Ships' Cats in War and Peace

Ezt a könyvet San Diego egyik barátjától kaptam kölcsön. Portsmouthban vette a Historic Dockyard múzeumban.

A kötet 208 oldalas és rengeteg hajós macska történetét meséli el. A borítón Able-Seaman Simon látható, aki 1949-ben szolgált a brit haditengerészetnél és háborús hősként ki is tüntették.

Fülszöveg:

"Val Lewis who worked with her husband Lynn to set up Nauticalia 35 years ago, has produced a new, extended edition of her best-selling book Ships' Cats in War and Peace. These stories of cats from history and legend have been in great demand but earlier editions sold out. Naval men worldwide have provided more tales and pictures of the exploits of their shipboard cats while modern long-distance sailing girl adventurers and canal cruising enthusiasts have told how vital they found a cat's company (and mousing ability) aboard. There are dozens, from Noah's cat who (maybe) swam from the Ark, to a patch-eyed, three-legged moggy called Nelson. Who said cats only have nine lives! The book's haunting cover picture shows Able-Seaman Simon who, although wounded in the Yangtse Incident while serving in the Royal Navy aboard HMS Amethyst in 1949, comforted injured sailors, and was awarded the PDSA's Dickin Medal for bravery."

Hiába rövid viszonylag ez a könyv, egyáltalán nem haladtam vele gyorsan. Egyrészt azért, mert kölcsönkönyveket nem szoktam napközben magammal cipelni, nehogy megsérüljenek, így csak otthon, este vettem a kezembe. Másrészt angolul lassabban olvasok és harmadrészt, néha kicsit besokalltam a könyvtől.

No, nem kell félreérteni, nem a macskákból lett elegem (Imádom a cicákat.), hanem a hajós macskák sanyarú sorsából. Hadihajón szolgálni ugyanis cseppet sem veszélytelen, sőt, békés vizeken is előfordulhatnak balesetek. Épp ezért, mindig le kellett tennem kicsit a könyvet, hogy egy-egy macskát ért baleset után megnyugodjak kicsit.

A könyv egy általános bevezetéssel indul arról, hogyan is kerültek az első macskák a hajókra és ennek milyen hagyománya volt és van. Nagyon érdekesnek találtam, hogy a teljesen fekete cicák azért olyan ritkák, mert a babonás emberek irtották őket. A tengerészek ráadásul a legbabonásabb népek, így volt még néhány furcsa gondolatuk a cicákkal kapcsolatban. Például, ha egy macskát balszerencsésnek tituláltak, előszeretettel dobták a tengerbe. Szerencsére a kapitányok nem annyira babonásak, így többnyire ők mentették meg szegény jószágokat a hullámsírtól.

A szerző elnagyolt tematika szerint rendezte sorba a történeteket. Először a háborús macskákat vette szemügyre a világháborúkban és a hidegháborúban. Aztán jöttek a sarkvidéki felfedezők kísérői, majd a civil hajósok, akik kedvtelésből utazgattak és a végére maradt a többi érdekesnek talált történet. A könyv így szabadon ugrál időben és térben és csak egy közös van minden történetben, a főhős macska.

A történetek egyébként különböző hosszúságúak, mivel hadiállapot esetén a csaták is leírásra kerültek, míg a civil hajósok általában kiadták naplójukat vagy könyvet is írtak, így a szerző sokat idézett tőlük. Kép nem mindig kísérte a történetet, de azért így is akadnak bőven rajzok, festmények és fényképek a különleges sorsú cicákról.

A sztorikat általánosságban érdekesnek találtam, de volt néhány kedvencem, mint az elsüllyeszthetetlen cica, aki alatt, ha jól emlékszem, négy hadihajó is elsüllyedt, ám ő mindegyiket túlélte. Viszont volt néhány cica, akit egyszerűen csak sajnáltam, mint az a macska, akinek az északi sarakon vakációzó gazdája lefagyasztotta a fülét. Szóval nem minden történetnek volt boldog vége.

Összességében mégis mindegyik érdekes volt. Tetszett, hogy a macskák a tengeren is macskák és hogy mindenhol vannak olyan emberek, akik szeretik őket.

Macskakedvelőknek nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt a könyvet, főleg ha a hajózás története is érdekli őket.