2014. június 2., hétfő

Mozgóképek XXI.

Hihetetlenül precíznek és pontosnak érzem magam ezzel a filmes rovattal kapcsolatban. Sikerült az elmúlt két hónap filmhozamát tartanom.  Az elmúlt 31 napban ismét háromszor ültem le az otthon kényelmében filmet nézni és ismét sikerült egyszer eljutnom a moziba is (Hosszú út lefelé). Szétszórtságom és szeszélyes természetem miatt ez igen is nagy teljesítmény. 

Gimme Shelter
"Vanessa Hudgens játssza a 16 éves Apple-t megtörtént esetet elmesélő Gimme Shelter drámában. Rosario Dawson formálja meg drogfüggő és prosti édesanyját, aki folyamatosan megalázza, a lánynál betelik a pohár és lelép, felkeresi a Wall Streeten dolgozó eddig soha nem látott édesapját (Brendan Fraser), de onnan is gyorsan továbbáll. Időközben kiderül, hogy terhes. Majd egy pap veszi gondjaiba őt."
Ez egy tipikus dráma. Épp drámahangulatban voltam, mikor ráakadtam erre a filmre és nagyon passzolt az aktuális kedélyállapotomhoz.
Megtörtént eset ide vagy oda, ez a sztori cseppet sem új. Lecsúszott lány, szörnyű anya, terhesség és csipet vallás, ezt a koktélt mindenki ismeri már. A történet így nem mond semmi újat és kifejezetten magasröptűnek sem mondanám. A szokásos "Küzdj, bízz és rendbe jön minden!" üzenete van, mégis tetszett.
Tetszett, mert hangulatot tud teremteni (vagy mert pont én is ilyen hangulatban voltam) és nem kell mindig az újdonságot várni, néha jó a megszokottság érzése. Az is tetszett, hogy a hitet hangsúlyozta és nem a vallást. 
Szóval nem rossz film, mégis kizárólag drámakedvelőknek ajánlom. No meg mindenkinek aki, épp melankolikus hangulatban van.

A boldogság sosem jár egyedül
"Sacha-t három dolog élteti: a barátai, a zongorája és a bulizás. Éjszakánként egy jazz klubban játszik, az estéket pedig szemrevaló nőkkel zárja agglegénylakásában. Charlotte-nak három gyermeke van, egy jól menő munkája, no meg két exférje. Életébe már csak a szerelem nem fér bele.
Sacha és Charlotte annyira különböznek egymástól, hogy megismerkedniük sem volna szabad, ám a sors máshogy egyengeti útjukat. Amikor Charlotte egy esős délutánon belebotlik Sacha-ba, azonnal megváltozik az életük. Találkozásuk szerelem első látásra. De vajon van-e hely gyerekek számára is a szerelemben?"
Francia vígjáték minden hozzávalóval, ami ebbe a kategóriába beletartozik.
Két okból néztem meg, egyrészt vígjátékra vágytam, másrészt Sophie Marceau. Szeretem a francia filmeket, szeretem a könnyedségüket és azt a kissé suta bájt, ami árad belőlük. Ez a film is ilyen, mert a humor fő forrása az esetlenség, mégsem lesz erőltetett az egész. Ráadásul, bár felhasznál néhány jól bejáratot csavart, olyan ügyesen tálalja egy csipet öniróniával megszórva, hogy a néző friss finomságnak érzi.
Könnyed és humoros, így csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a francia vígjátékokat. Egy üveg bor és egy tál sajt mellé tökéletes körítésnek.

Nyárutó
"A Nyárutó főhőse a 13 éves Henry Wheeler, aki azon igyekszik, hogy a ház ura legyen, és gondját viselje zárkózott anyjának, Adele-nek, miközben a kamaszkor kínjaival küszködik. Egy alkalommal, amikor az iskolából hazafelé bevásárolni mennek, Henry és az anyja találkoznak Frank Chambersszel, aki ugyan félelmet keltő alak, ugyanakkor nyilvánvalóan segítségre van szüksége. Frank meggyőzi őket, hogy vigyék magukkal az otthonukba, ám később kiderül róla, hogy szökött fegyenc. Ami ezen a hosszú nyárvégi hétvégén történik, mindhárom embert egy életre átformálja."
Ezt a filmet azért néztem meg, mert Queen B. hozott róla egy posztert (épp mint a mellékelt kép) az ajtónkra.  Ha pedig már ott díszeleg, nap mint nap látom és Kate Winslet játszik benne, úgy éreztem, illene megnéznem.
Könyvadaptációról van szó a dráma műfajában. Csakhogy ez nem olyan dráma, mint a bejegyzésben elsőként tárgyalt film. Ez karakterközpontúbb, több szereplő lelki vívódásait meséli el egy kis fülledt izgalomba ágyazva. Pont olyan, mint a címe, igazi nyár. A hőség mozdulatlan és nyomasztó, ugyanakkor ott a vihar ígérete. Mindenki tudja, hogy ez az állapot nem tart örökké és jön majd a szél esővel karöltve, hogy változást hozzon. A mesélő egy fiú, így több dolog csupán utalásként van jelen és megbújik a háttérben, mégis szépen kibomlanak az életutak. Aztán persze eljön a várt zápor és bár sok mindent elmos, enyhítően hat.
Összefoglalva töprengős, érzelmi dráma. Aki kedveli a lassú, emberi sorsokra építő filmeket, az nem fog csalódni, égzengésre és villámokra azonban senki se számítson.

Értékelés:
A boldogság sosem jár egyedül     ->   9
Nyárutó                                         ->   8
Gimme Shelter                               ->   7

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése