2015. október 5., hétfő

Iránytű önmagamhoz

Ez a könyv kellemes meglepetés volt. Első ránézésre szokványos ifjúsági regénynek tűnt. Fülszöveg és borító alapján én legalábbis könnyed kis romantikus semmiségre számítottam. Azonban szerencsére nem merült ki ennyiben.
A borító és a cím is nagyon el lett találva. Tökéletesen illik a történethez, de ez persze csak a könyv elolvasása után válik nyilvánvalóvá.
Fülszöveg:
"Terra Coopert mindenki észreveszi.Magas, szőke és tökéletes az alakja. De aki jobban szemügyre veszi az arcát, már csak arra fog figyelni, hogy valami nincs rendben vele.Terra titokban azt tervezi, hogy elköltözik a nyomasztó, észak-nyugati kisvárosból a keleti partra, és ott fog továbbtanulni, de zsarnokoskodó apja megakadályozza.Ám hirtelen minden megváltozik, amikor Terra véletlenül balesetet okoz a kocsijával. Így ismeri meg Jacobot, a különc goth fiút, akinek hatására komolyan elgondolkodik azon, ki is ő valójában, és mit szeretne az élettől. Semmi sem Terra tervei szerint halad...Vajon sikerül megtalálnia az útját"
Senkit ne tévesszen meg a fülszöveg, nem a szerelmi szál áll a középpontban. Ennek a könyvnek ugyanis mondanivalója van, nem is kevés, amelyet finoman tálal és szórakoztató elemekkel egészít ki.
Az egyik mondanivaló az angol címből is kitalálható, vagyis azt a költői kérdést próbálja boncolgatni, mi is a szépség. Erről persze mindenkinek van véleménye és mindenki ismer közhelyeket arról a bizonyos belső szépségről. Csakhogy a közhely üres, míg a valóság néha éles, mint a kritikus tekintetek és epés megjegyzések, néha pedig összetett, mint egy műalkotás. A szépség ugyanis hiába relatív, van egy bizonyos társadalmi felfogása, ha úgy tetszik, az aktuális trend, amihez megpróbál igazodni. Ebben a könyvben a szépség egyenlő a beilleszkedéssel és a vággyal a megfelelésre. Terra egyszerűen bele akar simulni a térképbe, mint egy kisebb dombság, bár a többi dombhoz képest kirívó, akár egy hegycsúcs.
Justina Chen Headley remekül leírja, milyen érzés, ha valaki kitűnik a tömegből, pedig nem vágyik rá, hogyan néznek az emberek azokra, akik megjelenésükben eltérnek a szokványostól és hogy hogyan lehet mindezek ellenére megtalálni azt az önbizalmat, amely mindezt könnyedén veszi. Terra fejlődése, ahogy fokozatosan megtalálja magában a szépet és mások helyett önmagának kezd el megfelelni, igazán pozitív és inspiráló. Az írónő stílusa, a könnyed hangvétel és a térképészet körül forgó szóképek pedig csak fokozzák a hatást.
Ifjúsági regényhez képest kifejezetten okosan következetes a könyv nyelvezete. Valahogy mindig minden a térképek, helymeghatározás és annak kellékei körül mozog. Ez a tudatosság nagyon tetszett.
A másik mondanivaló a családhoz kapcsolódik, mivel a családi kapcsolatok kusza hálója épp úgy körbefonja ezt a történetet, ahogy a hosszúsági és szélességi fokok teszik azt a földgömbön. Az írónő ráadásul nem egyszerűen fogta a családon belüli erőszak ütős kártyáját és beledobta a könyvbe, hanem egy alattomosabb, ám ugyanolyan szörnyű szeletét ragadta meg, ráadásul érzékletesen. Az erőszak nem csupán fizikai értelemben vehető, hanem verbálisan is. A szavak néha mélyebb sebeket tudnak okozni az ember lelkében, mint egy pofon. Terra apja pedig úgy osztogatja ezeket a bántó megjegyzéseket, mint túlpörgött GPS a koordinátákat. Ez egy sajnos túlságosan gyakori probléma, amivel foglalkozni kell, így nagyon örültem, hogy a könyv ennyire építkezett rá.
A családi atlasz azonban még nem teljes, mert helyet kap még benne a testvéri kapcsolat, szülő-gyerek viszonya, sőt még az adoptálás kissé kényes kérdése is. Szóval mondanivaló akad itt bőven és szerencsére mind pozitív.
Azért meg kell jegyeznem, hogy az "utazás megváltoztatja az életet" szlogen kissé elcsépelt és a családon belüli gondok megoldása, cseppet könnyebb, mint a valóságban. Ez azonban nem von le semmit az üzenet kétségtelenül magasztos céljából.
Kell még pár szót szólnom, a romantikus vonalról. Terra kissé kusza magánélete tetszetősen van kialakítva. Lehet érteni, mit miért tesz, vagy épp nem tesz a főhős, és így, bár nem mindig értettem egyet a döntéseivel, attól még elfogadtam azokat. Ráadásul tiniregényhez képest, meglepően mély lett ez a románc. A szokványos hormonok által vezérelt fizikai vonzalom helyett itt amolyan kölcsönös megértésen alapuló szelíd szerelem bontakozott ki. Ez pedig számomra jóval megnyerőbb volt.
Összességében tehát ez egy jó könyv kedvelhető szereplőkkel, sok pozitív üzenettel és egy finoman romantikus történettel. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a szépség, kívül vagy belül egyre megy, illetve azoknak, akiket ütöttek már meg szóval. Ezzel pedig nagyjából le is fedtem a világtérképet.

Záró gondolatok:
Terra szépségéről egyik osztálytársam jutott az eszembe. Neki nem tűzfoltja van, hanem konkrét égési sérülése az arcán. A könyv olvasása közben felrémlett, hogy ötödik osztályban, mikor először találkoztunk, valószínűleg én is megbámultam kicsit puszta kíváncsiságból. Aztán viszont úgy megszoktam, hogy pár hónapja, mikor összefutottunk egy buliban, gondolkodóba estem, mi "baj van" vele. Egyszerűen olyan furcsának tűnt, pedig ugyanúgy elbeszélgettünk, mint mindig. (Gimiben kifejezetten közeli barátok lettünk.) Csak akkor esett le, mi zavart, miután elköszöntünk és rájöttem, az égési sérülése hiányzott. Rengeteg alapozóval sikerült ugyanis eltüntetnie. Számomra azonban a lénye, személyisége része ez a kis szépséghiba, ezért hiányoltam.
Ezzel a kis eszmefuttatással csak azt akartam kifejezni, hogy a szépség nem egyenlő a tökéletességgel, főleg, ha a szeretet is közbeszól. Mert amint megszeretünk valakit, megszeretjük a tökéletlenségeit is. 

2 megjegyzés:

  1. Örömmel olvastam, hogy találni még igényes ifjúsági könyvet, ha lesz rá mód biztos el fogom olvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a fura, hogy az igényesebb alkotások nem kapnak elég figyelmet. Örülök, hogy meghoztam hozzá a kedvedet.

      Törlés