Stranger Things

Bond haverom mesélt erről a sorozatról. Úgy jellemezte, mint egy nagyon izgalmas, sőt ijesztő történetet, ami teljesen beszippantja az embert. 

Nos, az ingerküszöbünk kétségtelenül távol áll egymástól (vagyis ő az ijedősebb), de felkeltette az érdeklődésemet.

Elég gyorsan végig is néztem az első évad 8 epizódját és mondhatom, nem csalódtam, valóban izgalmas volt. Rövidke ismertető:

"Egy furcsa körülmények között eltűnő fiúról, és a kereséséről szól, aminek során titkos kormánykísérletek és a természetfeletti kerül a képbe."

Talán tipikusnak tűnik a furcsa természetfelettivel és a kormánykísérletekkel, de nem az. Igazán egyedi színfolt, ami még a sci-fi műfaja iránt nem lelkesedő emberekre is pozitívan hat. Engem legalábbis meggyőzött.

A (fő)hősök

Az egyik kifejezetten üdítő vonása a főhősökben rejlik. A történet ugyan több szálon fut, ám mégis négy srác a kiindulópont, akik végig hangsúlyosak is maradnak. A különlegességük pedig abban rejlik, hogy régen láttam ennyire szerethető kölyköket. Nem túl ostobák és nem is túl ügyesek, pont olyanok, mint a valódi gyerekek. Kicsit álomvilágban élnek (szerepjátékmániával ez talán borítékolva van), sokat civakodnak, de közben cseperednek és formálódnak az eseményekkel. A párbeszédeik pedig rettentően szórakoztatóak. A sorozat ugyanis hiába szörny és titkos kísérletek, kifejezetten szórakoztató. Finom, de ütős humora van.

kissé dilis anyuka

Még egy szereplőt ki kell emelnem, aki szintén sokat tett a szórakoztatás érdekében. Ő az eltűnt fiú anyja, akit Winona Ryder alakít. Nekem nagyon tetszett, ahogy megfogta a kétségbeesett, már-már őrült anyukát.

A karakterek egyébként tipikusak. Vannak itt egymást épp csak elviselő szülők, lázongó és szófogadó kamaszok, akad egyedülálló anyuka,  melankolikus srác, részeges rendőr és gonosz kormányügynök, ahogy az illik egy kisvárosban játszódó történetben. Ez tehát nem is lenne újdonság, ha nem választottak volna egy kifejezetten jó korszakot hozzá. A sorozat másik nagy bája a díszletben rejlik.

Mostanában reneszánszát élik a '80-as évek és nem a visszatérő förtelmes dzsekidivatra gondolok, hanem például a Sing Street-re. Van ennek a korszaknak egy kissé csillámporos bája, ami remekül mutat a képernyőn. Nekem legalábbis sokkal jobban tetszett, hogy a szokványos kamasz csomagot (mert a főhős kiskölykökhöz illenek a kamasz nagy testvérek) hajlakkos köntösbe bújtatták. Mármint, csak rá kell nézni a mellékelt képre. Mennyivel érdekesebb így a ki kinek tetszik, ki kit utál felállás, hogy közben az ember szörnyülködhet a frizurákon és ruhákon. Éljenek a '80-as évek!

Azok a '80-as évek...

Ráadásul ezzel az évtizeddel be is lőtték a kormánykísérletek hátterét - köszönet érte a hidegháborúnak -, és nem kellett sokat újítani a technikai kütyükön. Itt bőven menő egy nagyobb hatótávolságú rádió, kinek kellenek a high-tech cuccok!

Ha már kísérletek, kell néhány szót ejtenem a természetfeletti vonalról. Ez felel az izgalmakért, mert van, amit a vastag lakkal bevont haj sem tud biztosítani. Ahogy már említettem, az én ingerküszöböm elég magas, kevés hozzá egy szörnyecske és némi kísérteties momentum. Ijesztőnek ezért nem mondanám, de izgalmasnak igen. A készítők remekül adagolták a fezsültséget és mindig épp annyit árultak el ebből a vonalból, hogy az érdeklődés garantáltan szinten maradjon. Néhány halálesettel pedig igyekezték kicsit komolyra venni a dolgokat.

Összességében tehát ez egy jó sorozat, izgalmas, szépen felépített és szórakoztató. Bátran ajánlom mindenkinek, aki valami újra vágyik egy régi köntösben. A '80-as évek kedvelői előnyben.

Kiegészítés:

Ha valakinek nem lenne elég ez a nyolc rész (és az utolsó epizód után ezt egyáltalán nem csodálnám), ne csüggedjen. 2017-re új évaddal, szám szerint 9 epizóddal készülnek az alkotók. A furcsa dolgok tehát folytatódnak.