2020. szeptember 16., szerda

Árva vára és Bajmóc

 Szánom, bánom bűnömet, hogy ennyire elhanyagoltam úti beszámolóimat. Lassan egy éve jártam Szlovákiában, és a tervezett három bejegyzésből csupán egyet írtam róla (Bányavárosok). Na, de most, hogy elkapott a nosztalgia, na meg az utazhatnék - pedig erre most sajnos csak korlátozottan van lehetőség - összeszedem magam, és befejezem a beígért bejegyzéseket.
Ebben a bejegyzésben két különleges és szívemnek igen kedves helyszínt szeretnék bemutatni. Mindkettő olyan, amit érdemes megnézni, főleg hogy nincsenek is olyan messze hazánktól. Talán néhány olvasó kedvet is kap hozzájuk a vírus-szívás elmúltával.

Árva vára
Árva vára már nagyon-nagyon régóta a bakancslistámon volt. Egyrészt, mert nomen est omen, másrészt A Gyűrűk Ura filmeket jutatta eszembe. Szlovák utunkon így ezt a helyszínt vártam a legjobban, és nem csalódtam, valóban gyönyörű.
Ennek a csodálatos építménynek a története a 13. századig nyúlik vissza. A hatalmas kősziklára épült, több szintes vár kiváló erődítmény, kereskedelmi központ és Árva vármegye székhelye volt. Egy ideig Mátyás király tulajdonát képezte, majd a 16. században a Thurzó családé lett.
Mai formáját a 17. századi átépítések során nyerte el. Egészen 1920-ig lakták utolsó tulajdonosai, az Erdődy és a Pálffy családok. Az 1800-as nagy tűzvészben a vár egy része elpusztult, ám az 1950-60-as felújítások során mindent sikerült eredeti pompájába visszahozni.
a bejárat
A vár látogatható, de csupán vezetéssel, így meg kell várni, míg összeverődik a csapat a vezetés időpontjára (óránként indul). Ez a várakozás azonban a mellékelt bejáratnál történik, ami egyrészt elég szuper hely a várakozásra, másrészt addig le lehet tölteni az audioguide-ot. (Természetesen van magyar nyelvű is.)
A hanganyag nem csak a vár történetét foglalja össze, hanem a hozzá kapcsolódó legendákra is kitér. Egy ilyen régi vár pedig nem szűkölködik legendákban, kísértetekben és egyéb annekdotákban, amelyek a tulajdonosaihoz kötődnek. Akik kedvelik a kísértettörténeteket, kedvelni fogják ezt a helyet.
Amikor ott jártunk, a vár legfelső szintje nem volt látogatható felújítás miatt, ám így is maradt bőven elég látnivaló az alsóbb szinteken. A körülbelül másfél órás túrát tehát kitöltöttük a benti bóklászással.
A vár termei 18-19. századi bútorokkal vannak berendezve. Persze, nem ez az eredeti berendezésük, de azért akadt köztük olyan, ami valóban a Pálffy család tulajdonát képezte.
Van még itt egy természettudományi kiállítás is, ami kicsi, és gyakorlatilag kitömött állatokból áll bemutatva a környék állat- és növényvilágát, és ez azért meglepetést okozott. Bár, ha belegondolunk, hogy a vár múzeuma 1861 óta működik, érthető a dolog.
felfelé a második szintre
Nekem nagyon tetszett ez a vár, és nem csak az előzetes lelkesedésem miatt, hanem mert alapból szeretem ezeket a masszív, régi épületeket. Élveztem a túrát, és egyáltalán nem zavart, hogy itt bizony az összhatás az érdekes és nem a belső pompa, mert volt néhány meglehetősen szegényes szobája.
Ami szintén nagyon tetszett, és nem okozott csalódást, az a kilátás volt. Minden szinten voltak teraszok, ahol meg lehetett állni megcsodálni kicsit a vár udvarát és persze a környező tájat is. Gondolom, nem okozok meglepetést, ha azt mondom, egy kőszikla tetejéről igazán szép a kilátás.
A vár alatt folyik a nagyon kreatívan elnevezett Árva folyó, ami egyrészt még szebbé teszi a természeti összhatást, másrészt lehet rajta tutajt bérelni. Mi nem éltünk ezzel a lehetőségel, mert előzetes foglalást igényelt volna, csak sétáltunk kicsit a partján. Vártúránk után ugyanis sétálgattunk még a környéken, hogy kiélvezzük a napsütéses októberi időjárást, és távolabbról is megcsodálhassuk ezt a remek várat.
Számomra tehát nagy élmény volt eljutni ide, főleg hogy kipipálhattam egy tételt a bakancslistámon. Tudom ajánlani mindenkinek, aki a várakat szereti.

kilátás a várból

séta a vár alatti parkban

nem tudom megunni...


Bajmóci várkastély
Úgy néz ki, nem kell Csehországig menni, hogy mesebeli kastélyt találjunk (mint Hluboká), mert akad Szlovákiában is.
A bajmóci várkastély szó szerint meseszép. Oké, mostani formája "csak" nagyjából száz éves, de ez senkit sem érdekel, mikor Bajmócra érkezve megpillantja ezt a gyönyörűséget a lakótelepek szomszédságában. Elég menő lehet itt panelban lakni várkastélyra néző kilátással...
A vár története a 12. századig nyúlik vissza, és gyakorlatilag ugyanazt az utat járta végig, mint Árva vára. Volt királyi tulajdon (Mátyásnak volt ízlése, az biztos) és főúri rezidencia is a Thurzó és a Pállfy családok örömére.
A Thurzó család 1527-ben kapta meg és az addigi gótikus kastélyt reneszánsz stílusban alakították át. Aztán 1637-ben a Pállfy családhoz került, akik szintén nekiestek az átépítésnek, először barokk stílusban.
ez csak az oldala
A várkastély mai formája Pálffy János nevéhez köthető, aki 1889 és 1910 között Hubert József tervei alapján építette át erre a mesebeli formára. Sajnos a befejezését nem élhette meg, ám halála előtt úgy rendelkezett, hogy a kastélyt nyissák meg a nyilvánosság előtt. Pálffy ugyanis műgyűjtő volt, és bár a gyűjteménye jelentős részét eladták, az egyik legértékesebb darab, a bajmóci oltár táblaképei ma is megtalálhatók a kastélyban.
A kastély történetének érdekes adaléka, hogy a csehszlovák időkben egy ideig a híres cipőgyáros, Bata tulajdonában volt.
Ez a várkastély is csak vezetéssel látogatható, vezetések több nyelven is indulnak naponta. Az esetleges várakozás pedig itt sem unalmas, mert a kastély körüli park igazán hangulatos, és érdemes is végigjárni, hogy az épületet is meg lehessen csodálni minden szögből.
a bejárat
Ráadásul a főbejárattal szemben van egy hatalmas hársfa, amely körülbelül 700 éves és a legenda úgy tartja, Csák Máté ültette 1301-ben. Mátyás király pedig nagyon szeretett a levelei alatt hűsölni, és a várban tartózkodásakor a fa alól írta leveleit. Nos, akár időzött itt király, akár nem, érdemes azért megcsodálni ezt a famatuzsálemet.
A kastély belülről is olyan mesebeli, mint kívülről. Termei gyönyörűen vannak berendezve. Jó példa erre az úgynevezett Aranyszalon, amelynek aranyozott mennyezetét 183 angyalka díszíti. Szóval van itt minden a pompás mennyezettől a szép bútorokon át a szoborkiállításig. Nem véletlen, hogy komolyzenei koncerteknek is otthont ad.
A kastélytúra egyébként az alatta húzódó barlang megtekintését is tartalmazza, ami izgalmas, és itt látható Pálffy János szarkofágja is. Szóval tényleg érdemes végigjárni a szobákat, kápolnát, folyosókat és belső udvarokat.
Mi eltöltöttünk itt szinte egy egész napot. Megcsodáltuk kívülről és belülről, és egyáltalán nem untuk meg. Az ilyen mesebli kastélyokért ugyanis különösen tudok rajongani, és azt kell mondanom, hogy ez az egyik legszebb váskastély, amit láttam. Tényleg érdemes megnézni!

Ez a két vár volt talán tavaly októberi szlovák utunk csúcspontja, de még mindig van mit mesélnem. Igérem, a harmadik és egyben utolsó élménybeszámolós bejegyzést nem fogom sokáig halogatni.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése