2017. november 4., szombat

Az üzenet

Markus Zusak neve nem ismeretlen számomra, már olvastam a tollából (A könyvtolvaj), így volt egy kis elképzelésem, mire számíthatok ezzel a kötettel. Mégis eléggé megvárattam a polcomon teljesen feleslegesen.
A borító rendben van, bár telefon helyett egy pakli francia kártya talán egy csöppet találóbb lett volna.
Vastagságra is kellemes 370 lapjával. A külsőségekre tehát nem eshet panasz, maximum a könyv végén elszaporodott elgépelési hibákra.
Fülszöveg:
"Ed Kennedy minden, csak nem hős. Átlagos fiatal srác Sydney-ben, aki jobb híján taxizik.
És szerelmes Audrey-ba, amióta az eszét tudja.
Audrey viszont haverral nem randizik.
Ed nem hős, és mégis ő az, aki megakadályoz egy bankrablást mondjuk, véletlenül.
Csak mert a haverjai nem tudják befogni a szájukat.
Élete nagy kalandja után még nagyobb kalandok következnek.
Ed ugyanis titokzatos kártyalapokat kap. Üzeneteket!
És egy küldetést kell végrehajtania.
Aztán még egyet.
Ed lassanként megtanulja, hogy vannak apró, talán hősies tettek, amiket ő is megtehet, és amiktől egy kicsit jobb lesz a világ.
Hogy közülünk bárki, akár egy pénztelen, külvárosi gyerek is megteheti az első lépést
Van, amikor tényleg nem kell sok hozzá.
És van, amikor igen
De akkor sem szabad feladni."
Ez a könyv igazán megmutatja, milyen egy ütős kezdés. Ha az a típus lennék, aki az első pár oldal után megítél egy könyvet, megvett volna kilóra. Oké, az első fejezet meg is vett, annyira zseniálisra sikerült. Humoros, izgalmas, meghozza az ember kedvét az olvasáshoz. Tökéletes nyitány.
Ez után az írónak már könnyű dolga volt, komótosan felépíthette a cselekményt és elkezdhette csepegtetni belé, na meg az olvasóba a sok-sok apró pozitív üzenetet. Ismételten csak azt tudom mondani, zseniális húzás.
Azonban, ha kedves olvasóm, úgy gondolod, hogy itt jön egy de, akkor jók a megérzéseid.
Az első fejezet a könyv egészére nézve picurit félrevezető. Ed humora végig megmarad, ám a történet mégsem lesz már olyan szórakoztató, mint az első pár oldalon. Sőt, olyan könnyed sem, ahogy a főhős belemerül az üzenetekbe. A nyitány viszont pont ettől zseniális, eladja a könyvet, így az olvasó, bár nem egészen azt kapja, mint amit az elején várt, mégsem mondhat róla rosszat.
Egyrészt a főhős és a szereplők nagy része szerethető figura. Emberiek, kicsit esendőek és ismerősek a szomszédból. Másrészt a kártyák üzenetei fenntartják az érdeklődést. Minden lapon új talányok, új megoldandó feladatok tűnnek fel, így bár a cselekmény olyan megfontolt tempóban halad, mint Ed kutyája a napi kávéért, az olvasó nem érzi lassúnak. Ehhez valószínűleg a fejezetek rövidsége és tagoltsága is hozzájátszik. Harmadrészt ez egy kedves történet.
Az olvasó bohókás ügyetlenkedésre számít, de kedves kis üzeneteket kap. Üzenetet a törődésről, magányról, szeretetről, családról és az összes többi szívet melengető dologról és hála a bankrablásnak, nem érzi tolakodónak. Ed osztogatja a jó cselekedeteket, miközben körbelengi a pozitív aura, ami átsüt a lapokon. A végső üzenet ugyanis egyszerű, kicsit talán elcsépelt is lenne, ha egy mondatban kellene összefoglalni, de jó. Jó, mert a szürke és komor hétköznapokban, néha igen is szükség van egy kis jóságra.
A könyv tehát egy nagy adag pozitív hozzáállás és ezzel nincs semmi baj. Az író szépen fogalmazta meg, szépen becsomagolta egy kedves történetbe és szépen ott felejtette az olvasó polcán szándékosan elrendezett véletlen gyanánt. A cselekmény mindez körítése, így aki heves akcióra vagy nagy összefüggésekre vágyik, csalódhat.
Összefoglalva tehát nem azt kaptam, amit vártam, az első fejezeten kívül nem nyűgözött le, mégsem bánom, hogy kézbe vettem. Egyszerűen néha jólesik egy-egy kedves üzenet.
Azoknak ajánlom, akik valami szívet melengető történetre vágynak, vagy csak kedvelik a kedves mondanivalót. Szép üzenet szép köntösben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése