2012. december 21., péntek

Démonnapló 2.

Blogos pályafutásom során másodszor fordul elő, hogy duplázom a napi bejegyzésadagot. Ez történik, amikor felhalmozódnak közlendőim és elhavazódnak napjaim. Szóval lemaradásban vagyok magamhoz képest, amit igyekszem behozni.
Ezt a manhwát tegnap fejeztem be és gyakorlatilag úton-útfélen olvasgattam. Mindig cipeltem magammal, ha volt egy kis esélyem az utazás közbeni, vagy elfoglaltság melletti olvasgatásra.
Sorozat második kötete, első részről írtam már korábban.
Épp ezért egy hasznos információval kell kezdenem, amolyan javításfélképpen. 
Első résznél megjegyeztem, hogy szerzőpárosról van szó, akik közös fedőneve a Kara. (Kara néven szerepeltettem a sorozatot a szerzők között és ezután is így fogok tenni.) Azonban ennek a kötetnek az elején megjegyzik, hogy az egyik szerző kivált a csapatból, mivel gőzerővel tanul a felvételire (Gimis felvételire, ami ne lepjen meg senkit, az ázsiai oktatási rendszer ugyanis több fokozatból áll, mint a hazai.), így nincs ideje rajzolgatni. A páros második tagja azonban töretlenül folytatja a sorozatot egyedül is.
Nos, én mégis úgy döntöttem maradok a Kara szerzőség mellett, hiszen bár kivált az egyik szerző, attól még alapítónak számít, így a folytatás is bár kis részben, de hozzá kapcsolódik.
Ez a felvezetés csak azért volt, mert nem akarok senkit félrevezetni. 
A Fumax Kiadó tehát, akiknek köszönhetjük a sorozat magyar változatát, okosan tüntette fel a borítón, kinek a tollából is származik ez az egész. 
Fülszöveg:
"Miután tanítója, Eclipse minden intelme ellenére (démonhoz nagyon nem illő módon!) megkímélte egy ellensége életét, az ifjú Raenef úgy dönt, hogy elhagyja otthonát, amíg igazi démonnagyúr nem válik belőle. Csakhogy az élet nem olyan egyszerű a csúf és gonosz nagyvilágban egy kétbalkezes démon számára.
Néhány kellemetlen helyzet után Raenef Rased templomába téved, ahol olyasvalakivel találkozik, aki a legszívesebben holtan látná a démonfiút.
Szerencsére azonban nem csak Raenef szorul még némi gyakorlásra…"
Ez a rész jóval vastagabb, mint az előző, így a cselekménye is sűrűbb kicsit, ami jót tett a történetnek.
Még mindig szórakoztatónak találom. Jót mosolyogtam Raenef újabb botlásain, ahogy állandó jelleggel került bajba. Chris feltűnése pedig csak tovább növelte a vicces képkockák számát. 
A szereplők neme még mindig nehezen beazonosítható, ám rájöttem, az első rész végén megismert lovag lány, míg Christ egyértelműen fiúnak véltem. Hogy miért vagyok ilyen óvatos a nemi meghatározásokban? Csak rá kell nézni Raenefre. Komolyan annyira lányos minden egyes szögben, pózban, mozdulatban, hogy csak nagy nehezen tudom észben tartani, egy fiúról van szó.
Számomra talán ez a furcsa megtévesztés a manhwa egyetlen hátránya.
A rajzolás hozza az előző részben megszokott színvonalat, a cselekmény meg fokozódik.
Nagyon tetszett a visszaemlékezős rész, mivel ezáltal egyre több apró információ kerül az olvasók elé a démonok világáról. Nem is olyan egyszerű a démonlét, mint az ember elsőre gondolná.
Eclipse és védence kapcsolata is szépen alakul, továbbra is boys love mentesen, ha a hajhúzogatás, mint ovis szerelmi vallomás párhuzamát nem számítjuk.
A kötet vége pedig függővég, ami tovább szítja az olvasók kíváncsiságát.
Összességében tetszett ez a rész is, talán jobban is mint az első, mivel kezdenek kibontakozni a szereplők.
Kíváncsian várom, mi lesz még a későbbiekben. Hogyan boldogul a vajszívű démonúr egy lovaggal és egy főpapörökössel, na meg hogy mindezt Eclipse meddig bírja cérnával.
Ajánlom mindenkinek, aki olvasta az első részt. Szerintem megéri folytatni.

Olvasásjelentés:
Közelednek az ünnepek, decemberi vizsgákat letudtam, így van egy kis időm olvasgatni. Ez pedig a blogbejegyzések emelkedett számával fog járni.
Tegnap egy másik könyvet is befejeztem, amiről majd holnap formálok véleményt. Ma pedig ismét elmerültem a Tövisek hercegének világában. Napokon belül őt is befejezem és hozom róla véleményemet.
Közben elhatároztam, még Szenteste előtt elolvasok egy másik könyvet is várólistámról, valószínűleg A Boszorka városát. Utána úgyis beáll a bőség zavara, mivel cseppet nagyon sok könyvet vettem, rendeltem, kaptam mostanában Karácsony ürügyén. Szabadidőm azonban korlátozott, hiszen januárban folytatódik a vizsgakálvária. Egy könyvmoly azonban a kötelező irodalom tengerében is moly marad.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése