Furcsa kínai nasik, avagy mit lehet még enni Kínában

Korábban már írtam az igazi kínai gasztronómiáról, de szeretnék még egy bejegyzést szánni a távol keleti ételekre, hogy az érdekes apróságokra is kitérhessek.

Éljenek a nemzetközi gyorsétteremláncok!

kínai Happy Meal

Kína már nem annyira zárt világ, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a nagyobb városokban fellelhetőek a nagy nemzetközi gyorsétteremláncok.
Kínában is van Starbucks (nagy örömére minden tejérzékeny kávéimádónak, mivel egyedül itt nem néznek rád furcsán ha kókusz vagy szójatejet kérsz), Subway, Pizza Hut, KFC és McDonalds. Ráadásul ezeknek az étteremláncoknak minden országban ugyanazokat a szabályokat kell betartaniuk és ugyanazt kell árusítaniuk. Oké, kicsit a helyiek ízléséhez szabnak ezt-azt, de a lényeg, hogy a kínai Mekiben is van sült krumpli ketchuppal. Hurrá, megmenekültem!
Valóban életmentőnek éreztem, mikor egy hosszú nap után benyomhattam egy nagy adag sült krumplit és pont olyan íze volt, mint vártam. Épp ezért elég sokszor választottam a helyi fogások helyett a megbízható és otthonos gyors kaját. Persze itt is volt vicces esetünk.
Két módon tud az ember a kínai Mekiben rendelni, a pultnál az étlapon a képekre mutogatva (nem igazán beszélnek angolul) vagy egy érintőképernyőn, ahol van angol leírás, de csak elektronikusan lehet fizetni. Utóbbi ezért csak Ribizly barátom közreműködésével volt lehetséges, mivel nálunk csak készpénz volt. Tehát, ha egyedül akartunk rendelni, maradt a mutogatás a pénztárnál. Sanghajban a pultos lány valamennyire értett angolul, így mikor közöltük vele, hogy kérünk egy sajtburgert, egy kólát és egy sült krumplit, rögtön bólogatni is kezdett. Majd pár perc múlva megkaptuk a rendelést, egy Happy Meal menüt... Oké, valóban ez van egy gyerek menüben, de hogy miért gondolta, hogy a kaják mellé akarunk egy macit is, az rejtély.

kínai pizza

A másik életmentő hely számomra a Pizza Hut volt. Xi'anban történt, hogy egy egész napos kimerítő program után nem volt kedvem a tojásos rizshez. San Diegóval ezért elindultunk várost nézni és megfelelő éttermet vadászni nekem. Két helyen is próbálkoztunk, de nem igazán értettek minket (pedig még egy telefonos fordítóprogramot is bevetettünk) és már kezdtem nagyon morcos és éhes lenni, mikor megpillantottam a Pizza Hut ismerős logóját. Ráadásul belépve az ajtón, mikor félve megkérdeztem a pincérlányt, hogy esetleg beszél-e egy kicsit angolul, olyan természetességgel válaszolt igennel, hogy kedvem támadt a nyakába ugrani örömömben.
Elég drága volt ez a vacsora, de megérte. Az a furcsán négyszögletes margaréta pizza, amit rendeltem, egyszerűen mennyei volt. Persze más volt kicsit az íze, mint a hazainak, de lényegében olasz kaja volt és az olasz kaja az, amit szinte bármikor szívesen megeszek.

Furcsa kínai nasik
Nyaraláskor szinte mindig megkóstolom a helyi édességeket és egyéb nassolni valókat. Kínában is tettem velük több próbát, főleg mivel a hosszú vonatutakon jól jött a majszolni való.

sós karamellás Pepsi

Ott is lehet kapni olyan márkájú édességet, mint itthon, ám meglehetősen drágák, vagy az ember választhatja azok kínai változatát. A klasszikus kínai nasikat viszont csak kalandvágyóknak ajánlom, mert a mindenféle szárított húsoktól a csirkelábon át a bizarr cukorkáig mindent lehet kapni, csak az európai gyomor nem biztos, hogy be tudja fogadni.
Ribizly az egyik boltban vett egy nagy csomag kínai édességet. Cukorka volt elvileg aszalt gyümölcsből, de az íze engem durván mentolos fogkrémre emlékeztetett egy semmihez sem fogható mellékízzel. Azt mondta, egy ideig nem bírta, de pár év alatt megszerette. Hát, nekem egy kóstoló bőven elég volt belőle...
Szóval a helyi dolgokkal csak óvatosan és óvatosan a nemzetközi termékek kínai vásárlókra tervezett változataival. Jó példa erre a kóla. Lehet itt kapni sós karamellás Pepsit. Egyik útitársunk vett és azt mondta nem rossz, így az egyik vonatútra mi is vettünk. Borzalmas. Olyan furcsa íze van, hogy San Diegónak is egy teljes napjába telt, mire elfogyasztotta, pedig ő aztán nem finnyás (Lásd: megette a csikóhalat is.) 

Coca-Cola hozzáadott rostokkal
és Pocky

A másik furcsa "ízesítés" a Coca-Colától jött. A mellékelt képen is látható fehér palackos üveg hozzáadott rostokat tartalmaz. Ízén nem annyira veszi észre az ember, inkább az állagán. Ebben a kólában ugyanis úszkálnak dolgok. Gondolom rostok, mint a rostos narancslében. No, de hogy honnan jönnek ezek a rostok, miért úsznak a számba, ha belekortyolok az üvegbe és ez miért jó nekem, az rejtély. Nekem ez sem ízlett, San Diegót azonban nem zavarta a zavaros kóla.
A chips gyártók sem tétlenkedtek, mikor betörtek a kínai piacra. Hozták a limitált, csak helyi kiadású dolgaikat, mint a Lay's chips a szilvás, rózsás és sós lime ízesítését. Ezek közül az utóbbi kifejezetten jó volt, a rózsásat csak Ribizly mesélte fanyalogva, a szilvás pedig elment. Persze van kínai koppintása a Lay's chipsnek, de azoknak furcsa vegyszeres mellékíze van. Nagyon éhes turista persze elmajszolja, de nem annyira lelkesen. Főleg ha tisztában van vele, hogy Kínában nem ugyanazok a szigorú szabályok vonatkoznak az élelmiszerek előállítására, mint itthon, mert ennek fényében a vegyszerszerű mellékíz meglehetősen riasztóvá válik.
Egyébként a kínaiak a már említett állati eredetű finomságaik mellett előszeretettel ropogtatnak algalapokat (a vonaton mellettünk ülő lány két csomag algát is elmajszolt) és japán édességeket.

sós lime ízesítésű chips

Az egyik legnépszerűbb édesség ugyanis a Pocky. Ez egy japán finomság, lényegében csokiba mártott ropi. No, de persze ebből is van többféle ízű, mint a fenti képen az epres vagy a zöld teás és persze van kínai változata is. Ettem ilyet is és olyat is és mindenhogyan finom volt, így ezt tudom ajánlani.
Tekintve, hogy nyáron jártunk Kínában és az ottani klíma párás meleg, sűrűn volt szükségünk frissítőre. Én a felfrissülést jégkrémben kerestem, míg csapatunk férfi tagjai elsősorban sörben.
A kínai fagylaltot sajnos nem tudom ajánlani. A vízi városban, Zhujiajiaoban kaptunk fagylalt kóstolót, de annyira rossz volt, hogy nem tudtuk mind megenni. Nem is nagyon láttam fagylaltárusokat, viszont szerencsére minden boltban lehet jégkrémet kapni. A lényeg pedig, hogy náluk is van Magnum! Szóval én többnyire Magnumot kerestem és csak egyszer kísérleteztem helyi jégkrémmel. Visszafogottságom oka két dologra vezethető, egyrészt nagyon szeretem a Magnumot és általában találtam, másrészt a borsó ízesítésű jégkrém cseppet sem vonzott.

zöldborsó ízű jégkrém

Egyik útitársunk megkóstolta, bár Ribizly óva intette tőle, mert valóban zöldborsó íze van. Hogy végül megette-e teljesen azt nem tudom, de valahogy nem hozott lázba. Ezért csak egyszer fanyalodtam kínai jégkrémre a Tiltott városban. Elképesztően meleg volt és sehol nem árultak Magnumot, így végső elkeseredésemben vettem egy helyi jégkrémet, ami formára és ízre is ananászos volt. Nagyon kellemes meglepetést okozott, de sajnos később máshol már nem láttam ezt a fajtát, pedig tényleg finomnak találtam.
A többiek, főleg a fiúk, persze sörrel hűtötték magukat. Amit erről érdemes tudni az az, hogy kínaiul a sör "pityó" (talán jól írtam le fonetikusan) és nincs belőle túl nagy készletük. A leggyakoribb márka a Tsingtao, általában ha sört kérsz, ezt kapod. Mivel én nem iszom alkoholt, személyes tapasztalatom nincs vele, de a többiek örömmel itták, így valószínűleg megüti az itthoni sörmércét.
A pekingi szállásunk utcájának elején volt egy kisbolt. Volt sörük, de első és második este csapatunk megvette a hűtőben lévő összes sört, így többé már nem volt sörük... Legalábbis, amíg a városban tartózkodtunk, nem tudtak újabb söradaggal szolgálni, így kereshettünk egy másik boltot.

Tsingtao sör, ananászos pite
és Albert az aligátor

A kínaiak egyébként limitáltan alkoholizálnak, főleg hozzánk, magyarokhoz képest. Ettől függetlenül nekik is van erős házi szeszük, amit az egyik pekingi étteremben a mellettünk lévő asztalnál ülők örömmel megkóstoltattak velünk. A fiúk szerint volt ereje.
Engem azonban jobban érdekelt valami igazán kínai, a tea.
Nagyon szeretem a teákat, így hoztam is haza két jóféle teát, egy jázminos zöld teát és ottani nagy felfedezettemet a krizantém teát.
Utóbbival egy sanghaji étteremben találkoztam először, mikor az étel mellé teát kértem. A pincér pedig kihozta a lenti képen látható csodát. Ribizly barátom korábban már hozott nekem hőre kinyíló teavirágot (korábban írtam róla ITT), így annyira nem lepődtem meg, mégis nagyon különlegesnek találtam. Egyébként a kínaiak termosszal szaladgálnak, aminek az alján teanövények úsznak és napjában többször csak felöntik forró vízzel, így mindig van náluk tea.

krizantém tea

Végezetül még egy érdekes gyümölcsről szeretnék írni. Gyümölcsből egyébként nincs hiány Kínában, sőt elég sok, nálunk ritka és egzotikusnak számító gyümölcsöt lehet az ottani boltokban és piacokon kapni. Van azonban egy, ami konkrétan ki van tiltva a szállodákból és a tömegközlekedési eszközökről, ez a durián. Egy tüskés gyümölcs, ami bár nem rossz ízű, nagyon büdös. Oké, nem annyira büdös, mint a büdös tofu (annál förtelmesebb szagot még nem éreztem), de eléggé kellemetlen az orrnak. A kínaiak viszont szeretik és előszeretettel teszik rá a pizzára. Ez azért érdekes, mert egyszer véletlenül majdnem duriános pizzát rendeltünk, mert kép alapján ananászosnak tűnt. Még szerencse, hogy Ribizly átolvasta a leírást és rájött, hogy az a képen bizony nem ananász.
Ha tehát valaki Kínában jár, legyen óvatos a nassolni valókkal, beleértve a gyümölcsöket is.

durián