Nos, kettő, mivel a Verity szörnyei sorozatot a második rész után lezárta. Maradjunk azonban egyelőre ennél a nyitó kötetnél.
A cím hívogató, a borító szép és 394 lapjával kellemes terjedelmű olvasmány.
Fülszöveg:
"A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.
Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.
August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.
Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.
A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik."
A háttérvilág kifejezetten kreatív. Nekem legalábbis nagyon tetszett a szörnyek keletkezési módja. Az írónő az információkat róla fokozatosan adagolja, és persze néhány részletet megtart a homályban. A cselekmény is hasonlóképpen bontakozik ki, bár én meglehetősen kiszámíthatónak találtam.
A történet két szálon, két szereplőt követve fut. A két karakter útjai természetesen hamar találkoznak, és a kapcsolatuk is megmarad a kiszámíthatóság határán belül. Ettől függetlenül azonban elég gyorsan halad a cselekmény, egyik esemény követi a másikat, amelyek nagy része akciót is tartalmaz, így pergős olvasási élményt nyújt.
A karakterek tipikusnak mondhatók, ám ezzel nincs semmi baj. A motivációjuk tiszta, a szerepük a történetben világos, úgyhogy rendben voltak, bár egyikük sem lett igazán a kedvencem.
Nagyon tetszett ez a "ki az igazi szörny" kérdéskör, amelyet a történet újra és újra körbejárt. Na, és ha már szörnyek, a háromféle típus besorolása is kifejezetten ötletes volt. Úgy súlyozódtak, ahogy a keletkezésük alapja is egyre súlyosabb bűnt jelentett. Viszont ezzel kapcsolatban nagyon sok kérdés felmerült, amelyekkel nem igazán foglalkozott a könyv. Persze, lehet hogy az írónő egyszerűen meghagyta őket a második kötetre, amelyet az első rész lezárása sugall is kicsit. Azért érdemes lett volna foglalkozni a háttér szürke zónájával is, mert egy ilyen erőteljes ötlet megérte volna a legteljesebb kibontakozást. (Egyébként ez a bűn nyomot hagy dolog, egy remek animét juttatott az eszembe: Psycho-Pass.)
Ki kell még emelnem egy dolgot a könyvből, a zenét. Ebben a történetben a zene hangsúlyosan fontos szerepet kap, ami szintén egy jó húzás volt az írónő részéről. Zenerajongóként nagyon tudtam értékelni azt a különleges hatalmat, amellyel ebben a könyvben felruházta a dallamokat.
A cselekményben helyenként vannak kicsit elcsépeltnek ható elemek (például, hogy akciófilmek alapján bárki tud kocsit lopni), ám ezek nem akadályozzák a szórakozást. A történet legpozitívabb tulajdonsága ugyanis az, hogy pörög, így az olvasó egyáltalán nem unatkozik rajta, ahogy egyik bajból a másikba követi a főhősöket.
Összességében tehát kellemes olvasási élményt nyújtott ez a könyv. Kalandos fantasztikus kikapcsolódásnak épp ideális volt.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik Victoria Schwab regényeit, mert ez bizony a jobbak közé tartozik, illetve mindenkinek, aki szörnyekre épülő disztópikus kalandra vágyik. Mivel a főhősei kamaszok, a könnyen fogyasztható történetek közé tartozik.
Kiegészítés:
A második rész, Egy sötét duett szintén elérhető magyarul. Bár a "most rögtön kell nekem a folytatás" érzés nem kapott el, valamikor sort kerítek az elolvasására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése