És a hegyek visszhangozzák

Afgán szerzőtől egy afganisztáni történet.

A borító nagyon szép és kifejező, azonnal beleszerettem. Kemény kötést kapott és 500-as oldalszáma ellenére sem tűnik vaskos könyvnek. Kényelmes olvasni és cipelgetni, így a külsőségekre nem lehet panasz.

Fülszöveg:

"Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek. Új regényében arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámulatosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsüljük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennünket döntéseikkel és tetteikkel a hozzánk legközelebb állók amikor a leginkább számítanánk rájuk. Miközben lap, lap után, a Földet körbeutazva követjük a regényszereplők ágas-bogas életét, sorsukat és szerelmeiket – Kabultól Párizsig és San Franciscótól a görög szigetvilágig –, az érzelemgazdag és magával ragadó történet belénk költözik és életre kel."

A fülszöveg kicsit ugyan hangzatosnak tűnik, mégis jól összefoglalja a könyvet.

Ez lényegében egy családtörténet egy kis falutörténettel egybekötve, mégis jóval több annál. Minden egyes fejezetben új szereplő kerül a középpontba, új életút terítékre és új helyszínek bemutatásra. Az újdonság mellett azonban marad egy kis régi is, a múlt, a gyökerek. Khaled Hosseini remekül fűzi össze őket, mindig érezteti a kapcsolatot közöttük, akár a vér, akár a hely az a kapocs.

A nyelvezetére sem lehet panasz, gördülékeny, könnyedén leköti az olvasót és egy-egy nagyszerű gondolattal, vagy leplezetlen igazsággal még a szívét is megérintheti. A múlt és jelen szépen megfér a sorok között és az ugrálás cseppet sem zavaró. A fejezetek elején szereplő dátumok pedig tovább segítenek az eligazodásban. 

A könyv emberi sorsokat mesél el és többnyire Afganisztánban játszódik, így az ottani viszonyok is megelevenednek. Ebből már könnyű kitalálni, hogy nem egy cukormázas mese, hanem nagyon is valóságos. Minden szereplő megküzd a saját sorsával, álmodik, szeret és gyűlöl, mindnek megvan a maga keresztje. Ezek a keresztek néhol kifejezetten szívszorítóak.

A történet így teljesen valóságos, valóságos élethelyzetekkel, döntésekkel és azok következményeivel. Pont olyan, mint maga az élet, néha nehéz és lehangoló, máskor könnyed és vidám. Meg lehet látni benne a szomorúságot és a boldogságot egyaránt. Utóbbihoz pedig nem kell sok, csak egy apró kedvesség, például egy zöld pávatoll.

A könyv elsősorban az emberi kapcsolatokat boncolgatja, azon belül is a család szerepét. Van itt bőven érdekes felvetés a szülő-gyerek kapcsolattól, a testvérek közötti köteléken át az unokatestvérek hálójáig. Ha úgy tetszik, a vér szava az, ami a szereplők többségét összeköti. Akad, aki jobban és akad, aki kevésbé jól kezeli ezeket a kötelezettségeket és ettől csak még valóságosabbnak tűnik az egész.

Nagyon tetszett Afganisztán, mint háttér. Szépen meglapult az események mögött, csupán a díszletet adta, mégis olyan komoly és erős díszlet volt, hogy az olvasó egyre kíváncsibbá vált. Mert minden, amit egy európai az országról tud, az, amit a híradásokból hallott, ez pedig cseppet sem hízelgő. Nem, nem a legbékésebb hely a Földön, de nem csak harcokból áll. A háború csak egy része a dolognak - bár sajnos meglehetősen nagy és véres része -, a másik felén ott van a lakosság, az egyszerű emberek, akik csak próbálnak élni, ahogy tudnak. Ez a könyv inkább az ő történetük.

Tetszettek a kulturális utalások, pedig ők is megbújtak a sorok között. A vallás nem került előtérbe, inkább csak a szokásokon volt a hangsúly, illetve azon, ami változásnak indult. A család átformálódó közege és a nő szerepének módosulása. Finom fűszerként jelentek meg az egyéni gondolatokban és sorsokban, így az olvasó kapott valamit az afgán kultúrából úgy, hogy szinte észre sem vette.

Összefoglalva ez egy jó könyv és ezt a hegyek - no, meg az olvasók - nyugodtan visszhangozhatják. Érdekes, érzelmes amennyire kell, elgondolkodtatja az embert és megismerteti valami mással, ami cseppet sem tűnik idegennek. Nekem nagyon tetszett a felépítésétől (mert nagyon jól van összerakva az első fejezettől az utolsóig) a nyelvezetén át a történet magjáig.

Ajánlom mindazoknak, akik szívesen olvasnak magáról az életről, akik szeretnek belepillantani más emberek sorsába, vagy akik megismerkednének a Közel-Kelettel. 

Kedvcsinálónak néhány idézet:

"… ha a kultúra egy ház, akkor a nyelv a kulcsa a bejáratának, és benne minden szobának. Enélkül, folytatta, valami furcsa szerzet leszel, igazi haza és megalapozott személyiség nélkül." 

"A szépség óriási, meg nem érdemelt ajándék, amit véletlenszerűen, ostobán osztogatnak." 

"Az idő olyan, mint a vonzerő. Az embernek sosincs annyi, mint amennyit gondol."

Kiegészítés:

Khaled Hosseininek ez a harmadik könyve. Előző két munkája szintén megjelent magyarul és nagyon remélem, hogy valamikor lesz lehetőségem elolvasni azokat is. Különösen az Ezeregy tündöklő nap érdekelne, mivel ez női sorsokról szól, de a Papírsárkányok is érdekesnek tűnik. Természetesen ezek a könyvek is Afganisztánról szólnak, ami csak növeli vonzóságuk mércéjét.