Ismételten érdekes és tetszetős kihívásra bukkantam Molyon, amit most nem habozok teljesíteni. Kivételesen nem könyvekről, hanem zenéről lesz szó, azon belül is a rockról.
Csupán hét kérdésre kell válaszolni, én mégis elmeditáltam rajta egy jó ideig és most ki is fejtem hozzá véleményemet bőségesen, sok-sok jó zene linkjével felturbózva.
A kihívásért Vivi_8 molyt illeti a köszönet! :)
Nem tudnám megmondani. Sosem volt igazán kedvenc zenekarom, mivel ahhoz túlságosan sokféle zenét hallgatok, amiket nem is lehet összehasonlítani. Ezt persze sokan furcsának találták, így kiválasztottam egyet, The Offspring és valahányszor nekem szegezték a kérdést, őket vágtam rá. Most azonban nem tehetem, mivel inkább punk, mint rock műfajba tartoznak.
Nem szívesen emelnék ki csupán egy bandát, így inkább felsorolom azokat a rock bandákat, akiket állandó jelleggel hallgatok időről időre.
Nirvana - '90-es évek meghatározó együttese, mert mindig kell valami régi
System of a Down - sajnos már feloszlott csapat (igaz most újra összeálltak egy turnéra és szomorkodom, amiért Magyarországra nem jönnek), mert kell valami zúzós
Evanescence - (bár inkább gothic metál), mert érzelmes és Amy Lee hangja elképesztően gyönyörű
Apocalyptica - (bár inkább metál) mert eszméletlen, amit csinálnak és mert a finnekből sosem elég (szeretem a The Rasmus és a HIM számait is)
Hoobastank - akiket valószínűleg nem sokan ismernek
Three Days Grace - a népszerű fajta, mert haladni kell a korral
30 Seconds to Mars - szintén a mostanában népszerű kategória, akik a természetvédelmi töltéssel megvettek kilóra
The Pretty Reckless - az aletnatív vonal, mert Little J. hangja üt
Paramore - hogy tovább egyenlítődjön a nemek aránya
Skillet - mostanában kaptam rá, még friss a kapcsolat
Linkin Park - a kakukktojás, mivel nem tisztán rock, inkább stílus mix-nek nevezném (mint a Limp Bizkit, akiket szintén nagyon szeretek)
Valószínűleg lenne még bőven, akit felsorolhatnék, ám már így is többen vannak jóval, mint szükséges.
Egyszerűen szeretem a rock zenét és kész.
Ismét nehéz a választás, de legyen.
Apocalyptica - Somewhere around Nothing
Nagyon jó kérdés. Valószínűleg unokatestvéremnél, aki három évvel idősebb nálam és fiú, így mindig mindenben előttem jár, ahogy zenében is. Ő mutatta meg nekem a The Offspringet, így valószínűleg a többi zúzósabb, pörgősebb muzsika is általa jutott el hozzám. Ez még általános iskolában történt, mikor osztálytársaim többsége a popos korszakát élte. Aztán persze a barátaim is ráéreztek az ízére, így ismertem meg a Linkin Parkot és a Systemet. Ám a zenében, csakúgy mint a könyvekben, mindig a saját fejem után megyek. Megszerettem a műfajt, hát mazsoláztam belőle kedvemre valókat.
Voltam, nem is egyen. A többség persze nem túl ismert, vagy teljesen ismeretlen kezdő, vagy épp a felfedezést váró banda volt. Ám a felsorolt nagy nevek közül is volt szerencsém eljutni a következőkre: The Offspring, 30 Seconds to Mars, Limp Bizkit. Ezek örök élményt adtak.
(Amúgy nagyon sajnálom, hogy a nem is olyan régen adott Evanescence koncertről lemaradtam...)
A felsoroltak közül bármelyikre szívesen elmennék (Igaz, van amire lehetetlen lenne, R.I.P. Kurt Cobain), de a leginkább vágyott az a System of a Down. Biztosan eszméletlen bulit csapnak. Bevállalnák érte egy berekedést, vízhólyagot a talpamon vagy akár még egy hátba rúgást is, mint a The Offspring koncerten.
6.Van-e olyan családtagod/barátod/ismerősöd aki szereti a rock zenét?
Természetesen. A már említett unokatestvérem kedveli, bár már nem a rock az első számára, valamint a barátaim többsége is. F. barátom például hatalmas System rajongó.
Amúgy szerintem nincs olyan zenekedvelő, aki ne imádna legalább egy rock számot.
Csak akkor hallgatok zenét olvasás közben, ha ki akarom zárni a külvilágot pl: buszon, vonaton. Ilyenkor általában csak nyomok egy random gombot az mp3 lejátszómon, aztán elmerülök a könyvben. Úgyis beszippant a betűk világa, csak a háttérzaj kell, hogy ne halljam idegen emberek fecsegését, ami bosszantóan ki tud zökkenteni egy jó könyvből.
Viszont, volt már olyan, hogy a könyv kívánta a számot. Megemlítettek benne egy dalt, mire elkezdtem azt hallgatni olvasás közben. Növelte az élményt rendesen.
Amúgy, szerintem olvasáshoz olyan muzsika illik, amiben nincs szöveg. Ilyenkor a dallam segít elmerülni, legyen az egy zongoraszóló, valamelyik klasszikus zseni munkája, vagy akár filmzene. Two Steps From Hell dalok például tökéletesek erre a célra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése