2012. október 29., hétfő

Nightshade - Az őrzők

Molyon sok jót hallottam erről a könyvről. Dicsérték, várták a folytatást (trilógia) és sokat emlegették, így nem meglepő, hogy könnyedén kiszúrtam a könyvtár polcán.
A borító szerintem csodálatosra sikerült, ahogy az Egmont kiadónál lenni szokott. A lila amúgy is a szívem csücske. Egyedül az alcímmel voltak problémáim: "A falkájának képes parancsolni, de a szívének nem". Förtelmesen nyálasnak hangzik, pedig nem cukorszirupos történetről van szó. Tudom, tudom ez a marketing (Hogy én mennyire utálom!) és ezzel lehet minél több olvasót csalogatni, de vegyék már észre, hogy míg a romantikára vágyó tiniket vonzza, addig a fantasykedvelőket taszítja.
Vastagságra csinos kis darab a maga 472 oldalával és a tördelése is kifejezetten tetszett. Viszonylag rövid fejezetek vannak benne különösen tetszetős holdfázist jelző oldalakkal elválasztva. Ezért az apróságért és a fejezetek elején látható jelekért külön piros pontot érdemel.
Ennyit a külsőségekről, jöjjön a történet:
"Calla Tor, a félig ember, félig farkas tizenéves lány sorsa szinte a születésekor megpecsételődött: miután befejezi az iskolát, Ren Laroche, a szívtipró vérfarkas társa lesz. alig néhány héttel a kitűzött esküvő előtt azonban Calla, az Őrzők törvényeit áthágva, megmenti egy kiránduló fiatalember életét. És Shay Doran ellenállhatatlanul vonzza őt… A lány kételkedni kezd kijelölt sorsában és egész addigi életének értelmében. Ugyanakkor azt is tudja, ha a szívére hallgat, elveszíthet mindent. Még az életét is. Megéri-e a tiltott szerelem a legnagyobb áldozatot?"
Hát, a fülszöveg is elég nyálas, de ez ne riasszon senkit, nem olyan vészes benne a romantikus szál.
Szóval ez egy tipikus tinifantasy, ami mostanában olyan divatos, mégsem nevezném sablonnak. Sok új ötletet és kidolgozott karaktereket használt fel az írónő, így van benne egyéniség. 
Az alaptörténet persze rém egyszerű, a kijelölt sorsában magabiztos lány az új fiú hatására elkezd kétkedni, a kétségek pedig titkok egész sorát hozzák a felszínre. Ilyenből akad bőven a könyvpiacon és a titkok sem meglepőek, sőt teljesen kiszámítható, mi rejlik a háttérben. A könyv különlegessége nem ebben rejlik, hanem a felépített világban.
A vérfarkasok kezdenek unalmassá válni, elkopni, itt azonban újult erővel csapnak le az olvasóra. Nem szokványos az átalakulás, hiszen könnyedén megy egyik formából a másikra és mindez mágiával van megmagyarázva. Tökéletes húzás!
Ha már a mágiánál tartunk, meg kell említenem hogy nem csupán "vérfarkasok" (a könyvben kikérik maguknak ezt a jelzőt, ők nem holmi filmes szörnyek, hanem őrzők) szerepelnek, hanem boszorkányok, démonok (főleg incubuszok) és lidércek is. Nekem utóbbiak tetszettek a legjobban, bár van egy kis dementor beütésük. A varászlat pedig szépen adagolva tárul az olvasó elé.
A könyv első negyedén nem értettem semmit, hogy ki micsoda és miért vannak a szabályok. Ez pedig egy nagyszerű húzás volt az író részéről. Más könyvekkel ellentétben, ahol az első két fejezetben mintegy történelem gyorstalpalóval elregélik a könyv világának felépítését és múltját, itt fokozatosan derülnek ki a dolgok. Először a farkasok, aztán jönnek a boszorkányok és lidércek és a végén a démonok is nagyobb hangsúlyt kapnak. Ehhez persze az is közrejátszott, hogy a főszereplők sem tudnak túl sokat a világról, együtt fejtik meg a kérdéseket.
A szereplőkkel nem volt problémám. Kedveltem őket, még a negatív alakokat is, bár ők elég unalmasra sikerültek a szememben. Calla is szépen van felépítve. Vagány csaj, mégsem egy női terminátor és pont annyit nyavalyog, amennyit a lányok általában szoktak, semmivel sem többet.
Shay is szimpatikus volt, ahogy a falkatagok is, az abszolút kedvencem azonban Ren. Nem, nem azért mert ő az ügyeletes macsó rossz fiú, hanem mert neki van a legizgalmasabb karaktere. Mélysége van a srácnak és már ebben az egy kötetben mutatja a karakterfejlődés jeleit, ami nem mondható el Calla kettesszámú udvarlójáról. Kedvelem.
Itt pedig elérkeztem a könyv negatív részéhez, a szerelmi háromszöghöz.
Komolyan mondom, még egy szerelmi trió és sikítok! Elegem van belőle. Két ember kapcsolata is épp elég bonyolult és izgalmas, nem kell kötelező jelleggel egy harmadik személyt is beleerőltetni. Amúgy is bosszantó, hogy a női főszereplők többsége körül van ugrálva helyes srácokkal. Idegesítő, főleg, ha az említett nőszemély elkezd nyavalyogni, hogy "Jaj, nem tudom, kit válasszak..." Menj el apácának és kuss legyen! -.-"
Visszatérve a könyvhöz, itt szükséges a hármas felállás, hiszen ez adja a fő konfliktushelyzetet és a két srác indítja el a főszereplőt a gondolkodás és az önálló döntés útján. Néha azonban untam, hogy már megint a fiúk rivalizálását kell olvasnom. Ha azonban korábbi olvasmányaim nem vették volna el a kedvemet az édes hármastól, egy rossz szavam sem lehetett volna, mivel Andrea Cremer jól oldotta meg.
Összességében egy kiszámítható, de kalandos szerelmi történet jól felépített világban. Kikapcsolódásnak ideális, de senki se várjon tőle eget rengető újdonságokat. Fantasy kedvelőknek meleg szívvel ajánlom.

Kiegészítés:
Ahogy a bejegyzés elején is írtam, trilógiáról van szó. A második kötet, Wolfsbane - A keresők, illetve a harmadik rész, Bloodrose - A döntés már elérhető hazánkban az Egmont Kiadó jóvoltából. (Biztos mindegyiket el fogom olvasni.)
Andrea Cremer írónő honlapja jóvoltából pedig tudom, hogy idén írt egy előzménykönyvet is Rift címen, ami a trilógia előtt játszódik és egy Ember Morrow nevű lányról szól. Valószínűleg ez is több kötetre fog rúgni, mivel előkészületben van egy második kötet is Rise címmel. Magyar megjelenésükről azonban nincsenek információim.
Ugyanakkor az Egmont kedveskedett olvasóinak egy kis ajándékkal, az írónő novellájának (szintén előzmény és Shay főszerelésével íródott) elektronikus változatával Borús napok címen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése