Halloween

Mögöttem van, ugye?

Bár már így is megdöntöttem az egy hónap alatt megírt bejegyzések számára vonatkozó rekordomat, még mindig nem fogytam ki az írnivalóból.

Mivel ma Halloween van, ehhez kapcsolódó dolgokat hoztam.

Először is egy gyors vélemény erről az ünnepről.

Sokan mondják, hogy milyen szánalmas átvenni az amerikai ünnepeket (itt főleg a Valentin napra és a Halloweenre gondolnak), mert ezek csak a pénzről szólnak. Ezzel azonban nem értek teljesen egyet. Egyrészt, bár van bennük gazdasági haszon, szép alapkoncepcióra építkeznek, olyan érzésekre, amikkel érdemes foglalkozni. Másrészt az összes ünnep régi hagyományokra vezethető vissza így, vagy úgy. A Halloween ezeket tökéletesen példázza. A félelemre építkezik, lehetővé teszi, hogy egy időre mások legyünk és közben emlékeztet minket az élet múlandóságára egy jó bulival. Nem nevezném marketing fogásnak, hiszen olcsón meg lehet úszni a jelmezeket, az édességet meg a partikellékeket. Egy hanglatos buli ez, ami mindig jól jön.

Különben meg nem értem, miért ne férhetne meg egyszerre több esemény békében egymás mellett. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogyan kíván ünnepelni és mikor.

Szóval kedvelem, még akkor is, ha Magyarországon nem tört még be teljesen a köztudatba és a halottak napja miatt talán nem is fog soha. Mégis jó a temetőbe mászkálás, nem túl izgalmas koszorúk és virágok között valami vérpezsdítővel is foglalkozni. (A "hogyan ne gyújtsuk fel kesztyűnket, sapkánkat, hajunkat a mécsessel" manőver mellett.)

Bevezettem hát egy csipetnyi házi Halloween hagyományt, ami eddig kimerült a dekorációban, idén azonban kitettem magamért. 

Jó kellék bármi, ami a rémisztő kategóriába esik, mint például egy plüss szellem, aki ha leejtjük vagy erősebben megpaskoljuk a "Happy Halloween, hahahaha!" felkiáltással válaszol. 

Ide tartozhat még a körömlakk is, ha a boszorkányos színek mellett döntünk, mint a fekete és narancssárga kombinációja. Ezt meg lehet bolondítani egy pókháló mintával is. (Igen, még mindig a saját körmöm látható a képen.)

A legnagyszerűbb kellék persze a jelmez lenne, valami véres, valami szakadt vagy valami fekete. Ehhez azonban szükség van egy bulira, amire sajnos megint nem tudtam elmenni. A fővárosban lett volna egy, csak az ünnepeket nem ott töltöm. Persze, lehetne szervezni beöltözős házibulit is, F. barátommal vigyorogva megtennénk, ha találnánk helyszínt meg még egy tucat elvetemült alakot, akik hajlandók beöltözni.

Így viszont be kellett érnem a töklámpás készítéssel, ami nálam már néhány éves hagyományra vezet vissza.

Nagymamámmal minden évben késsel nekiesünk a felesleges tököknek, amik nem finomak, nem formásak és csak elfagynának a kertben. Általában csak arcokat szoktam nekik hasítani, ám ha akad köztük kifejezetten lámpásnak való, nem habozom kibelezni is.

Most csupán egy tök állt rendelkezésemre, ám ez az egy (ahogy a bal oldali képen is látszik) kifejezetten csinos darab. Szép formás, ideális lámpásnak.

Nem nagy kunszt lecsapni a tetejét, kibelezni és arcot vágni neki. Csak egy éles kés és némi kreativitás kérdése. Elcsenni a temetőbe szánt mécsesekből, már nagyobb kihívás... Az eredmény azonban magáért beszél. Látványos, távol tartja az ártó szellemeket és még a macskákkal is jóban van. (Sikerült az izgő-mozgó cicámat pózolásra bírni néhány másodpercig.)

Az év legnagyobb durranása mégsem a lámpás volt, hanem a Boszorkányujjak.

Le is írom a receptet, hátha valaki kedvet kap egy kis ünnepi sütögetéshez. (F.-t is sikerült megfertőznöm vele, mivel miután vittem neki kóstolót, ő is sütőt ragadott.)

Hozzávalók:

5-6 boszorkány, egy éles fejsze, némi elszántság és egy csipetnyi vérszomj...

Édesszájúaknak azonban inkább a következőket ajánlom: 25 dkg liszt, 15 dkg vaj, 20 dkg darált dió, 10 dkg cukor, 2 tojás, 10 dkg egész mandula, piros színű lekvár

Elkészítés:

Jó erősen fogjuk le a boszorkányt, feszítsük szét az ujjait, majd a lesújtási szöget figyelembe véve emeljük a fejszét a... khm, akarom mondani....

A lisztet a vajjal, cukorral, darált dióval és tojással gyúrjuk össze. Elég ragadós tészta, könnyedén összeáll. Nyújtsuk ki ujjnyi vastagra és kb. 10 cm-es csíkokat vágjunk belőle. Közben ne habozzunk lisztezni a deszkát és a sodrófát, mert tényleg nagyon tapadós. 

Boszorkányujjak a sütés előtt

A csíkokból hosszú, keskeny ujjformákat alakítsunk. Az ujjpercek bütykeit is formázzuk meg és késsel kis barázdákat ejtve rájuk tegyük még élethűbbé, ettől lesz csontos, ráncos a bosziujj. 

Az ujjaik végére egész mandulaszemeket nyomkodjunk körömnek. (Tipp: egész mandulát zöldségesnél érdemes keresni. Ha a vékony, barna héj még rajt van, az sem gond, csak előbb késsel le kell róla hámozni, ami elég időigényes ugyan, de megéri.) A még sokkolóbb hatás kedvéért ajánlott a körmök alá vért is tenni piros lekvár formájában. (Én eperdzsemet használtam és tökéletesen passzolt a diós tészta ízvilágához.)

A tésztát tojássárgájával megkenjük, majd előmelegített sütőben 180°C-o sütjük.

Frissen sült Boszorkányujjak

Hamar megsül, érdemes gyakran ránézni, mert a lekvár könnyedén megéghet. 

Ízre nem nagy durranás, egyszerű, porhanyós diós süti, ám nem is ez benne a lényeg, hanem a látvány. Tálalásnak hirtelen az asztalra kitett formát javaslom, esetleg egy ötletes elrendezést.

Én jól szórakoztam velük különböző beállításokban, majd mikor meguntam, egyszerűen befaltam őket.

Egy igazi Halloween partin bizonyára hatalmas sikert lehet velük aratni. Családi körben pedig nevetéssel töltött, kellemes perceket. Ugyanakkor barátok és rokonok ijesztgetésére sem épp utolsó.

Kecses boszorkánykacsó

Ezzel a csinos boszorkánykézzel kívánok minden erre tévedőnek borzongatóan szép Halloween éjszakát! Nézzetek horror filmet, olvassatok rémisztő könyvet, vagy majszoljatok el néhány boszorkányujjat! ;)