyeri a hölgy tetszését, a következő ajándékot is betárazhatom a második részével.)
Ez persze nem jelenti azt, hogy el is kellett olvasnom, sőt, azonban én KÖNYVMOLY vagyok, vagyis nem bírom megállni, hogy legalább bele ne pillantsak az elérhető könyvekbe. Szóval a "Jobb, ha leellenőrzöm, mit is vettem." kifogás leple alatt elkezdtem olvasni. Ha viszont elkezdek egy könyvet, szeretem be is fejezni, így jöhet is a véleményem róla.
Fülszöveg:
"A New York-i gazdag családok mind az Octavianba szeretnék járatni csemetéiket, bár azt egyikük sem sejti, hogy ennek nagy ára van, ami pénzben nem mérhető. Az iskolában ugyanis a hírhedt KLIKK négyes fogata mondja meg, mi a kúl és mi a gáz, mi a stílusos és mi az übergagyi, tömören: divatdiktátorok és élet-halál urai ők. 
Massie: a KLIKK alapító tagja és egyeduralkodója. Gondoskodik róla, hogy mindenki értesüljön pasi- vagy ruhatára frissítéséről. 
Alicia: a megalázóan szép kém. Massie hírhozója és állandó tettestársa. Kavarógép, aki a „cukiság” álarca mögé bújva követi el álnokságait. 
Dylan: „a vörös ördög”, aki diétás cuccokon él, bár jól tudja; a gonoszság a legjobb fogyókúra. 
Kristen: az okos és bevállalós negyedik, aki címlaplány mosolyával pillanatok alatt lealáz bárkit, aki az útjába áll.
Claire: a betolakodó, a floridai napsütés imádója. Szőke hajánál csupán kék szeme virít jobban. Habár érte a fiúiskola teljes focicsapata levenné a mezét, mégis meggyűlik a baja a KLIKK szívtipróival, akik minden fortélyt bevetnek, hogy kiközösítsék a trónkövetelőt."
Mint írtam, könnyű, rózsaszín tinikönyvre számítottam, amit többé-kevésbé meg is kaptam.
Első tíz oldal után letettem, hogy átgondoljam: Akarom én ezt? Olyan messze áll az ízlésemtől, mint a papucsállatka a  mesterséges aromáktól. Aztán mégis a folytatás mellett döntöttem és igyekeztem unokatestvérem fejével gondolkodni közben. Nos, nem volt egyszerű.
Először rájöttem, talán mégsem ilyen típusú könyvet kellett volna választanom, mivel tele van márkanevekkel és angol kifejezésekkel, amiket valószínűleg nem fog érteni. (No, nem mintha én az összes márkát el tudtam volna helyezni a fejemben, de legalább a neveik kibetűzése nem okozott gondot.) A ruhák és kozmetikumok iránt érdeklődők viszont biztos kevesebb szemforgatással és szemöldökráncolással olvassák, mint én tettem.
A második problémám a szereplők életkora volt. Korban egyeznek a könyv leendő tulajdonosával, ám a hasonlóság itt véget is ér. Az még nem is baj, hogy hisztis libák (tudtam előre, hogy azok lesznek), de hogy felnőtt nőt játszanak, az egy kicsit sok volt. Úgy értem, hetedikes kislányok és úgy tesznek, mintha ők találták volna fel a Labello-t. Nem kicsit feleselnek a szüleikkel, akik mellesleg a tipikus felelőtlen szülők szerepében tetszelegnek, csupán divaton és pletykákon jár az agyuk (oké, ez közel áll a valósághoz) és amint fiú megy a közelükbe, miniatűr ribancokká változnak. Nem biztos, hogy jó ötlet befolyásolható rokonom kezébe nyomni egy ilyen negatív példaképet. 
Aztán úgy a könyv felénél (gyorsan olvasok ez meg szinte zsebkönyvnek minősül) megváltozott a véleményem.
Bármennyire is asztalt fejeltem tőle, van üzenete a történetnek, ami kifejezetten pozitív.
A klikk lénygében négy barátnőt takar, a menő csajokat, akik közé egy ötödik próbál beilleszkedni. Ez pedig hétköznapi dolog. Hiszen mindenhol vannak népszerűek és kívülállók, mindenki próbál beilleszkedni valahova és aki már pozícióba került, igyekszik megőrizni azt. Épp ezért tipikus tinikönyv, ami bemutatja, mit képes megtenni az ember egy kis népszerűségért, milyen könnyen fordulnak egymás ellen a barátok és milyen gonoszságokra is képesek az ellenségeikkel szemben.
Könnyű átlátni a szereplők viselkedésén és megérteni, miért teszik azt, amit. Bár két karakter mellőz minden logikát. 
Claire annyira buta, hogy az már fáj. Egyrészt ő az egyik főszereplő, a szimpatikusnak szánt figura, akivel azonosulni kellene. Nekem mégis Massie nyerte el inkább a szimpátiámat. Claire sokkal felszínesebbnek tűnt néhány jó gondolata ellenére is.
Chris meg egy tahó. Csuklóból negatívan indulnak nálam a tökéletesnek beállított srácok, mivel mellőznek minden karizmát, amitől jó pasi, a jó pasi. Chrisnek lenne ugyan egyénisége, ez azonban teljesen kiforratlan. Egyrészt a jó fej, vagány srác, akivel lehet flörtölni, másrészt a tetű, aki kihasznál minden lehetőséget, hiába van már barátnője. Nem igazán értettem a viselkedését.
A végére azonban volt jellemfejlődés, amit öröm volt látni. A konklúzió pedig a következő: 
Reményeim szerint, jól választottam, és unokatestvéremnek tetszeni fog, hiszen az ő korosztályának szól. Rózsaszín tinikönyvnek ideális a sok márkanév ellenére is. 
Tinilányoknak ajánlom, viszont aki már kinőtt ebből a korszakából, az inkább messzire kerülje. (Gyorsan neki kell állnom valami más olvasmánynak, mielőtt a rózsaszín lánydimenzióban megzápul az agyam.)

Kiegészítés:
A könyvet az Ulpius-ház Kiadónak köszönhetjük. A borítót szerintem nagyon eltalálták, az élénk színek passzolnak a történethez és a rajzolás is ideális. Oldalszámra vékonyka, de egy tinikönyv ne is legyen hosszabb, a könyv végét pedig a Bad Girl sorozat ajánlója kurtítja. Bekerült ugyanis egy majdnem harminc oldalnyi részlet Pletykacica világából. 
Könyvsorozat első darabja, vagyis van még három kötetnyi folytatás, ami további vásárlásokkal és rivalizálással kecsegtet. Mivel a könyv vége nem teljesen zárt, akinek tetszett, joggal tarthat igényt a folytatásra. 

Film:
 Már a könyv legelején ismerősnek tűnt a sztori. Aztán mikor a két főszereplő találkozott és beindult  a cselekmény, rájöttem, én ezt már láttam.
A könyvből mozifilmet is készítettek, amit jó pár éve meg is néztem. Nem emlékszem, mi okból vetemedtem rá, csak arra, hogy ugyanolyan döbbenettel néztem, mint olvastam. 
A filmben sokkal jobban kijön a plazaszökevény vonal. Így öltözködni hetedik osztályban elég sokkoló. (Én ennyi idősen épp a melegítőnadrágot cseréltem farmerre, ezek meg miniszoknyában meg magassarkúban villognak.)
A cselekmény lényegében ugyanaz, csupán a végét írták át, a bulit, ami nekem sokkal jobban tetszett a könyvben, mint a képernyőn.
Tinifilmnek elmegy, bár láttam már sokkal jobbat ebből a kategóriából. 
Ajánlom-e? Maximum saját felelősségre. Persze, akinek tetszett a könyv, annak nem fog nagy csalódást okozni. 
Tényleg kinőttem én már ezekből... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése