Nagyon sok jót hallottam erről a könyvről. Úgy is mondhatnám, felkerült a fantasy-radaromra, mégis 15 órát kellett késnie a repülőmnek, hogy rászánjam magam az olvasásra.
A borító kifejezetten passzol a történethez, és 360 lapjával nem egy terjedelmes olvasmány. Gyorsan haladni azonban nem tudtam vele, és nem csak azért, mert voltak egyéb teendőim, hanem mert néha egyszerűen nem volt hangulatom hozzá.
Fülszöveg:
"Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanza ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra. Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért."
A könyv a fülszövegben is említett gyilkossággal nyit, ami elég erőteljes kezdés. Ehhez jön a nem épp szokványos narráció és a rettentően kreatív világépítés. Szóval tökéletesen értem, miért hallottam olyan sok jót erről a történetről. Nehéz a cselekmény bizonyos mozzanatainak elárulása nélkül írni róla, de azért megpróbálom.
A történet lényegében három szálon fut (ha nem számoljuk a kis kitérőket, közjátékokat). Az olvasó így klasszikus narrációban követhet egy kislányt és egy fiatal nőt, míg harmadiknak egy meglehetősen szokatlan E/2-es narrációban a fülszövegben már említett anyát. Éltekorból és élethelyzetből adódóan mindhárom szál másra helyezi a hangsúlyt, ám valami közös bennük, a világépítés.
A könyv erőssége a rendkívül kreatív fantasy világ, amelyet az írónő megalkotott. (A köszönetnyilvánításban kitér rá, honnan jött az ihlet.) Nem csupán a disztópikus világ berendezkedése, a mágiarendszer és a társadalmi kérdések, amelyek fel-felbukkannak, teszik érdekessé, hanem a nyelvezete is. Habár nehezebb belerázódni azokba a történetekbe, amelyek saját szókinccsel rendelkeznek, a legtöbb esetben megéri és ez egy ilyen eset. Segítségként azért akad egy meglehetősen terjedelmes függelék a kötet végén, azoknak, akik nem tudnak minden újdonságot fejben tartani.
Nekem nagyon tetszett a világépítés, ahogy a szereplők által fokozatosan, mégis nagy adagokban mutatta be ezt a különleges helyszínt. A nyelvezet pedig nem csak a szókincs miatt volt mutatós, hanem a már említett különlegesebb narráció miatt. Kifejezetten nagy szerepe volt annak, hogy mikor, mit és hogyan mesélt el, és az ilyen típusú átgondolt felépítettséget nagyon kedvelem.
Ez a világ azonban nem egy kellemes hely. Tele van erőszakkal, bizonytalansággal és személyes drámákkal, így a könyv hangulata helyenként nyomasztó, amelyet az emberi kapcsolatok sem oldanak fel. Lényegében egy világvégét olvashatunk az oda vezető úttal fűszerezve. Szóval nem egy könnyed olvasmány, hangulat kell hozzá.
Az erőszak és a szexuális tartalom (nem, ebben nincs semmi erotika) ábrázolása naturalista, mennyiségét tekintve nem sok, de helyenként így is több, mint amire az olvasó vágyik. A világépítésből adódóan néhol nagyon részletezőek a leírások, néhol pedig kifejezetten halgatagnak tűnnek, bár ez valószínűleg azért van, mert nem akart a szerző minden információt egyszerre az olvasóra zúdítani. Számomra gördülékeny volt az olvasás, kellemesnek találtam a stílust, a hangulata viszont időnként nyomasztott, mivel nem volt semmi, ami ezt feloldja.
A szereplők nem voltak számomra szimpatikusak, ám ez most egyáltalán nem zavart, mert lekötött a világ kreativitása. Róluk azonban tényleg nem tudok nagy titkok elárulása nélkül nyilatkozni, ezért Vigyázat, spoilerek következnek!
Nagyjából a könyv fele előtt rájöttem a narrációban rejlő nagy csavarra. Arra ugye hamar rá lehet érezni, hogy a fent említett három nézőpont különböző idősíkokon mozog, onnan pedig csak egy kis továbbgondolás, és már meg is van a nagy csavar. Szóval nem volt számomra meglepetés, hogy egy főhősnő van. Viszont, miután ezt tisztáztam magamban, kritikusabbá váltam vele szemben. A kislányban nem találtam kivetnivalót, ám a fiatal nő kifejezetten idegesített. Ez a nem romantikus "romantikus szál" pedig teljes mértékben hidegen hagyott. Még a jóképű kalózkapitány sem tudta megkedveltetni magát velem. Ebben a könyvben minden szereplő sérült lelkileg, ki így, ki úgy. Ráadásul a világvége árnyékában a túlélés praktikus kérdései felülírják a morált (ami még borongósabbá teszi a hangulatot) és a főhősnek egyetlen egészséges kapcsolata sem volt soha. Mivel végig őt követjük, olyan, mintha az egész világ elidegenedett emberek kényszerű csoportosulásaiból állna. Túlságosan szűknek éreztem ezt az egyetlen nézőpontot. Akik pedig igazán érdekesek lettek volna, azokról kevés szó esett, de talán ez a folytatásban változni fog.
Spoilerek vége!
Összességében tehát ez egy kreatív, de sötét hangulatú történet. Tetszett, ahogy a szerző építkezett, és a narráció is ötletes volt. A szereplőkhöz nem tudtam kötődni, ám a világ épp annyira érdekes, hogy így is végig fenntrartotta a figyelmemet. Szóval értem a népszerűségét, értékelem a kreativitását, de számomra nem ez az év legjobb fantasy olvasmánya.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a komor hangulatú fantasy történeteket, illetve mindenkinek, aki egy új mágikus világra vágyik. Viszont, akinek fontos a szereplők szerethetősége, óvatosan vegye kézbe, illetve kezdő fantasy olvasóknak sem épp ezt ajánlanám.
Kiegészítés:
Ez a kötet A megtört föld trilógia nyitó része, vagyis van még két kötetnyi folytatása. Mindegyik elérhető magyarul. Ha érzem magamban a hangulatot hozzá, folytatni fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése