Áprilisban kicsit visszaesett a megtekintett filmek száma. Talán mert több könyvet olvastam, talán mert belekezdtem néhány sorozatba, vagy mert több időt töltöttem a japán jegyzeteim társaságában. A lényeg, hogy múlt hónapban hét filmet néztem meg.
Wonder Woman 1984
"Hidegháború. Az 1970-80-as évekbeli Európában, a közelinek látszó atomháború árnyékában igazán szükség volt hősökre. A csodálatos Wonder Woman (Gal Gadot) sem maradhat tétlen: kémnek szegődik, és azt a feladatot kapja, hogy levadássza a Szovjetunió legkegyetlenebb, legveszélyesebb ügynökét.
Még nem is sejti, hogy a másik oldal is toborzott néhány szuperhőst: és nem az evilági rosszal kell megküzdenie, hanem szuperképességeit szuperképességek ellen kell bevetnie."
Nem voltak nagy elvárásaim ezzel a filmmel, mert bár az első rész meglepően szórakoztató volt, a folytatásról elég erőteljes negatív kritikákat olvastam.
Sajnos egyet kell értenem a többség véleményével, mert ez a film harmat gyengére sikerült. A cselekmény és a szereplők is üresek, ráadásul akadnak benne sehová sem vezető jelenetek, amelyek csak a céltalan harccal töltött felesleges percek számát növelik. Konkrétan unatkoztam rajta, és elég gyakran forgattam a szememet is a "romantikus" jeleneteknél. A történet lezárása pedig összecsapott és súlytalan.
Nem, egyáltalán nem tetszett, főleg az első filmhez mérve. Akár szerette valaki az elsőt, akár nem, ezt biztosan nem fogja, így nem veszít sokat, ha kihagyja.
Everest
"A filmet a világ legmagasabb csúcsának meghódítására tett egyik kísérlet során történt hihetetlen események ihlették. Az EVEREST két különböző expedíció elképesztő útjának krónikája. Ez a két expedíció az emberiség által tapasztalt egyik legdurvább hóviharral találja szemben magát. A hegymászók kitartását a bolygó legkönyörtelenebb elemei teszik próbára, csaknem lehetetlen akadályokkal kell megküzdeniük, és életük szenvedélye a túlélésért folytatott lélegzetelállító harccá válik."
Nem egy friss alkotás, 2015-ös. Hallottam róla, talán még amikor mozikba került, de csak most ültem le megnézni.
A hegymászás olyan dolog, amelyért valaki vagy őrülten rajong, vagy csak vakarja a fejét, hogy ez mégis miért jó. Nos, én utóbbi kategóriába tartozom, vagyis sosem vágnék neki az Everestnek, és mindig megborzongok, ha arra a sok hullára gondolok, amelyek beborítják a hegyet (és a felmelegedésnek köszönhetően időnként előtűnnek a hó alól). A kitartást és tehetséget viszont tudom értekelni, amit a Free Solo című dokumentumfilm is bemutat. Azzal ellentétben azonban ez egy mozifilm (bár igaz történeten alapszik), és akadnak ugyan benne profi mászók, de ugyanúgy átlagos emberek is. Kétségtelenül látványos film feszült tempóval és a megfelelő helyeken drámai, ami a tragédia fényében (Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, a csapatból nem mindenki tér vissza.) még jogos is. Viszont nem hozott közelebb ahhoz, hogy megértsem, miért mászkálnak emberek olyan magas helyeken, ahol még lélegezni sem tudnak.
Szóval kalandfilmnek jó volt, de kedvcsinálónak a hegymászáshoz már egyáltalán nem. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a túlélésről szóló filmeket, és kicsit is szimpatizálnak az olyan őrültekkel, akiknek hobbija az életük kockáztatása. Aki viszont egyáltalán nem érti a hegymászókat, ettől a filmtől sem fog megváltozni a véleménye (és nézze meg inkább a fent említett dokumentumfilmet.)
A góré
"Jacob Harlon sikeres üzletember élete egyik pillanatról a másikra összeomlik. A férfi részegen autóbalesetet okoz, amelyben meghal a barátja. Harlon rács mögé kerül, ahol szembesül a börtönélet erőszakos világával, sajátos szabályrendszerével. Miközben igyekszik alkalmazkodni az új szabályokhoz, amelyek a túlélését biztosítják, lassan elveszíti az identitását és kapcsolatát a korábbi életével, beleértve a feleségét és a fiát is. Hiába szabadul ki, a börtönbéli „barátainak” keze utoléri őt."
Netflix néha furcsa dolgokat ajánl. Hol jókat, mint mondjuk az Everest, hol borzalmas alkotásokat, mint ez a film.
Ez a film förtelmes. Nem tudom, milyen szeren voltak a készítők, de az biztos, hogy elfelejtettek utánanézni a börtönöknek. A történet rengeteg sebből vérzik, ám a kegyelemdöfést a sztereotípiák adták meg neki. Ebben a filmben több a sarkított előítélet, mint egy csapat neonáciban. Ráadásul mindent ezeknek az előítéleteknek vetettek alá, így a logikát és következetességet teljes mértékben mellőzték, és persze köszönő viszonyban sincs a film a valósággal. Itt ugyanis minden elítélt gonosz, gyilkos erőszaktevő, aki rasszista és drogdíler is egy személyben. Ja, és tényleg hihető, hogy a gondatlanságból elítéltet összeeresztik a sorozatgyilkossal... Mindezt pedig megkoronázták egy olyan főszereplővel, aki míg a film első tíz percében egy okos, kifinomult és kedves embernek tűnik, a tizenegyedik perctől teljesen megőrül. No, nem a bezártságtól, hanem már a börtön első éjszakájától. Hiszen tök logikus, hogy azon nyomban felcsap rasszista drogfutárnak és persze, hogy innen már csak napok kérdése a gyilkosság.... Komolyan ekkora baromságok vannak ebben a filmben, el sem hinném, ha nem szenvedtem volna végig. De hogy minek? Legalább azért, hogy neked, kedves olvasóm, ne kelljen.
Nem ajánlom ezt a filmet! Senkinek! Ne nézd meg! Ha mindenképpen börtönről szóló filmet akarsz nézni, akkor is kerüld el messzire, és inkább nézd meg A kíméletlent, mert az hiteles, ez viszont egy szutyok.
Pokémon: Pikachu, a detektív
"Tim, a legendás zsaru fia valaha Pokémon-edző akart lenni. De sem rendőr nem lett belőle, sem sportember – és nem is nagyon bánja. Ám abban a világban, amelyben emberek és pokémonok együtt élnek, nem lehet megúszni a kalandot. Amikor bűntény történik, egy különös lény keresi fel Timet. Azt állítja magáról, hogy legendás nyomozó. Hogy nagy kalandor. Hogy legyőzhetetlen hős. De kicsi, sárga, villámalakú farka van, és a srácon kívül mindenki úgy hallja, hogy csupán egyetlen szót ismételget: Piká! Piká! A neve: Pikachu Tim az eltűnt apját keresi. A Pikachu szeretné bebizonyítani a világnak, hogy ő kiváló detektív. Egy teljesen valószínűtlen páros együtt vág neki a nyomozásnak, és bebizonyítják, hogy ember és pokémon akár jó barátok is lehetnek."
Igen, nekem is volt Pokémon korszakom, bár nem függtem rá annyira, mint a Dragon Ballra. Úgyhogy a nosztalgia vezetett, mikor megnéztem ezt a filmet.
Nem vártam tőle túl sokat, és azt végül meg is kaptam. A történet meglehetősen egyszerű (és kiszámítható, de ezt egy családi filmnek nem róhatom fel) és tele van mindennel, ami a Pokémon világ kelléke. Nem igazán szeretem, ha a digitális karaktereket vegyítik a színészekkel, de Pikachu tényleg nagyon aranyosra sikerült. A párbeszédek pörögnek, akadnak benne vicces jelenetek, és a családi filmek szokásos üzenete is megvan benne.
Szóval délutáni kikapcsolódásnak megfelelt. Nem élesztette bennem újra a lelkesedést a pokémonok iránt, de nem is vártam tőle. Elsősorban azoknak ajánlom, akik családi kikapcsolódásra vágynak, mert ez a film gyerekeknek is ideális, illetve azoknak, akik nosztalgiával tekintenek vissza a pokémonokra. Aki viszont sosem kedvelte őket, azon még Ryan Reynolds sem segíthet.
Nagy szemek
"A dráma középpontjában a Margaret Keane által festett, az ’50-es évek Amerikájában hatalmas sikert aratott festmények állnak, amelyeken az összes szereplőnek jellegzetesen nagy szeme van."Nagyon régóta szerettem volna megnézni ezt az életrajzi filmet.
A történet sajnos nem egy egyedi esetet dolgoz fel, mert nem az itt megjelent festőnő volt az egyetlen, aki a háttérból tette híressé férjét. Úgyhogy a téma érdekes, a színészek pedig remekül hozták a figurákat. Christoph Waltz konkrétan zseniális benne. Ráadásul, bár drámáról van szó, helyenként kifejezetten humoros.
Örülök, hogy végre sort kerítettem rá, és tudom ajánlani azoknak, akik a szerzőség kérdéséről elmélkednének kicsit. Életrajzi filmek kedvelői előnyben. Illetve halkan megjegyzem, hogy ha valakinek nem tetszenének ezek a nagy szemű festmények, ne aggódjon, mert ettől függetlenül is fogja élvezni ezt a filmet.
Szerelem és szörnyek
"Hét évvel a szörnyapokalipszis kirobbanása után az emberiség megmaradt része föld alatti bunkerekben húzza meg magát. Joel egy rádió segítségével felveszi a kapcsolatot egy távolabbi bunkerben élő szerelmével, majd úgy dönt, kimerészkedik a szörnyek uralta felszínre, hogy megkeresse a lányt."
Kicsit ugyan szkeptikus voltam ezzel a filmmel kapcsolatban, ám a sok pozitív kritika felcsigázott.
Ez egy vígjáték kalandfilmbe csomagolva. Konkrétan a Zombieland című filmre emlékeztetett. Az apokalipszis kérdésével nem sokat foglalkozik, ám ez rendben is van, mert így is megkapja az ember a legfőbb kérdésekre a választ. Inkább a kalandra fókuszál, az utazásra a szörnyekkel teli vidéken és persze a helyzetekből fakadó poénokra. A történet egyébként nem bonyolult, sőt inkább tipikusnak mondható, de ez sem érdekel senkit, mert van benne egy kutya. Konkrétan ez a kutya viszi el a hátán a filmet. És ha bárkinek eszébe jutna valaha, hogy egy hús-vér kutyust digitálissal helyettesítsen, az arcába nyomom ezt a filmet. Ez a kutya konkrétan jobb színész, mint egyesek... Imádtam! (És a csigát is.)
Szóval ez egy meglepően szórakoztató film egy olyan aranyos kutyával, amitől mindenki elolvad. Kutyarajongók előnyben, de bátran ajánlom bárkinek, aki egy kellemes kalandfilmre vágyik és inkább nevetne, mint sírna.
Kísértő múlt
"Egy fiatal nő rájön, hogy férje és új otthona is sötét titkokat rejt, amikor Manhattant maguk mögött hagyva egy kisvárosba költöznek."
Szeretem a jó kísértettörténeteket, és ez annak tűnt. Hát, nem egészen azt kaptam, amit vártam, mégsem vagyok kifejezetten csalódott.
Ez a film inkább thriller családi drámával fűszerezve, és a természetfeletti jelenségek csak mint mellékszereplők vannak benne jelen. A hangulata és a látványvilága jó, a színészek jók és a történet is kerek egész. Nagyon tetszett, ahogy a kísértetek témáját kezelték, mert levették róla a már elcsépeltnek ható közhelyeket. A cselekménye feszes tele feszültségekkel, így végig fenntartotta figyelmemet.
Szóval, bár nem azt kaptam tőle, amit ránézésre vártam, kellemes filmélménynek bizonyult. Elsősorban azoknak ajánlom, akik kedvelik a thriller műfaját. Aki klasszikus kísértetekről szóló történetre vágyik, csalódhat, ám így is tudom neki is ajánlani, mert tényleg új ez a megközelítés.
Értékelés:
Szerelem és szörnyek -> 9
Nagy szemek -> 8
Everest -> 7
Kísértő múlt -> 7
Pokémon, Pikachu, a detektív -> 6
Wonder Woman 1984 -> 4
A góré -> 1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése