Agyaghadsereg

Kínai utazásunk megtervezésének fő szempontja volt, hogy minél több híres helyszínt bejárjunk. Valószínűleg, ha megkérdezném az utcán a járókelőket, mit érdemes megnézni Kínában a Nagy Fal és az Agyaghadsereg benne lenne az első háromban. Egyértelmű volt tehát számunkra, hogy ha egyszer elutazunk a világ másik felére, ahová valószínűleg nem egyhamar jutunk el újra, akkor megnézünk mindent, amit csak lehet, kezdve a legfőbb nevezetességekkel. Így lett utunk második állomása Xi'an, ahonnan könnyen megközelíthető a világ leghíresebb hadserege.

a hadsereget rejtő épületek egyike

A könnyen megközelíthetőség nem időben értendő. Először el kell menni Xi'an buszpályaudvarára, ott megtalálni a megfelelő buszt, majd azzal cirka másfél órát zötykölődni. (Nem rajongok a buszokért, a kínai buszokért meg főleg nem.) Aztán lerak a busz egy nagy parkolóban, amit nem meglepő módon boltok és különféle árusok vesznek körbe. Majd végig kell sétálni még több bolton a jegypénztárig. A jeggyel át lehet menni egy hatalmas tér túloldalára egy kapuhoz, ami egy nagy parkba visz. Nagyjából ennek a parknak a közepén helyezkednek el a sírkamrák.
Nehezítő körülmény volt számunkra, hogy szakadt az eső, így nem kifejezetten tudtuk élvezni a hosszú sétát a parkban és az épületek között. Napsütésben valószínűleg kellemesebb a megérkezés.

2-es kamra.

Az agyaghadsereg vagy más néven terrakotta hadsereg (a terrakotta égetett agyagot jelent) Csin Si Huang-ti császár sírhelyét őrzi. A császár egyébként időszámításunk előtt 210-ben hunyt el. A túlvilági útra azonban már jóval előtte megkezdte a felkészülést, mert egy ilyen monumentális hadsereg létrehozása nem kevés idő. Még úgy sem, hogy állítólag 700 ezer munkás vett részt az elkészítésükben.
A katonákat helyi mesteremberek készítették és különböző darabokból (fej, kar, törzs és láb) rakták össze. Bár a fejek elkészítéséhez öntőformákat használtak (elvileg nyolcfélét) az arcukat utána külön átalakították és egyedi arckifejezést adtak nekik. A katonák között ezért nincs két egyforma. Az elkészült katonákat lefestették (sajnos az eredeti élénk színük nem maradt meg, csak itt-ott látszik ennek a nyoma), felszerelték őket valódi fegyverekkel (ezeket sajnos vagy ellopták vagy 2000 év alatt az enyészeté váltak), lovakkal és katonás sorokba rendezték őket a kamrákban. Épp úgy néznek ki, mint egy komplett, jól szervezett hadsereg. Ráadásul a méretük is valós, így minden figura ember nagyságú. Vannak köztük lándzsások, alabárdosok, kardosok és íjászok is.
A hadsereg 3 kamrát foglal el. Útikönyvi javaslatra a legkevésbé látványos kamrától haladtunk a legnagyobbig. Minden kamra egy elég modernnek tűnő épületben foglal helyet. A kamrákat felülről lehet körbejárni.
A 2-es kamrával kezdtünk, ahol vannak lovasok és harci szekerek is. Körülbelül 1500 katona foglal itt helyet. Nem mind van feltárva és egy részük darabokban hever. Ez tehát a legkevésbé látványos kamra, bár a mérete így is lenyűgöző és ez volt az első kamra, amit feltártak 1974-ben.

3-as kamra

A 3-as kamra a legkisebb, de mégis látványosabb, mint a 2-es.
Ebben csupán 68 katona van, ám ők alkotják a hadsereg tisztikarát és többnyire jó állapotban maradtak meg. Oké, néhánynak hiányzik a feje vagy a keze, de így is elég szépek. Ráadásul ezt a kamrát teljes mértékben megtisztították, így a figurák felülről jól megcsodálhatók.
A leglátványosabb azonban az 1-es kamra. Ez egy irdatlan nagy hangárnak tűnő épületben helyezkedik el és itt található a hadsereg nagy része, nagyjából 6000 katona. A katonák takaros sorokban állnak végig a döngölt földből készült árkokban. Lenyűgöző látványt nyújtanak.

1-es kamra

Az ember elámul a rengeteg aprólékosan kidolgozott katona látványától. Igyekeztem minél jobban megfigyelni őket és tényleg nem láttam két egyformát. Igaz, csak a szélső sorokat tudtam közelebbről is megnézni, mivel a látogatókat egy kordon vezeti körbe a kamra körül.
Rengeteg a turista. De tényleg rengeteg és a többség a kamra bejáratánál tobzódik - mert onnan a legszebb a kilátás - így nagyon nehéz ott pár percnél tovább maradni és még nehezebb befurakodni a korláthoz, hogy a legjobb helyről tekinthessünk végig a seregen. A kamra két oldalán viszont szellősebb, így onnan kényelmesebb bámészkodni.

íjász

Ha pedig valaki közelebbről is megcsodálna egy-egy katonát, akkor azt megteheti a 2-es kamrában.
Néhány figurát ugyanis kiemeltek a sorokból és betették őket egy-egy vitrinbe. Persze rengeteg turista cuppan rájuk és fényképezi őket körbe, de így is jó ennyire testközelből látni több mint 2000 éves agyagfigurákat.
Apropó turisták az ő szórakoztatásukra itt aztán tényleg minden van. Van egy csapat replika katona, amelyek közé egy kisebb összeg megfizetése után be lehet állni fotózkodni. Ki is próbáltuk. Illetve egy másik helyen digitálisan rárakják az ember arcát egy katonára, ha kíváncsi rá, milyen lenne ha felvennék ebbe a seregbe. Ez elég morbidnak nézett ki, így inkább kihagytuk. Vannak még különféle árusok a szokásos szuvenírekkel és a parkot is csak egy komplett butiksoron és plázán át lehet elhagyni.
Ami még érdekes a hadsereggel kapcsolatban az az, hogy állítólag még mindig dolgoznak a feltárásán. Ez a látottak alapján elég nagy kacsának tűnik. Azt elhiszem, hogy a széttört katonákat próbálják összerakni, de hogy valódi ásatás folyna, azt kétlem. Napi szinten több ezer fényképező és hangos turista vonul végig a kamrákon, ami nem épp ideális helyszín a munkára. Illetve a kamrák olyan szépen meg voltak tisztítva és a "munkaeszközök" annyira szépen be voltak állítva és olyan látványosan nem hozzáértő emberek tébláboltak a katonák körül úgy téve, mintha dolgoznának, de valójában tartották a figuráktól a tisztes távolságot, hogy az egész nevetségesnek hatott. Szóval ennél több katonát valószínűleg 20 év múlva sem fog látni itt az ember, de talán ez nem is akkora baj, mert már a puszta létezésük is rendkívüli.

katonák oldalról

Az út során nagyon vártam ezt a programot és örülök, hogy megnézhettem élőben, ám a reméltnél kisebb volt a lelkesedésem a helyszínen.
Sajnos a rengeteg turista, akik csak hömpölyögnek és fotóznak, (mert ezt kell itt tenni, hiszen híres hely...) eléggé lehangolóak tudnak lenni. A többség valószínűleg csak azért jött, mert nevezetesség, de fogalma sem volt róla ki, mikor és miért készítette. Ez  a turizmus negatív oldala és az arctalan tömegben az ember nem tud úgy ráhangolódni a látnivalóra, ahogyan szeretné és ahogy egy ilyen kincs megérdemelné. Ettől függetlenül persze, ha valaki a környéken jár, ne hagyja ki.

sorakozó