2014. június 15., vasárnap

Éjszakai cirkusz

Nem vagyok a cirkusz nagy rajongója. Valahogy sosem vonzott igazán. Talán mert együtt jár a bohócokkal, akiket cseppet sem kedvelek. Épp ezért sosem akartam beállni egy vándorcirkuszba és az ilyen témájú filmek és könyvek sem érdekeltek különösképpen.
Ez a könyv viszont megbabonázott. Rám kacsintott a Könyvfesztiválon, hipnotizált a gyönyörű kötésével és meghozta a kedvemet egy éjszakai cirkuszhoz.
A borító (fekete és fehér védőborító és piros kemény kötés egyaránt) meseszép, a belső csíkokról és csillagokról nem is beszélve. A szép könyvek mintapéldánya.
400 körüli oldalszámával meglehetősen vaskos darab, viszont a rövid fejezetek miatt gyorsan lehet haladni vele. Fizikai megjelenésével mindössze egy problémám volt, a sok elgépelés, ami kifejezetten zavaró helyeken bukkant fel újra és újra.
Fülszöveg:
"Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!
A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.
Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.
Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz…"
Bár a fülszöveg romantikus történetet ígér, itt nem a szerelmen van a hangsúly.
Ez a könyv a cirkusz és varázslat nyomtatott és fűzött dicsérete. Még azokat is elbűvöli, akik nem különösebben rajonganak az illuzionisták és sátrak iránt. A könyv légköre ugyanis a csokoládés pattogatott kukorica, a forralt bor, a varázslat füstjének és csillámainak illatába burkolja az olvasót. Szinte hallani lehet, ahogy a szél lobogtatja a csíkos sátrak ponyváit, és ahogy az ámulat és nevetés felcsendül a háttérben. Garantáltan meghozza az ember kedvét egy kis varázslathoz és úgy általában a cirkuszokhoz.
A történet több idősíkon fut, ám ez cseppet sem zavaró. A fejezetek elején pontos dátummal és hellyel nyomon lehet követni a dolgokat az időbeli és térbeli ugrálások ellenére is, hiszen sosem lehet tudni, a cirkusz hol bukkan fel legközelebb.
Az írónő, Erin Morgenstern bizonyára nagyon szereti a varázslatokat és talán vett is néhány órát egy mágustól, mert a stílusa mágikus. Nagyon tetszett a gördülékeny, néhol teljesen képszerű, néhol picit ködös leírása és ahogy a szavakkal hangulatot teremtett.
A szereplői egyéniségek, akiket lehet kedvelni és utálni is. Azonban úgy éreztem, nem rajtuk külön-külön áll ez a történet, hanem a komplett társulaton. Együtt adták meg azt az egészet, amire a cselekménynek szüksége volt. Épp ezért inkább a hangulatok, érzelmek és varázslatok domináltak jobban és ez cseppet sem probléma.
Nagyon tetszettek a sátrak leírásai, a szereplők különleges képességei és a misztikum füstje. Ezek mellett azonban a szereplők kapcsolatai kicsit háttérbe szorultak. A fülszövegben ígért tiltott szerelem így lett csupán egy adalék a sokból és épp ezért nem is fogott meg igazán. Kedveltem a két főhőst és mivel van szívem, drukkoltam is nekik, de nem ők kötöttek le a legjobban.
A kedvenc szereplőm Friedrick Thiessen. Az ő karaktere fogott meg a legjobban, mert vele tudtam igazán azonosulni. Pont úgy lettem fokozatosan a cirkusz rajongója, ahogy ő és nagyon tetszettek a leírásai.
A történet hátterét adó párbaj, ahogy az a varázslatok többségénél lenni szokott, meglehetősen ködös alapzaton állt. Mégsem ez volt vele a problémám, hanem az, hogyegyáltalán nem láttam benne értelmet két unatkozó mágus kicsinyes bizonyítási vágyán kívül. Ráadásul a ködös szabályok és a végcél semmitmondósága nem tette igazán izgalmassá ezt az összecsapást. Így eshetett meg, hogy a könyv végét és egyben a párharc lezárását kifejezetten laposnak találtam. A sok csoda és varázslat mellett, amit a cirkusz nyújtott, teljesen eltörpült.
Összességében mégis azt mondom tetszett. Tetszett a fekete és fehér hangulata, tetszett a sok apró varázslat, ami áthatotta minden sorát és igazán meghozta a kedvemet egy vándorcirkuszhoz. Ha legközelebb felbukkanna a közelemben, mindenképp megnézném szigorúan feketébe öltözve egy piros sállal a nyakamban.
Meleg szívvel ajánlom azoknak, akik szeretik a cirkuszokat és élvezik, ha egy illuzionista bűvkörébe kerülnek. Azoknak pedig, akik nem lelkesednek a cirkusz iránt és szkeptikusak a varázslatra, különösen ajánlom. Ettől a könyvtől más színben fogják majd látni ezeket a dolgokat, nem pusztán feketében és fehérben.

Kedvenc idézet a könyvből:
"Megeshet, hogy a történet, amit elmesélsz, beköltözik valakinek a lelkébe, a vérévé válik, része lesz a személyiségének és az élete céljának."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése