2012. október 3., szerda

A vízisten menyasszonya 1.

Mielőtt belekezdenék legutóbbi olvasmányom elemzésébe, úgy érzem, elkél a bevezető.
Ez a bejegyzés Manga címkét kapott, ezért jobb a legelején tisztázni néhány fogalmat. (Igaz, egy korábbi bejegyzésemet is elláttam már ezzel a címkével, ami csakúgy mint az aktuális kötet, nem igazán sorolható a mangák közé.)
Manga: japán képregények általános megnevezése. Csupán a rajzstílusuk alapja egységes, míg a téma széles skálán mozog. Japán írásmódhoz alkalmazkodva jobbról balra olvasandó.
Manhwa: a "koreai manga". Stílusa hasonlít a japán képregényekhez, ám ezt nyugati mintára kell lapozni (balról jobbra haladva).
Nem szeretnék külön címkét készíteni nekik, így az egyszerűség miatt, minden képregényt (amiknek többsége úgyis manga vagy manhwa lesz) Manga címkével fogok jelölni.
A regények mellet szívesen olvasom őket, ám szigorúan csak kölcsönözve. Sajnos hazánkban igazán borsos áruk van. Mivel rövidek, de gyönyörűek, főleg akkor választom őket, ha szabadidőm jelentősen megcsappan. 
Egy manga olvasása nálam a következő módon zajlik: elkezdem lapozni, lassan élvezve a szöveget és a gyönyörű képeket, aztán ahogy beindul a cselekmény, egyre gyorsabban falom és ripsz-ropsz a végére érek. Ilyenkor pedig kezdem előröl, hogy jobban áttanulmányozhassam a képeket immár a cselekmény ismeretében.
Így zajlott ez most is, A vízisten menyasszonya manhwa sorozat első részével.

 Mikor megpillantottam a könyvtár polcán, két dolog jutott az eszembe. Az első, hogy milyen szép a borító, míg a második, hogy hallottam már erről a sorozatról.
A borító valóban gyönyörűre sikeredett és ez nincs másképp a belső tartalommal sem. Szeretem a manhwák stílusát, főleg a shoujo mangákra emlékeztetnek. (shoujo: jelentése, lány. A tipikusan lányos történeteket nevezik így, amikben a szerelmi szál hangsúlyos és sok a különösen szép férfi, illetve a közeli arc és szemábrázolások.)
A kötet vastagsága a szokásos képregény vastagság, így könnyedén belesimul az ember táskájába, ha magával szeretné vinni, ahogy én is tettem.
Fülszöveg:
"Az elszegényedett, kétségbeesett falu, ahol Szoa eddigi életét élte, úgy hiszi, ha feláldoznak egy szép lányt Habeknek, a víz istenének, a kis közösség megmenekül, és végre eljön a rég áhított eső. Ennek érdekében vízbe veszejtik Szoát. A fiatal lány nagy meglepetésére azonban ahelyett, hogy megölné, Habek megmenti, ráadásul varázslatos királyságába invitálja, ahol egy izgalmas, új élet vár rá. A legmeglepőbb azonban maga a víz istene, és hogy mennyire különbözik attól a szörnyetegtől, akinek Szoa képzelte."
A rövid leírás igazán tökéletesre sikerült. Pont annyit árul el a történetből, amennyit szükséges és semmivel sem többet. 
Képregényekről nehéz véleményt írni, hiszen ezeket nem elég olvasni, látni is kell. Ráadásul rövidségük miatt vigyázni kell, nehogy spoiler kerüljön a mondanivalóba. Épp ezért a cselekményről inkább hallgatok és a részletekbe merülök.
Mint említettem, a rajzolása gyönyörű. Van néhány igazán művészire sikerült kép és a szereplők ábrázolása is  könnyedén megkülönböztethető. Meg is ihletett, ahogy a mellékelt rajzom is mutatja.
Karakterek szimpatikusak, bár még nem vonnék le messzemenő következtetést csupán egyetlen kötet alapján. Szoa mindenesetre szerethető főhősnő, akinek lehet drukkolni és akin jókat derül az olvasó.
Habek pedig a tipikus férfi, hiszen vonzó, rideg, mégis törődik másokkal. Mielőtt azonban a sablon beszippantaná, ott a kettős élete, ami feldobja. Kedvelem.
A többiek viszont még elég kiforratlanok, amolyan hangsúlyos és kevésbé hangsúlyos mellékszereplők. Biztosra veszem, hogy a későbbiekben, okoznak még meglepetéseket, illetve konfliktusokat. (Huje amúgy kifejezetten unszimpatikus.)
A történet leghangsúlyosabb szála természetesen a szerelem. De mit is várhatunk egy menyasszony sorsától? Mégis legnagyobb megkönnyebbülésemre a szereplők nem zuhannak egyszerre egymás karjaiba, kapcsolatuk szépen, lassan alakul, ahogy kezdik megismerni egymást. Amennyi titka pedig a vízistennek van, ez eltart majd egy ideig.
A cselekmény többi részét Szoa botladozásai, ahogy folyton bajba kerül, illetve a helyzetkomikumok teszik ki. 
Jun Mi-Kjong igazán jó humorérzékkel van megáldva. Nem pakolta tele a kötetet viccekkel, csupán elejtett néhány csípős mondatot, vagy rávilágított valami nyilvánvalóra az adott helyzetben. Utóbbira jó példa, mikor egy nagyon meleg napon Szoa az egyik istennek panaszkodik, mire ő megjegyzi: "Szerintem, ma tökéletes az idő." A következő képen egy kis nyíl mutat az isten felé "a tűz istene" felirattal.
Kifejezetten jókat derültem itt-ott, míg a Szoa számára kínos jeleneteken én is feszengtem. Szóval ez egy szórakoztató könyvecske.
Ajánlom mindenkinek, aki szép, igényes, humorosan romantikus képregényre vágyik. Manhwa rajongóknak kötelező darab.
A második rész már a polcomon csücsül, amit a függővég miatt legszívesebben már most a kezembe vennék, ám több mint két hétig úgyse juthatok a folytatáshoz, így inkább kiélvezem minden egyes oldalát.
A sorozat amúgy 9 kötetből áll, ami hála a Vad Virágok Könyvműhelynek már elérhető magyarul. Biztosan végig fogom olvasni.

Nem bírom megállni idézet nélkül. Az utószó nagy poénja:
"– Helló, nővérkém… Mit gondolsz erről a történetről? Egy fiúról szól, aki minden éjszaka megnő…
– ….. Perverz."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése