Nem szoktam egy nap több bejegyzést írni. Ennek két oka van, az első, hogy túl sok időt vesz el a napból (mindig elszöszmötölök, ha írásra kerül a sor), a másik, hogy így takarékoskodom a bejegyzéstémákkal, hogy mindig legyen friss.
Most mégis úgy érzem, nem várhatok az újabb élménybeszámolóval, ez akkor jó, ha még elevenen él bennem.
Szóval elég mozgalmas hétvégém volt, ami könyvek körül forgott. Tegnap a Moly-szülinapon vettem részt, ma meg könyvbemutatóra mentem.
Az egész úgy kezdődött, hogy Molyon hallottam az eseményről és egyből megakadt rajta a szemem, mivel olvastam már az írótól. Igaz, csak egyetlen könyvét, Lady L. (Bár magyarul a most bemutatottat is beleszámítva csupán három jelent meg.) és igaz, nem igazán tetszett. Romain Gary azonban így is érdekesnek bizonyult, mivel Pucca barátom szinte imádja. Egyből értesítettem is, hogy lesz egy bemutató, mert megjelenik az új könyve. Mire a válasza, idézem: "ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!"
Szóval nem volt kérdés elmegy-e és az sem hogy én is vele tartok. Szeretek könyvbemutatóra járni és engem már az boldoggá tesz, ha más könyvkedvelők örömén osztozhatok.
Mielőtt még elindultunk volna, Pucca a kezdeti sikongató örömködés után, jobban utánajárt a dolognak és megállapította, hogy ez a könyv már megvan neki. Ráadásul kétszer is. Egyszer angolul, egyszer pedig franciául. A kérdésemre pedig, hogy minek neki franciául, mikor nem is beszéli a nyelvet, a következő választ adta: "Akciós volt." Nos, ennyire mániákus Romain Gary rajongó.
Könyvbemutató jelentés:
A kezdést délután négyre írták ki, helyszínnek pedig a Rózsavölgyi Szalont adták meg. Mikor előzetesen rákerestünk, két dolgot állapítottunk meg, az első, hogy könnyen megközelíthető, a második pedig, hogy elég "puccos" hely. De mit várhat az ember a Váci utca közelében?
Sarkvidéket idéző időjárási viszonyok között (lefagyott az orrom) siettünk be a Szalonba, ami alul könyv, illetve zenebolt. A galérián pedig a mellékelt képeken megcsodálható gyönyörű terem fogadott minket. Külön ruhatára is van, illetve egy kávézó és cukrászda is tartozik hozzá. Nem bírtam megállni, hogy ne készítsek néhány képet, olyan elegáns volt minden.
Mivel az elsők között érkeztünk, bőven válogathattunk az asztalok közül. Végül az egyik szélső mellett döntöttünk, ahonnan jól beláttuk a teret, illetve ami elég közel volt a színpadhoz. Aztán rendeltünk zöld teát és azt szürcsölgetve és felmelegedve megvitattuk, mit tudunk a szerzőről.
Volt egy kis késés, mivel csak negyedkor kezdődött a bemutató, ám addig megtelt a terem.
A bemutató két okból is rendhagyó volt. Az első, hogy az eredeti, francia megjelenéstől számítva ötven év késésben volt (1960-ban adták ki legelőször). A második, hogy a könyv már lassan egy hónapja a piacon van, mégis most szerveztek neki bemutatót.
Ez azonban cseppet sem gátolt minket. Pucca szinte szárnyalt a gyönyörűségtől, hogy ismét olvashatja Gary munkáját, amiért a Park Kiadó nagy piros pontot érdemel.
A bemutatót a mű fordítója, Bognár Róbert kezdte és vezényelte végig. Nekem nagyon szimpatikus volt és annyira jó volt igényes fordítóval találkozni. Főleg a mostanában nagy port kavart egyik Ulpius-ház által megjelentetett könyv (Elvből nem említem még a címét sem, mert így is bőven több a reklámja, mint szükséges és fényévekkel több, mint amennyit megérdemelne.) fordítójának szánalmas viselkedése után. No, de Bognár úr nem említhető egy kalap alatt velük. Először is, jól ismeri az írót, sok-sok életrajzi adattal, illetve a könyveinek visszhangjával szolgált. Másodszor fejből idézete Gary Előttem az élet című könyvének kezdő sorait. Harmadszor pedig pontosan megadta, igaz csak nagy vonalakban az időszűke miatt, hogy az említett könyv és a most bemutatott, A virradat ígérete miben hasonlít egymásra. Nagyon érdekes volt hallgatni.
Aztán következett a felolvasás. Mikor bejelentették, hogy előreláthatóan egy teljes órát vesz majd igénybe, kicsit megijedtem. Mint az előző bejegyzésemben, no meg a többi könyvbemutatós élménybeszámolómban írtam, nehezen tudok koncentrálni a felolvasásokra, mivel hajlamos vagyok gondolati csapongásokra. Itt azonban ettől cseppet sem kellett volna tartanom.
A felolvasást ugyanis két színész, Margitai Ági és Schlanger András adta elő. Ez pedig hihetetlenül élvezetessé tette. Ahogy felolvastak, rendesen artikulálva, hangsúlyozva, néha gesztikulálva, szinte megelevenedett előttem minden, mintha én olvasnám. Nagy élmény volt és olyan jó lenne, ha ezt a szokást más bemutatókon is alkalmaznák. Oké, annak is megvan a varázsa, ha maga az író olvas fel, ám el kell ismerni, hogy az író nem mindig alkalmas erre.
A részletek pedig, amiket felolvastak, annyira megtetszettek, mivel tele voltak fanyar humorral és gúnnyal, hogy egyből odasúgtam Puccanak, adja majd kölcsön. Ismét tenni akarok egy próbát Gary munkásságával.
A bemutató zárása a fordítóval folytatott ismételt eszmecserével zárult. Aztán valaki odaszólt neki a függöny mögül, hogy lejárt az idő. Én még lazán ücsörögtem volna és hallgattam volna tovább. Tényleg élmény volt.
Puccaval ezután összeszedtük holminkat, majd megpróbáltuk beszerezni a könyvet. A végén ugyanis megjegyezték, hogy kedvezményes áron meg is vásárolható. Mondanom sem kell, Pucca nem hagyta elúszni a lehetőséget. Kissé kalandosan, mivel a lenti könyvesboltban nem volt, sikerült valóban jó áron beszereznie egyet a bemutató dekorációjaként kiállított kötetekből.
Nagy boldogan, üdvözült mosollyal az arcunkon távoztunk. Pucca hazafelé végig a könyvet ölelgette.
Összegezve tehát nagyon megérte elmenni. A Rózsavölgy Szalont pedig csak ajánlani tudom. Kicsit puccos, nem épp a legolcsóbb, de nagyon jó programoknak ad helyet. Remélem, lesz még hasonló bemutató és el tudok rá menni.
Kiegészítés a szerzőről:
Úgy érzem, muszáj írnom kicsit Romain Gary-ről, hiszen róla szólt ez az egész. Zanzásított életrajz következik megjegyzésekkel tűzdelve.
Gary az egyik leghíresebb francia író. Litván, zsidó származású, eredeti neve Roman Kacew, de használt még jó néhány álnevet, mint például Émile Ajar. Részt vett a második világháborúban, mint pilóta, amiért számos kitüntetést kapott. Aztán francia diplomataként kereste kenyerét (közben persze folyton írt). Egyik legnagyobb érdekessége, hogy kétszer nyerte el a Goncourt-díjat, ami az egyik legrangosabb francia irodalmi díj, és amit egy ember csak egyszer kaphat meg. Gary a duplázást álnevének köszönheti, mivel sikerült mindenkit félrevezetnie. Így egyszer kapott díjat Romain Gary-ként és egyszer Émile Ajar néven.
Leghíresebb műve az Előttem az élet. Magyarul három munkáját adták ki: Előttem az élet, Lady L., A virradat ígérete.
Kétszer nősült, először egy nála jóval idősebb angol írónőt vett el, majd a válásuk után egy Gary-nél ezúttal jóval fiatalabb színésznőnek kérte meg a kezét.
Kicsit belekóstolt a filmek világába is, ő írta A leghosszabb nap forgatókönyvét, illetve rendezett is.
Röviddel második felesége öngyilkossága után, ő is a halált választotta golyó által 1980-ban.
A könyveiből is kitűnik, hogy nem volt egy egyszerű személyiség.
Elismert író, ám Magyarországon nem túl híres, ez azonban még változhat. Szerintem érdemes belekóstolni a munkáiba, kétség kívül van stílusa, hogy ez mennyire tetszetős, azt embere válogatja. Én adni fogok neki még egy esélyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése