Luoyang (vagy másik átírással Lojang) volt kínai utunk harmadik megállója.
Xi'anhoz hasonlóan ez a város is Kína négy ősi fővárosainak egyike. Illetve ezt a várost sem csupán önmagáért látogattuk meg, hanem a közeli nevezetesség miatt, de arról majd egy másik bejegyzésben.
Xi'anhoz hasonlóan ez a város is Kína négy ősi fővárosainak egyike. Illetve ezt a várost sem csupán önmagáért látogattuk meg, hanem a közeli nevezetesség miatt, de arról majd egy másik bejegyzésben.
 |
| városkép |
A város története az időszámításunk előtti 2. évezredre nyúlik vissza. Nevét a Luo folyóról kapta és 10 császári dinasztiát szolgált ki fővárosként. A kommunista korszakban alakult át nehézipari nagyvárossá.
Ez volt a legkisebb város, ahol megfordultunk, mivel lakossága "csak" 6 és félmillió.
Ez volt a legkisebb város, ahol megfordultunk, mivel lakossága "csak" 6 és félmillió.
Csupán két éjszakát töltöttünk itt és ahogy korábban írtam, a közeli nevezetesség volt látogatásunk valódi célja, ezért magára Luoyangra egy esténk és egy délutánunk maradt. Azért így is kihoztuk a látogatásból a maximumot.
Két dolog vonzott minket itt, az éjszakai piac, ami nagyon híres, és a pagoda, amit este láttunk gyönyörűen kivilágítva a szállodába menet.
Éjszakai piac
 |
| a piac |
Az éjszakai piac az óvárosi részen található. Ez lényegében egy hosszú utca tele mindenféle ételeket áruló bódékkal.
Nevét onnan kapta, hogy itt este indul be az élet és kifejezetten hangulatos a piros lampionokkal kivilágítva.
Ahogy a mellékelt képen is látszik, hatalmas itt a tömeg. Mindenki bámészkodik és mászkál össze-vissza egyik standtól a másikig.
A piacot régi és kifejezetten kisvárosi utcákon közelítettük meg. Ez volt talán a legközelebb az autentikusnak és vidékinek mondható Kínához. A látvány cseppet kaotikus volt és jóindulatból sem nevezném tisztának, mégis élveztem itt sétálni. Tele volt élettel a nagyvárosok sterilebb hangulatához képest. Az élethez persze hozzátartoztak a robogók, úgyhogy itt is nagyon kellett figyelni.
 |
| készül a vacsora |
Vacsorahelyet keresve jöttünk erre, így csapatunk elég éhes volt, de amint a piac sűrűjébe értünk, elment európai étvágyunk. Sem az illatok, sem a higiéniai körülmények, sem az itt árult portéka nem tűnt valami bizalomgerjesztőnek. Fogok írni egy külön bejegyzést a kínai ételekről, ezért a kínálatot most nem részletezem, legyen elég annyi, hogy Magyarországon ilyet sehol sem látni.
A piacon ezért csak átsétáltunk nagyokat pislogva és időnként meg-megállva kíváncsiságunk miatt, időnként pedig felgyorsítva, mert a büdös tofu tényleg irdatlanul büdös. Aztán kerestünk egy kevésbé zsúfolt utcát és egy szimpatikus éttermet, ahol megvacsoráztunk.
Bár nem vettünk az éjszakai piacon semmit, örülök, hogy ellátogattunk ide. Ez volt az az arca Kínának, amire utazásunk előtt számítottam. Igazán különleges élmény volt.
 |
| utcakép |
Nemzeti örökség park
Kína büszke ősi múltjára, amit jól mutatnak a rekonstrukciók, mint ez a park.
Ez a terület az egykori császárvárost mutatja be, mert a Szuj-dinasztia (Luoyangot tették meg fővárosnak 605-614 között) és a Tang-dinasztia (nekik 904 és 907 között volt fővárosuk) korában emelt épületek romjain áll. Napjainkban persze egyáltalán nem romos, mert az épületeket újra felhúzták a régiek helyén.
A parkban két ilyen rekonstruált épület helyezkedik el.
Az egyik a képen jobb oldali pagoda jellegű épület, ami a Mennyei Palota nevet viseli. Ez az épület volt, ahol a császárok (Tang Kao-cung és felesége Vu császárnő) uralkodtak.
A palotához egy lépcsőn kell felmenni a park bejáratától. A park egyébként belépődíjas, mint minden nevezetesség Kínában és nem az olcsóbb kategóriából, de megéri jegyet váltani.
Mikor mi felértünk a palotához, egy zenés táncbemutató közepébe csöppentünk. Napjában többször tartanak ilyen bemutatót a látogatók szórakoztatására. Sajnos már csak a műsor végét csíptük el, de így is remek hangulatot adott a helynek, amelynek egyként nem is lenne szüksége reklámra, mert önmagában is csodaszép.
A trónteremben minden arany és vörös (uralkodói színek) és rendkívül díszes, ráadásul méretében is hatalmat sugárzó.
Mikor épp nincs táncbemutató, az ember körbejárhat és egy nagyobb összegért leülhet a császári trónra egy fénykép erejéig. Ha igényt tart rá, akkor extraként még fel is öltöztetik császárnak vagy császárnőnek.
Mi csak tettünk egy kört megcsodálva a termet és lementünk a trónterem alá, ahol egy városi múzeum foglal helyet.
Itt több termen át követhető nyomon a város története. Akad itt minden az épületektől a fegyverekig. Szerencsére az információk angolul is ki vannak írva, így a külföldi látogató is könnyedén kiigazodhat.
A legjobban nekem a város császárkori makettje tetszett. Jól mutatta, mennyit nőtt a város azóta és hogy hol húzódott a városfal és merre voltak hasonlóan szép épületek.
Egy másik teremben egy másikfajta makett szerepelt a város egy részéről és itt picike emberek és lovak is voltak, hogy még jobban bemutassák, milyen lehetett egykoron. A miniatűr város mögött folyamatosan változott a digitális háttér fény- és hanghatásokkal imitálva a környezetet az évszakok változása során. Persze volt még néhány hasonló megoldás, ám nekem ez a kettő tetszett a legjobban.
A palotát természetesen itt is egy ajándékbolton át lehetett elhagyni. Az épület túlsó oldalán jutottunk ki a parkba és innen sétáltunk tovább a második épülethez.
Ez az épület jóval magasabb, mint a másik és a Felvilágosodás palotája nevet viseli.
A bejáratához szintén fel kell menni egy lépcsőn és belül ugyanaz a császári pompa fogadja a látogatót, mint a másik palota esetében. Itt azonban nincsenek olyan nagy terek, ám helyette vannak emeletek.
Meg lehet mászni ezt a nyolc emeletet lépcsőn, vagy fel is lehet menni a tetejére lifttel. San Diegoval úgy éreztük, fittek vagyunk és kíváncsiak, így a lépcsőt választottuk, míg csapatunk többi tagja a liftet. Ránézésre ugyanis csak 4 emeltnek tűnt az egész, de valójában a duplája volt.
Az egyes szinteken ki lehetett menni egy teraszra gyönyörködni a kilátásban, vagy megcsodálni néhány tárgyat vitrinben vagy megnézni egy berendezett termet. A közös bennük a gyönyörűen kivitelezett fal, mennyezet és korlát volt. A palota legérdekesebb része azonban a tetején volt, mert innen nyújtott gyönyörű panorámakilátást a városra. Szóval kifejezetten érdemes volt megmászni.
Egyébként ezt a parkot csupán csapatunk fele nézte meg, mivel egy kirándulással töltött (erről majd egy másik bejegyzésben) nap végén jöttünk el ide. Ide tehát csak azok jutottak el, akiket hidegen hagyott a hőség, az eddig megtett kilométerek és a másnapi vonatút Pekingbe. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem ide. Egyrészt így láttam valamennyit a városból, másrészt cseppet sem unatkoztam, mert kalandos volt az utunk, harmadrészt pedig ez egy olyan hely volt, ami egyszerre szép és a múzeumi résznek köszönhetően informatív.
Ha tehát valaki Luoyangban jár, mindenképpen nézze meg ezt a helyet, mert ilyen szép dolgokban lesz része:
Kína büszke ősi múltjára, amit jól mutatnak a rekonstrukciók, mint ez a park.
Ez a terület az egykori császárvárost mutatja be, mert a Szuj-dinasztia (Luoyangot tették meg fővárosnak 605-614 között) és a Tang-dinasztia (nekik 904 és 907 között volt fővárosuk) korában emelt épületek romjain áll. Napjainkban persze egyáltalán nem romos, mert az épületeket újra felhúzták a régiek helyén.
 |
| a park két épülete |
Az egyik a képen jobb oldali pagoda jellegű épület, ami a Mennyei Palota nevet viseli. Ez az épület volt, ahol a császárok (Tang Kao-cung és felesége Vu császárnő) uralkodtak.
A palotához egy lépcsőn kell felmenni a park bejáratától. A park egyébként belépődíjas, mint minden nevezetesség Kínában és nem az olcsóbb kategóriából, de megéri jegyet váltani.
Mikor mi felértünk a palotához, egy zenés táncbemutató közepébe csöppentünk. Napjában többször tartanak ilyen bemutatót a látogatók szórakoztatására. Sajnos már csak a műsor végét csíptük el, de így is remek hangulatot adott a helynek, amelynek egyként nem is lenne szüksége reklámra, mert önmagában is csodaszép.
 |
| táncbemutató a trónteremben |
Mikor épp nincs táncbemutató, az ember körbejárhat és egy nagyobb összegért leülhet a császári trónra egy fénykép erejéig. Ha igényt tart rá, akkor extraként még fel is öltöztetik császárnak vagy császárnőnek.
Mi csak tettünk egy kört megcsodálva a termet és lementünk a trónterem alá, ahol egy városi múzeum foglal helyet.
Itt több termen át követhető nyomon a város története. Akad itt minden az épületektől a fegyverekig. Szerencsére az információk angolul is ki vannak írva, így a külföldi látogató is könnyedén kiigazodhat.
 |
| a város makettje |
Egy másik teremben egy másikfajta makett szerepelt a város egy részéről és itt picike emberek és lovak is voltak, hogy még jobban bemutassák, milyen lehetett egykoron. A miniatűr város mögött folyamatosan változott a digitális háttér fény- és hanghatásokkal imitálva a környezetet az évszakok változása során. Persze volt még néhány hasonló megoldás, ám nekem ez a kettő tetszett a legjobban.
A palotát természetesen itt is egy ajándékbolton át lehetett elhagyni. Az épület túlsó oldalán jutottunk ki a parkba és innen sétáltunk tovább a második épülethez.
 |
| palota kilátással |
A bejáratához szintén fel kell menni egy lépcsőn és belül ugyanaz a császári pompa fogadja a látogatót, mint a másik palota esetében. Itt azonban nincsenek olyan nagy terek, ám helyette vannak emeletek.
Meg lehet mászni ezt a nyolc emeletet lépcsőn, vagy fel is lehet menni a tetejére lifttel. San Diegoval úgy éreztük, fittek vagyunk és kíváncsiak, így a lépcsőt választottuk, míg csapatunk többi tagja a liftet. Ránézésre ugyanis csak 4 emeltnek tűnt az egész, de valójában a duplája volt.
Az egyes szinteken ki lehetett menni egy teraszra gyönyörködni a kilátásban, vagy megcsodálni néhány tárgyat vitrinben vagy megnézni egy berendezett termet. A közös bennük a gyönyörűen kivitelezett fal, mennyezet és korlát volt. A palota legérdekesebb része azonban a tetején volt, mert innen nyújtott gyönyörű panorámakilátást a városra. Szóval kifejezetten érdemes volt megmászni.
Egyébként ezt a parkot csupán csapatunk fele nézte meg, mivel egy kirándulással töltött (erről majd egy másik bejegyzésben) nap végén jöttünk el ide. Ide tehát csak azok jutottak el, akiket hidegen hagyott a hőség, az eddig megtett kilométerek és a másnapi vonatút Pekingbe. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem ide. Egyrészt így láttam valamennyit a városból, másrészt cseppet sem unatkoztam, mert kalandos volt az utunk, harmadrészt pedig ez egy olyan hely volt, ami egyszerre szép és a múzeumi résznek köszönhetően informatív.
Ha tehát valaki Luoyangban jár, mindenképpen nézze meg ezt a helyet, mert ilyen szép dolgokban lesz része:
 |
| lépcső |
 |
| trónterem |
 |
| még több lépcső |
 |
| ezért érdemes lépcsőzni |
 |
| panoráma a palota tetejéről |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése