Az emlékek őre

Erről a könyvről sok jót hallottam korábban és már egy ideje szemeztem vele a könyvtár polcán. Csakhogy, mivel a gyerekkönyvek között szerepel és a borítója alapján egyértelműen decemberi olvasmánynak tűnt, hanyagoltam. Nemrég azonban megtudtam, hogy filmet készítenek belőle, így rám tört a "sürgősen el kell olvasnom, mielőtt megnézném" érzés és már rohantam is érte a könyvtárba.

A borító nem tetszett, olyan kis semmilyennek találtam. Miután azonban a végére értem a történetnek, rájöttem, a szánkó tökéletes választás volt.

Szóval gyerekkönyv (ezzel majd később vitába szállok), kemény kötéses és alig több mint 200 oldal. A betűméret is meglehetősen nagy és ha az ember elkezdi, nem tudja letenni. Nekem legalábbis a kezemhez ragadt, így egy levegővel végig is olvastam.

Fülszöveg:

"A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…"

Ez a könyv nem egy karácsonyi mese, mint amit a borítója első látásra sugall, hanem egy negatív utópia gyerekszemszögből. 

Valószínűleg túlságosan sokat olvastam már ebből a témából, túl sok látszólagosan tökéletes világ rothadó mélyére pillantottam már be, így nemhogy meglepődtem, tudtam mindent. 

Első fejezet végére tudtam, hogy itt bizony nagy disznóságok vannak a háttérben és émelyegni kezdtem. Émelyegtem a "családi" megbeszélésektől, a folytonos bocsánatkérésektől és a komikusnak tűnő tapintatosságtól. Stílusosan azt is mondhatnám, megvolt bennem a túlralátás képessége. Tudtam, mit jelent az elbocsátás és hol van az a bizonyos Máshol. Ez a tudás pedig elég nyomasztó volt. Egyrészt szerettem volna felrázni a közösséget, hogy fenébe a tablettákkal, nyissák már ki a szemüket, másrészt viszont féltettem őket ettől. Ahogy pedig Jonas szeme fokozatosan kinyílt, együtt szomorodtam el vele.

Ez a történet ugyanis egy remekül bemutatott negatív utópia, annak minden csontig hatoló igazságával és mélységével. Épp ezért nem hiszem, hogy kisgyerekek kezébe való volna. Ők valószínűleg nem látnak úgy a színfalak mögé, mint egy felnőtt, de attól még érzik. Érzik, hogy baj van, hogy ez bizony nem egy boldog világ és ez az érzés nem túl kellemes. Szóval én egy 14-es korhatárt nyomnék a könyvre, hogy az olvasó értse is, mitől szorong.

Ami pedig az idősebbeket illeti, ők bizony nem csalódhatnak ebben a könyvben. A világ ugyan nem teljesen kidolgozott, picivel több mint 200 oldalon nem lehet mindent teljesen megmagyarázni, így több kérdés függőben maradt, ám ez nem rontotta az értékét. Hogy néhány felmerült kérdést említsek: "Hogyan érték el a kollektív színvakságot?" "Szülőanyák vannak, de mi a helyzet a szülőapákkal?" "Hogyan tudták befolyásolni az időjárást?" "Meddig terjed a közösség határa?" "Milyen mély az a bizonyos szemétledobó, hogy nem érezni a bomló holtestek bűzét?" Igen, biztosan túl sokat olvastam már ebből a műfajból...

A szereplők tökéletesen illeszkednek ebbe a világba és egyértelmű, ki kerülhet közel az olvasóhoz. Jonas szimpatikus főhős és rajta kívül csak az örökítő és Gabriel érhet a nyomába nem véletlenül. A többiek hol jobban, hol kevésbé, de egy csapat beszívott zombira emlékeztettek. 

A cselekmény szépen halad, van íve a történetnek és nincs egyetlen mozzanat sem, amin az író sokáig rágódna. Ezzel pedig csak fokozza a nyomasztó hangulatot és szépen csillogó koronát tesz a végére. 

A könyv befejezése szerintem zseniális. Megvan végre az áttörés, amit az olvasó végig remélt és meg van benne a valóság is, akár tetszik, akár nem. Nekem tetszett, nekem így sokkal többet adott ez a történet és egy újabb érvet tett a "miért ne adjuk oda kicsiknek" listámra. 

Összefoglalva ez egy nagyon jó könyv. Felnőtt mesének mondanám, mert bár egyszerű, igényel egy kis érettséget. Nagyon tetszett, elgondolkodtatott.

Csak ajánlani tudom mindenkinek. Egy újabb bizonyíték, hogy sötétség nélkül bizony fény sincs.

Kiegészítés:

A bejegyzés elején említett mozifilm adaptáció szeptemberben kerül bemutatásra és az előzetese alapján a készítők adtak neki egy kis szteroid löketet. A cselekményt kiszínezték és felhígították látványos elemekkel. Ez azonban nem feltétlenül baj, így is kíváncsi leszek azokra a színekre. Viszont, előre figyelmeztetek mindenkit, hogy a könyv hangulata egész más, külön érdemes kezelni a két alkotást. Meg fogom nézni, de nagyon örülök, hogy előbb sikerült elolvasnom, így igazi élményt kaptam.

Lois Lowry írónő további 3 negatív utópiát is írt lazán kapcsolódva ehhez a könyvhöz. Ha információim nem csalnak, mindegyik kötet (Valahol, messze, Hírvivő, A fiú) különálló történetet mesél el és csak a tökéletesnek álcázott világ köti össze őket. Mindegyiket el szeretném olvasni.