Év végére sem sikerült utolérnem magam. No, de van még pár napon ebből az évből, úgyhogy gyorsan frissítem is ezt a rovatot.
Múlt hónapban 8 filmet láttam, közülük hármat moziban.
Holtodiglan
"Nick (Ben Affleck) és Amy (Rosamund Pike) ötödik házassági évfordulójukra készülnek. Viszont az ünnepi nap reggelén, Amy nyomtalanul eltűnik. Nick a rendőrséghez fordul, akik azonnal el is kezdik a nyomozást az ügyben. Ami során egyre több nyom utal arra, hogy a látszólag boldog pár élete számos sötét titkot rejt. A nyomozás előrehaladtával szinte mindenki arra gyanakszik, hogy Nick nem is olyan ártatlan, mint amilyennek beállítja magát. Számos hazugságon érik és a helyzethez képest, eléggé furcsán viselkedik. Amivel még inkább magára tereli a rendőrség és a média figyelmét."
Tudom, tudom, filmek terén is le vagyok kicsit maradva, mert ez nem egy új film és elég jó visszhangja volt, így filmkedvelő körökben szinte már mindenki látta. Én mégis csak most szántam rá az időt és bár konkrétan senki sem lőtte le nekem a poént, előre sejtettem a csavart.
Ez egy remek film. Izgalmas, fordulatos és garantáltan nem hagyja hidegen az embert. Mikor vége lett, elég dühös és frusztrált voltam és ez egy jó pont, mert még sokáig gondoltam rá. Igazán remek ötlet egy jó kivitelezésben. Tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a thriller műfaját. Tényleg érdemes megnézni, így nagyon örülök, hogy végre időt szakítottam rá.
Az aszfalt királyai
"Az Oscar-díjas Matt Damon és Christian Bale a főszereplői az igaz történet alapján készült filmnek, melyben a látnoki erővel bíró autótervező, Carroll Shelby (Damon) és a vakmerő, brit születésű autóversenyző, Ken Miles (Bale) együtt küzdenek meg a vállalati beavatkozással, a fizika törvényeivel és saját démonjaikkal, hogy megépíthessenek egy forradalmi versenyautót a Ford Motor Companynek, amivel legyőzhetik Enzo Ferrari autóit az 1966-os Le Mans-i 24 órás versenyen."
Elvittem rá San Diegót moziba, mert néha megérdemli, hogy olyan filmet nézzünk, ami elsősorban az ő ízlésének felel meg.
Nos, ez valóban egy fiús film, hiszen van benne sport, kocsik, szerelés és a versenyzős jelenetek már-már akciófilmre hajaznak. Azonban a készítők úgy rakták össze, hogy ne csak száguldás legyen benne, hanem mondanivaló is. Érdekes volt bepillantást nyerni egy nagy autógyártó vállalat életébe, annak bürokratikus borzalmaiba és versengésébe a konkurenciával. Ugyanolyan érdekes volt az egész napos verseny (eddig nem is tudtam, hogy van ilyen) és a két főhős karaktere. A színészekre egyáltalán nem lehet panasz, ahogy a film tempójára sem. Végig leköti az embert, még akkor is, ha nem különösebben rajong az autókért. Viszont itt-ott nagyon érződött rajta a hollywoodi cukormáz. Indokolatlan drámázás és olyan nyomatékváltó kezelés, hogy a valódi autórajongóknak tikkelni kezd tőle a szeme. Szóval nem hibátlan ez a film, mégis rendbe van, mert szórakoztató és izgalmas.
Tudom ajánlani mindenkinek, aki egy jó sportfilmre vágyik, akár szeret négy keréken száguldozni, akár nem.
Shazam!
"Mindannyiunkban ott bujkál a szuperhős – de van, akiből elő is jön. Billy Batson 14 éves, egy árvaházból kerül nevelőszüleihez, és nem a legnépszerűbb srác az iskolában…de Shazam, az ősöreg, különleges erejű varázsló mégis kiválasztja. Amikor a srác hangosan kimondja: a varázsló nevét, átalakul. Igazi szuperhős válik belőle, annak minden kellékével: testhezálló, köpönyeggel kiegészített ruha, különleges eszközök, rendkívüli erő és meghökkentő képességek. Billy fokozatosan fedezi fel, mi mindent tud, és közben elkövet néhány nagy baklövést… de aztán rá kell jönnie valamire. Az új helyzet hatalmas buli, de van benne valami nehéz: hogy nincs szuperhős főgonosz nélkül.És a vadonatúj, gyerekből lett hősnek nemsokára már a világ megmentésén kell ügyködnie – közeledik a világvége, és neki egy óriási csatában kell bizonyítania, hogy nem véletlenül került a szűk, piros kezeslábasba…"
Sokáig nem különösebben érdekelt ez a film, mert nem vagyok a DC filmek rajongója, de olyan sok jót hallottam róla, hogy mégis adtam neki egy esélyt. Jól tettem, mert kellemes meglepetést okozott.
Ez a film egyáltalán nem akar többnek látszani, mint egy szórakoztató kalandfilm elsősorban a fiatalabb generációnak címezve és ez így van jól. A történet elcsépelt, a karakterek ismerősek, mégis van benne annyi báj az igazi gyerekek módjára viselkedő szereplők miatt, hogy lekösse az embert. A poénok könnyedek és megfelelő mértékben vannak adagolva. A film vége ugyan átcsap szokványos szuperhős csihi-puhiba és nem minden helyzet teljesen logikus, de ez bocsánatos, mert így is fogyasztható családi filmnek.
Szóval én is meglepődtem, de tetszett. Nem lett a kedvencem, de így is bátran tudom ajánlani mindenkinek, kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt, ha könnyed kikapcsolódásra vágynak és nem zavarja őket, ha ezt egy szűk piros kezeslábasba bújt embertől kapják.
Múlt karácsony
"Kate csengettyűs cipőben csetlik-botlik London-szerte és a saját rossz döntései között. Ő ugyanis egy egész évben nyitva tartó karácsonyi boltban dolgozik manóként – ez a munka szintén nem volt a legjobb döntés. Tom túl szép, hogy igaz legyen, amikor besétál az életébe, és elkezd átlátni a falakon, amelyeket Kate maga köré épített. Miközben London átalakul az év legcsodálatosabb időszakában, ennek a két fiatalnak csak nem akar összejönni semmi. Ám néha hagyni kell, hogy a hó ahogy esik, úgy puffanjon, néha a szívedre kell hallgatnod... és kell, hogy legyen hited."
Nel barátomat kísértem el a film premier előtti vetítésére. Nem voltak nagy elvárásaink, kissé giccses karácsonyi filmre számítottunk és végül nem is kaptunk mást. Igaz, kiderült, hogy meglepő módon, én jobban viselem a karácsonyi giccseket...
Emilia Clarke-hoz nagyon illik az ügyetlen és butus főhősnő szerepe és ezt ebben a filmben is bebizonyította. A történet persze nem kifejezetten új és nagyon is kiszámítható, én legalábbis elég hamar rájöttem a csavarra, de ettől függetlenül szórakoztató. Volt néhány olyan vicces jelenet, hogy hangosan felkacagtam és még most is kuncogni kezdek, ha eszembe jut a karácsonyi gibbon. A film ugyanis remekül kihasználta a karácsonyi giccsekből adódó humort és bár a végére hányingerkeltően romantikus és persze giccses lett, egy karácsonyi manónak az ilyesmit meg tudja bocsátani az ember.
Tudom ajánlani a karácsonyi filmek szerelmeseinek, mert műfajában megállja a helyét. Ha viszont valaki falra mászik a giccsektől, inkább keressen egy másik filmet.
Annihilation
"Az izgalmas történet egy biológusnőről szól, aki csatlakozik egy csak nőkből álló expedícióhoz az X Térségbe ez egy titokzatos vadon Florida déli végén, melyet lezárt a kormány. Ott kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik a bizarr tájban, amely mindent elnyel és átalakít, ami az útjába kerül..."
Habár nem vagyok sci-fi rajongó, ez a film hamar felkeltette az érdeklődésemet. Egy ideig úgy volt, hogy a mozikban is bemutatják, de végül csak a Netflix műsorára került fel. Be is raktam a megnézendők közé és vártam a megfelelő hangulatot hozzá.
A film alapötlete nagyon jó, amihez jobban passzol az eredeti cím, mint a magyar változat (magyarul Expedíció néven fut). Tetszett, hogy a készítők mertek elrugaszkodni a megszokott sémáktól és egy kifejezetten kreatív új világot alkottak. A látványra így senki sem panaszkodhat és a barangolás ezen a szürreális helyen kifejezetten izgalmasra sikerült. Kár, hogy a készítők ezt egy tipikus csapattal oldották meg és a drámaiság kedvéért beleszuszakoltak egy vontatott és unalmas párkapcsolati problémát, amelynek ráadásul semmi értelme, haszna és kifutása nem volt. A film így meglehetősen darabos, mert a kalandozás izgalmát meg-megtörik a főhősnő elmélkedései és visszaemlékezései házasélete boldog és boldogtalan pillanataira.
Összességében tehát ez egy remek alapötlet egy nem épp tökéletes kivitelezésben, ám a látvány kárpótlásnak rendben volt. Kizárólag azoknak ajánlom, akik kedvelik ezt a műfajt és nem zavarja őket, ha egy film kissé vontatott.
Tudsz titkot tartani?
"Emma épp elég katasztrófafilmet látott már ahhoz, hogy amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja, le fognak zuhanni. A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves idegennel. Ám az élet mást tartogat számukra. Kiderül, hogy a férfi Emma legfőbb főnöke, aki most már minden pikáns titkot tud a lányról."
Kaptam két jegyet a film premier előtti vetítésére és F. barátom volt a szerencsés, akit elrángattam rá.
Ez egy bugyuta romantikus film, annak minden bájával és elefánt nagyságú hibáival. Nem reméltünk sokat, nem is kaptunk sokat, de ettől függetlenül nagyon jót nevettünk elsősorban a moziban körülöttünk ülők reakcióin. Ezért érdemes moziba járni és kilépni néha a komfort zónánkból, mert magunktól bizony nem ültünk volna be erre a filmre. A cselekmény rendkívül egyszerű, sőt tipikus és minden csavartól mentes. Konfliktushelyzet nem is igazán van benne (nem, a főhős úriember nagy titka egyáltalán nem elég, hogy valódi konfliktust teremtsen), inkább csak apró-cseprő helyzetkomikumok, amelyek néhol viccesek, néhol agyzsibbasztóak. Ehhez hozzájön a főhős tipikus jellemfejlődésnek szánt átalakulása, néhány egypoénos mellékszereplő, mint a mindig alul öltözött ázsiai lakótárs és egy kifejezetten cuki csúnya kutya. A kutya volt számomra a sztár, az összes többi szereplőnél jobban lekötötte a figyelmemet.
Ez tehát egy harmadrangú bugyuta romantikus film, ami néhol kedvesen vicces, néhol fárasztóan erőltetett, mint a szexuális tartalmú poénjai. Kizárólag hölgyeknek tudom ajánlani, mert erre férfiembert elvinni felér egy kínzással, (Meg is egyeztünk F. barátommal, hogy ha a fiúk rosszak lesznek, büntetésképpen elvisszük őket erre a filmre egy dupla randira.) és a hölgyek közül is kizárólag azoknak, akik bugyuta romantikus filmre vágynak.
Mi
"Egy család nyaralni indul a tengerparti házukba, hogy néhány napot pihenéssel és kikapcsolódással töltsenek barátaik körében, azonban békésnek ígérkező kirándulás valóságos rémálommá válik, amikor saját démoni hasonmásaik az életükre törnek."
Jordan Peele előző filmje, a Tűnj el! tetszett. Nem maradéktalanul ugyan, de összességében tetszett, így nagyon kíváncsi voltam a rendező új alkotására.
Sajnos azt kell mondanom, ez a film pocsék és egyáltalán nem az én világom. Pont az van benne orrvérzésig, ami a rendező előző filmjében zavart, következetlen agymenés gyilkolásba csomagolva. Az ember a film elején még kíváncsi, még vannak reményei, hogy ez a fura helyzet értelmet nyer valahogy, hogy lesz kifutása, lesz mondani valója, de túl a film felén rá kell jönnie, hogy tévedett. Ez a film agymenés és lehet ugyan művészfilmes sznobsággal jelképeket és utalásokat keresni benne és belemagyarázni pár dolgot, de teljesen felesleges. A készítő nem akart magas röptű gondolatokat elrejteni benne és szimbólumokkal kifejteni egy fontos mondanivalót, hanem csak egymásra dobált mindent, ami szerinte megdöbbentő, hogy sokkalja kicsit a nézőit és hagyja, hogy a művészieskedő réteg keresgéljen benne. Nos, köszönöm, de én nem esem bele ebbe a csapdába. A történet logikátlan és tele van hézagokkal és ostobaságokkal, amelyeket a nyúl szimbolikája cseppet sem tud ellensúlyozni. Számomra egy ilyen katyvasz meghátrálást jelent. A készítő nem volt elég bátor, elég alapos, elég átgondolt, hogy egy igazán jó filmet összerakjon, inkább egymásra dobálta mindazt, ami szerinte ütős és hagyta, hogy a fennhéjázó kritikusok kikaparják neki a gesztenyét, mert mindig van olyan, aki azt állítja, ő elég intelligens és művelt ahhoz, hogy egy ilyen káoszban meglássa a rendet. Hát, szerintem csak sznob.
Egyáltalán nem tetszett ez a film, pedig lehetett volna akár egy jó horror paródia is. Senkinek sem ajánlom.
Tolkien
"A film J.R.R. Tolkien tinédzser éveibe kalauzol. A később világhírűvé váló szerző életre szóló barátságot köt az iskola néhány hozzá hasonló, számkivetett diákjával. Kölcsönösen bátorítják és ösztönzik egymást, az évek során kapcsolatuk egyre szorosabbá válik, de aztán az I. világháború kitörése próbára teszi baráti szövetségüket. Tolkient korai élettapasztalatai inspirálták arra, hogy megírja Középfölde egész világot meghódító történetét."
Ez a film számomra az év egyik mélypontja. Nagyon lelkes voltam, mikor először hallottam erről a filmről, mert Tolkien élete valóban elég érdekes egy ilyen alkotáshoz, így most még nagyobb a csalódásom.
Ez egy borzalmas film. Olyan mennyiségű giccset és butaságot halmoztak bele, hogy nem csodálkoznék, ha a készítőket meglincselnék a keményvonalas Tolkien rajongók. A film ugyanis karaktergyilkos és ez nem a színész hibája, hiszen ő nem tehet róla, hogy egy nyelvész zseni helyett egy romantikus jólfésült ficsúrt kellett alakítania, ki a barátaival szájhősködik egész nap. Az sem az ő hibája, hogy úgy mutatnak rá a zsenialitására, hogy előbb komplett idiótának állítják be. Ráadásul egy kitartó és hűséges első szerelemből is amerikai giccset faragtak szükségtelen bonyodalommal és nyáltengeres búcsúval. Ezzel pedig nem csupán Tolkien karaktere vált unszimpatikussá, hanem a főhősnő figurája is. Förtelmesnek találtam őket. No, de a készítők nem álltak meg itt. Beleszuszakoltak minden jelenetbe, egy-egy utalást a Gyűrűk Uráról, mintha ettől az író rajongói garantáltan megkedvelhetnék ezt az ostoba filmet. Erőltetett volt és cseppet sem hiteles. Mondjuk a hitelesség hiánya nem csoda, mivel Tolkien családja teljes mértékben elhatárolódik az életrajzi alkotásoktól, így ebben sem vettek részt semmilyen formában.
Mérhetetlenül nagy csalódás volt ez a film. Senki se nézze meg, főleg akkor ne, ha szimpatikusnak találja J.R.R. Tolkient és tiszteli a munkáit. Nem érdemelte meg ezt a bugyuta merényletet.
Értékelés:
Holtodiglan -> 9
Az aszfalt királyai -> 8
Shazam! -> 7
Múlt karácsony -> 6
Annihilation -> 5
Tudsz titkot tartani? -> 4
Mi -> 3
Tolkien -> 1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése