Ezzel a könyvvel már a megjelenésekor szemeztem. Nagyon szép a borítója. Van valami varázslatosan hangulatos a "semmibe nyíló" ajtókban.
Nem hosszú könyv, mindössze 160 oldal.
Fülszöveg:
Az írónő igyekezett világot teremteni ennek a sok különféle világban járt gyereknek, így valamennyire összesítette az utazási lehetőségeket és azok feltételeit. Csakhogy nem egészen lehet logikus összefoglalást adni a vattacukrokat fésülgető világoktól a rovarbirodalmakon át a horrorfilmre hajazó világokig, így az olvasó teljesen átérzi a főhős zavarodottságát. Érdekesek voltak a lefektetett irányok a verseléssel és oktalansággal, csak egy szót nem lehetett érteni belőlük, ami engem cseppet zavart.
A cselekmény meglehetősen egyszerű, új lány belecsöppen egy közösségbe és bajba keveredik. Egyáltalán nem bonyolult megfejteni, ki a baj forrása, és időben sem telik el sok a megérkezés, a baj, illetve annak megoldása között. Valahogy mégis hosszabbnak érződik minden a fent említett, kissé kaotikus eszmecseréktől. Arra azonban mégsem tűnik elég hosszúnak, hogy igazán megkedveljük a szereplőket. Oké, Nancy estében könnyen megy a szimpátia, hiszen ő is épp olyan elveszett, mint az olvasó, amikor felmerül az erős logika vagy az oktalanság kérdése. A többiek viszont csak úgy vannak, főbb irányokban szimpatikusabbak vagy kevésbé szimpatikusabbak, de egyikőjük sem kedvelhető igazán. Nekem legalábbis nem sikerült igazán megszeretnem őket, ahhoz túl keveset kaptam belőlük, a személyiségükből, és túl sokat az egyes világok csodáiból.
No, de talán ha fiatalabb olvasó lennék, jobban csúszott volna. Azt azonban mégsem állíthatom, hogy ez egy gyerekmese, mert itt jön a képbe a történet szintén kissé kusza kettőssége. Az alapsztori szokványos, a világok többsége klasszikus mesébe illő hercegnőkkel, szivárványokkal és szürreális kalandokkal. Pont, mint Alice Csodaországban. Ugyanakkor vannak sötétebb helyek is, ahol csontvázak táncolnak, vámpírok gyilkolnak, holtak kelnek életre, mint egy könnyed horror történetben. Mégsem itt éreztem úgy, hogy nehezen behatározható a célközönség kora, hanem a cselekmény meneténél. A beilleszkedés klasszikus sztorijába úgy bekúszott a gyilkosság, mintha átcsöppentünk volna egy krimi díszletébe. Ehhez jött a főhősök meghatározhatatlan kora és a szexuális beállítottságuk, ami Nancy és Kade estében még érdekes is lett volna, ha passzolt volna ebbe a cukorkás horror mesébe. Csakhogy annyira kirívónak és idegennek éreztem még a téma felvetését is, hogy nem tudtam értékelni ebben az irányban a kreativitást.
Összességében amennyire jó az alapötlet, annyira nem fogott meg ez a könyv. Olvasás közben nem igazán tudtam mit kezdeni a fent említett kuszaságával, és nem is sikerült igazán elmerülnöm ebben a történetben. Ahogy a példának hozott klasszikus, úgy ez a könyv sem az én világom.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a kissé elvont történeteket, bírják Alice meséjét és tinédzser korban vannak. Ők talán toleránsabbak az ilyen jellegű káoszra.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Kiegészítés:
Ez a könyv is egy sorozat része, konkrétan a Csellengő gyerekek első kötete, amelynek második része (Mélybe ránt a lápvilág) már szintén megjelent magyarul. A sorozat egyébként eddig 5 kötetre rúg, és nem vagyok biztos benne, hogy nem lesz hatodik rész.
Mivel nem fogott meg az első rész, és a szereplőket sem sikerült megkedvelnem, nem tartok igényt a folytatásra.
Nem hosszú könyv, mindössze 160 oldal.
Fülszöveg:
"Eleanor West otthona csellengő gyerekek számára.A történet alapötlete remek. Mármint tényleg nagyon sok történet szól arról, hogy egy gyerek vagy kamasz talál egy ajtót, átjárót egy másik világba, dimenzióba és ott mesés kalandokat él át, amelyek után vagy hazatér, vagy nem. Azonban eddig még egy olyan történetet sem olvastam, amely arról szólt volna, mi történik a hazatérés után. Szóval a könyv alapgondolata rendkívül kreatív és talán hiánypótló is.
Házalók, látogatók, vizsgálók kíméljenek!
A gyerekek hajlamosak eltünedezni, ha adja magát a lehetőség. Átlépnek a szekrény hátulján, becsusszannak egy tükörbe, beesnek a nyúl üregébe, vagy egy vén kútba, hogy aztán egy merőben más helyen bukkanjanak elő. De a mágikus vidékek már semmi hasznát nem látják azoknak a gyerekeknek, akikből kifacsarták a csodát. Nancy is utazott egyszer, aztán visszaküldték. Viszont mindaz, amit átélt a túloldalon… az ilyesmi megváltoztatja az embert. A West kisasszony gondjaira bízott gyerekek nagyon is meg tudják érteni. Ugyanis mindnyájan keresik a visszautat saját fantasztikus világukba. Nancy érkezése azonban komoly változást hoz az Otthonba. Valamiféle sötétség ólálkodik a sarkok mögött, és amikor elszabadul a pokol, Nancy és újdonsült iskolatársai lesznek azok, akiknek a rejtély végére kell járnia."
Az írónő igyekezett világot teremteni ennek a sok különféle világban járt gyereknek, így valamennyire összesítette az utazási lehetőségeket és azok feltételeit. Csakhogy nem egészen lehet logikus összefoglalást adni a vattacukrokat fésülgető világoktól a rovarbirodalmakon át a horrorfilmre hajazó világokig, így az olvasó teljesen átérzi a főhős zavarodottságát. Érdekesek voltak a lefektetett irányok a verseléssel és oktalansággal, csak egy szót nem lehetett érteni belőlük, ami engem cseppet zavart.
A cselekmény meglehetősen egyszerű, új lány belecsöppen egy közösségbe és bajba keveredik. Egyáltalán nem bonyolult megfejteni, ki a baj forrása, és időben sem telik el sok a megérkezés, a baj, illetve annak megoldása között. Valahogy mégis hosszabbnak érződik minden a fent említett, kissé kaotikus eszmecseréktől. Arra azonban mégsem tűnik elég hosszúnak, hogy igazán megkedveljük a szereplőket. Oké, Nancy estében könnyen megy a szimpátia, hiszen ő is épp olyan elveszett, mint az olvasó, amikor felmerül az erős logika vagy az oktalanság kérdése. A többiek viszont csak úgy vannak, főbb irányokban szimpatikusabbak vagy kevésbé szimpatikusabbak, de egyikőjük sem kedvelhető igazán. Nekem legalábbis nem sikerült igazán megszeretnem őket, ahhoz túl keveset kaptam belőlük, a személyiségükből, és túl sokat az egyes világok csodáiból.
No, de talán ha fiatalabb olvasó lennék, jobban csúszott volna. Azt azonban mégsem állíthatom, hogy ez egy gyerekmese, mert itt jön a képbe a történet szintén kissé kusza kettőssége. Az alapsztori szokványos, a világok többsége klasszikus mesébe illő hercegnőkkel, szivárványokkal és szürreális kalandokkal. Pont, mint Alice Csodaországban. Ugyanakkor vannak sötétebb helyek is, ahol csontvázak táncolnak, vámpírok gyilkolnak, holtak kelnek életre, mint egy könnyed horror történetben. Mégsem itt éreztem úgy, hogy nehezen behatározható a célközönség kora, hanem a cselekmény meneténél. A beilleszkedés klasszikus sztorijába úgy bekúszott a gyilkosság, mintha átcsöppentünk volna egy krimi díszletébe. Ehhez jött a főhősök meghatározhatatlan kora és a szexuális beállítottságuk, ami Nancy és Kade estében még érdekes is lett volna, ha passzolt volna ebbe a cukorkás horror mesébe. Csakhogy annyira kirívónak és idegennek éreztem még a téma felvetését is, hogy nem tudtam értékelni ebben az irányban a kreativitást.
Összességében amennyire jó az alapötlet, annyira nem fogott meg ez a könyv. Olvasás közben nem igazán tudtam mit kezdeni a fent említett kuszaságával, és nem is sikerült igazán elmerülnöm ebben a történetben. Ahogy a példának hozott klasszikus, úgy ez a könyv sem az én világom.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a kissé elvont történeteket, bírják Alice meséjét és tinédzser korban vannak. Ők talán toleránsabbak az ilyen jellegű káoszra.
Kedvenc idézetem a könyvből:
"– És mi van például Narniával? – kérdezte Christopher. – Azok a gyerekek mindenféle ajtókon mentek át, és mégis mindig a nagy, beszélő oroszlán társaságában kötöttek ki.
– Az azért volt, mert a Narnia egy keresztény tanmese, ami fantasynak tetteti magát, te segg – vágta rá egy másik fiú. – C. S .Lewis soha életében nem ment sehová. Fogalma sem volt, hogyan működik a dolog. El akart mondani egy történetet, és valószínűleg hallott már a hozzánk hasonló gyerekekről, úgyhogy összegyúrta a dolgokat. Az összes író így csinálja. Összehordanak mindent, az emberek meg zabálják. Mi meg az igazságot mondjuk, erre a szüleink ilyen elegáns tébolydákba dugnak bennünket."
Kiegészítés:
Ez a könyv is egy sorozat része, konkrétan a Csellengő gyerekek első kötete, amelynek második része (Mélybe ránt a lápvilág) már szintén megjelent magyarul. A sorozat egyébként eddig 5 kötetre rúg, és nem vagyok biztos benne, hogy nem lesz hatodik rész.
Mivel nem fogott meg az első rész, és a szereplőket sem sikerült megkedvelnem, nem tartok igényt a folytatásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése