Szépséges szlovák vidék

Szlovákiai úti beszámolóm végére hagytam a várak után számomra legszebbnek ítélt látvivalót, a vidéket. Ebbe a vidékbe pedig nem csupán egy klasszikus értelemben vidéknek számító, gyönyörű falu, hanem egy remek kirándulóhely is beletartozik. Ilyenkor ősszel ráadásul mindez még csodálatosabbá válik.

Gaderska dolina

Szerettünk volna egy könnyed túrát is tenni, ha már egyszer erdős, hegyes vidéken jártunk. Kikértük erről kedves szállásadónk véleményét, aki a Gaderska dolinat ajánlotta. Nem okozott vele csalódást.

Ez egy remek túrahelyszín, akár kisebb, akár nagyobb túrára készül az ember. Mivel mi épp hazafelé tartottunk, korán reggel ejtettük útba, mikor még csípősen friss az idő, és a fák között egy kis köd is gomolyoghat.

Autóval csak a képen is látható kapuig lehet menni, így egy kifejezetten háborítatlan és csendes övezet ez a túrához. Többféle útvonal is ki van táblázva, mi egy könnyedebbet választottunk, azt, ami egy várromhoz vezetett.

Egy ideig a betonúton haladtunk, aztán rátértünk az erdei ösvényre a fák közé. 

Imádom az őszt! Annyira csodálatosak a színek, a fények és az a friss levegő, ami egy hűvösebb reggelen az embert körbeveszi egy ilyen mesebeli erdőben. Szóval remek kis séta volt, míg felsétáltunk a romhoz.

A rom épp felújítás alatt állt, de ettől függetlenül látogatható volt. Sőt, egy helyiekből álló kis csapat épp valami szerepjátékszerű kisfilmet forgatott ott. Tökéletesen megértettem őket, remek helyszín.

A felújítások miatt kicsit veszített az autentikus hatásán, ám így is nagyon hangulatosnak találtuk, mikor megérkeztünk. 

Ráadásul a romokról remek kilátás nyílt a környező erdőre, úgyhogy tényleg megérte az őszi avaron felcaplatni ide.

Visszafelé is a "szebb" utat választottuk, szóval ameddig csak lehetett, hanyagoltuk az aszfaltot, bár annak a szakasznak is megvolt a maga szépsége.

Nem tettünk tehát nagy túrát itt, csak egy könnyed délelőtti sétát, amitől kellemesen felfrissítettük és megmozgattuk magunkat, így a hazafelé vezető autóút nem tűnt olyan egyhangúnak.

Ha valaki erre jár, ne habozzon tenni egy próbát a helyi túraútvonalakkal, mert tényleg megéri. Erre pedig fényképes bizonyítékom is van:

várrom és az "Excalibur"

romok a fák között

kilátás

erdei úton

aszfaltozott úton

Vlkolinec

Nagyjából tíz éve a fővárosban élek, de ettől függetlenül még mindig vidéki lánynak gondolom magam. Ez pedig az utazások során is meglátszik időnként. Péládul azon, hogy nagyon szeretek falvakat látogatni. Van bennük valami megnyugtató és rendkívül bájos. Nem meglepő hát, hogy ezt a szép kis hegyi falut, ami egyébként 1993 óra a Világörökség része is, felvettem a látnivalók listájára. 

Jártam már egyébként több ilyen cuki és érdekes faluban külföldön (Holasovice) és belföldön (Hollókő) egyaránt. Vidéki lány vagyok, na.

Ez a picike falu egy igazán gyönyörű tájon fekszik. Mindössze 45 házból áll, és bár elég sokan jönnek ide megnézni (szerencsére nem annyira, hogy ez zavaró legyen), nem skanzen, hanem egy élő falucska. Ezekben a házakban bizony laknak, bár akad olyan is közöttük, ami mini múzeumként fukcionál.

Érdekességük az, hogy a hagyományos, paraszti építkezést mutatják be, vagyis kő alapokra épültek, fából készültek, agyaggal le van kenve a faluk és zsindelyes a tetejük.

Ezek a házak a 19. században készültek, így az akkori formájukat tartják azóta is. Véleményem szerint meseszépek, és ezen a változatos színük csak dob még egyet.

Körbe lehet sétálni az utcákon (van belőlük cirka három darab összesen), megcsodálni a házikókat, és persze le is lehet őket fényképezni. A lakók ugyanis már megszokták a turistákat, így nem fognak megsértődni, ha valaki bebámul az udvarukba.

Nekem tetszett a hely békés hangulata, és  mint ahogy már említettem, vidéki lány vagyok, vonzanak a parasztházak. A mini múzeumot is megnéztük, ahol az ajándékboltban támogattam is a helyi lakosokat, és felfedeztünk egy kis állatfarmot is. 

Elsősorban háztáji állatokra kell gondolni, mint baromfi, nyúl és kecske, de akadt néhány érdekesebb is, mint a mókusok és a róka. Ez a farm is teljesen látogatható. A bejáratánál van egy doboz, amolyan becsületkassza, ahol lehet támogatni az állatokat. (Természetesen támogattuk őket néhány euróval.) Az állatok pedig igazán barátságosak, úgyhogy megetettem a kecskét, és jót mosolyogtam a mókusok futkározásán.

Szóval remek kis falu ez, mindneképpen érdemes megnézni. Már az odavezető, kacskaringós út is tetszett, de a házikók és a csodálatos kilátás tette igazán remekké ezt a helyet.

Tudom ajánlani mindenkinek, aki egy kis vidéki nyugalmas sétára vágyik, esetleg úgy rajong mindnefajta állatért (legyen háztáji vagy egzotikus), mint én. Mert itt a ludak bizony szabadon járnak, és a kecskék mindig éhesek, mint a kecskék általában.

Ezzel végére értem szlovákiai utam beszámolójának. Sokáig tartott, de remélem megérte, és lesz, aki kedvet kap majd átutazni a szomszédba, ha már lehet ilyet nyugodt szívvel tenni. 

Addig is akad még egy külföldi utam, amiről még nem meséltem, és szeretnék még néhány hazai helyszínt is megemlíteni, hogy olvasóim kedvet kapjanak legalább egy kis belföldi utazgatáshoz. A szép őszi időjárást ki kell használni!

kilátás a falu szélén

út a faluban