2015. október 11., vasárnap

Olvasás éjszakája 2015

Már nagyon régóta szerettem volna részt venni az Olvasás éjszakáján, eddig azonban mindig közbejött valami. Idén így elhatároztam, hogy mindenképpen elmegyek. Kissé talán elhamarkodott döntés volt, tekintve, hogy hiába esett szombat estére, aznap is dolgoztam. No, de egy könyvmolyt nem könnyű eltántorítani a könyves eseményektől.
Szóval a tegnapi napom brutálisan mozgalmas volt. Reggel kilenctől este hétig a munkahelyemen rohangáltam (igen, szó szerint is...), mert egy egész napos konferencia levezénylése nem épp piskóta. Tehát mire minden vendég hazament előadóstól, nagykövetestől és eltakarítottuk a romokat, mert 180 fő után bizony van mit rendbe tenni, egyszerre voltam túlpörögve és teljesen kifáradva. Picit tehát megviselt, ám töretlenül vidám voltam, mire odaértem az Olvasás éjszakájára.
Pucca jött el velem és hogy ne veszítsünk időt, félúton találkoztunk. Így is 8-ra értünk a Fókusz Könyváruházba. A programok persze több helyszínen zajlottak és nem csupán Budapesten, hanem vidéken is. Nekem a Líra programja tetszett meg és mivel én voltam az ötletgazda, egyszerűen kijelentettem oda megyünk és kész. Néha kitör belőlem a diktátor...
A programok közül csupán egyet néztem ki fixen, az esküvőt, így előtte oda csatlakoztunk be, ami zajlott és szimpatikusnak tűnt.
A könyvesbolt minden szintjén volt valamilyen esemény, a földszinten párhuzamosan kettő is. Közben persze lehetett nézelődni, olvasgatni és vásárolni. Tehát minden megvolt, ami könyvmoly szívnek kedves.

Élménybeszámoló:
20:00-kor már át is léptük a könyvesbolt küszöbét. Pont ekkor kezdődött két program. Az egyik a "Sztori automata, avagy vegyél egy történetet az íróktól!" volt és ebbe rögvest bele is hallgattunk. Épp Nyáry Krisztián meséire lehetett licitálni és már ekkor élveztem a helyszín barátságos légkörét. Az ötlet egyébként remek volt, mivel a történetekért befolyt összegek a Mosoly Alapítványnak mentek. Jó célért jó dolgot tenni mindig öröm.
Közben elkezdődött egy másik program is, "Írónők, akik kibeszélik a karaktereiket" és ide le is telepedtünk. Az ötlet itt is nagyon tetszett, szeretem az ilyen beszélgetéseket, mert nagyon érdekesnek találom, ki hogyan dolgozik a történetein. Most is nagy érdeklődéssel hallgattam az eszmecserét, ami egyébként jó hangulatban és fesztelenül zajlott, bár be kell vallanom, nem ismertem sem az írónőket, sem a könyveiket. Puccával így a beszélgetés után megkerestük a könyvesbolti kínálatban, mégis milyen karakterekről volt eddig szó. Aztán persze rájöttünk, hogy azért nem hallottunk eddig Borsa Brown, Anne L. Green és R. Kelényi Angelika könyveiről, mert az a romantikus műfaj, amit képviselnek nagyon távol áll tőlünk. Erre persze gondolhattam volna előbb is, mert bár kapom az Álomgyár Kiadó hírleveleit, eddig még semmit sem olvastam tőlük. A fülszövegeik nem győztek meg, valószínűleg itt is a tőlem távol álló könyvtípusok miatt. ettől függetlenül érdekes volt a beszélgetés.
Utána bóklásztunk kicsit a boltban és kiszúrtam Puccának egy könyvet, amit ott helyben megölelgetett "Én ezt hazaviszem!" felkiáltással, majd míg én elkóboroltam a fantasy könyvek felé, le is huppant, hogy beleolvasson. A vicces az ebben, hogy a szóban forgó könyv, Lady L. már megvan neki (Kölcsönadta, így én is olvastam.), mégis úgy tapsikolt az új kiadás fölött (Megjegyzem joggal, mert gyönyörű lett.), mintha nem olvasta volna már minimum milliószor. Ráadásul mikor felmentünk az emeletre és belenéztünk egy másik programba "A szívünkhöz a hasunkon át vezet... - és az ágyunkhoz?" észrevette, hogy a hátsó borítón feltüntették, hogy az író másik könyve is új köntöst kapott. Szóval elrohant azt is felkutatni, így egyedül hallgattam a randivacsi tippeket. A másik új kiadást azonban nem sikerült levadásznia, csak egy korábbit tudtak volna felajánlani neki, mire rávágta: "Azt már a héten megrendeltem, nekem most a 2014-es kell." Az eladó persze meglepetten pislogott a rajongás ezen szintjén, míg én nevetve kérdeztem, mégis miért kell neki egy könyvből az összes kiadás? (Főleg, mert tudtam, hogy az író egyik kötete megvan neki franciául is, pedig egy picit sem beszéli a nyelvet.) "Mert így újra és újra megvehetem!" jött a válasz. Ez már szerelem a javából!
"Nem érdekel, hogy kitalált karakter,
akkor is hozzá akarok menni feleségül"
Apropó szerelem, 22:00-kor kezdődött a várt program, vagyis a "Lépj frigyre kedvenc könyveddel!". Pucca tehát könnyen választott hozzá férjet magának, ám én gondban voltam. Nem vittem magammal könyvet, leszámítva aktuális olvasmányomat, ami mindig a táskámban van, mert úgy gondoltam, egy könyvesboltban csak megtalálom. Hát, nem éppen. Első problémám az volt, mi alapján válasszak? A történethez, az íróhoz vagy az egyik karakterhez akarok hozzámenni? Mert mindhárom opcióhoz más és más regény jöhetett szóba. Aztán körbejárva a boltban arra jutottam, legyen az utóbbi. Battle Royale ugyanis nem volt a kínálatban, míg George Orwell-t lehet, hogy megcsalnám néhány másik szerzővel, szóval felmarkoltam A bűnös-t. Aztán Puccával a könyveket dédelgetve anyakönyvvezető elé álltunk. Polgári esküvőt választottunk és míg Pucca Romain Gary és minden könyvének asszonya lett, én hozzámentem Cole St. Clair-hez. Szerintem jól jártunk és már nem lehetek vénkisasszony, legalábbis könyvmoly szempontból semmiképp.
A nászút egy rövid séta volt az éjszakai szemerkélő esőben hazafelé. Összességében tehát jó élmény volt az Olvasás éjszakája és ha lehetőségem adódik rá, jövőre is elmegyek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése