2015. május 15., péntek

Büszkeség és balítélet meg a zombik

Ez a könyv egy paródia, úgy is kell olvasni.
Azért vettem meg, mert úgy gondoltam, a visszafogott Austen-féle románc és a zombiapokalipszis annyira abszurd kombináció, hogy már ettől nevetni támad kedve az embernek. (Na, meg tetszett a borító...)
Szóval nem voltak nagy elvárásaim. Úgy gondoltam, ha a zombik kicsit feldobják a klasszikust - Jane Austen nem az én világom, amit már az Értelem és érzelem bebizonyított - akkor nem fogom megbánni. Nos, nem is bántam meg, bár nem mondanám, hogy olyan könyv, amit mindenkinek olvasni kellene. Főleg mert furán néznek az emberre, ha nyilvános helyen nyitja ki. (Munkában kollégám hátrahőkölt, mikor meglátta a borítót...)
308 oldalával nem vaskos olvasmány és akad néhány illusztráció a szövegben, hogy mindenki könnyen el tudja képzelni ezt az abszurd helyzetet.
Fülszöveg:
"A feledhetetlen románc – most durván erőszakos zombidúlással.
Titokzatos vírus harapódzik el Angliában: a halottak életre kelnek és tisztes polgárok életét fenyegetik.
A Bennet-lányok igazi kardforgatók, mesterei a keleti harcművészeteknek, és Mr. Darcy sem csak egy jó parti, hanem rengeteg élőhalott eltakarítása fűződik a nevéhez. A kimondhatatlanok pedig megkérdőjelezhető viselkedési kódexet követve grasszálnak az angol vidéken.
Jól nevelt és kifogástalan modorú hamvas úrinők és fess úriemberek két bál és házassági ajánlat között gyilkolják a zombikat – Jane Austen modorában."
Még egyszer hangsúlyozom, ez egy paródia, nem szabad komolyan venni.
Seth Grahame-Smith fogta az eredeti művet, stílusával és történetvezetésével együtt, hozzáadott néhány agyzabáló zombit, felfegyverezte a szereplőket, kiegészítette egy kis keleti harcművészettel és megfűszerezte fekete humorral, így készült el ez az "agyfaló" koktél.
Mikor elkezdtem olvasni, rendkívül abszurdnak tűnt, hogy a semmiből csoszogó hullák másztak elő, míg a jó modorú hölgyek és urak két csésze tea közt lekaszabolták őket, utána pedig folytatták a pletykálkodást. Aztán túlléptem az első sokkhatáson és elkezdtem lazán venni a könyvet, mert ő is lazán veszi magát.
"Immár kevesen tartották ésszerűnek új, díszes öltözéket készíttetni halottaiknak, mikor úgyis csak összesároznák a sírból kifelé mászva."
Ez a zombidúlás elképesztően laza és fekete humorú. Szerencsétlen hullasereg hörögve csoszog jobbra-balra az angol tájon és olyan helyzeteket és szófordulatokat teremt, hogy minden szakadó végtag és fröccsenő agyvelő ellenére vicces. Annyira abszurd és őrült, hogy már vicces. A zombis jeleneteken így remekül szórakoztam, ám amikor épp kemény volt a föld és nem tudtak a holtak garázdálkodni, nos, unatkozni kezdtem.
"A két férfi közül feltétlenül ő a kellemesebb; szemmel láthatólag csodálja Elizabetht, társadalmi helyzete is igen tekintélyes. De előnyeit ellensúlyozza, hogy Darcynak nagyobb feje volt, úgyhogy tovább lehetett volna lakomázni az agyvelejéből."
Mivel az eredeti stílus alapjai megmaradtak, így a karakterek is, én pedig nem szívlelem Jane Austen hőseit, nem rajongtam a zombimentes részekért. Pedig Elizabeth határozottan vérszomjas volt és néhány szereplő is jóval kacérabban viselkedett, mint az eredeti műben, nem sikerült igazán megkedvelnem őket. Ez egyszerűen nem az én világom még zombikkal sem.
Pedig az író mindent megpróbált, hogy feldobja a szöveget, bevetett nindzsákat, pajzán utalásokat, sőt még egy kis szarkazmust is Mr. Bennet részéről. Valahogy mégsem érte el azt a hatást, amit szeretett volna. Néhány mondat megnevettetett, de összességében nem dobott fel igazán.
"Öt gyereket felnevelni egy házban nindzsák nélkül! Ez hallatlan!"
Összességében tehát nem nagy szám ez a könyv, azonban nem hinném, hogy olyan égetnivalóan rossz volna, mint ahogy kering róla. (Molyon mindössze 55%-ra értékelték.) Ez csupán egy paródia, szórakoztatni akar és ha az olvasó lazán veszi, kap néhány vicces pillanatot. Persze senki sem fog elájulni tőle, maximum Austen rajongói, hiába csillog szépen a mordály Darcy vállán.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik értékelik a sötét humort és paródiára vágynak. Zombirajongók valószínűleg szórakoztatónak találják majd, ám az eredeti mű kedvelői jobb ha elkerülik, mielőtt papért kiáltanának "Szentségtörés!" felkiáltással.

Zárszónak a könyv legjobb jelenete:
"– A golyói, Mr. Darcy! – adta át őket, a férfi pedig átfogta a lány kezét. 
– Legyenek az önéi, Miss Bennet – felelte."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése