2011. október 31., hétfő

Hatodik érzék

Mivel ma Halloween van, ehhez igazítom bejegyzésemet.
Legszívesebben egy jó kis beöltözős, giccses, hangulatos Halloween partin lennék, ám erre nincs esélyem. Kár, hogy csak külsőségekben terjed nálunk ez az ünnep. Rám mégis átragasztotta hangulatát és mostanában horrorfilmekre vágyom. Néztem néhányat, de nem tetszettek, így egy igazi klasszikushoz nyúltam tegnap este. Na, igen, tökéletesnek bizonyult, ahogy előre sejtettem, úgyhogy bejegyzésemet neki szentelem.
A Hatodik érzék egy igazi klasszikus és szerintem alapmű. Aki még nem látta volna, sürgősen pótolja.
1999-es alkotás olyan színészekkel, mint Bruce Willis és Haley Joel Osment, ráadásnak James Newton Howard zenéivel. Kell ennél több? Nem, mégis tele van plusz dolgokkal.
Mielőtt azonban tovább áradozom és boncolgatom véleményemet, íme az ismertető:
"Cole (Haley Joel Osment) hatéves, és rémálmok gyötrik. Éjszakáit és nappalait olyan lények népesítik be, akiket csak ő lát. A lények szólnak hozzá, megérintik, kérésekkel bombázzák: Cole látja a halottakat. Malcolm Crowe (Bruce Willis) gyermekpszichológus. Egy korábbi kezeltje hasba lövi, és ő az eset után más városba költözik: nehezen nyeri vissza korábbi önmagát, felejteni próbál. Cole csak benne bízik: senkinek nem beszélhet arról, amit lát, de a férfival lassan megértik egymást. Ám mégsem biztos, hogy a pszichológus meg tudja menteni a kisfiút, a halottak ugyanis egyre követelőzőbbek. Valamit akarnak a gyerektől."

Nem egyszer láttam, mégis mindig nagy hatással van rám.
Először egy javítással kezdenék. Szinte mindig port.hu-ról koppintom a filmismertetőket, de nem csak úgy vaktában másolgatom őket, hanem le is ellenőrzöm. Így most kiszúrtam egy bakit. Cole nem 6 éves, ahogy az a fenti ismertetőben szerepel, hanem 9. Lehet, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik, nekem mégis fontosak az ilyen apró részletek.
Nehéz úgy írni a cselekményről, hogy ne szóljam el magam, így inkább a hangulatot vázolom.
Végig feszültség van. A néző érzi, valami közelít, valami van a levegőben. A kisfiút belengő furcsaságok felébresztik a kíváncsiságot. Aztán, mikor Cole elmeséli titkát, az események felpörögnek. Az eddigi furcsaságok szinte megelevenednek. A néző már teljes mértékben átérzi a fiú félelmét és van néhány rész, ami a csodálatosan hátborzongató hanghatásoknak köszönhetően megugrasztja a pulzusszámot. Pont annyi ijesztő képkocka van benne, amennyi kell és egy csipettel sem több, vagy kevesebb.
Az i-re a pontot viszont csak a vége teheti fel. Hatalmas a csavar és az ember szinte a fejéhez kap, hogy tényleg, miért nem vettem én ezt észre korábban. A válasz: mert nem erre figyeltél.
Tökéletesen van megoldva, zseniális mestermunka, ahogy az orránál fogva vezeti a nézőt állandó feszültségben tartva.
Nem merek többet elárulni róla, mivel azzal elrontanám az élményt. Ezt egyszerűen látni kell, aztán újra megnézni, immár a végkifejlettel tisztában. Egész más megvilágításba helyezi a történetet és úgy is üt. Elgondolkodtató, ami nekem nagyon fontos.
A színészekre nem lehet panasz.
Kedvelem Haley Joel Osment játékát. A másik nagy sikerű és számomra szintén kedvenc filmje az AI Mesterséges értelem szerette meg velem ezt a kölyköt. Persze azóta felnőtt. Mostanában nem látni őt a mozivásznon, inkább szinkronizál, főleg játékoknak kölcsönzi hangját, mint a Final Fantasy. Amúgy nagy Final Fantasy rajongó vagyok. Pontosabban imádom a grafikáját, a filmet és a karaktereket, de sosem játszottam vele.
Visszatérve a filmre, ajánlom mindenkinek. Természetesen a korhatárt betartva a néhány libabőrt okozó képkocka miatt. Különösen most érdemes megnézni. Igazán jól illik a Halloween hangulatához és fényévekkel értelmesebb alkotás, mint egy darabolós horror.

Nos, ha már a bejegyzés elején elejtettem, hogy több filmet is néztem mostanában, számba is veszem őket.
Először a sorozatokhoz nyúltam, itt is maradva az ünnep hangulatánál. Odaát legújabb részeit, majd a Vámpírnaplók szintén legfrissebb epizódjait néztem végig.
Aztán jött a Conan a barbár. Hát tényleg elég barbár egy film. Egyáltalán nem tetszett, unalmas tucatfilm. Csak Jason Momoa miatt kezdtem bele. Fura volt bokáig érő haj nélkül, viszonylag sokat beszélve és megborotválkozva látni. Teljesen megértem, miért beszél folyton a Trónok harcáról még akkor is, mikor a Conannel kapcsolatban kérdezik. Ez a film eltörpül a sorozat mellett.
Maradva a Trónok harca szereplőgárdájánál, a Fekete halál került következőnek terítékre. Ebben Sean Bean vonzott. Annyira jól áll neki a kardozós lovag szerep. Sajnos csalódnom kellett. Vér, hulló végtagok, kosz és káosz jellemzi. Ez sem tetszett.
Látszik, hogy őszi szünet van. Egész nap csak lógatom a lábam, filmezek, olvasok és halogatom a tanulást. Ismét megszállt Garfield szelleme...
Apropó szellemek, tegnap éjjel, miután vége lett a Hatodik érzéknek és lefeküdtem aludni, arra ébredtem, hogy leesett a polcomról az egyik képeslapom. Ablak, ajtó csukva volt, semmi légáramlás, maximum a szuszogásom. Erre mondaná a hívő, biztos kísértet járt nálam, hívjak gyorsan egy... mit is divat most hívni? Médiumot, táltost, boszorkányt? Passz. Megvagyok nélkülük.
Csak egy ongon randalírozott, nem kell belőle ügyet csinálni. ;)

Boldog Halloweent minden erre tévedőnek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése