Beretva és tőr

Ez a könyv egy kiegészítő novella az Ambrózy báró esetei sorozathoz. Időrendben a második kötet (A Rudnay-gyilkosságok) után foglal helyet, bár igazából előtte is el lehet olvasni.

A borító szépen passzol a sorozatba, a könyv terjedelme viszont jelentősen elüt az előző részektől. Ez a novella mindössze 88 oldal, vagyis egy szuszra át lehet lapozni.

Fülszöveg:

"1900 ​verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre.

Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog?

Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!"

Ez a kiegészítő könyvecske egyetlen gyors lefolyású nyomozás történetét meséli el. Egy olyan nyomozásét, amelyre a második kötetben röviden utalást tettek a főhősök. Ellentétben tehát a sorozat gerincét alkotó nyomozásokkal, ez az ügy meglehetősen egyszerű és kifejezetten gyorsan meg is oldódik.
Míg a sorozat fő sodrába tartozó részeket nem tudnám más történetekhez hasonlítani, mert megvan bennük az egyedi hangulat, addig ez a kiegészítő könyv olyan volt, mintha Agatha Christie mesélné el. Engem legalábbis erősen emlékeztetett rá az egy helyszínen lebonyolított, mindentudó nyomozóval koordinált, gyanúsan csavarosnak látszó, ám valójában roppant egyszerű gyilkossági ügy és ennek komótosan, minden résztvevőt felsorakoztató ismertetése.

Persze a főszereplők továbbra is a megszokott módon viselkedtek, de a többi szereplő, különösen a perzsa uralkodó és udvartartása, olyan bohókásan szórakoztatónak bizonyult, hogy ez a kis történet érezhetősen könnyedebb hangvételű lett. Ez persze egyáltalán nem baj.
Van még egy dolog, amiben ez a novella eltér a regénysorozat köteteitől, nincs lábjegyzetelve. A szerző erre külön fel is hívja a figyelmet, ám rutinos olvasó egyből ki is szúrja a kiegészítő információkat tartalmazó lábjegyzetek hiányát. Na, és most jött el a pont, hogy beismerjem, hiányoztak. Számomra már annyira hozzátartoznak a Böszörményi-könyvélményhez, hogy kifejezetten hiányoltam őket. Pedig nem minden lábjegyzetet érzek mindig indokoltnak, de bizonyos helyeken olvasás közben megjegyeztem magamnak, hogy na, itt kellene lennie egynek. Sajnos nem volt ott, így kénytelen voltam magam lábjegyzetelni az olvasást.
Összességében tehát ez egy szórakoztató kiegészítő történet. Nem igazán tesz hozzá az Ambrózy báró esetei sorozathoz, de aki kedveli ezt a regényvilágot és a szereplőit, az úgyis elolvassa. Nekem tetszett és szerintem a sorozat rajongói nem fognak benne csalódni, legfeljebb, ha olyan komoly lábjegyzet szeretetben szenvednek, mint a szerző, mert akkor bizony lesz bennük némi hiányérzet.