Eleanor és Park

Nagyon sok jót hallottam erről a könyvről (Molyon jelenleg 91%-on áll.) és vonzott a retró hangulat.

A borító nagyon tetszik, talán jobban is, mint az eredeti, pedig ugyanilyen egyszerű, ám kifejező az is. Valószínűleg a hátsó borítóra nyomott magnókazetta az oka.

Vastagságra átlagosnak mondanám 334 lapjával, és mivel a fejezetek átlagban rövidek, a váltott szemszög pedig nagyobb sortávolságokat is igényel, gyorsan végig lehet olvasni.

Fülszöveg:

"Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta – őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját.
Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus. De nem tudja kiverni a fejéből.
Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják."

Első szerelem csupa nagy betűvel, ez tehát egyértelműen romantikus könyv, mégis különleges.

Egyrészt a történet 1986-ban játszódik, így körbelengi egy kellemes retró hangulat. Én nagyon élveztem a kazettás magnók és bakelitlemezek világát. (Gyerekkorom része volt anyukám bakelit lemezeinek hallgatása és nyáron kazettákat másoltam a barátnőmmel. Igen, ennyire "öreg" vagyok...) Szóval élveztem a légkört, a zenéket pedig különösen.

eredeti borító

Nagyon szeretem, mikor a könyvben dalokról tesznek említést, ilyenkor rögtön utánuk is járok. Most is így tettem, segített belehelyezkedni a könyv világába és növelte azt a bizonyos retró hangulatot. Már ezért az élményért megérte elolvasni.

Attól azonban, hogy a nem olyan távoli múltban játszódik, még nem lesz igazán különleges. A varázslat másik fele a karakterekben rejlik.

Ebben a szerelemben egyik fél sem nevezhető szokványosnak. Az átlag "egy fura szerzet összejön egy népszerűvel" felállás nem érvényes rá.

Eleanor sok tekintetben kirívó, nagy családból származik, nem épp ideálisak az otthoni körülményei, duci, vörös a haja és egyedien fiús az öltözködése. Tipikusan az a lány, akit akkor is észrevesznek, ha nem akarja és aki gyakran esik áldozatul mások gúnyolódásának.

Park hozzá mérten normálisnak tűnik, de mivel ázsiai és nem követi a trendeket (punk zenét hallgat), ő is kilóg abból a bizonyos szürke sorból.

Szóval adva van két meglehetősen egyedi karakter, akiknek nézőpontja folyamatosan váltja egymást fejezeteken belül is, így borítékolt az érdekes románc.

Tetszett a szerelemi szál kibontakozása. Érezhető rajta az első szerelem óvatos, kissé visszafogott és cseppet mézes mivolta. A történet romantikus, de nem csöpögős, néha mégis negédesnek találtam. (A hiba persze bennem és a sötétlila lelkemben keresendő.) Aranyosak, ahogy botladozva közelednek egymáshoz, miközben legalább úgy félnek még egy lépést megtenni előre, mint hátra.

Park és Eleanor

A szerelmük tehát kényelmes tempóban haladt előre és közben a hozzáállásuk is folyamatosan változott. Számomra Park érzései és gondolatai teljesen érthetők és reálisak voltak. Könnyedén bele tudtam helyezkedni a nézőpontjába, ám ezt Eleanorról nem mindig mondhattam el.

A lányt is megértettem, tudtam, miért teszi, amit tesz, néha mégis bosszantott. Nincs önbizalma? Nem akarja elhinni, hogy kell valakinek? Oké. No, de ezért nem kell a fiú minden szavát kiforgatni és még akkor is ezen rágódni, mikor a srác már többször és nyíltan szerelmet vallott neki. Néha sajnáltam Parkot, amiért Eleanor nem képes megbízni benne.

A könyv végén ki is akadtam a vörös hölgyre, mert nehezen viselem az önsanyargatást és más okot bizony nem találtam a viselkedésére. (Jó, az írói feszültségkeltésen kívül, ami viszont ebben a történetben szerintem felesleges volt.)

Szót kell még ejtenem a mellékszereplőkről.

Park családját nagyon szerettem, az apja hihetetlenül nagy arc. Eleanorét jogosan utáltam az anyjával az élen és nem értettem, hogyan nem hívták még rájuk a gyermekvédelmiseket...

Az iskolai zaklatások jól voltak összerakva, teljesen valóságosak voltak a gúnyolódások és különösen tetszett, hogy Tina és Steve karaktere nem csupán a gonosz kölyök címkéből állt.

Összességében ez egy aranyos szerelmi történet a '80-as évek hangulatában. Tetszett.

Ajánlom mindazoknak, akik első szerelemről szeretnének olvasni és mindenkinek, akinek a zene több, mint hátérzaj és szívesen ismerkedne 1986 dalaival. 

Hoztam is egy kis ízelítőt, két dalt, amit említenek a könyvben is:

The Smiths - How Soon Is Now

Joy Division - Love Will Tear Us Apart

Egy kis érdekesség róluk:

A The Smiths dal ismerős lehet, mivel felhasználták a Bűbájos boszorkák című sorozat betétdalaként. A Joy Division számból pedig nemrég a Fall Out Boy készített feldolgozást. 

És egy kis extra hír a végére, a könyv filmes jogait megvette a Dreamworks, de hogy mikor lesz belőle tényleges mozifilm, az kérdéses.