85. Könyvhét

Idén is sikerült eljutnom a Könyvhétre. Ez már a negyedik év zsinórban, hogy könyves standok körül lézenghettem a Vörösmarty téren. Tavaly is írtam beszámolót élményeimről (aki kíváncsi rá, elolvashatja ITT) ezért tartva a hagyományt, most is megteszem.

Ezúttal két napon is sikerült arra vetődnöm, a szombatot előre elterveztem, míg a péntek teljesen spontán jött.

ingyen angol könyv

A dolog úgy indult, hogy olvastam az Utazó Olvasó oldalán, hogy pénteken délután az olvasás népszerűsítésére könyvosztást tartanak a Deák téren. Többször volt már ilyen esemény, ám eddig mindig csak utólag értesültem róla, vagy elkerültem, így most még lelkesebb voltam. Azonnal el is meséltem Queen B.-nek, aki szintén kapott az ötleten.

Délután így fagyiztunk és begyűjtöttünk egy-egy ajándékkönyvet. Ezúttal idegen nyelvű (angol, német és francia) köteteket osztogattak különféle műfajokból. Szerencsére mindketten angolt kaptunk, ami bár témájában nem fogott meg igazán, nyelvgyakorlásnak jó lesz. (A képen is látható Louis L'amour író memoárja.)

Ha pedig már a belvárosban voltunk, Queen B. felvetette, nézzünk el a H&M-be, hátha van néhány csinos nyári ruha. A Vörösmarty téren lévő boltra gondolt, így a következő beszélgetés zajlott le: 

"- Biztos vagy benne, hogy a Vörösmartyra akarsz menni velem Könyvhét idején? - kérdeztem.

- Miért ne? Holnap úgyis egész nap ott leszel, nem? 

- Aha, de ha már útba esik, nem nézhetnénk körül?

- Oké, 15 perc ruhanézés, 15 perc könyvszemle. Áll az alku?

- Áll!"

Így kötöttem ki pénteken a Könyvhéten. Előbb ruhát néztünk, méghozzá sikeresen (de erről majd a Rózsaszín pöttyök rovatban) aztán gyorsan körbejártuk a standokat.

Céltudatosan kerestem néhány kiadót, hogy tudjam, másnap hová is kell majd mennem, mikor megláttuk a dedikáltatni kívánók hosszú sorát. Egyből beugrott, hogy ez a tömeg csak Darren Shanra várhat. Igazam lett, valóban ő dedikált és míg végigkövettük a kígyózó sort, kiszúrtam Ribizly barátomat. Oda is mentünk hozzá köszönni és hogy megbeszéljük a másnapi programot. (Szegény, még több órát volt kénytelen várakozni, mire sorra került, de megérte. Darren Shan mindenkivel kedvesen elbeszélgetett, így Ribizlyvel is elcsevegett.)

Ez a gyors látogatás remekül felkészített másnapra, főleg a dedikálások soraira.

Szombat:

Ezúttal csupán egy célom volt a Könyvhétre, szerettem volna dedikáltatni az egyik könyvemet. Így teljes mértékben rábíztam magam Ribizlyre, aki csakúgy mint a Könyvfesztiválra, ide is kisebb könyvhadsereggel érkezett. Szóval ő több könyvet szeretett volna aláíratni, én pedig készségesen mentem vele.

Az első célszemély Vavyan Fable volt. Okulva az előző napi sorból, egy órával előbb érkeztünk a helyszínre. Csakhogy tíz percig a stand rossz oldalán álltunk és mikor egy szervező felvilágosított miket, hogy a Fable-sor a túloldalon van, már egy komplett tömeg volt előttünk.

Letáboroztunk hát a sor végén 45 perccel kezdés előtt és vártunk. Aztán a sor mögöttünk egyre nőtt és nőtt, kicsit beszélgettünk a mellettünk állókkal és megtudtuk, az írónő egy embernek csak maximum 3 könyvet ír alá. Ribizly cseppet túllőve a célon hozott vagy tízet, így duplán kapóra jöttem. Én dedikáltattam az ő könyveit, ő pedig az anyukája gyűjteményének válogatott darabjait. Tízből hat könyv nem is rossz arány.

Míg várakoztunk, ami 12:15-től egészen 14:10-ig tartott, Ribizlyt elcsípték egy interjúra, összefutottunk Szürke Gandalffal és simogattunk egy helyes kölyökrókát. Utóbbi szintén sorban állt családostól.

Bár cseppet tartottunk az időjárástól, egész kegyesnek bizonyult. Volt bőven árnyék és nem is volt annyira meleg, ráadásul a szervezők vizet osztottak, amiért nagy piros pontot érdemelnek.

Miután sikerült végre a sor elejére araszolnunk és aláíratni a könyveket, felmértük a standokat.

Bár eddig ez volt a legjobb Könyvhét, még mindig úgy érezem, nem az igazi. A Könyvfesztivál nekem sokkal jobban tetszik, kicsit átláthatóbb és sokkal gazdaságosabb. A standok nagy része ugyanis 20% körül akciózott, ami az olyan gyakorlott könyvfüggőknek, mint amilyen én vagyok, jóval az ingerküszöb alatt van. Ennyiért bármelyik webárházban bármikor be tudok vásárolni. Persze akadt néhány doboznyi olcsóbb könyv is (Agave, Libri, Ulpius), ám ezek vagy megvannak, vagy olvastam, vagy cseppet sem érdekelt. Úgyhogy büszkén jelenthetem, erős voltam és nem vettem könyvet.
Ribizly viszont elcsábult, így ő két új könyvvel gazdagabban ment haza. Egyrészt begyűjtötte a Maxim Kiadó egyik újdonságát (Amy Kathleen Ryan - Szikra). Ajándék Angyalsorsos jegyzetfüzetet is kapott hozzá, amit nekem adott, így végül én sem mentem haza teljesen üres kézzel. (Kissé szétszórt vagyok, jegyzetek nélkül elveszek, szóval nagyon jó hasznát fogom venni.) Másrészt az olcsó könyvek között talált még egy kötetet (Eve Ensler - Vagina Monológok), amiről - miután beleolvastam - megállapítottam, elég fura könyv. Érdekes, de cseppet abszurd téma, legalábbis számomra.

dedikált könyvecske

Az idő csak úgy repült, így hamar eljött a három óra és egy újabb dedikálás. Benyák Zoltán írta alá regényeit és kissé megszeppenve mentem oda hozzá. Félszegségem oka az volt, hogy egy elég régi könyvet vittem magammal (első regényét), amit ráadásul álnéven írt. Épp ezért még nagyobb volt örömöm, mikor mosolyogva bemutatkozott és kedvesen elbeszélgetett velem, míg aláírta a Veszett lelkek városát.
Nagyon szimpatikus író. Érdeklődő, közvetlen és mosolygós, bár a képeken mindig kicsit mogorvának tűnt. Kíváncsi volt, mikor szereztem be a könyvet és mikor olvastam, hiszen elég régi kiadásról van szó. Aztán megjegyezte, hogy van két új regénye is (meg is lehetett nála venni), amit bólintással nyugtáztam. (Valamikor majd beszerzem azokat is és remélhetőleg dedikáltatom, talán pont a következő Könyvhéten.) Mielőtt pedig utamra bocsájtott volna, adott két házilag készített könyvjelzőt.
Szóval könyvheti egyetlen célomat sikeresen teljesítettem. Nagyon feldobott, ahogy a kedves írók általában szoktak.
A délután további részét, így napozással és várakozással töltöttem. Ribizly még három írót (Fábián Janka, Vass Virág és Dr. Czeizel Endre) keresett fel, én meg mentem vele. Jó könyvmolyként letelepedtem a járdaszegélyre, majd később a szökőkút szélére olvasni a csomagokkal, míg Ribizly körbejárt az írók után.
Nézelődtem, olvasgattam, cseverésztem, szóval jól elvoltam. Mégis mikor végeztünk és elindultunk, hogy együnk végre valamit, szembesültem a Könyvhét egyetlen nagy hátrányával. Elég szépen sütött a nap, amit a szél miatt észre sem vettem, így a pár óra napozás az én fehér bőrömmel nem túl szerencsésnek bizonyult. Sikerült leégetnem a vállamat és a hátamat. Tanulság: jövőre viszek naptejet is.

zsákmány

Összességében tehát nagyon jól éreztem magam. Cseppet sem bántam meg, hogy elmentem. Sok élménnyel gazdagodtam. Hiszen hol máshol simogathat az ember rókát, pacsizhat le kedves írókkal és állhat órákat sorban egy aláírás miatt? Illetve hol lehet még egész nap csak könyvekről beszélgetni úgy, hogy a körülötted lévők nem néznek furcsán rád?
Még mindig csak ajánlani tudom ezt a könyves programot, akár könyves bevásárlólistával érkezik az ember, akár nem. Csupán sétálgatni is érdemes kimenni, így is sok szép dolgot lehet begyűjteni.
Ahogy a mellékelt képen is látszik, szereztem könyvjelzőket, szórólapokat és könyves újságot is. Utóbbit az egyik gólyalábas nyomta a kezembe néhány kedves szóval.