A borító mutatós, a fantasy hangulatot felidézi, de nem sok köze van a történethez. Talán, ha tőr helyett egy szablya került volna a borítóra (vagy egy sárkány...) az jobban passzolt volna.
Viszonylag hosszabb könyv, 448 oldal.
Fülszöveg:
"„Mindenek kezdetén volt Namsara, az égből és lélekből formált ifjú, aki nevetést és szeretetet hozott magával, bárhová ment. Ám ahol fény van, ott sötétségnek is kell lennie – így megjelent Iskari, a vérből és holdfényből formált leány, a pusztító, a halálhozó."
Asha, az uralkodó leánya a nagy Firgaard birodalom legrettegettebb sárkányölője. Az emberek tisztelik, de tartanak is tőle. Ő az iskari – ám ez magányos szerep, melytől Asha inkább érzi magát fegyvernek, mint fiatal nőnek. Egyik bestiát a másik után vadássza le, hogy elhozza a fejüket a királynak, de nincs az a zsákmány, ami megmenthetné őt a végzetétől: az apja odaígérte a kezét kegyetlen parancsnokának. A lány semmi mást nem akar, csak leszámolni tragikus múltjával és elkerülni a sivár jövőt. Amikor esélyt kap a szabadságra, cserébe Firgaard legerősebb sárkányának életéért, kapva kap a lehetőségen. Egy titokzatos fiú segítségével Ashának le kell ráznia magáról az iskari szerepének láncait, és ki kell tárnia szívét a szerelem, a fény és az igazság előtt, melyet egészen eddig eltitkoltak előle.
Ez egy ifjúsági fantasy annak minden pozitív és negatív tulajdonságával. A narráció a főhősnőre fókuszál, így az ő kissé beszűkült nézőpontjából követheti az olvasó az eseményeket. A fejezetek előtt pedig fel-felbukkan néhány történet, amolyan mese a mesében módon. Ebbe egy kicsit bele kell rázódni, de szerencsére nem feleslegesen, mert a cselekmény szempontjából jelentőséggel bírnak.
A világfelépítés tetszett. Az írónő elég jó elemeket pakolt össze, hogy egy érdekes, keleties világot alkosson sárkányokkal és isteni hősökkel fűszerezve. A díszlet tehát mutatós, a politikai kérdések izgalmasak és a vallási elemek is érdekesnek tűntek.
Természetesen a sárkányok is tetszettek, bár nem örültem, hogy viszonylag könnyen le lehetett győzni őket. Szeretem, ha egy sárkány szívós, itt pedig nem voltak eléggé azok, így nehezen viseltem az elvesztésüket. Gondolom nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, ezek a nagyra nőtt hüllők nem maradnak végig ellenségesek. A barátkozás velük pedig szintén egy cseppet könnyen ment, és itt most nem a két főszereplő sárkányra gondolok, mert ők joggal voltak kedvesek a szereplőkkel, hanem a többi futottak még kategóriába eső sárkányra. A kommunikációjuk módja viszont kifejezetten ötletes volt.
A cselekmény egyébként folyamatosan halad, egyik kaland, probléma, veszély követi a másikat, és csak akkor ül le megpihenni, ha a romantikus elemeket veszi terítékre. Unalmasnak ezért egyáltalán nem mondanám, inkább kellemes tempójú kalandregénynek.
A kalandos, mérsékelt veszélyekkel tarkított történet tehát megfelelt az ifjúsági fantasy pozitív tulajdonságainak. Azonban sajnos nem maradtak el az olcsó megoldások sem, amelyek már nem olyan pozitív képet festenek az ifjúsági besorolásra.
Először is a nagy titok rettentően kiszámítható. Már a könyv elején rájöttem, ki a hunyó, és fájdalmas volt nézni, ahogy a főhősnő rengeteget értetlenkedett, míg leesett neki a dolog. Asha nem egy lángész, és ahhoz képest, hogy hány sárkánnyal végzett, nem is a legéletképesebb figura. Számomra kicsit sántított, hogy egyik pillanatban ő volt a veszélyes, vagány csaj, a másikban meg a butus lány, aki önmarcangolás közben dalolva sétál bele a csapdákba. Viszont a javára kell írnom, hogy nem találtam idegesítőnek, csak helyénként ostobának.
Sajnos ez az ostobaság öröklődik a családjában, mert a bátyja és az unokatestvére is annak tűnt. Főleg, hogy képtelenek voltak bármit is rendesen megbeszélni egymással. Pedig milyen gyorsan rövidre lehetett volna zárni a dolgot egy normálisan megbeszélt tervvel. Apropó terv, hát, tényleg egyik sem valami nagy stratéga. Nem is értem, miért nem kérdezték meg a sárkányt, mert ő jóval értelmesebbnek tűnt az itteni hadvezetésnél...
Ami a romantikus vonalat illeti, itt is érvényben van a kiszámíthatóság, a szokásos nehezítő körülményekkel együtt. A főhősnő szerencséjére azonban a kiszemelt fiú nem olyan ostoba, mint lehetne, ami azért sokat mentett a kapcsolatukon. Néhol picit erőltetettnek éreztem a szenvedésüket, de ennyi belefért. A srác ugyanis tényleg aranyos, így ez a kapcsolat megmaradt a cuki ifjúsági vonalon.
A kötet végével nem voltam teljesen kibékülve. Értettem, hogy ezzel lehetett tovább vinni a történetet a következő kötetre, de már megint felesleges és nagyon kiszámítható volt ez a bonyodalom. Itt is azt tudom mondani, hagyni kellett volna, hogy a sárkány intézze a problémát, és hátradőlni. Éljenek a sárkányok!
Összességében tehát, bár voltak elemek, amelyek sokkal jobbak is lehettek volna, kellemes olvamánynak találtam. Kalandos ifjúsági regénynek tökéletesen megfelelt, és voltak benne sárkányok, ami sokat javított a megítélésemen.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik az ifjúsági fantasy könyveket, nem zavarja őket, ha rém egyszerű a konfliktushelyzet, és a romantikus elemekkel is elvannak. Nem ez a legjobb sárkányos történet, amit olvastam, de egynek tökéletesen megfelelt, így a sárkányok kedvelőinek is tudom ajánlani. Aki viszont komolyabb fantasy történetre vágyik, nézzen inkább szét a felnőtt kategóriában, mert ez tényleg minden tekintetben egy ifjúsági kalandregény.
Kiegészítés:
Mivel trilógiáról van szó, a könyvnek van még két kötetnyi folytatása. A második rész, A hatalom tőre a Maxim Kiadó ígéretei szerint a hónap végén fog megjelenni magyarul. A befejező részre, The Sky Weaver tehát még várni kell kicsit.
A második rész nem Asha történetét viszi tovább, de azért adni fogok neki egy esélyt, hátha abban is lesz néhány sárkány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése