Horgonyhely

Nagyon sok pozitívat hallottam erről a regényről. A gender téma is megfogott és amikor először vettem kézbe a kötetet az egyik könyvesboltban, rögtön beleszerettem a borítóba. Minden elismerésem Marcela Bolíváré, mert ez a kép egyszerűen gyönyörű. Tökéletes választás volt!

440 oldalával nem egy könnyed délután átlapozható olvasmány, főleg  mert a történet sem épp könnyed.

Fülszöveg:

"Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét. A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja."

Nem igazán tudnám meghatározni, milyen elvárásokkal kezdtem bele ebbe a könyvbe, de az biztos, teljesen mást kaptam. Ennek egyrészt örültem, mert szeretem, ha egy történet meglepetést okoz, másrészt viszont néha nem tudtam hová tenni azt, amit kaptam. No, de megpróbálom szavakba önteni gondolataimat, mert belőlük aztán sok futkározott a fejemben olvasás közben.

Moskát Anita szépen ír. Nagyon tetszett a stílusa, mert egyszerre volt irodalmian kifejező és realisztikusan naturalista. Jó volt olvasni a sorokat, akár tetszett a jelentésük, akár nem. A fantáziájára sem eshet panasz, mert egy kifejezetten kreatív világot alkotott és nem hanyagolta el a részleteket sem. A problémafelvetés egyedi, földtől elrugaszkodott, mégis elképzelhető. Szeretem ezt a kombinációt. Az olvasási élmény tehát adva van. Az ember elkezdi és azt viszi észre, hogy beszippantja a szöveg és ez a furcsa világ.

Azonban akadtak problémáim is a könyvvel. Ezek mind szubjektív gondok és nem vonnak le a tényből, hogy szépen összerakott, kerek egész történet ez.

Számomra nagyon lassan indult be a cselekmény. Sokáig csak sodródtam a szereplőkkel, helyszínekkel és próbáltam összerakni merre vagyok és mire kell figyelni. Ezért igazán csak a felétől kötött le, onnan vált számomra izgalmassá.

A férfiak és nők között húzódó ellentéteket remekül mutatja be. Sőt, tekintve hogy a való világ még mindig férfiak által uralt, kifejezetten érdekes megnézni, milyen lehetne radikálisan az érem másik oldalán. A két nem összeütköztetése ezért tetszett és örültem, hogy a kötet végére fény derült a miértekre és kicsit megbillent a könyvbeli érem. Azonban nem örültem a terhesség központi szerepének. Nem épp meglepő, hogy egy terhes nők uralta világban a terhesség állandóan előtérben van, nem is kellene panaszkodnom miatta, ha nem egy naturalisztikusan leírt problémás szülés lenne az, amivel ki lehet billenteni a komfortzónámból. Jöhetnek a hentelős horrorok, csak véres szülést ne! Például Justin Cronin könyvében is egyedül ez borzongatott meg. Ráadásul a terhességet megelőző szex ebben a kötetben kerül minden intimitást. A könyv tehát tele van a terhesség kellemetlen velejáróival és kötelességszerű közösülésekkel, de nem ad semmit a kisbabák puha bőréből vagy egy intim érintésből, így az egész még ridegebb lesz.

A könyv egyébként sem egy vidám hangulatú darab, sőt, inkább borongósnak mondanám, amihez az említett ridegség egy adag melankóliát is ad. Ezen pedig sajnos a szereplők sem segítettek.

Az egy dolog, hogy nem rajongok a terhesség hosszú ecseteléséért és távolságot tartok az intimitás hiánya miatt, mert ha egy szereplő megfog, közelebb kerülök a nem kifejezetten vonzó témákhoz is. Csakhogy egyik karaktert sem tudtam megkedvelni. Mindegyik emberi, esendő és akadt egy-egy tulajdonság, ami miatt szimpatikussá válhattak volna, mégsem történt meg. Kívülállóként szemléltem őket, így pedig nem tudtam igazán beleélnem magam a helyzetükbe. Ráadásul Merma kifejezetten idegesített.

Mindezen okokból az én horgonyhelyem meglehetősen távol került a könyvtől, így külső szemlélőként tudtam csak értékelni a világ felépítését, a mágia szabályait és a finálét, amikor minden összeállt egy nagy röggé.

Összességében tehát azt mondom, szépen felépített és remekül megírt történet, de valahogy engem mégsem horgonyzott magához.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a különleges könyveket, mert ez a kötete egy igazi ínyencség a könyvpiacon. Illetve tehet vele mindenki egy próbát, ha nem fut ki a világból egy naturalista szülés olvasása közben és kíváncsi a gender téma földmágiával átszőtt megközelítésére.

Kiegészítés:

Moskát Anitára érdemes figyelni, ezért megjegyzem, lehet tőle olvasni más könyvet is. A Bábel fiai a vallás kérdéskörét feszegeti és hasonlóan szerepet kap benne a mágia is. Remélem, valamikor a kezembe kerül, mert kíváncsi vagyok, más témához hogyan nyúl az írónő.

Aki pedig még több benfentés információra vágyik, kérdezze közvetlenül a szerzőt ITT.

Egy naplógyilkosság naplója XVII.

mirelit naplólap

Ha krimifilm készülne naplógyilkosságomról, akkor ez a merénylet lenne az utolsók egyike. Hiszen hogyan is lehetne máshogy tárolni egy naplótetemet, mint lefagyasztva?

Az egyetlen bökkenő csak az, hogy a fagyasztás inkább megőrzi a könyv állagát és nem pusztítja tovább, ami gyilkosság esetében pont a cél lenne. A tapasztalat tehát a következő: ha lefagyasztasz egy naplólapot és bent hagyod a fagyasztott húsok és zöldségek között egy teljes éjszakára, kissé merev lesz, de sértetlenül kerül majd elő. Akár vissza is lehet ragasztani a könyvbe, ahogy én is tettem.

A kitépett, ám még mindig használható lapokon kívül más dolgokat is lehet ebben a naplóban gyűjtögetni. (Erre korábban már több példát is hoztam.) Most épp anyagmintákat gyűjtögettem, amelyeket nagymamámtól kértem. Nála mindig minden szükséges kellék fellelhető, ahogy szerintem a nagyik fiókjaiban általában.

Jó pár merénylettel korábban, már mutattam példát a matricagyűjtésre. Most egy kifejezetten speciális gyűjtést hoztam, mivel a feladat szerint gyümölcscímkéket kellett gyűjtenem. Elsőre könnyűnek tűnik a feladat, de a mai gyümölcsök közül csak nagyon kevésen van matrica, hiszen a többséget fóliába csomagolják. Így nem is lett nagy ez a gyűjtemény...

No, de nem csak ilyen "kedves" dolgokat lehet gyűjtögetni, hanem kissé bizarr gyűjteményt is össze lehet hozni. Például, ha az ember összegyűjti a zsebpiszkokat...

Ha már piszkok, a naplót be is lehet koszolni:

Zárásnak egy újabb alternatív művészi technikát hoztam. A feladat szerint különféle tintába mártott dolgokkal kellett rajzolni idióta vonalakat. Ehhez fogtam egy üveg tintát (szerencsére szeretek tussal rajzolni, így volt otthon) két műanyag kanalat és a tustollamat. Aztán elkezdtem firkálni. Senki se kérdezze meg, mi akart lenni, mert gondolkodás és mindenféle koncepció nélkül húztam ezeket az idióta vonalakat.

Egy naplógyilkosság naplója XVI.

Utazunk!

Mai merényleteimnél kapóra jött a nyár és hogy épp elmentem nyaralni. Igen, olyan elvetemült naplógyilkos vagyok, hogy még addig sem hagyom pihenni a könyvet, míg épp külföldön élvezem a nyarat. No, de felcsempészni egy ilyen gyanús (például gémkapcsokkal teletűzdelt) könyvet a repülőre kissé merész lett volna, így csupán a szükséges lapokat vittem magammal. Igen, ez azt jelenti, hogy már megint megtéptem a könyvet. Azonban nyugalom, volt, amit később vissza is ragasztottam.

Az első ilyen ideiglenesen dezertált oldal az utazás közben vonalak húzására biztató egyik lap volt. Szóval megfogtam, kitéptem, betettem a hátizsákomba és időnként előkaptam, hogy célzatos vonalakkal dokumentáljam, merre is járunk. Konkrétabban a repülés unalmas perceit ütöttem agyon vele, majd rögzítettem, hová is landoltunk. Az út után természetesen az oldal hazatért velem, újra egyesült testvéreivel, így szerencsésen megúszta a kalandot.

Nem volt azonban minden magammal vitt lap ilyen mázlista. Az egyik oldalnak ugyanis szó szerint úsznia kellett. Több sem kellett, megúsztattam a Fekete-tengerben:

A napló kitartásának újabb bizonyítéka, hogy kifejezetten jól úszik. Készítettem is egy másik videót csak magáról a naplólap-csónakról, ahogy a tengeren úszkál a hullámok kedve szerint:

A nyaralás teljesen ideális volt egy másik merénylethez is. Az egyik lap szerint dokumentálnom kellett az időt. Nos, én dokumentáltam is az utazással és nyaralással töltött napokat. Tehát ez az oldal is elhagyta ideiglenesen a könyvet és mivel a dokumentálandó események többnek bizonyultak, mint egyetlen oldal, loptam egy oldalt a belső monológtól. Amúgy sem vagyok az a szószátyár típus...

Holiday dokumentálva

Korábban már kipróbáltam egy alternatív művészi technikát (írtam szájjal) és hála a naplógyilkosság kreatív tippjeinek, most letesztelhettem egy másikat. A feladat szerint kennem kellett a napló egyik oldalára valami színeset. Jöhetett az ujjbeggyel festés!

Na, és hogy a napló ezúttal se ússza meg ilyen könnyed, már-már kellemes merényletekkel (Hiszen elvittem nyaralni is!) elkövettem ellene két picurkát gusztustalan tettet is.

fogkrém

Egyrészt leköptem. Igen, ez nagyon csúnya és gusztustalan cselekedet volt részemről, ezért csak fényképpel dokumentáltam.
Mentségemre szolgáljon, hogy a fogkrém volt a legideálisabb módszer, ha szájjal spriccelésről van szó. Legalább a napló egy kicsit felfrissült a mentoltól.

Ezt még el lehet könyvelni tipikus kirándulós csínynek, következő tettem azonban főben járó bűnnek is minősülhet.
Kitépni egy lapot a könyvből és felhasználni egy dolog, na de kitépni és kidobni már egy egészen más kategória. Igen, ezt is megtettem és igen, elfogadtam a veszteséget...

Egy naplógyilkosság naplója XV.

Az előző napi merényletem során úgy tűnt, nem értem el kellő pszichológiai hatást a könyvnél, mivel nem lett tériszonyos. Ezt azonban egy naplógyilkos nem hagyhatja annyiban, azért rögtön elkövettem ellene egy másik zuhanós merényletet. Mivel dombot nem találtam, a lépcsőkorláton csúsztattam le.

Hogy a napló ne csak a tereptárgyak nyomát viselje magán, rajta hagytam a kézjegyemet is:

Pacsit azonban nem adott, ezért bosszúból hozzádörzsöltem egy koszos kocsihoz:

Következő merényletem már nem volt ennyire radikális. A feladat szerint egy magazinoldalt kellett beleragasztanom. A dolog bökkenője csupán annyi volt, hogy nem olvasok magazinokat. Át kellett túrnom két fiókot, mire találtam egy minimum tíz éves magazint, hogy lophassak belőle egy oldalt.

No, de ha női magazinban kinézek valamit, az általában drága. Kell hozzá pénz, ennek érdekében pedig el is lehet adni a napló oldalait:

Ez tehát egy kifejezetten praktikus feladat volt, ám akad olyan is, amely feleslegesnek hat. Például a belső monológom a szomszéd kiskutyát sem érdekli. Ezért nem is estem túlzásba ezzel kapcsolatban:

Itt a nyár!

"Az olvasás a kommunikáció termékeny csodája
a magány közepén." Marcel Proust

Olvasóimnak valószínűleg feltűnt, hogy mostanában nem voltam igazán aktív sem itt, sem más felületeken, a blog mégis a megszokottól eltérően, napi szinten frissült. Ennek pedig egy oka van: Itt a nyár!

A nyár pedig programokkal jár, vagyis aktívabban megyek erre és arra. Ez persze remek dolog, csak nem tesz jót az otthonülős hobbijaimnak. Például csak cipelgetem a könyveimet mindenhová, ki azonban nem sokat nyitom őket. 

Értelemszerűen írni sem volt sok időm, ezért elnézést is kérek AFS-es olvasóimtól és ígérem, a Revulsion pár napon belül frissülni fog.

No, de ha ilyen elfoglalt vagyok, akkor mégis hogy lehet, hogy már most bőven túlteljesítettem a havi bejegyzésszámot? A megoldás az előretervezés. Tudtam, hogy nem fogok ráérni, tudtam, hogy mégis kellene néhány bejegyzés, hát rászántam az összes szabadidőmet és előre megírtam őket. Ezért követhetitek nyomon napról napra, hogyan nyírom ki Keri Smith naplóját. Illetve ezért nem maradt el filmes rovatom sem. Persze felmerül a kérdés, ha blogbejegyzésben ennyire előre tudok dolgozni, miért nem haladok gyorsabban a történetemmel. A válasz itt is egyszerű: más munkatempó.

Megírni egy blogbejegyzést cirka egy óra és ha nem jön az ihlet vagy össze-vissza tévelyegnek ujjaim a klaviatúrán, megírom másnap. Megírni egy fejezetet minimum két óra és ha valami vagy valaki megzavar, nem biztos, hogy másnap folytatni tudom.

Ennyit a magyarázkodásról, jöjjön az ok, amiért ennyire elfoglalt lettem.

Itt a nyár, ezért elmentem nyaralni. Kinéztem magamnak egy gyönyörű várost Bulgáriában, megszerveztem az utat, kivettem egy hét szabadságot a munkahelyemen és egyszerűen hátrahagytam mindent.

szuvenírek

Mondanom sem kell, remek volt ez az öt nap távol minden kötelességtől, problémától és hétköznaptól. Ráadásul tartalmasan töltöttem az időt, ezért mint Róma esetében, most is fogok élménybeszámolós bejegyzéseket írni. Neszebár olyan szép, hogy muszáj kicsit áradoznom róla. 

Egyelőre még nem tudom, hány bejegyzés lesz, de biztosan írok magáról az utazásról, a helyről és látnivalóiról, a gasztronómiáról és persze a tengerpartról is. Ezúttal is készítettem sok szép képet, így a látványt is megpróbálom majd visszaadni, bár ezeket a helyeket saját szemmel kell megnézni.

Ízelítőnek hoztam egy képet a zsákmányról, vagyis azokról a holmikról, melyeket az út során szedtem össze. A teljesség igénye nélkül, mivel néhány barátom esetleg olvashatja ezt a bejegyzést, csak a saját, illetve szűk családi körre vonatkozó szuvenírek szerepelnek a képen. A zöld terítőt is onnan hoztuk, ahogy az elmaradhatatlan hűtőmágnest, pénztárcát és csokit is. Mivel Bulgáriában szinte minden a rózsákhoz kötődik, rózsás termékekből is bevásároltunk. Van itt rózsaszappan, rózsavíz, rózsás csoki és rózsaelixír. Utóbbi gyakorlatilag rózsaméz. Valamint vettem egy fehér rózsás parfümöt is, ami lemaradt a képről.

A kagylókat természetesen a tengerparton gyűjtöttük, a térképet egy étteremből hoztam el, a szentképpel nagymamámat leptük meg, míg a nyakláncot egyszerűen megláttam és megszerettem.

A képen is látható útikönyv volt társunk és azt kell mondanom, nem vagyok teljesen megelégedve vele. Sajnos nem volt külön könyv Neszebárról, így a teljes országot lefedő könyvvel kellett beérnem. Ez nem is baj, hiszen bármikor mehetek másik városba is és az átfogó országkép hasznos. Azonban a könyv 2005-ös megjelenésű és több mint tíz év alatt néhány dolog változott, így nem mindig relevánsak az információk. Például a vízi taxi más útvonalon közlekedik. Neszebárról pár oldal van csupán, így a történelmi összefoglaló és a nevezetes helyszínek nagyon tömören, szinte adatszerűen szerepelnek benne. Megértem, hogy a hely szűke miatt alakult így, ám mint utazó picit bosszankodtam miatta. Úgy éreztem ugyanis, hogy nem volt értelme magammal vinnem a könyvet, bőven elég lett volna, ha utazás előtt otthon részletesen átolvasom.

Szívem tehát továbbra is a National Geographic útikönyvek iránt dobog.

A nyaralás után szinte rögtön menetem fesztiválozni. Szeretem a fesztiválokat, mivel hatalmas rajongója vagyok az élő zenének, most pedig egy újabb fesztivált vehettem fel a repertoáromba.

Ezúttal EFOTT-on jártam és három éjszakát buliztam a Velencei-tó partján. Kicsit (nagyon!) megáztam, kicsit elfáradtam, de remekül éreztem magam, ezért a koncertekről is szeretnék néhány gondolatot írni. Ez azonban belefér a Csavargások rovatba, így majd ott fogom megejteni valamikor.

Tehát nem tűntem el, csak kissé lefoglalt a nyár. Fogok még írni bőven, ahogy időm és energiám engedi és remélem, olvasóim hasonlóan tartalmasan töltik nyári napjaikat.

Egy naplógyilkosság naplója XIV.

családom rajzai

Azok a merényletek jelentenek nagyobb kihívást, amelyeket nem készíthetek el magam, hanem muszáj bevonnom más embereket is. Persze, nem azért, mert teljesen antiszociális vagyok, hanem mert kissé furán néznek rám idegen emberek, mikor megtépem a naplót vagy ugrálok egy kicsit rajta. Szóval igyekszem olyanokat bevonni, akik keze nem indul önkéntelenül a telefon felé, hogy elmeorvost hívjanak.

Tehát maradt a családom a következő merénylethez, mert ők már megszokták a hóbortjaimat és tudják, nálam az őrület bizonyos foka teljesen normális. Őket bátorítottam hát, hogy rajzoljanak valamit a naplóba és meg is tették. 

Aki kitalálja, milyen állat van a bal oldalon, az kap egy piros pontot!

Az ismétlés meglehetősen bosszantó dolog. Engem hamar őrületbe lehet kergetni vele és most megpróbáltam ugyanezt a hatást elérni a könyvnél is. Újra és újra leírtam ugyanazt a szót, amíg el nem fogyott a hely. Ez tehát már pszichológiai hadviselés a könyv ellen.

Már többször kifejtettem nézeteimet a gusztus határát súroló feladatokról. Most elérkeztem egy újabb ilyenhez, amit kissé szabadabban oldottam meg, mert bármennyire is szoros a kapcsolatom a könyvvel, francia csókot akkor sem fogok váltani vele.

Tehát ismét segítséget kértem, ezúttal egy kutyustól, hogy tegye meg helyettem a feladatot. A küldetés első része ellen nem is volt kifogása, mert édesszájú, ám az osztozkodás nem ment neki. Ezért végül nem kerültek színes nyelvlenyomatok az oldalra.

irigy kutya

Úgy gondoltam, a naplónak ismét friss levegőt kell szívnia, ezért felvittem egy magas helyre és mikor épp gyanútlan volt, leejtettem. Nem kell aggódni, csontja nem tört, csak megijedt picit.

Illetve cseppet piszkos lett, így rögtön vittem a fürdőszobába, hogy megsikáljam szappannal:

A tisztálkodás után pedig jöhet az öltözködés. Mai utolsó merényletem szerint ragasztószalagot kellett használnom. Találtam is a szekrényben egy feketét és elkezdtem "rajzolni" vele. Nos, az már biztos, hogy divattervező nem leszek...

ragasztószalag-szoknya