Egy nap

Nem igazán érdekelt ez a film. Mikor moziba került, fel sem merült bennem, mint lehetséges opció. Gondoltam, biztos valami vontatott, nyálas, romantikus film.

Aztán múlt héten összefutottam exszobatársammal (Az ő ikertestvére van most kint Kínában, akinek a blogját betettem a linkek közé.) és mindenféléről beszéltünk bő félórában. (Fura, hogy egy karra járunk, mégsem láttam már több mint egy éve.) Szóba kerültek a filmek is és megjegyezte, hogy egy barátja javaslatára megnézte a One Day-t és kellemesen csalódott benne. Több se kellett, hogy felcsigázzon.

Ismertető:

"Miután együtt töltik egyetemi diplomaosztójuk napját - 1988. július 15-ét -, Emma Morley és Dexter Mayhew között olyan barátság szövődik, amely élethosszig tart. Emma elvekkel és ambíciókkal rendelkező lány, aki arról álmodozik, hogy jobb hellyé alakítja a világot. Dexter tehetős sármőr, aki arról álmodozik, hogy a világ az ő játszótere lesz.Kapcsolatuk kulcsfontosságú pillanatait a következő két évtized július 15-ei napjainak bemutatásából ismerhetjük meg. Legyenek éppen együtt vagy külön, láthatjuk, amint Dex és Em elfoglalja magát ügyes-bajos dolgaival; megismerjük baráti viszonyaikat és különböző vitáikat, reményeiket és elszalasztott lehetőségeiket, mosolyaikat és könnyeiket. Valahol az utazás során a két embernek rá kell jönnie, hogy amit annyi ideig kerestek, és amire olyan régóta vágynak, valójában végig az orruk előtt volt. Amint kiderül számukra, hogy egészen pontosan mit is jelentett az a bizonyos 1988-as nap, megismerik a szerelem és az élet valódi természetét."

Hát, az ismertető tényleg elég nyálas. A film viszont egyáltalán nem az, egy kifejezetten jó romantikus dráma.

A történet lényegében csak egymást követő évek július tizenötödikéiből áll, mégsem unalmas és mégis sokat elárul a szereplőkről.

Azt hittem, egy újabb sablonos vacak lesz, amiben a két főszereplő kerülgeti egymást és nyavalyog, miközben nem szól másról ez az "egy nap" csak a szerelmi életük ecseteléséről.

Nos, én is kellemesen csalódtam, mivel ez egyáltalán nem úgy alakult, ahogy hittem.

A történetnek életszaga van. A szereplők, az életük alakulása, a kapcsolatuk mind-mind olyan valóságos, hogy szinte gyomron vágja az embert. A tény az, hogy hiába kábítanak minket cukormázas nagy szerelmekről szóló történetekkel, amikben a főhősöket az ég is egymásnak teremtette és amik nagy egymásra találásokkal érnek véget, a valóság nem ilyen. A valódi élet nincs megírva egy forgatókönyvben, a háttérzene nem súg, mikor mit kell tenni és a döntéseknek igen is következményei vannak. Néha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember eltervezi, néha kudarcot vallunk, néha hibázunk, rosszul döntünk és néha igazán boldogok vagyunk. Erről szól az élet és erről szól a film is.

Kifejezetten tetszett, hogy bár a történet fő szála a szerelem, mindkét szereplő életét nyomon lehet követni. A néző megtudja, hogy egyikük sem olyan jövőt kap, mint amit a diplomaosztón elképzelt. Mégis, ahogy küzdenek a céljaikért vagy sodródnak az árral, nincs kifejezett csalódás íze. Ők választották, az ő döntéseik juttatták el őket oda, ahol az évek során vannak. Mert bár gyakran nem úgy alakul az élet, ahogy eltervezzük, nincs okunk a sajnálkozásra. A múlton nem lehet változtatni és a múlt az, ami megalkotta a jelen énünket.

A szerelem pedig hasonlít az élethez. Nehéz előre látni, mikor döntünk jól, ki az, aki mellett tényleg boldogok lehetünk. Emma és Dexter kapcsolata szoros, de nem tökéletes, ahogy semmi sem az. Hol az időzítés nem megfelelő, hol a változások állnak közéjük, hol csak az élet hozza másképp.

Én kifejezetten szeretem a lassú, valóságos kapcsolatokat. Szerintem ugyanis az idő biztos alapot ad az érzelmeknek, tekinthetjük akár a szív formalinjának is. Egy idézettel élve:

"A legtöbb embernek van valamiféle szerzett szépsége – minél régebb óta ismered, és minél jobban szereted őket, annál jobban néznek ki." 

 A film tehát nagyon is valóságos kapcsolatokat és sorsokat mutat be. Nekem nagyon tetszett. Minden képkockának megvolt a maga keserédes hangulata, amit a nagyszerű zene is segített. A díszlet és kosztüm zseniális. A '80-as és '90-es évek hangulata kellemesen lett belecsempészve és tökéletes az ív, amit az ezredforduló utáni évekkel leírnak. 

A színészekre pedig nem lehet panasz. Kedvelem Ann Hathaway-t. Eddig minden filmjében hozta az elvárt színvonalat és nincs ez másképp most sem. Jim Sturgess pedig nagyszerű volt. Tökéletesen átadta Dexter karakterét és minden érzelmét. 

Összességében tehát egy igazán jó alkotás. Romantikus, keserédes dráma, mondanivalóval nyakon öntve. Azoknak ajánlom, akik valami valóságosra vágynak, akik rájöttek már, hogy az élet nem tündérmese, akik csalódtak már, mégis talpra álltak és akik igaz szerelemre vágynak. Drámakedvelők előnyben, mivel a műfaj kerülői az unalmas jelzővel illethetik. Ám csak óvatosan, ezzel ugyanis a valóságot is szürkének titulálják.

Helyzetjelentés:

Ahogy korábban beharangoztam, lesz filmes rovat. Már megvan, milyen filmeket teszek bele és kezd összeállni a koncepció is. Csak most jött ez a film, ami megérdemelt egy teljes bejegyzést, így a rovat várhat még egy-két napot.

Könyvkritika is érkezik hamarosan. Jelenleg három könyvet olvasok. (No meg tankönyveket, de azok úgyse érdekelnek senkit. Néha még engem se...) Az egyikből (Sárkánylány) már nincs sok hátra, csak esténként inkább a vastagabb és nehezebben csúszó másikat lapozgatom (Gyengéd, mint a farkasok). A harmadik pedig a táskámban lapul, hogy két óra között vagy a buszon kikapcsolhassak kicsit.

No, de mielőtt barlanglakónak tűnnék, élek ám szociális életet is. Tegnap például sikerült egy jót buliznom F. barátommal. Már nagyon rám fért egy kis tombolás és a kicsit tapadós fiúk is jót tettek önérzetemnek. A biztonsági őr ellenben padlóra küldte, mikor elkérte a személyinket és olyan hitetlen fejjel mért végig vagy ötször, hogy kiérdemelte a leggyilkosabb pillantásomat. Tényleg unom már, hogy hat évvel fiatalabbnak látszom... Nem! Nem érdekel, hogy majd hatvan évesen ez milyen jó lesz!

Amúgy Pucca-val felfedeztünk két újabb jó helyet a városban, pontosabban két teaházat. Holnap meg Ribizly-vel kávézom. El sem hiszem, hogy sikerült végre összehoznunk egy találkozót. Ribizly ugyanis az egyik legelfoglaltabb ember, akit ismerek.

Ó, és kiderült, mégsem leszek koszorúslány. Pedig már úgy beleéltük magunkat F.-el. Eljegyzések jönnek-mennek, esküvők meg füstbe szállnak, ilyen a való élet.