2012. november 8., csütörtök

A vízisten menyasszonya 2.

Jun Mi-Kjong sorozatának második kötetét hoztam. Az első részről már írtam korábban, azzal ajánlott elkezdeni az olvasást.
A borító ismét nagyon szépre sikerült. Tetszik a kék és a sok pillangó, ami a belső lapokon is szálldogál csoportosan.
Manhwa, vagyis gyorsan ki lehet olvasni. Nekem egy unalmas óra alatt sikerült. Pad alatt olvasni azonban nem mindig kifizetődő, főleg a humoros részeknél, mikor kuncogni kezdtem a síri csendben és már majdnem hullaszagban. (Tényleg borzalmas az az óra, kis híjján szeppukura vetemedtem egy tollal...) 
Ráadásnak a mellettem ülők perifériás látását is fejlesztettem, mivel a képes könyvecske őket is jobban lekötötte, mint a tanár.
Ennyit a körítésről, jöjjön a fülszöveg:
"Habek, a titokzatos vízisten arra kárhoztatott, hogy nappal gyerekként kell élnie, és csak éjszaka öltheti fel igazi, felnőtt alakját. Az emberek világából származó új asszonya, Szoa úgy hiszi, hogy egy gyerekhez adták feleségül és fogalma sincs arról, hogy a vonzó Mui valójában a felnőtt Habek. Amikor The-Ul-Csin-In elárulja Habek titkát, Szoa vakmerően arra készül, hogy ő maga deríti ki az igazságot. Azonban óvatosnak kell lennie, hogy meg ne haragítsa a szeszélyes istenségeket, beleértve nagyhatalmú és kiszámíthatatlan férjét!"
Ez a rész lényegében Szoa gyanakvását és titokfelderítő akcióit foglalja össze. Mindezt persze kellően humorosan, kínos helyzetekkel és néhány romantikus jelenettel sűrítve. Nem is lehet többet mondani a cselekményről.
Nekem valahogy jobban tettszett ennek a résznek a rajzolása, mivel több volt benne a művészien szép, aprólékosan kidolgozott oldal. A pillangók pedig időről-időre felbukkantak,  ám a virágok sem maradhattak el. A karakterek is többnyire maradtak a teljesen kidolgozott formában, csupán párszor alkalmazta a chibi-szerű ábrázolást. (Ez utóbbit én csupán kis mennyiségben vagyok hajlandó elviselni, legyen bármennyire aranyos.)
A szereplők még mindig szimpatikusak, bár kicsit túl sok van belőlük és egy rövidke füzeteben nem bontakozhatnak ki egyszerre többen. Szoa még mindig aranyosan szeleburdi, míg Habek kezd egyre kacérabb lenni vele, ami romantikus kapcsolatuk szempontjából kifejezetten pozitív.
Ebben a részben kibontakozik a féltékenység még több bonyodalmat ígérve. Ráadásul a múlt egy-egy szelete is ismét feltűnt, ám csak apró adagokban.
Összességében méltó folytatása az első résznek, sőt még felül is múlja azt, mivel picit pörgősebb és látványosabb. Nagyon jó kikapcsolódást nyújtott, és az elmaradhatatlan függővég miatt, vágyom a folytatásra.
Ajánlom mindenkinek, aki az első részt olvasta, garantáltan nem fogja megbánni.

Tudom, ez most kicsit rövid bejegyzésnek tűnik, ám maga a könyvecske is rövid volt és lehetetlen spoiler nélkül hosszabban beszélni róla. Remélem, a könyvtárban megtalálom majd a folytatást (legutóbb valaki megelőzött) és ki tudok venni egyszerre több részt is. Akkor lehet összevonok két kötetet az értékelésnél.

Egy kis életkép:
A fent említett borzalmasan unalmas óra után, mikor már kiolvastam a könyvet, és éppen Pucca barátomra vártam, letelepedtem a folyosói padra. Pucca késett, így csak ücsörögtem és bámészkodtam, mikor két szaktársam (egy fiú és egy lány) szintén odatelepedett a pad túlsó felére. Aztán elkezdetek beszélgetni, én meg akaratlanul is hallottam. Egyből hegyezni kezdtem a fülemet, mikor a téma a mangák felé terelődött.
Először a srác véleményezte negatívan egy közös ismerősüket, amiért mangákkal foglalkozik. "Japán vacak" néven illette és még azt is hozzátette, nem érti hogyan tudta a szóban forgó illető megfertőzni ezzel az egyik közös barátjukat. 
Itt önkéntelenül simogatni kezdtem a táskámat, amiben A vízisten menyasszonya 2. lapult és igyekeztem nem engedni a késztetésnek, hogy csúnyán nézzek rájuk, amiért ilyen korlátoltak.
A téma azonban nem ült el, hanem tovább haladt az animék felé. Pontosabban a két díszpinty hosszas eszmefuttatás után rájött, hogy a manga képregényt, míg az anime filmet jelent. Ekkor már nagyon vissza kellett fognom a kuncogást.
Aztán szerencsére megérkezett Pucca és leléptünk reggelizni.
Én mégis fennakadtam cseppet, hogy az egyre terjedő manga és anime kultúra ennyire idegennek számít még most is az emberek többségének szemében. Pedig mindegyik önálló és jól működő műfaj, amiben bárki megtalálhatja az érdeklődési körének valót. Feltéve, ha nem szólja le ismeretlenül. 
Tessék kicsit nyitottabbnak lenni és ha leszólunk valamit, legalább legyen fogalmunk róla, hogy miről is beszélünk!

Csipetnyi örömködés:
Nagy boldogan jelentem, decemberben Diótörőre megyek a Szegedi Kortárs Balett előadásában. Ez lesz életem első balettelőadása és már nagyon-nagyon várom. 
Nem volt könnyű jegyet szerezni rá, főleg a második sorba és ilyen jó áron. Szobatársammal (mivel vele megyek) már számoljuk vissza a napokat, hiába lesz pont a vizsgaidőszak kezdete előtt.
Nemzeti Táncszínház, vigyázz, kész, jövök! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése