Ezúttal is megcsúsztam kicsit filmes rovatommal és nem is tudok jóval több filmről beszámolni, mint előző hónapban. Bár már akad némi szabadidőm, azt inkább olvasásra fordítom, ezért csupán kétszer ültem le, hogy megnézzek egy filmet. Mindkétszer könnyed kikapcsolódás reményében tettem, így az új "mesés" filmekre esett választásom.
A hetedik fiú
"Egy régmúlt korban gonosz erő készül elszabadulni, mely újra felszítja a háborúságot az emberiség és a természetfeletti erők között. Gregory Mester egy lovag, aki századokkal ezelőtt foglyul ejtette a gonosz erőkkel bíró boszorkányt, Malkin Anyát. Azonban a boszorkány megszökött, és most bosszút forral. Malkin Anya összehívja a követőit minden inkarnációjából, és szörnyű haragját a gyanútlan világra akarja zúdítani. Csak egy valaki állhat az útjába: Gregory Mester. Gregory szemtől szembe kerül a gonosszal, melynek eljövetelétől mindig is rettegett. A következő teliholdig meg kell tennie azt, ami általában évekig tart: be kell tanítania új tanítványát, Tom Wardot, hogy legyőzhesse a semmihez sem fogható sötét mágiát. Az emberiség utolsó reménye a hetedik fiú hetedik fia."
Könyvadaptációról (A Szellem inasa) van szó, ám eddig még nem olvastam és a film után valószínűleg nem is fogom.
Ez a történet ugyanis elcsépelt. Tucat cselekmény, tucat szereplőkkel és szokványos klisékkel tűzdelve. Semmi, még egy orrvakarás sem ért benne váratlanul és végig olyan gondolatok jutottak eszembe, hogyan lehetett volna feldobni kicsit. Mert a látvány nem segített sokat. Hiába vagyok sárkányimádó, ami itt volt, az egy vicc.
Egyetlen pozitívumot tudok mondani a filmről: Ben Barnes. No, nem azért mert olyan hihetetlen jó a karaktere, vagy mert annyira átjött az egész, hanem mert ez a srác a valódi Dorian Gray. Nem öregszik! Kedvem támadt belopózni a lakásába és megnézni, milyen festményt rejteget...
Összességében tehát ez egy lapos, unalmasan szokványos és rettentő klisés fantasy, ami felett a műfaj kedvelői csalódottan csóválják a fejüket. Ben Barnes rajongóinak ajánlom, mindenki más nyugodt szívvel kihagyhatja, nem veszít vele sokat.
Hamupipőke
"A klasszikus mese élőszereplős feldolgozása a fiatal Ella (Lily James) történetét meséli el, akinek kereskedő apja újból megnősül Ella édesanyjának halála után. A lány szeretettel fogadja új mostohaanyját (Cate Blanchett) és lányait, Anastasiát (Holliday Grainger) és Drisellát (Sophie McShera). Azonban, amikor édesapja is váratlanul meghal, a lány hirtelen egy féltékeny és kegyetlen családban találja magát, új rokonai kénye-kedvének kiszolgáltatva. Bár a legmegalázóbb feladatokat bízzák rá és cselédként tartják a háznál, Ella nem adja fel a reményt és mindig édesanyja utolsó szavai lebegnek a szemei előtt: "légy bátor és kedves". Ezért fogát összeszorítva tűri, hogy mostohaanyja és lányai lépten-nyomon kihasználják. Amikor találkozik egy jóképű idegennel az erdőben, Ella nem is tudja, hogy egy álruhás herceggel (Richard Madden) sodorta össze a sors, akiben igazi társra lel. Amikor a királyi udvar meghívókat küld szét a birodalom összes hajadonjának, Ella reménykedni kezd, hogy ismét találkozhat a sármos Kittel. Azonban gonosz mostohaanyja megtiltja a lánynak, hogy részt vegyen a bálon és még ruháját is szétszaggatja. De persze, ahogy a tündérmesékben lenni szokott, a segítség sem várat magára sokat. Egy kedves koldus öregasszony (Helena Bonham Carter) néhány egér és egy hatalmas sütőtök segítségével örökre megváltoztatja a fiatal lány életét."
Mindig érdekelnek a mesék feldolgozásai. Disney rajzfilmeken nőttem fel és bár a Hamupipőke sosem volt a szívem csücske, jó egy kicsit nosztalgiázva elmerülni egy ilyen cukros világban.
Oké, megláttam, hogy Rob Stark játszik benne és elcsábultam. Nőből vagyok, na...
A film nem rugaszkodott el túlságosan az eredeti történettől és szerintem igazán jól dolgozott vele. A herceg megkapta azt a kis figyelmet, amit érdemel, és ami a meséből hiányzik. (A rajzfilmben mindössze kétszer szólal meg és egyik megnyilvánulása sem épp magasröptű...) Megdolgoztak a látványért, így a varázslatos képek garantáltak és a humor is rendben volt.
Egyetlen momentum azonban elrontotta az összképet. A film végére úgy éreztem, ha valaki még egyszer elismétli, hogy "bátor és kedves", a fejét veszem és meghempergőzöm a vérpermetben. Oké, hogy mese, oké, hogy gyerekeknek is szól, de nagyon nem oké, hogy olyan ostobának tekinti közönségét, hogy nem feltételezi róla, hogy ezt a roppant bonyolult és mély tanulságot harminc elismétlés után sem jegyzi meg...
Szóval nem tökéletes, de a célnak megfelel. Aki kedveli a mesét, az ezt a filmet is szeretni fogja. Aki pedig annyira nem rajong Hamupipőkéért, annak ott a herceg vigaszdíjként.
Értékelés:
Hamupipőke -> 8
A hetedik fiú -> 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése