2012. december 7., péntek

Olvasási szokásaim

Köztudottan könyvmoly vagyok az elvetemült, mániákus fajtából. A mániákusság pedig minden könyvekkel kapcsolatos dologban felmerül, amit jól példáz egy Molyos kihívás.
Ekesgyb molyocska hozott létre egy kihívást (Köszönet érte!), amiben az olvasási szokásokat kell pontokba szedni. Én pedig jól elmeditáltam ezen, érlelgettem kicsit és megfontoltam minden lehetőséget, amit ezen blogbejegyzés formájában ki is adok magamból. 

Szóval Szellem és az ő olvasási szokásai:

Bárhol bármikor képes vagyok olvasni. Egyedül, tömegben, ülve, állva, fekve, sétálva, buszon, vonaton, villamoson, metrón, boltban, egyetemen, parkban, buszmegállóban, konyhában, vagyis bárhol, bárkivel, bármikor, ha van két percem, no meg egy könyv a közelben.
Könyv pedig szinte mindig lapul a táskámban. Ha pedig egyszer otthon felejtem, szörnyű elvonási tüneteim lesznek. 
Legutóbb anyukámmal utaztam boltokba nézelődni. Vonattal mentünk és indulás előtt megkörnyékeztem, hogy beleférne-e egy könyv a táskájába. (Ha nem muszáj nem cipelek magammal táskát, ő ellenben igazi nő, táska nélkül ki sem teszi a lábát az utcára.)  "Persze." - jött a válasz. Aztán mikor elé álltam az éppen olvasott 500 oldalas könyvvel, felszaladt a szemöldöke és sokat sejtető pillantást vetett rám. Mire én: "Oké, keresek valami vékonyabbat." 
Megjegyezték már, hogy milyen sokat olvasok és hogyan van minderre időm. A válasz: minden szabad percemben olvasok, mikor más normális ember türelmesen vár. Van tíz percem a következő óra előtt? Elő azzal a mangával! Értelmetlen előadást kell hallgatnom? Töltsük okosan az időt pad alatt könyvet bújva! Hosszú a sor az ügyintézésben? Nem gond, megnyugtatóbb a sorban állás egy könyvvel a kézben. Vagy a múlt hétvégén ismét családom tűrőképességét edzve könyvvel ültem le a vasárnapi ebéd mellé. 
Anyum rám néz: "Mit csinálsz? Nem lehet olvasni és enni egyszerre."
Mire én: "Dehogynem!" - azzal belekanalaztam a levesbe, majd lapoztam. - "Nő vagyok, megy a figyelemmegosztás."
Lesajnáló tekintettel: "Ennyire jó?" 
"Nem, de csak most érek rá. A nap további részét úgyis a jegyzeteim fölött töltöm."
Hát így lehet sokat olvasni, ki kell használni a lopott perceket.
A szokások azonban nem ezekre a zugolvasásokra vonatkoznak, hanem a kényelmes rituálékra, mikor leülök egy jó könyv mellé akár órákra is.
Ekkor három opció lehetséges a következő menetrenddel:

Otthon, szobámban olvasok
1. A polcomon sorakozó könyvkupacból kiválasztom azt, amihez épp kedvem van. (A szívem mindig megsúgja, épp mire van szükségem.)
2. Választok hozzá könyvjelzőt a könyvjelzőkupacból. Ez vastagsági szempontokat követ, illetve hogy az adott könyvet kiolvasom míg otthon vagyok, vagy cipelem magammal mindenhova. (Nem szoktam olvasás közben könyvjelzőt cserélni.)
3. Bekucorodom a kedvenc fotelomba. Néha még egy plédbe is burkolózom.
4. Készenlétbe helyezem sárga Fit- Ball labdámat, hogy ha elzsibbadnak a lábaim legyen mire kinyújtóztatni.
5. Egy kancsó tea, egy bögre kakaó, vagy esetleg kávé is kerülhet a kezem ügyébe. Nassolni azonban nem szoktam olvasás közben, kivéve ha a könyv kívánja úgy. (A csodálatos Waverley-kert olvasása közben nem bírtam megállni, hogy ne majszoljak almát.) 
6. Belemerülök a könyvbe és innentől se kép, se hang. Külvilági ingerekre nem reagálok.
7. Mikor legközelebb kidugom az orrom a lapok közül, a teám/kakaóm/kávém már elhűlt, a lában már minimum a hatodik fajta pozícióban van és az óramutató is furcsán előrejár. 

Nyáron, otthon, udvaron olvasok
1. Előszedem a nyugágyat és beállítom rajta a megfelelő szöget, (Állítható a háttámlája és még lábtartója is van.) amit a fa alá, árnyéba helyezek.
2. Letelepszem rá az éppen aktuális könyvvel.
3. Magamhoz csalogatom az egyik macskámat. Hermione a sárkányos könyveimet részesíti előnyben, míg Valentínának teljesen mindegy, csak simogassam.
4. Miután a macska elhelyezkedett a lábamon, utóbbinál ez elég hamar bekövetkezik, előbbinél csak hosszas cirógatás után, fél kézzel a cicán, fél kézzel a lapok között belemerülök a könyvbe. 
5. Ismét beáll a se kép, se hang effektus, míg a cica nem kezd mocorogni, amiért megfeledkeztem a simogatásról, illetve míg el nem zsibbad minden izmom. 
6. Olvasásnak a sötétedés, a szél feltámadása, a cica távozása, vagy még egy macska érkezése vet véget. Ilyenkor összeszedem a holmimat, lesöpröm a ruhámról és a könyvlapokról a macskaszőrt és áttelepszem a szobám kényelmébe folytatni a könyvet.

Koliszobámban, este olvasok
1. Zuhanyzás után bekucorodom az ágyamba az éppen aktuális legvastagabb könyvvel.
2. Párnámat a hátam mögé gyűröm félig ülő helyzetbe és a takaró alá dugom fázós talpaimat.
3. Az ásványvizes palack készenlétben áll az ágy mellett, telefon a párna alatt.
4. Belemerülök az olvasásba és ismét se kép, se hang a külvilág ingereire, leszámítva a tűzjelzőt. (Borzalmasan éles hangja van és valaki mindig eléri, hogy bekapcsoljon az éjszaka közepén.)
5. Akkor térek vissza a valóságba, ha már nem bírja a szemem és teljesen elálmosodom. Illetve akkor, ha szobatársam nyugovóra tért. (A nagy lámpát használom, mert az ágyam melletti olvasólámpa nem túl bizalomgerjesztően mászik ki a falból áramütés veszélyével fenyegetve.)

Tehát így néz ki, ha belemerülök egy könyvbe. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése