Liber

Meleg van, nyűgös vagyok és menekülök a jegyzeteim elől. Szóval írok egy gyors helyzetjelentést, mielőtt újra belevetem magam a tanulásba.
Nem szeretek tervezni, sőt szabályosan gyűlölöm a terveket. Hogy miért? Mert mindig történik valami, ami keresztbe tesz nekik. Sosem úgy alakulnak a dolgok, ahogy előre elképzelem, így tartózkodom még a kósza gondolati tervezéstől is. Aztán újra és újra megdöntöm elhatározásomat és beleélem magam valamibe, ami bár biztosnak tűnik, korán sem nyugszik beton alapon.

Na, igen, terveim a könyvhéttel kapcsolatban gyászos véget értek.
Először sikerült agyon bonyolítanom a szervezést, szokásomhoz híven. Nem találtam egy könyvmoly ismerőst sem, aki ráért volna, így megpróbáltam egy ismeretlent beszervezni. A kommunikáció kettőnk között viszont nem volt a legsikeresebb. Mégis bizakodva indultam útnak a táskámban lapuló listámmal, amin hat kötet is szerepelt. Elmentem az előzetesen megbeszélt találkahelyre, ám az illető nem volt ott. No, nem baj, majd összefutok vele a Vörösmarty téren - gondoltam én. Így gyorsan el is metróztam a könyvhétre és amint feljöttem az aluljáróból megpillantottam a csinos kis házikókat és megéreztem a vihar első jeleit.
Hirtelen szélrohamok süvítettek végig, ám én célirányosan haladtam. Első megállómnál nem jártam sikerrel. Az Ulpius ház standjánál nem volt meg a kinézett kötet (A szél árnyéka), de kaptam egy 1200 forintos kupont, amit a kiadó boltjában lehet beváltani. Belesüllyesztettem a táskámba és mentem tovább.
A már nagyon durva szélben értem el az Agave kuckóját és spórolósan csak egy könyvet szereztem be, Naomi Novik sorozatának harmadik darabját (Puskapor és sárkányvér). Amint ez is eltűnt a táskámban, szakadni kezdett az eső. Én mégis mentem tovább a Könyvmolyképző standjához.
Néztem a kínálatot, de egyik keresett könyvet sem találtam és amikor megkérdeztem, kiderült, hogy csak péntektől vannak az új kiadások. Ezen nagyon felhúztam magam. A könyvhét csütörtökön kezdődik és sehol sem tüntették fel, hogy csak péntektől vannak a friss könyvek. Én meg gyakorlatilag csak ezért maradtam fenn Pesten még egy napot. Ráadásnak bőrig áztam.
Így a könyvhét értékelése egy szóban: csalódás.
Persze, egyetlen szerzeményemet dédelgetve öleltem magamhoz és már most alig várom, hogy belekezdhessek. Ezen kívül még egy pozitívuma van a dolognak: nem költöttem sokat.

Krónikus könyvbajban szenvedek.
Ma megpróbáltam beváltani a kupont. Elmentem felkutatni az Ulpius ház boltját. Előzetesen megnéztem térképen, amin nem jelölik megkülönböztetően a rakpartot, szóval volt egy nagy sétám a környéken. Ez persze nem is lenne baj, ha nem felvételi elbeszélgetés után mentem volna. Így viszont ünnepi cipőben sétálgattam, ami egy kínszenvedés és mindkét lábam legkisebb ujjai felháborodtak a megpróbáltatások miatt. Szóval nem érdekel, holnap igen is tornacsukában megyek szóbelizni. Ha valakinek nem tetszik, ne bámulja a lábamat.
Elértem a boltot, bementem és kiderült, hogy már nincs több a könyvből és nem is lesz. Vigaszdíjnak kaptam még egy kupont...
És hogy ne érjen véget itt a könyvválságom, még mindig nem érkezett meg a boltokba Libba Bray trilógiájának utolsó darabja. Könyvheti listám élén szerepelt és elő vagyok rá jegyeztetve Bookline-on, de még mindig nem lehet megvásárolni...
Sok olvasnivaló, kevés idő, sajnos...
Korábbi szerzeményeim is várnak rám és szabályosan nyálcsorgatva nézek az Üvegvárosra, de nem szabad. Nyugodt körülmények között akarom elolvasni. De már csak két vizsga és szabad vagyok. A nyár azonban nem az én műfajom. Alig van harminc fok felett, én mégis elkezdtem olvadni. Ilyen körülmények között pedig kínszenvedés tanulni. Úszni akarok, vagy elhúzni egy skandináv országba, esetleg Szibériába hűsölni.

Még mindig csúnyán nézek a jegyzeteimre, szóval egy rövid beszámoló a felvételi elbeszélgetésemről:
Megvolt, túléltem. Eredmény legkésőbb szeptemberben.
Hogy én mennyire szeretem az egyetemi bürokráciát. Az még hagyján, hogy a felvételit csupán egy héttel előbb közlik, de hogy az eredményen miért csücsülnek ennyit, az kész rejtély. Az információáramlás a tanár környezetében pedig nem a legjobb, így van okom feltételezni, hogy valóban csak szeptemberben nyögik be, felvettek e vagy sem. De kérdem én, addig malmozzon az ember lánya és várja a sült galambot, vagy mi? Ehhez kell ugyanis igazítanom az órarendemet, ami egyáltalán nem mellékes és igen, már most meg kell tervezni, különben lecsúszok a jó tanárokról. Ráadásul, ha esetleg mégsem vennének fel, akkor keresnem kell egy B tervet és akármilyen gyors is a reakcióidőm válsághelyzetekben, erre idő kell. De már kezdem megszokni az ilyen típusú problémákat, mivel állandó edzésben tartanak.
Egy utolsó megjegyzés ehhez és befejezem a bejegyzést.
Tudok én normálisan felépítetten és összefüggően beszélni, ha jó a téma. Amúgy meg nagyon, nagyon, de nagyon sokat fejlődtem szóbeli kibontakozás terén és bár tudom, van még mit javítanom rajta, de örülnék ha értékelnék az erőfeszítéseimet. Csak egy picike türelmet, megértést és toleranciát, ami amúgy is olyan kevés van a világban... Vagy húzzanak fel, akkor bárkit leosztok két perc alatt és olyankor igazán meggyőző tudok lenni. Nem mellesleg gyilkos tekintetem is van...
Uff, szóltam és most húzok vissza tanulni.