2012. december 9., vasárnap

Moly-szülinap

Zsákmányaim
Rendszeres olvasóimnak talán nem kell bemutatnom a Molyt, hiszen szinte minden könyves bejegyzésemben megemlítem, a reklám azonban sosem árt, így egy kis bevezető ismertetővel kezdek.
A Moly egy könyves közösségi oldal, gyakorlatilag a könyvimádók online gyülekezési helye. Augusztusban volt egy éve, hogy csatlakoztam és azóta szinte függő lettem.
Az olvasni kedvelők, mint jómagam, sok érdekes és hasznos információra bukkanhatnak itt és mindezt egy kedves és megértő közösségben. Itt senki sem néz rád furcsán, ha elcsábít egy-egy könyvakció, ha fiktív karakterekről áradozol, ha bár a polcod tele olvasásra váró kötetekkel, te mégis újabb adagot cipelsz haza a könyvtárból. 
Ráadásul tele van értékelésekkel, amikből megtudhatod, a kiszemelt könyv érdemes-e a begyűjtésre, kihívásokkal, amik elgondolkodtatnak (én legalábbis az ilyenekre szoktam jelentkezni) vagy olvasási rendet adnak, sok-sok idézettel, karcokkal könyvekről, megjelenésekről, élet dolgairól és nem utolsó sorban eseményekkel, amik könyvbemutatót, dedikálást vagy csak egy kávéházi könyves eszmecserét ígérnek. Összegezve tehát egy nagyszerű oldal.
Eddig csupán könyvbemutatókon vettem részt, de már nagyon régóta szerettem volna elmenni egy molytalira. Igaz, nem vagyok az a kimondottan közösségi típus. Tegnap azonban mégis belevágtam a Moly életének egyik legnagyobb eseményébe és cseppet sem bántam meg.
Négy éve működik az oldal, ami december elején ünnepli születésnapját. Ezt az alkalmat pedig illik emlékezetessé tenni és közösségi összejövetelt szervezni.
Tehát Boldog 4. Születésnapot Moly!

Születésnapi jelentés következik:
A helyszínt a főváros egyik romkocsmája a Super8 adta, a kezdést pedig délután kettőre írták ki. 
Ribizly barátommal és a nővérével (természetesen szintén molyocska) vágtunk neki a csípősen hideg idő ellenére vidáman. Könnyedén megtaláltuk a helyszínt (beépített GPS-em most sem hagyott cserben), ám ott egy kis akadályba ütköztünk. Pontosabban egy ajtóba, ami nem óhajtott kinyílni, így dideregve vártuk a csodát, miközben egyre több molyocska csatlakozott hozzánk, fiúk-lányok vegyesen.
Szülinapi viseletem
"Olvasás a szuper képességem"
Aztán beszabadulva az épületbe (mi voltunk az elsők) regisztráltuk magunkat, ami egy öntapadós molynév cetliből állt, hogy mindenki könnyen azonosíthassa a másikat, illetve beszereztük az alkalomhoz készült könyvjelzőt. (Fenti kép legteteje, rókás, sünis, színes szépség.) 
A helyiség elég tágas, magas a beltér és több szobából áll. Bár előre figyelmeztettek, hideg lesz, nem gondoltam volna, hogy tényleg aggódnom kell majd végtagjaim keringéséért. A 172 részvevő (igaz nem mindenki jött el) könnyedén eloszlott.
Letelepedtünk egy asztalhoz a legnagyobb szoba közepére, felcímkéztük magunkat és nézelődtünk. Időközben egy kedves molyocska még csatalakozott hozzánk, aki már rutinos szülinapozónak számított.
Vicces volt, hogy bárki mellett elment az ember, az ráfókuszált a névcetlire, hogy megtudja ki vagy. Igaz, rajtam inkább a pólómat csodálták meg, ami pont az alkalomra készült el. (Mellékelt képeken látható előröl és hátulról is.) Jól esett mikor megdicsérték, bár nem vagyok én ennyi figyelemhez szokva.
Míg nem kezdődtek a programok, beszélgetéssel ütöttük el az időt, illetve ismerkedéssel. Ribizly futott ismerősbe, ám random molyok is megjelentek néha egy kis névcímke olvasásra. Volt, akinek a neve ismerősnek tűnt, volt akit mintha láttam volna már valahol, így senki sem bizonyult teljesen idegennek.  
A program első része beszélgetéssel egybekötött felolvasásokból állt. Három írót hívtak meg: Szabó T. Anna, Halász Margit és Kőrösi Zoltán.
Szerencsehozó asztalka
Érdekes volt hallgatni, bár ahogy a legutóbbi könyvbemutatós beszámolómban is írtam, hajlamos vagyok a gondolati csapongásra. Nekem Szabó T. Anna versei tetszettek a legjobban, bár nem vagyok kimondottan verskedvelő. Azért a szerző ritmusos előadásában már egész más a dolog. 
Ücsörögtünk, én időközben belebújtam a kesztyűmbe, mert a végtagjaim hűlnek ki a leghamarabb, és forró italokat szürcsölgettünk (forralt bor, tea, kapucsínó). A program következő pontja a tombola volt.
A tombola árából a vidéken élő szerkesztők útiköltségét finanszírozták, a nyeremény pedig természetesen könyv (kb. 50 kötet) volt, amit kiadók és szerzők ajánlottak fel e nemes célra.
Nos, kis asztaltársaságunk is kivette a részét a tombolavásárlásból és izgatottan vártuk, sikerül-e zsákmányolnunk valamit. Kipakoltuk az asztalra a cetliket és drukkoltunk. Nem tudom, hogy az asztalunk bírt szerencsehozó képességgel vagy a társaim, de hihetetlen percek következtek.
Először a frissen megismert molyocska egyik számát mondták be, így ki is választhatta a kiszemelt könyvet, (A sorsolás menete amúgy a következőképpen folyt: akinek a számát mondták, választhatott a könyvkupacból, értelemszerűen kihúzási sorrendben.) Aztán Ribizly nővére következett, majd Ribizly, aztán ismét a nővére, majd megint Ribizly és egy újrasorsolás következtében ismét Ribizly száma lett a nyerő. Hihetetlen, nem? az asztalunk összesen hat könyvet zsákmányolt, volt is meglepett örömködés.
A teljes zsákmány
Én ugyan nem jártam szerencsével, ami a tombolaszámokat illeti, ám Ribizly nekem ajándékozta az egyik nyertes szelvényt, így nem maradtam üres kézzel. Nyereményem a legfelső képen látható Lélekveszélyben című kötet magyar írónő tollából. Ezúton is köszönöm Ribizly kedvességét! Angyal vagy! :)
A tombola után csevegtünk kicsit, megcsodáltuk a szerzeményeket és írtunk a vendégkönyvbe.
Aki pedig írt néhány sort, gyönyörű molyos könyvjelzőkkel gazdagodott, szám szerint néggyel (legfelső kép). Ismét meg kellett állapítanom, hogy borzalmas a kézírásom. Az még hagyján, hogy rögtönzött, nem túl eredeti pár sort kapartam a könyvbe, no de hogy mindezt ilyen külsővel, bosszantó dolog. Mentségemre szolgáljon, hogy mint már mondtam kesztyűt viseltem és vékonyan fogó tollat kaptam. (Zselés tollal egy fokkal szebben írok.) Ribizly pedig nem bírta megállni, hogy ne kínaiul írjon, de hogy ezt mégis ki tudja majd lefordítani, az rejtély. Úgyis  a szándék a fontos.
Nos, ezután jött volna a torta, mint az esemény megkoronázása, ám ezt mi kihagytuk. Fáztunk, a sok izgalomba elfáradtunk, így hazafelé vettük utunkat. 
Zárásként elmondhatom, hogy nagyon örülök, hogy elmentem, élmény volt ennyi vidám molyocskát látni egy légtérben. Ezúton is köszönöm a szervezőknek a tökéletes munkát és Bence főmolynak, a Moly Atyaúristenének, hogy négy éve létrehozta ezt a remek oldalt. Remélem, az ötödik szülinapra is lesz lehetőségem eljutni. (:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése