2023. május 15., hétfő

Minden Dolgok Neve

A Sárkányok kórusa sorozat első része, bár nem volt hibátlan, azért inkább tetszett, mint nem. Szóval adtam egy esélyt a második kötetnek, és ki is vettem a könyvtárból, hogy ezúttal a lábjegyzeteket is hozzá tudjam olvasni, ha akarom. (Nem, többnyire nem akartam, mert semmit sem tett hozzá a szöveghez, csak további érdektelen mondatottak nyújtotta.)
A borító ezúttal is mutatós, és 782 lapjával kicsit hosszabb csak, mint az előző kötet. (Ám sokkal-sokkal hosszabbnak érződik, de erről majd később.)
Fülszöveg:
"Kihrin D’Mon egy egész birodalom haragja elől menekül, mióta megsemmisítette a Béklyókövet, és ezzel szabadjára engedte a démonokat Quurban. Szökési kísérlete Janel Theranon, a rejtélyes jorati nő útjába sodorja, aki azt állítja, hogy ismeri őt.
Amikor Janel arra kéri, hogy segítsen, Kihrinnek számos veszéllyel kell szembenéznie: egy titkos lázadással, egy sárkánnyal, amely képes elpusztítani egy egész várost, valamint régi ellenségével, a Relos Var nevű varázslóval.
Janel úgy hiszi, Relos Var rendelkezik a világ egyik legnagyobb hatalmú ereklyéjével – a Sarokkővel, amelyet úgy hívnak: Minden Dolgok Neve. És ha a nőnek igaza van, akkor talán semmi sem akadályozhatja meg Relos Vart abban, hogy megkapja, amit akar.
Márpedig ő Kihrin D’Mont akarja, ám lehet, hogy a világnak ezért súlyos árat kell fizetnie."
 Ez a fülszöveg úgy átverés, ahogy van. Kalandot ígér, új veszélyeket, nagy hatalmú mágikus tárgyat és persze sárkányokat. Csakhogy mindez a kötet utolsó nagyjából száz oldalára igaz, így azon kívül, hogy felvezeti a fülszövegben is említett új problémát, nem ad semmit a cselekményhez. Na, de akkor mégis mi történik a maradék 680! oldalon? Semmi. A nagy büdös semmi az történik.
Ez a kötet az általam eddig olvasott legjobban elnyújtott, legunalmasabb, legérdektelenebb átvezető rész, ami csak azért van, hogy legyen még egy kötet, mert csak. Míg az első részen éreztem az átgondoltságot, a kusza szálak is összefonódtak valahogy, és nem igazán ült le a cselekmény, addig ez a rész maga a mélységes apátia. A főhős ugyanis bemegy egy kocsmába, leül egy asztalhoz, és végighallgat egy mesét 680 oldalon keresztül! Ráadásul egy olyan érdektelen mesét, hogy kedvem lett volna a fejét beleverni a söntésbe. Mert míg ez a mese tyúklépésben haladt a semmi felé, egy sárkány, bizony egy sárkány volt a kocsmán kívül, amivel nem kezdtek semmit. Ugyan minek is azt, jobb beszélgetni még pár száz oldalt a semmiről... Rettentően dühös vagyok a szerkesztőre, amiért nem szólt a kedves írónőnek, hogy ez a sok sallang senkit sem fog érdekelni, írjon már hozzá némi cselekményt.
A kezdeti lendület érezhetően elfogyott, így a szerző vett minden korábbi jól működő dolgot, és megpróbálta ezekkel elfedni a hiányosságokat. Csakhogy a hiányosság több mint 600 oldalas, nem lehet csak úgy elkendőzni. Megpróbálom a lehetetlent, és igyekszem objektíven végigvenni, miért borzalmasan rossz ez a kötet.
Első hiba, a narráció. Mivel az első résznél jól működött a két szálon, két idősíkon futó történet, megpróbálta újra. Csakhogy a jelenbeli szál a már említett kocsmában üldögél, vagyis nem történik benne semmi (ha azt nem számítjuk, épp mit esznek vagy isznak az emberek), míg a másik egy új szereplő teljes életútját veszi végig a múltban. Igen, ez még jó is lehetne, ha érdekelne bárkit is az új szereplő múltja, de nem érdekel, és itt jön a képbe a második hiba.
Világépítés. A múltbéli szálat egy új országba, új környezetbe, új kultúrába helyezte a szerző. Ez még mindig lehetne érdekes, izgalmas, újdonság, csak az említett lendület kifogyott. Jenn Lyons klasszikus középkorra hajazó világában lovas nemzetett akart írni. Ez eddig rendben is lenne, ha az említett nemzet nem attól lenne lovas, hogy lovakkal kapcsolatos szavakat használnak. Ennyi az újítás és nem több. Van egy ugyanolyan feudális rendszerben működő vidék, mint a többi, csak folyton úgy hívják egymást, hogy kanca, csődör és csikó. (Hogy ez engem mennyire idegesített!) Abba pedig már bele se menjünk, hogy minden lovakkal kapcsolatos kifejezésnek két értelme van, egy hagyományos, na meg egy, amiben biztosan van valamilyen szexuális utalás, de inkább ugorjunk a következő hibára.
Harmadik hiba, maga a kötet főszereplője. Azt hitted Kihrin a főhős? Hah, nem, ő csak iszogat egy kocsmában. Ennek a kötetnek Janel a főszereplője, aki megtestesíti a női főhősök minden hibáját. Az első háromszáz oldalon a szerző megpróbálja beetetni az olvasóval, hogy ő egy kompetens, erős nő. Csakhogy 17 éves, úgy tesz, mintha ő lenne a legerősebb akárki a vidéken, de férjhez adták a megkérdezése nélkül, el van adósodva, két ember követi összesen és van egy durva anyakomplexusa. Közben erotikus utalásokat tesz jobbra és balra, majd a 600. oldal környékén kiderül, ő a szűz hajadon, akit fel lehet áldozni egy boszorkánynak. Durván tini a csaj, ráadásul előadja milyen sok démont tépett már ketté puszta kézzel, de mikor az életére törő fickót kivégzik, konkrétan megsiratja. Végül persze mindig ő az erős, a szép, az okos és az érdektelen. Mert minden, ami vele történt a múltban, és így a kötet 80%-án, senkit sem érdekel, mert semmit sem tesz hozzá a meg kell menteni a világot a gonosztól problémához. És igen, mielőtt bárki megkérdezné, persze, hogy van itt szerelmi háromszög is...
Negyedik hiba, a cselekmény minimális és suta haladása. Miután az olvasó végigszenvedte a könyv 680 oldalát, és eljutott a "na, most kell megölni a sárkányt és megmenteni a világot" részig, kellően fásult és unott, hogy az az összecsapott lezárás, ami itt van, tovább szegje amúgy is összekaszabolt kedvét. Mert mi történik ezen a csupán száz oldalon? Elárulja a főhősöket az antihős. Ugye, micsoda fordulat? Ha pedig belegondol az olvasó, hogy ezért rágta át magát a teljes köteten, valószínűleg megérti csalódottságom mértékét.
Összességében ez a kötet a díszpéldánya annak, milyen egy rossz folytatás. A szerző minden hibát elkövetett, hogy az olvasók korábbi kedvét elvegye. Ez ugyanis egy rettentően (782 oldalas ez a könyv!) elnyújtott, teljes mértékben érdektelen átvezető rész az első és a harmadik kötet között, amiben lényegében semmi sem történik. Untam, bosszankodtam és idegesített mind a narráció, mind az új főhős. Részemről itt van vége a sorozatnak, nem fogom tovább olvasni.
Őszintén nem merem ajánlani ezt a könyvet, még akkor sem, ha az első rész valakinek tetszett. Mindenki csak saját felelősségre kezdjen bele, és csak akkor, ha rettentően sok a szabadideje, amit nem fél feláldozni egy érdektelen könyvre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése