Nagyon vártam már az utolsó hobbit filmet. Azonban, míg az első rész nagyon tetszett, a másodikkal szemben voltak fenntartásaim. Épp ezért kicsit tartottam tőle, hogy nem azt az élményt kapom, amit várok.
Ismertetőt nem írok, úgyis tudja jól mindenki miről van szó, hanem rögtön bele is csapok a véleményembe. Ezúttal azonban nem tudom spoilerek nélkül megtenni, úgy tessék továbbolvasni.
Ez a film pontosan ott folytatódik, ahol az előző befejeződött. Azonnal megkaptam a sárkányadagomat, de olyan hamar el is vették tőlem. Ha érzelgősebb lennék, a film elejét sírással indítottam volna. Így jár az, aki a sárkánynak drukkol...
Smaug tehát hamar felszívódott a vászonról, így először nem is értettem, miért nem zárták le a történetét az előző filmben. Aztán, ahogy a rövid átkötő rész után elkezdődött a CSATA, (Igen, így csupa nagybetűvel.) megvilágosodtam.
Ez a film lényegében egy óriási csatajelenet. Kicsit olyan lett, mint a nyolcadik Harry Potter film harc és eposz a négyzeten és megpróbált nagyon drámai lenni, csak nem igazán jött össze.
A cím alapján borítékolt a hosszú harcjelenet, nincs is ezzel baj, ha nem két órásra van elnyújtva. Nem vicc, komolyan ilyen hosszan csatáznak a főszereplők, meg a tünde, törp, ember és hork hadak. Ilyen terjedelemben pedig ez nem epikus és drámai, hanem fárasztó, monoton és az ember elveszti benne a fonalat.
Egy ideig lehet követni, hogy a seregek közül, ki hogyan áll, de aztán teljes a káosz.
Törp seregből nagyjából a negyede maradt, az orkok meg kapták az erősítést, mégsem tudták elverni őket, mert befutott Thorin kis csapatával, a semmiből szerzett néhány kecskét (Valaki magyarázza el nekem, honnan szedték őket!!) és máris minden frankó. Én elhiszem, hogy a törpök kemények, na de ennyire?
Ráadásul a tündék sem álltak jobban. Itt kell megjegyeznem, hogy Legolas apjától a hideg futkos a hátamon. Én nem tudom, mi van ezzel a pasival, de ha rám nézne az utcán, sikoltva szaladnék el. Egyszerűen ijesztő, pedig tünde, ő a jó fiú (oké, a jobb fiú) mégis előbb ülnék le teázni az ork horda vezérével, mint vele... (Ilyen felmenővel hogyan nem lett Legolas-ból szociopata?)
Szóval tündék sem álltak épp a legjobban és a főszereplők párharcai is kissé soknak bizonyultak. Mármint kiért izguljon a néző? Legalos-ért? Na, ne már, halál laza és amúgy is túléli. Gandalf? Dettó! Bilbo? Varázsgyűrűre van, nem kell őt félteni. A néző egyszerűen tudja, hogy a fele csapat megússza - hiszen benne vannak a Gyűrűk Ura filmekben - a másik fele meg hidegen hagyja.
Bard és családja nem csak azért nem érdekelt, mert fújtam rá Smaug miatt, hanem mert nem tudtam elvonatkoztatni a másik filmjétől, (Ej, Drakula, te meg hogy kerültél ide?) annyira hasonló típusú karaktere volt itt is.
A törpök meg, nos viccesek meg aranyosak, de nem hagytak bennem mély nyomot. Viszont megvilágosodtam a szerelmi cérnát illetően.
 |
| - Ez nem a mi harcunk. - Nem vagyunk ennek a világnak a részei? - Nem, még csak benne sem vagyunk a könyvben! |
A második filmnél kiverte nálam a biztosítékot a törp és a tündelány románca és nem csak azért, mert a csajnak egyszerűen nem is szabadna léteznie, hanem mert távol állt Tolkien románcaitól. Nem passzolt és kész, így nem is értettem, miért erőltetik. No, de most megvilágosodtam.
Tündelányt nem is említik a Gyűrűk Urában (Emlékeim szerint Legolas senkinek sem köti az orrára a nőügyeit.) és a törpcsapat is csak itt kap helyet. Szóval az ő sorsuk miatt aggódhatna a néző, ha már a többi "biztos túléli meg amúgy is csuklóból lever mindenkit" figura miatt nem tud. Ezért jött a románc meg a dráma és a készítők dörzsölték a markukat, hogy ettől majd padlót fog a néző. Öööö, NEM!
Ez egy hatalmas klisé. Tündelány szerepe nulla, Kili meg csak annyira érdekes, mint az összes többi törp. Közben meg ki kellene már nyírni a fehér orkot, szóval a kutyát nem érdekli, mi lesz velük.
Ezek az elnyújtott csatajelenetben elnyújtott párharcok tehát túl soknak bizonyultak egyszerre még akkor is, ha Legolas akrobatikus orkirtását nem lehet megunni.
A harcon kívül tehát nem sok dolog történik. Szauron beköszön, de sajnos ennyiben ki is merül a plusz vonal. A humort pedig teljesen elnyomja a csata drámai próbálkozása.
Van azonban valami, amire nem lehet panasz. Ezt pedig úgy hívják: Bilbo.
Martin Freeman egyszerűen zseniális. Az összes többi szereplőt magasan veri és ő azon kevesek egyike, akik képesek gondolkodni. Kétségkívül a legjobb karakter.
Összegezve a dolgokat, azt kell mondanom, van hibája a filmnek, nem is egy, mégis tetszett. Nem csak azért, mert szeretem ezt a világot és ha rövid ideig is, de sárkány van benne, hanem mert szórakoztató. El van nyújtva a harc, de még így is látványos, a zene továbbra is passzol és attól függetlenül, hogy nem aggódtam a szereplők életéért, azért szívesen néztem őket akció közben.
Szóval bátran ajánlom mindenkinek, aki látta az előző két filmet.
Bár még mindig az első film zenéje tetszik a legjobban, azért ez sem rossz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése