Igényes kiadás kemény kötéssel és sok-sok képpel. 256 lapjával nem egy terjedelmes olvasmány, ám érdemes beosztani.
Fülszöveg:
"Jane Goodall világhírű természettudós több mint fél évszázada emeli fel szavát bolygónkért. A fiatal korában Gombe erdeiben csimpánzokkal együtt élve tett úttörő felfedezéseivel és a kilencvenedik életévéhez közeledve is fáradhatatlan környezetvédő munkájával Jane egy szebb, reménytelibb világ mellett elkötelezett nemzedék felnevelésében vállal tevékeny szerepet.
A remény könyvében a természetnek szentelt életútján szerzett tapasztalatait osztja meg velünk, és beavat minket abba is, hogy miért rendületlen a természet világába és az emberiségbe vetett hite. A könyv társszerzőjével, Douglas Abramsszel folytatott beszélgetései felelevenítik utazásai és aktivista tevékenysége megannyi epizódját, új megvilágításba helyezve korunk nagy krízisét, az éghajlatváltozást.
A világunknak sosem volt még ekkora szüksége a reményre. Korunk egyik legszeretettebb emberének a könyve megmutatja, hogy hatalmas problémáink ellenére is reményt meríthetünk az emberi természetből és magából a természetből."
Ez lényegében egy interjúkötet. A borítón feltüntetett két név ugyanis egy szerzőpárost takar, akik hosszan beszélgettek egymással, és ebből a beszélgetésből született meg ez a kötet. Ez egyrészt kifejezetten közvetlen hangulatot ad a szövegnek, másrészt kicsit eltér a szokványos leíró jellegű narrációtól. Számomra kellemes volt olvasni.
A könyv központi témája - ahogy a cím is mutatja - a remény. Ezt járják körbe beszélgetésük során különféle szempontokból személyes történetekkel és gondolatokkal kiegészítve. Őszintén nem gondoltam volna, hogy meg lehet tölteni egy kötetet egy ilyen kissé filozofikus témával érdekesen. Nos, nekik sikerült. Bár akadtak helyenként ismétlések, ahogy az egy viszonylag szűk téma köré épített beszélgetésnél előfordul, mégis végig fenntartotta a figyelmemet. Ehhez valószínűleg a fejezetek tagolása és a rövid személyes anekdoták is közrejátszottak.
"Van az a híres mondás – folytatta Jane –, hogy a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Az ám, de mi nem kölcsönvettük. Hanem elloptuk! A kölcsön addig kölcsön, amíg meg is adják. Mi ellenben számlálhatatlan év óta lopkodjuk a jövőjüket, a lopásunk mértéke mára teljességgel elfogadhatatlan lett."
A remény elsődleges kontextusa pedig az aggodalom a bolygóért, az élővilágért, az emberiségért, a jövőért. A kötet így egyszerre elmélkedik és ad képet a jelenlegi helyzetről természetvédelem szempontjából. Ráadásul ez a beszélgetés félig a Covid idején zajlott, így akad benne egy kis korkép is.
Mivel reményre elsősorban nehéz időkben van szükség, a kötet rengeteg égető problémára hívja fel az olvasó figyelmét. Ráadásul ezeket a problémákat magunknak okoztuk, amivel szembesülni nem épp kellemes. Ahogy azzal sem kellemes, milyen helyzetben vannak emberek és állatok a világ különböző pontjain. A könyvben tehát helyet kap a sötétség rideg tények formájában, amit ugyan tudunk, ám a hétköznapokban nem mindig érezzük át, és ez mélybe rántja az olvasó kedvét. Aztán viszont jön a fény, a remény, hogy nehézségek mellett is lehet jót cselekedni, ami visszaadja kicsit az ember hitét a világba. Jane ugyanis azt vallja, egy jó történet sokkal hatásosabb, mint a statisztika és ebben száz százalékban igaza van. A könyv tele van jó történetekkel nehézségről, szörnyű tettekről, kitartásról és gondoskodásról, na meg reményről. Igazi érzelmi hullámvasút olvasni, főleg ha az ember érzékeny a globális problémákra.
"Ámulatot és áhítatot kelt bennem ez a hihetetlen világ, amelyben élünk. És az az igazság, hogy el fogjuk pusztítani, mielőtt mindent megtudhatnánk róla."
Az említett történeteken keresztül pedig a két beszélgetőpartner élete is körvonalazódik kicsit az olvasók előtt. Gondolom senki sem fog meglepődni, ha azt mondom, Jane Goodall élete cseppet sem unalmas. Tele volt és van még mindig idős kora ellenére kalandokkal. Ezek a kalandok pedig még érdekesebbé és élvezetesebbé teszik ezt a könyvet. (Az előadása is épp ilyen volt.)
Összességében tehát ez egy olvasmányos ismeretterjesztő történet. Felvet fontos kérdéseket, sürgető problémákat és elmesél jó néhány pozitív végkimenetelű történetet, hogy az olvasó valóban úgy érezze, bár ég a ház, van még remény.
Tetszett, tudom ajánlani. Természetkedvelők előnyben, ám azok is nyugodtan kézbe vehetik, akik szeretnének egy jó beszélgetést olvasni aktuális kérdésekről. Reményvesztett olvasóknak pedig kötelező darab.
"Nekünk szükségünk van a természetre, ellenben a természetnek nincs szüksége ránk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése