Joyland

Vannak írók, akik annyira kultikusak, hogy muszáj olvasni tőlük valamit. Stephen King dobogós közöttük, de jó pár éve a Ragyogás első 40 oldala annyira untatott, hogy jegeltem a kérdést. Azóta gyűjtöttem a lelkesedést és a tippeket, mégis mit érdemes olvasni tőle. Csakhogy a bőség zavara miatt, mikor a könyvtárban megálltam vagy négy polcnyi könyve előtt, minden előzetes tervem szertefoszlott és egyszerűen lekaptam a polcról egy szimpatikus kötet. Nos, lehet, hogy mégis csak jobban át kellett volna gondolnom...

A borító mutatós az óriáskerékkel és a színválasztással. 320 lapjával kellemes vastagságú olvasmány és a fülszöveg igazán ígéretes. Pont mint egy hívogató felirat egy vurstliban. 

Fülszöveg:

"Joylandben, az attrakciókkal teli észak-karolinai vidámparkban jókedvet és boldogságot árusítanak, legalábbis tulajdonosának üzleti filozófiája szerint. De azt nem reklámozzák, hogy évekkel azelőtt brutálisan megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért az elvarázsolt kastélyban. Ide érkezik nyári munkára Devin Jones, a magánéleti válsággal küzdő egyetemista. Elhagyta a barátnője, és fogalma sincs, mihez kezdjen az életével. Amikor tudomást szerez Joyland titkáról, nyomozni kezd, hogy kiderítse, vajon ki lehetett a gyilkos. Madame Fortuna, a médium veszélyre figyelmezteti… Csak nem várható újabb, hasonló gyilkosság? És ki lehet a kutyás kisfiú meg a piros sapkás kislány Devin jövőjében? "

Vidámpark, kísértet, gyilkosság, minden adva van egy ütős misztikus krimihez. No, de ez nem az a King könyv, amit mindenki ismer. Ez lehetett volna számomra intő jel, de mivel még nem ástam bele magam az író munkáiba, nem tűnt fel.

Csalódtam benne és akár mondhatnám azt, csalódtam Kingben, de nem egy könyv alapján fogom megítélni a horror királyát. Szóval mellé nyúltam, mondom is, hogy miért.

Ez a könyv nem horror, nem igazán misztikus és kriminek harmatgyenge. Inkább egy elmélkedős kamaszkönyv némi vidámparkos csinnadrattával fűszerezve. Nem, nem vagyok túl szigorú.

A feléig semmi sincs se a kísértetről, se a gyilkosságról csak az eset újságcikkes elmesélése két bekezdésben. Ráadásul mindezt a kötet utolsó 30-40 oldala úgy zárja le, mint vidámparki dolgozó a főkapcsolót szezon végén.

No, de akkor mégis miről szól ez a könyv? Egy fiatal srác első szerelmi bánatáról és a "Mi a fenének járok egyetemre?" kérdésről. Igen, ez egy kamaszkönyv kamaszgondokkal, mint a mikor szexelhetek végre, jaj, de fáj a szerelem, jobb lenne dolgozni mint tanulni, mit kezdjek az életemmel. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha ilyen könyvre vágytam volna és nem valami izgalmasra. Igen, ez azt is jelenti, hogy a könyv nem hogy nem ijesztő (ami azért King bácsitól alapelvárás), hanem még csak nem is izgalmas. Lassú, kényelmes, egyszerű, tucat. Az egyetlen dolog, ami mégis megmentett attól, hogy végleg felhagyjak a King könyvek megismerésével az, hogy az író nem véletlenül híres. Jól ír, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy kísértetre várva és nyafogást kapva mégsem untam teljesen ezt a könyvet.

"Egyszer, miközben éppen átöltöztem Howie-nak, Dottie Lassen megkérdezte – eléggé váratlanul –, hogy megtaláltam-e Jézust. Hirtelenjében majdnem megkérdeztem: Miért? Elveszett?"

A vidámpark bennfentes bemutatása érdekes volt és a humor is fel-felcsillant időnként. A beteg gyerek és kedves anyuka sztorija pedig borítékoltan leköti az olvasót. Szóval nem rossz könyv ez, csak édes kevés. A teljes kísértet-gyilkosság sztori egy hosszú mellékfonál volt, semmi több. Valami, ami nélkül King valószínűleg nem mert volna ennyire műfajilag romantikus könyvet írni tartva horrorrajongói dühétől.

"Amikor a múltról van szó, mind költők leszünk."

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem ezzel a könyvével kellett volna kezdenem. Tudom, hogy van ennél ezerszer jobb könyve, vagy több millió ember téved, ami azért nehezen elképzelhető.

"Nem tudom megérteni, miért használják egyesek a vallást arra, hogy bántsák egymást, amikor úgyis annyi fájdalom van a világban."

King-ismeretektől függetlenül azoknak ajánlom, akik szívesen olvasnak egy fiatal srác útkereséséről és szerelmi ügyeiről. Kísértetrajongók viszont inkább kerüljék, mert ebben maximum annyi a túlvilági história, mint vidámparkban a bohóc. Lehet találni, de mégis inkább a hullámvasút és az óriáskerék vonzza az ember figyelmét.

Zárszónak kedvenc idézetem, ami jobban leírja, miről szóval a könyv, mint a fülszöveg:

"Amikor az ember huszonegy, az élet olyan, mint egy turistatérkép. Csak amikor huszonöt lesz, akkor kezdi sejteni, hogy fejjel lefele tartja a térképet. Amikor aztán betölti a negyvenet, már biztos lesz benne. Mire pedig hatvan lesz, higgyék el nekem, rájön, hogy kurvára eltévedt."