Misfits

Már olyan sok jót hallottam erről a sorozatról, hogy nem bírtam a kíváncsiságommal. Elsősorban Robert Sheehan miatt érdekelt. Ő fogja játszani a most készülő Csontváros filmadaptációban Simon Lewist és az árnyvadászrajongók többsége örömmel fogadta a Misfits-ben nyújtott teljesítménye miatt.

Nos, én nem voltam elájulva tőle, mivel eddig csak a Cherrybomb-ban láttam, az meg nem igazán tetszett. 

Most azonban, hogy megnéztem, mire ez a nagy felhajtás, megváltozott a véleményem. 

Robert egyszerűen zseniális!

Ha ennyire jól el tud játszani egy degenerált marhát, akkor Simonnak is tökéletes lesz. Iszonyatosan jó színész. Máris kifejtem, miért. Szóval Misfits, vagyis Kívülállók.

Ismertető:

"Adott egy csapat fiatalkorú bűnöző egy kis lepukkant angol kisvárosban, akiknek közösségi munkát kell végezniük és egy nap jön egy vihar, amitől szuperképességeik lesznek. Hogy ne legyen egyszerű a dolog, mindenki érzi, hogy a vihar változást okozott, de nagyon lassan ébrednek rá arra, hogy szuperképességeket, és abból is milyet kaptak."

Tudom, az ismertető nem mond sokat, de ez így jó. Ezt a sorozatot látni kell.

Azért megpróbálom összefoglalni, miért is. 

A srácok vagány, laza arcok, igazi bajkeverők. Nekem az első részben még túl zakkantnak tűntek, ez azonban hamar megváltozott és elkezdtem szeretni előbb Nathan karakterét, majd Simont és a többieket. 

Minden epizódban egy újabb megoldásra váró probléma kerül az útjukba, miközben a közmunkát végzik, ráadásul mind a viharral van kapcsolatban. Nem lövöm le a poént, maradjon titok, kit milyen képességgel áldanak meg a villámok, de azt megsúghatom, tökéletesen passzol a személyiségükhöz. Ettől azonban nem lesznek önjelölt szuperhősök, csak még zűrösebbek. 

A karakterek jól kidolgozottak. Mindegyik egy extrém egyéniség, ami sokszor ellentétet és feszültséget okoz közöttük, néha azonban pont erre van szükség, kiegészítik egymást.

Bárki is írta a történetet, az epizódszereplők hátterét egy őrült zseni. Annyira elvan találva minden apró kis részlet attól kezdve, kit miért ítéltek közmunkára, a felügyelőkön át, a furábbnál furább néhány részes karakterekig. Minden rész bővelkedik a meglepetésben, a konfliktusokban, az eszméletlen szövegben és a rengeteg poénban.

Első résznél még féltem, hogy túlságosan értelmetlen lesz és elszaporodnak majd a durva poénok. Aztán ez alaptalannak bizonyult, mikor rájöttem, hogy ez a sorozat mindent kifiguráz, még saját magát is. A sok káromkodás pedig annyira jól volt időzítve, hogy már észre sem vettem. 

Nem vagyok szinkronellenes, mégis azt kell mondanom, ezt eredeti nyelven érdemes megnézni. Nem csupán a poénok és beszólások miatt, hanem Kelly (Lauren Socha) akcentusa miatt is. Az ő szájából még a leggagyibb beszólás is kemény alázásnak hangzik. 

Még egy aprócska poént sem szereznék lelőni, mivel ezek adják a sorozat gerincét, így nem is igazán tudom, miről írhatnék. Talán egy gyors összegzés két kedvenc karakteremről még belefér.

Nathan (Robert Sheehan) felülmúlhatatlan. Ilyen arrogáns, szókimondó seggfejet még nem láttam. Mégis van benn valami, amiért nem lehet nem szeretni, hiába mond mindig óriási baromságokat, tesz hülyeséget gondolkodás nélkül és szól be mindenkinek, aki szembe jön vele. A lazasága és az egész lénye zseniális. Ehhez pedig Robert színészi tehetsége kellett. Amilyen fejeket vágott, amilyen mozgása volt, azt tanítani kellene.

Aztán ott van Simon (Iwan Rheon) az eszméletlen hidegvérével. Ő már a tekintetével is a kanapéhoz szegezi a nézőt. Van benn valami ijesztő a merev tartásával, a csendes megfigyelésével és a szörnyű frizurájával. Tipikus pszichopata megjelenése ellenére azonban mégis szimpatikus. Ráadásul hihetetlenül aranyos, ha mosolyog. 

Mikor pedig ezek ketten egy légtérben vannak ott a néző kezdhet aggódni, nehogy a padlón kössön ki a nevetéstől.

A film humora amúgy kemény szarkazmus, válogatott szitkokkal és helyzetpoénokkal fűszerezve. Igaz, minden, ami elhagyja Nathan száját, mocskosul vicces. 

Persze a többi karakter se rossz, csak engem teljesen hidegen hagyott a szerelmi szálak alakulása és ők kevésbé elvetemült vadállatok, mint az emlegetett két delikvens. 

A sorozat tehát nagyszerű munka, a színészekre nem lehet panasz, így csak ajánlani tudom mindenkinek, aki kikapcsolódásra és sok nevetésre vágyik. Őrült, de szórakoztató.

Eddig három évadot ért meg, ebből én csak kettőt láttam. A harmadik évad első epizódjánál ugyanis félbehagytam, mivel Nathan nélkül nem az igazi és a történet sem a régi már. Ám így is volt két csodálatos évad, vagyis 13 epizód, amin szétröhögtem az agyam. 

Nem bírom megállni videó nélkül. Mivel nem nézek több epizódot, elkezdtem összeválogatott poénokat nézegetni. Gondoltam, beteszek egy ilyen Nathan-mix-et, aztán rájöttem, ezzel elrontanám a poénok meglepetését. Ezért egy másfajta szösszenetet hoztam a legőrültebb kívülállóról. Mivel erős spoilert tartalmaz (az első évad utolsó részének legütősebb képkockáit) csak akkor nézd meg, ha már láttad a sorozatot.

Vigyázat spoiler és vigyázat Nathan támad!

Halkan megjegyzem, mikor az évad végére értem, szinte felkiáltottam: "Robert, tökéletes Simon Lewis lesz belőled!" Aki olvasta a Hamuvárost és látta a sorozatot, az tudja, mire gondolok. ;)

Ráadás:

Támadnak az írek!

A Csontváros filmmel foglalkozó bejegyzéseimben, már írtam, hogy az ír színészek szinte támadásba lendültek. Nos, erre egy újabb jó példa a Misfits. Robert Sheehan ír származásával színesíti a sorozatot, amihez társa Iwan Rheon (Welsh-is születésével). Olyan jó látni, hogy egy brit sorozatban ennyire változatos a szereplőgárda.
Veszélyesek ezek az srácok, csak úgy ukmukfukk belopják magukat az ember szívébe. :)

 Robert és Iwan ebéd közben épp megbeszélik az akcentusok nehézségeit:

Update:
Most olvastam a hírt, hogy Iwan Rheon szerepelni fog a Trónok harca harmadik évadjában. Ezt még muszáj volt közölnöm, annyira örülök a hírnek.