A borító nagyon hangulatos, és 400 oldalával épp csak kicsit vaskosabb az átlagnál.
Fülszöveg:
"Nia Imani hajókapitány élete sokban különbözik másokétól. Míg az ismert világokban ugyanúgy telnek az évek, számára a több évtizedet felölelő utazások nem többek néhány hónapnál. Mindenhol várja egy megöregedett barát vagy szerető; ő azonban a legtöbbször csak magányosan sodródik a hajóján, és a következő fizetést várja. Ám egy nap találkozik egy rejtélyes fiúval, aki a megtalálói szerint az égből hullott a földre.
A gyermek nem beszél, egyedül régi fafuvoláján játszott gyönyörű, keserédes zenéjén keresztül kommunikál. Niát megragadják a dalai, és a kettejük között kibomló különös kapcsolat hatására úgy dönt, magával viszi a fiút. A csillagfényes utazás évei alatt pedig a két kívülálló felfedezi a másikban azokat a dolgokat, amelyek saját magukból hiányoznak. A fiú számára ez az otthont, a szeretetet és a biztonságot jelenti. Nia számára pedig a saját világán kívüli, stabil pontot.
Csakhogy nem Nia az egyetlen, akinek felkeltette a figyelmét a fiú. Sóvárog utána a múlt, és amikor utoléri őket, azzal fenyeget, hogy mindketten elveszíthetik azt, ami a legfontosabb: egymást."
Én tényleg kedvelni akartam ezt a könyvet. Tényleg mindent megpróbáltam, hogy megtaláljam benne a jó elemeket, de nagyon kevés ilyen akadt benne, főleg a terjedelméhez képest. Ez a történet ugyanis rémségesen vontatott és helyenként annyira, de annyira untatott. Na, de ne szaladjunk előre, kezdjük az elején.
A narráció darabos. A szerző több karakter szemszögébe belekap, valószínűleg, hogy minél szélesebb világot tárhasson az olvasó elé, csak nem sikerül őket felületesebbnél jobban bemutatnia. Már a kötet nyitánya megmutatja ezt a drabos, töredezett narrációt, hiszen az első fejezet egy mellékszereplő teljes életét meséli el. Olyan mint egy különálló novella, amit valamiért bevezetésként hozzácsaptak egy hosszabb terjedelmű történethez. Értem én, hogy az idő múlását és azt a bolygót kívánta bemutatni vele, ahová újra és újra visszatértünk, csak pont nem érdekelt. Egyszerűen nem hatott meg a karakter, nem érdekelt a sorsa, és kicsit idegesített az idealizált, fejlődésben lemaradt mezőgazdasági lét magasztalása. Tudom, tudom kontraszt a csúnya nagyvállalati befolyás alatt élő városbolygókkal, de ez annyira elcsépelt, fantáziátlan és klisés, hogy itt kezdtem el először unatkozni.
Aztán a narráció átváltott a két főhősre, a fülszövegben is említett kapitányra és a rejtélyes fiúra, és felébredt bennem a remény, hogy mégis jó lesz ez a történet, mégis halad valamerre. Sajnos nem tartott sokáig a lelkesedésem, mert bár itt volt a kötet egyetlen igazán jó fejezete (Fumiko története, ami simán megállta volna a helyét különálló novellaként), a szerző már megint átugrott egy másik karakterre, ráadásul a világ legérdektelebb személyére. A kötet közepe ezért maga a megtestesült unalom. Cirka tíz évnyi utazgatás, családdá kovácsolódás meséje egy unalmas karakter unalmas naplója által bemutatva. Ráadásul itt nem csak az történt, hogy már megint egy új mellékszereplőre fókuszált a szerző a főhősök helyett, hanem a narráció stílusa is teljesen megváltozott tovább növelve a szöveg darabos hatását. Mélységesen unatkoztam rajta, és semmi, de tényleg semmi nem jött át a fülszövegben is említett kötelékből. A szereplők élték az érdektelen életüket, a nagyválalat meg csúnya és gonosz, ebbe próbáljon meg az olvasó érzelmileg bekapcsolódni. Főleg, hogy érdemi párbeszéd nem zajlott a főhősök között, vagy ha zajlott is, azt az unalmas narrátor épp nem hallotta, szóval képzeld oda, hogy milyen szoros a kötelék. Már bocsánat, de azért olvasom ezt a rém unalmas történetet, hogy ezt átadja, nem azért, hogy az érdeketelen, lassú mondatok mögé majd fejben kiegészítéseket tegyek.
Nehéz eldönteni, hogy a narráció okozta ezt a semmitmondó káoszt, vagy a történetvezetés. Mert az igazi kiábrándulás csak ezután jött, amikor "beindult a cselekmény". A szereplők elszúrták, bajba kerültek, többen meghaltak és a nagyvállalatok csúnyák és gonoszak. Ennyi és nem több ez a cselekmény, aminek igazából se átgondolt felépítése, se íve nincs. A fiú veszélyben van, a fiút megtalálja a veszély, a fiút meg kellene menteni, történet vége. Már unom ismételni, hogy ez mennyire unalmas. Ráadásul még csak meg sem kedveltem se a fiút, se senki mást ebben a könyvben, így nem igazán tudtam aggódni vagy izgulni miattuk. A lezárást meg inkább hagyjuk, mert nyálas, és mert tuti nem ott van vége a történetnek, de itt már a szerző nem akarta, hogy az olvasó tovább gondolja...
Apropó gondolatok, na ez a fajta sci-fi az, ami nem csúszik nekem. Ha tudományos fantasztikum, akkor legyen tudományos egy csipetnyi fantasztikummal. Nem, az áltudomány nem ez a kategória. Egyszerűen minden hiteltelen ebben a könyvben leszámítva a kinyirtuk a bolygót, ezért a gazdagok elhúztak az űrbe, gondolatot. Semmi sincs megalapozva, ráadásul a szerző kitalált néhány jól csengő nevet, de hogy az mégis mit takar, már elfelejtette kifejteni. Na, nem feledékenység okán, hanem puszta lustaságból, mert köze nincs a fizikához és úgy általánosságban a tudomány működéséhez. Ez pedig durván érződik a történeten.
Szóval van egy hiteleten sci-fi világ, vannak benne elcsépelt kisék (a nagyválalat gonosz, az elszigetelt mezőgazdasági élet pedig jó) és van benne egy megalapozatlan kapcsolat két érdektelen főhős között. Na, meg sok feleleges szócséplés, sok unalmas mellékszereplő és egy igazából sehová sem vezető történet, aminek nincs vége, csak próbálta a szerző katartikusan lezárni az egészet. Nem tetszett, nagyon untam.
Összességében tehát ez egy darabos narrációjú, rettentően lassú történet, amiben se a tudományos fantasztikum, se az emberi akpcsolatok nem állnak biztos alapokon. Időpazarlásnak éltem meg, és visszavett a sci-fi iránti lelkesedésemből.
Kizárólag azoknak tudom ajánlani, akiket nem zavar, ha nincs leírva sok-sok minden, hanem csak oda kell képzelnie az olvasónak, illetve hajlandóak lemondani a fizika törvényeiről. Aki viszont egy jól felépített, valóban tudományosan fantasztikus történetre vágyik igazi emberi kapcsolatokról, keresse máshol, mert ez a könyv fényévekre van tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése