tag:blogger.com,1999:blog-70140411392798711892024-03-18T11:43:00.670+01:00Natural SmileThe art of writing is the art of discovering what you believe. /Gustave Flaubert/Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.comBlogger1322125tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-42300953735847891162024-03-11T11:41:00.000+01:002024-03-11T11:41:34.792+01:00A világítótorony boszorkányai<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_746397.jpg?1655880550" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="294" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_746397.jpg?1655880550" width="188" /></a></div><div style="text-align: justify;">Ennél a könyvnél a cím és a borító volt az, ami megfogott. Van valami különleges a világítótornyokban, a boszorkányos történetek pedig mindig izgalmasnak tűnnek.</div><div style="text-align: justify;">334 oldalával átlagos terjedelmű olvasmány.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg, vigyázat <b>spoilerek</b>:</div><i><blockquote>"A három lányát egyedül nevelő anya új élet kezdete előtt áll: megbízást kap egy freskó megfestésére a távoli skót sziget világítótornyának belső falára. Ám a szigetre érkezve lányai – Luna, Sapphire és Clover – közül kettőnek nyoma vész… <br />Huszonkét év telik el, de a magára maradt testvér nem adja fel a reményt, hogy eltűnt családtagjainak nyomára bukkan. <br />Végül egy napon az állapotos Luna hírt kap: egyik testvére, Clover előkerült. Ám a kórházba érve olyan meglepetés várja, amire legvadabb álmaiban sem számított… Ki ez a hét év körüli gyermek, aki a 22 évvel ezelőtt eltűnt húgának kiköpött mása? <br />Valóban a rég elveszett kislány került elő valamilyen csoda folytán? Vagy egy gonosz szándékú, alakváltó vadonc, az egykor máglyán elégetett boszorkányok bosszújának álnok teremtménye?" </blockquote></i><div style="text-align: justify;"><div><div>El sem olvastam a fülszöveget, csak átfutottam, mikor megakadt rajta a szemem a könyvtárban, és ez így volt jól. Amíg ugyanis nem tudtam, merre halad a történet, sokkal jobban fenntartotta a kíváncsiságomat.</div><div>A kötet nyitánya elég erős, és előre vetíti, hogy itt bizony nem lesz semmi cukormáz a boszorkányok üldözésével kapcsolatban. Nekem nagyon tetszett ez a realista és helyenként naturalista felütés, kár, hogy nem tartott ki a könyv végéig.</div><div>A cselekmény több szálon és több idősíkon halad. Egyrészt ott a boszorkányok története, ami lényegében egy külön könyv a könyvben. Másrészt van a múltbéli szál az anyuka és a legidősebb testvér nézőpontjából, harmadrészt pedig a jelen szála a középső testvér nézőpontjából. A szerző meglehetősen sokat csapong ezen szálak között, és olvasási szempontból nem mindig kellemes ez a váltás. Vannak ugyanis olyan nézőpontok, amelyek nem épp érdekfeszítőek.</div><div>Ha már szerző, nem voltam teljesen elégedett a nyelvezettel. A szöveg helyenként szájbarágós, helyenként suta, és az én ízlésemnek rettentően hatásvadász, ám ez elmondható a cselekményről is.</div><div>Nem kedvelem azokat a "misztikus" történeteket, ahol sokáig minden gyanús, minden apró mozzanat természetfelettinek van beállítva, hogy aztán a végén közölje, ja, mégsem. Ráadásul csak visszaszívja a misztikusságot, de nem magyarázza meg, hogy egyébként ez és ez korábban miért tűnt annak. Hatásvadász, és szerintem nem jó írói döntés ilyen elemekkel telepakolni egy történetet. Értem én, hogy izgalmasabbá akarta tenni, na, meg misztikussá, de a szerző csak tudta, mire fut majd ki a történet, és láthatta volna, hogy sántít az összkép. Ráadásul az sem épp előny, ha az olvasó előbb átlátja a dolgokat, mint a szereplők...</div><div>A karakterek is fel lettek áldozva a misztikum oltárán. Nagyon kevés információ volt a motivációikról, így pedig nem igazán sikerült megismerni és megérteni őket. Néhány jellemvonás állt csak rendelkezésre, amitől elég sarkított figurák lettek, pedig a történet elég sok időt tölt velük és a kapcsolataikkal. Lényegében van az egyedülálló anyuka egy titokkal, az idegesítő kamasz, aki kamaszosan rossz döntéseket hoz, két kisgyerek, akik nem sok vizet zavarnak, sok őrült, fanatikus helyi lakos, egy gyerekkori traumáktól szenvedő nő és egy hősszerelmes szintén őrült boszorkány. Na, meg az Antikrisztusnak beállított kislány, hogy mindenkit egy-egy jellemvonással le lehessen írni és kész. Számomra ez kevés volt, kifejtetlen és elnagyolt.</div><div>Talán, ha kevesebb karaktert mozgatott volna, vagy kevesebb hatásvadász elem lett volna, több idő maradt volna a karakterek építésére. Persze az is lehet, a szerző ezeket a lyukakat misztikusnak és borzongatónak szánta, ám inkább csak esetlen lett, mint az időutazás. (Nem, ebbe nem szeretnék most belemenni, amúgy is több sebből vérzik a történet valóságalapja.)</div><div>Ami pedig a lezárást illeti, amilyen ígéretes volt a nyitány, olyan lagymatag lett a történet vége. A cselekmény lényegében így írható le: rossz dolgok, még rosszabb dolgok, minden rossz, ja, szomorú, de ezért minden rendbe jön, nem kell aggódni. Nem éreztem úgy, hogy ez feloldozás lenne, inkább úgy hatott, mint a misztikus vonal, megcáfolta saját magát.</div><div>Összességében ez nem az én könyvem volt. Elég sokáig olvastam, kicsit szenvedős volt és több problémát láttam benne, mint szórakozást. Viszont biztos vagyok benne, hogy megvan a történet célközönsége, szóval nem mondom, hogy ez egy nagyon rossz történet, csak egyszerűen nem az én ízlésemnek való.</div><div>Azoknak ajánlom, akik kedvelik a kifejezetten misztikusnak beállított történeteket. Akiket nem zavar, ha a karakterek nincsenek kifejtve, illetve elvárják, hogy bármi történjen is menet közben, a végére azért jöjjenek rendbe a dolgok. Aki viszont egy realista boszorkányos történetre vágyik, nos, keresse máshol. (És szóljon nekem, ha megtalálta!)<br /></div></div></div><i></i><div><p></p></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-13295333766617221442024-02-28T15:09:00.000+01:002024-02-28T15:09:30.767+01:00Mozgóképek CXXIX<div style="text-align: justify;">Kicsit továbbra is megkésve hozom a rovat következő bejegyzését, ami egyúttal a tavalyi filmélményeim lezárása. A decemberben megtekintett filmekről lesz szó egy kis évösszegzővel. </div><div style="text-align: justify;">Kezdjük utóbbival, szóval jöjjön egy kis statisztika <a href="http://noemismile.blogspot.com/2023/01/mozgokepek-cxvii.html" target="_blank">2022-es minta</a> alapján, arról, hogyan alakult 2023-as évem filmes szempontból:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">2023-ban a legtöbb filmet, 13 darabot <a href="http://noemismile.blogspot.com/2023/03/mozgokepek-cxviii.html" target="_blank">januárban </a>néztem meg, míg a legkevesebbet mindössze kettőt <a href="http://noemismile.blogspot.com/2024/01/mozgokepek-cxxviii.html" target="_blank">novemberben </a>láttam. Az év során tizenháromszor jártam moziban, a legtöbbet egyébként <a href="http://noemismile.blogspot.com/2023/12/mozgokepek-cxxvii.html" target="_blank">októberben</a>, amikor minden filmet széles vásznon sikerült megnéznem.</div><div style="text-align: justify;">Mindent összevetve 82 filmet néztem meg összesen 2023-ban, ami azért növekedést mutat. <br /></div><div style="text-align: justify;">Ami a minőséget illeti, összesen 6 filmnek adtam maximális pontszámot. Ez épp annyi, mint tavaly.</div><div style="text-align: justify;">Műfajt tekintve összesen 6 dokumentumfilm, és 11 animációs film került a listámra, ez épp fordított arány, mint 2022-ben.</div><div style="text-align: justify;">Ennyit az éves statisztikáról, lássuk kissé megkésve, melyik az a 7 film, amit még decemberben néztem meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Vajon létezik szerelem első látásra?</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_120169.jpg?1689015791" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="540" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_120169.jpg?1689015791" width="216" /></a></div><i><blockquote>"Hadley és Oliver között egyre erősebb vonzalom ébred a New Yorkból Londonba tartó járaton, ám a vámon szétválnak – megtalálják-e egymást újra, számos nehézség ellenére?"</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Ez a film egyértelműen a repülős vonatkozása miatt érdekelt. Kicsit talán furcsának hat, de hiába szeretek nagyon utazni, a repülés nem tatozik a kedvenceim közé. Nem a levegőben töltött idő miatt, hanem a végtelenbe nyúló reptéri várakozásnak köszönhetően. A legkellemesebb utam ezért tavaly a Koppenhágába tartó járat volt, ahol nem volt időnk várni, mert rohannunk kellett a kapuhoz. Másnak talán ez lenne a stressz, ám én jobban élveztem, mint a négy óra üldögélést Szöulban a csatlakozásra várva.</div><div style="text-align: justify;">A reptéri hangulatot jól visszaadta a film, bár a játékidő viszonylag kis része játszódik itt. Ez egy romantikus alkotás, két ember egyébként kedves egymásra találásáról szól csipet családi bonyodalommal a háttérben. Van azonban egy idegesítő eleme, egy mellékszereplő, aki narrátorként mindenhol feltűnik újra és újra, csak hogy a nézőhöz kiszóljon. Bosszantó volt, rettentően szájbarágósnak éreztem. Ettől függetlenül egy könnyed, aranyos alkotás, ha valaki repréti románcra vágyik, nézze meg nyugodtan.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Szerelem első csókra</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_116270.jpg?1677851863" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="571" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_116270.jpg?1677851863" width="228" /></a></div><i><blockquote>"A Szerelem első csókra című film Javier (Álvaro Cervantes) történetét meséli el, aki 16 évesen csókolt meg először egy lányt, és felfedezte, hogy látnoki képességgel rendelkezik, legalábbis szerelmi látnoki képességgel. Egyetlen csókkal képes meglátni annak a kapcsolatnak a jövőjét, mielőtt megélné azt, aminek köszönhetően felnőttként soha nem volt tartós párkapcsolata, mivel mindig szakít velük, mielőtt a dolgok rosszra fordulnának. De minden megváltozik azon az éjszakán, amikor megcsókolja Luciát (Silvia Alonso), és boldog házasságban találja magát, gyermekekkel. A probléma? Lucía a legjobb barátja barátnője."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Egy ideig kerülgettem ezt a filmet. Az alapötlet tetszett, ám tartottam tőle, hogy a kivitelezés hagy majd maga után némi kivetnivalót.</div><div style="text-align: justify;">Mivel európai filmről van szó, elég sok klisét mellőzött. Persze, így is meglehetősen kiszámítható volt, de összességében megmaradt a szórakoztató vonalon. Tetszett, ahogy a jövőbe látást kezelte. A félelmeim nagy része tehát alaptalan maradt. Nem mondom, hogy ez egy remek film, mert távol áll tőle, ám ha valaki egy nem szokványos romantikus alkotásra vágyik, nyugodtan adhat neki egy esélyt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Napóleon</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_122487.jpg?1696014352" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="540" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_122487.jpg?1696014352" width="216" /></a></div><i><blockquote>"A film személyes hangvitellel mutatja be Bonaparte Napóleon fiatalságának és gyors karrierjének, császárrá válásának történetét, valamint a feleségével és egyetlen igaz szerelmével, Josephine-nel való függőséget okozó, gyakran ingatag kapcsolatát."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Nagyon vártam ezt a filmet, így lelkesen mentem el rá moziba. Csakhogy olyan csalódottan és dühösen jöttem ki róla, hogy még most, hónapok távlatából is ideges leszek tőle.</div><div style="text-align: justify;">Egyetlen pozitívuma van ennek a filmnek, van benne egy hosszú és rendkívül látványos csatajelenet. Ettől eltekintve azonban ez a laza 150 perc nem szól semmiről. Se Napóleonról, se a korszakról, se semmi másról. Mert az, amit itt látunk, nem hogy köszönő viszonyban sincs semmiféle történelmi ténnyel, de még csak meg sem próbál úgy tenni, mintha. Adva van itt egy mentális problémákkal küzdő férfi, aki sodródik az árral, aki helyett mások döntenek és akinek van egy bizarr házassága. Na, ez a figura, az még hagyján, hogy nem hasonlít a valódi Napóleonra, de teljes mértékben hiteltelen önmagában is, mert egy ilyen fickó nem lesz se hadvezér se császár. Az ember csak nézi, és nem érti, hogyan bízna rá bárki nemhogy egy sereget, de még egy hörcsögöt se. A csatákban is úgy veszi ki a részét, mint egy sorkatona, és nem úgy mint egy hadvezér. Sőt, beszélni is alig halljuk, vagy amikor igen, legszívesebben pszichiáterért kiáltanánk. Pedig <i>Joaquin Phoenix</i> egy remek színész, ennél a kétdimenziós szerencsétlenségnél jóval többet lett volna képes eljátszani. Csakúgy, mint a feleségét játszó <i>Vanessa Kirby,</i> aki épp ugyanilyen kihasználatlan maradt. A film fókusza egyébként épp az ő kapcsolatukon van, kár hogy pont annyira van szétesve, mint maguk a szereplők. Értelmetlen és érthetetlen minden, ami közöttük zajlik, és se érzelmi, se fizikai szikra sincs a két karakter között, így nehéz elhinni, hogy viharos házasságban élnek.</div><div style="text-align: justify;">Tudom, tudom, a rendező is azzal takarózik, hogy ez egy film és nem történelemóra. Csakhogy, ha valaki egy filmet a világ egyik legismertebb történelmi figurája köré építi, akkor igen is illik utána olvasni, illik ismerni az eredeti alakot és nem, nem illik csak a nevét átvenni. Mert ennek a filmnek konkrétan Pityke őrmester is lehetne a címe, ennyire szól csak Napóleonról.</div><div style="text-align: justify;">Nagyon szenvedtem rajta, és dühösen és csalódottan jöttem ki a moziból. Ez egy pocsék film, ami nem szól semmiről, amiben alig vannak értelmes dialógusok és amiben két szellemileg és érzelmileg sérült ember rettentően furcsa kapcsolatát követhetjük nyomon, bár egyáltalán nem érdekel minket. Nem tetszett, nem ajánlom.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Csak egy átlagos karácsony</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_124559.jpg?1700951225" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="576" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_124559.jpg?1700951225" width="230" /></a></div><i><blockquote>"Thea hazaviszi Jashant, hogy bejelentsék az eljegyzésüket – de a férfi indiai gyökerei és a nő norvég családi hagyományai káoszba döntik a karácsonyt."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Decemberben mindig akad olyan pillanat, amikor épp karácsonyi filmre vágyom. Nos, 2023-ban ebben a pillanatban ezt a norvég filmet találtam.</div><div style="text-align: justify;">Messziről ordít erről a filmről, hogy sztereotípiákból építkezik. Néha azonban ezek a sztereotípiák rendkívül szórakoztatóak. Nos, ez a film is többnyire szórakoztató. Helyenként kicsit sok, kicsit sarkít, de cseppet sem bántó. Nekem tetszett, hogy tele volt norvég karácsonyi hagyományokkal (volt amiről már hallottam és volt amiről még nem) és a hangsúly nem is a tradíción volt, hanem a családi kőbe vésett megszokáson. A film vége persze kiszámítható, de ez egy romantikus karácsonyi vígjáték, nem akar ennél többnek tűnni.</div><div style="text-align: justify;">Azoknak ajánlom, akik kedvelik a kulturális különbségekre épülő vígjátékokat, illetve mindenkinek, aki ragaszkodik a megszokott ünnepi forgatókönyvhöz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A Pókverzumon át</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_118983.jpg?1685389810" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="540" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_118983.jpg?1685389810" width="216" /></a></div><i><blockquote>"Miles Morales átrepül a Multiverzumon, ahol találkozik a Pókemberek csapatával, akik épp a puszta létezésükéret küzdenek. Amikor a hősök összecsapnak, Milesnak újra kell definiálnia, mit jelent hősnek lenni."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Az <a href="https://noemismile.blogspot.com/2019/02/mozgokepek-lxxii.html" target="_blank">Irány a Pókverzum!</a> egy kifejezetten kellemes filmélményt nyújtott. A folytatásról pedig szinte ódákat zengtek, így rettentően kíváncsi voltam rá. Moziban azonban már nem sikerült elcsípnem, így meg kellett várnom, hogy felkerüljön az HBO-ra.</div><div style="text-align: justify;">A látványvilág épp olyan kreatív, mint az előző rész esetében. A cselekmény is halad egy viszonylag lassú tempóban. A hangsúly azonban a multiverzumon van, és rá kellett jönnöm, hogy nekem ez a téma sehogy sem csúszik. Egyszerűen untam, hogy mindig jött egy újabb alternatív Pókember és egy újabb és még egy újabb. számomra ez rettentően monoton volt, és úgy éreztem, megrekedtünk. Hiába kedveltem az indiai Pókembert, hiába volt néhány szórakoztató jelenet, egyszerűen hosszúnak és elnyújtottnak találtam ezt a filmet.</div><div style="text-align: justify;">Nekem ez most nem tetszett annyira, mint az első rész, kicsit csalódtam. Ettől függetlenül, aki kedvet érez hozzá, nyugodtan adjon neki egy esélyt, ha még nem unta meg ezt a multiverzum dolgot.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Közelebb</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_2202.jpg?1617127579" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="557" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_2202.jpg?1617127579" width="223" /></a></div><i><blockquote>"Aki szerelmes, jól is hazudik. Mindenki másképp, de becsapja szerelmét, élet- vagy házastársát. Az őszinteség csak idegenek között lehetséges. Két férfi és két nő keresi az élet legfontosabb dolgait: szeretetet, bizalmat, őszinteséget. Amit találnak helyette: szerelem, vágy, hazugság és kaland. Mindannyian hazudnak egymásnak, mind olyasmiket ígérnek, amelyről tudják, úgysem fogják betartani. Két házaspár története négy és fél éven át: szent elhatározások, nagy fogadkozások, hazugságok, bevallott és ki nem mondott vágyak története."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Ez egy régi film, 2004-es, ami nekem eddig teljesen kimaradt. A szereposztás miatt adtam neki egy esélyt, de milyen feleslegesen tettem.</div><div style="text-align: justify;">Ez a film tipikus példája azoknak a "szerelmi" történeteknek, amelyektől falra mászom. Négy karaktert, elvileg két párt követhetünk nyomon, és mindegyik annyira, de annyira idegesítő. Borzalmasan viselkednek egymással, logikátlanok és önzők. Ez a film ugyanis nem a szerelemről, se nem a vágyról szól, hanem arról, milyen változatai vannak egy bántalmazó kapcsolatnak. Fájt nézni, alig vártam, hogy a végére érjek és a vége, nos, nem adott feloldozást, ám ezen már meg sem lepődtem.</div><div style="text-align: justify;">Csak azok nézzenek bele, akik kifejezetten toxikus kapcsolatokról szeretnének filmet nézni. Aki viszont értelmes karakterekre és érzelmekre vágyik, keressen egy másik filmet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Távol a világtól</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_123343.jpg?1698082425" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="540" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_123343.jpg?1698082425" width="216" /></a></div><i><blockquote>"Egy család vakációja káoszba fullad, amikor éjszaka megérkezik két idegen menedéket keresve a kibertámadás elől, amely percről percre egyre ijesztőbbé válik, és mindenkit arra kényszerít, hogy elfogadja a helyét egy széteső világban."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Ez a film rettentően érdekesnek és izgalmasnak tűnt. Amolyan nem megszokott filmélményt vártam tőle, és nagyjából meg is kaptam, ám mégsem teljesen.</div><div style="text-align: justify;">Az alap felvetés remek. Izgalmas és érdekes. Ehhez a készítők jó érzékkel adagolták az információkat, és pakoltak bele sok-sok önmagában is elgondolkodtató dolgot. Ezzel pedig meglehetősen sok témát érint a film, bár pár nap alatt és egy kifejezetten szűk térben játszódik. Igen, itt jön az a bizonyos, de. A dialógusok nem voltak elég kidolgozottak, helyenként öncélú rémisztgetésbe kezdett a film, hogy aztán ne igazán foglalkozzon ezekkel a helyzetekkel. A főszereplő család pedig összességében nagyon irritáló volt, ám valószínűleg ez szándékos húzás volt. A lezárás kurtán furcsának hatott, ám így utólag visszagondolva pont tökéletes helyen és időben lett vége.</div><div style="text-align: justify;">Összességében nem volt rossz, de nem volt kiemelkedően jó élmény sem. Viszont bátran ajánlom mindenkinek, aki egy furcsa, nem megszokott alkotásra vágyik világvége kérdéskörben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Értékelés</u>:</div><div style="text-align: center;">Távol a világtól <span> </span><span> </span><span> <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span> </span>-> 8</div><div style="text-align: center;">Vajon létezik szerelem első látásra? <span> </span><span> </span>-> 7</div><div style="text-align: center;">Szerelem első csókra<span> <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>-> 7</span></div><div style="text-align: center;">A Pókverzumon át <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> -> 6</span><br /></div><div style="text-align: center;"> Csak egy átlagos karácsony <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>-> 5</div><div style="text-align: center;">Napóleon <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>-> 3</div><div style="text-align: center;">Közelebb <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>-> 2<br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-48898248646508727202024-02-12T12:03:00.001+01:002024-02-12T12:03:38.117+01:00Az utolsó vándorlás<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_669469.jpg?1617958637" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="324" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_669469.jpg?1617958637" width="207" /></a></div>A megkapó borítón kívül a természetvédelmi téma vonzott nagyon ebben a könyvben. Mi van, ha eltűnnek az állatok, ha nincsenek már madarak? Ez egy nagyon erős gondolat, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Nagy kár, hogy ez a történet bizony nem erről szól...</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Valamikor a közeli jövőben, amikor a globális klímaváltozás miatt egymás után halnak ki a fajok, Franny Lynch eltökéli, hogy követi a sarki csérek utolsó ismert kolóniáját az egész földgolyót átszelő utazásukon. Az apró madarak évente kétszer teszik meg az északi sarkkörtől a déli sarkkörig tartó távot, és a tudósok szerint ez lesz utolsó vándorlásuk, miután élőhelyeik pusztulása miatt nem élik túl az utat. <br />A fiatal nő a kihalt tengereket hiábavalóan kutató halászhajó, a Saghani fedélzetén ered a madarak nyomába a kiüresedő világban, valódi céljai azonban nem csupán a legénység többi tagja, hanem önmaga előtt is rejtettek. Milyen traumák, tragédiák és kétségbeesett remények hajtják őt és a legénységet ezen az őrült úton, Grönland partjaitól az Antarktisz olvadó jégmezőiig, és miért akar vándorlása végén Franny véget vetni az életének?"</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">Mikor belekezdtem ebbe a könyvbe, úgy gondoltam, egy természetközpontú regényt fogok olvasni, ami elgondolkodtat, és a szükséges gyomorszorító érzést is biztosítja majd a klímaválságról. Félreértés ne essék, nem akartam nagy dolgokat, bőven megelégedtem volna, ha a sarki csérek mindennapi dolgait követjük. Mert igen, elég lett volna egyetlen állatfajra fókuszálni, hogy lássuk, mi a helyzet, mit tartogathat a jövő. Csakhogy elég hamar rá kellett jönnöm, hogy itt bizony a csérek csupán mellékszereplők, a klímaválság pedig egy hangzatos díszlet, ami előtt a szerző felvonultathatja sérült karaktereit, hogy a nyomorukban dagonyázhassunk.</div><div style="text-align: justify;">Mielőtt azonban rátérek a kiállhatatlan főszereplőre és hasonló kaliberű mellékszereplő társaira, nézzük meg, miért nem szól ez a könyv a természetről.</div><div style="text-align: justify;">Feltételezhetően a nem túlságosan távoli jövőben játszódik ez a történet, ahol szinte minden vadon élő állat kihalt, például nincsenek madarak. Az emberek pedig úgy élnek tovább, mintha mi sem történt volna. Oké, tüntetnek a halászat ellen, és többnyire vegán életmódot folytatnak, de ennyi és semmi több. Csakhogy, ha nincsenek madarak, és most ne az egzotikus madarakra gondoljunk, hanem a leghétköznapibbakra, mint a veréb, varjú vagy sirály, akkor bizony oda az egész ökoszisztéma, és kis túlzással de mind meghalunk. Főleg, ha nem csak a madarak, hanem a többi állat is mind eltűnik, akkor bizony az ember sem húzza sokáig, vagy legalábbis biztosan nem éldegél a saját felsőbbrendűségének trónján egy jóléti társadalomban. Mert itt bizony nincs társadalmi összeomlás, nincs éhínség, nincs megingott rendszer, csak emberek vannak, akik az utolsó élő farkast is agyon akarják ütni, mert túl sok gyerekmesét olvastak. Oké, az emberiség van ennyire ostoba, de nem úszná meg ennyivel, az biztos.</div><div style="text-align: justify;">Ráadásul a könyv eleje felvázolja, hogy minden állat kihalt, aztán jé, ebből is látni egy példányt, jé, mégis akadnak még halak, jé, a sarki csérek tudják mit csinálnak. Szóval teljes következetlenség (nem én ezt nem éreztem sem reménynek, sem bizonyítéknak, hogy a természet majd megoldja valahogy) és totális fércmunka az, ami ebben a kötetben természetvédelem és klímaválság címszó alatt szerepel. Ez pedig utólag egyáltalán nem meglepő, hiszen ez volt a szemfényvesztés ebben a könyvben.</div><div style="text-align: justify;">A kötet ugyanis nem egy természetvédelmi kiáltvány, vagy egy gyomorszorító klímakatasztrófa leírása, hanem egy egyszerű karakterközpontú dráma. Méghozzá abból a fajtából, amelyet én személy szerint egyáltalán nem kedvelek.</div><div style="text-align: justify;">Adva van egy terhelt családból származó, depresszióra, önmarcangolásra és önsorsrontásra hajlamos főhősnő, akinek szörnyű titkot rejt a múltja. Ez a titok persze egyértelmű, ahogy az is, hogy mindig van valami, amit épp elhallgat. Az ő szenvedésében tapicskol ez a történet, ahogy "kutatja" a cséreket, és vissza-visszatekint múltjára. Közben találkozik egy hasonlóan önmarcangoló kapitánnyal, és kart karba öltve mennek együtt a csérek után, vágyaik szerint a halálba. Igen, elég depresszív ez a könyv, kár, hogy nem az eltűnt állatvilág miatt, hanem mert a főhősnő szomorú. Gonosz vagyok, vállalom, de kit érdekel, hogy "elhagyta" az anyukája, mikor kihalt az állatvilág! Hahó, ez egy picikét nagyobb probléma, mint egy feldolgozatlan gyerekkori trauma, főleg, hogy a hölgy nem is akar mit kezdeni, vele, csak dédelgeti sérelmeit, és jobban vigyáz rájuk, mint a kötet társadalma az élővilágra. Szóval jobban együtt tudtam érezni az utolsó farkassal, mint a főhőssel.</div><div style="text-align: justify;">Na, de még mindig meg lehetett volna menteni ezt a kötetet, ha a vége nem hiteltelen és borzasztóan nyálas. Egyrészt a főhősnek pár napi jégtáblán vándorlás és sarkvidéki tengerben való úszkálás után nem kellene életben lennie. Másrészt, a karaktere semmit sem fejlődött, semmire sem ébredt rá, semmit sem csinált jobban, csak rájött, hogy mégsem akar meghalni, és rögtön meg is kapta az újrakezdés lehetőségét. Mert neki dolga van, meg kell mentenie az állatokat... Vannak még állatok? Ő akarja megmenteni őket, aki még saját magán sem képes segíteni? Tényleg kellett ez a giccses befejezés?</div><div style="text-align: justify;">Illetve felmerül még egy kérdés, ami kiverte nálam a biztosítékot: Hogyan kívánja megmenti az állatokat? Mert, ha úgy, mint a férje, akkor inkább hagyja az egészet a fenébe. Volt ugyanis a könyvben egy jelenet, ahol egy kihalás szélén álló (Vagy már kihalt? Ezt sosem lehet biztosan tudni ebben a könyvben...) varjú fiókát talál a kedves, állatvédő, biológus férj. Na, és mit tesz? Semmit, hagyja a sorsára, mert nem akarja kézhez, emberhez szoktatni... Na, ez aztán az állatvédelem! </div><div style="text-align: justify;">Rettentően felhúzott az a könyv. Tele volt a dolgok elkenésével, a problémák felszíni kapargatásával és biztos vagyok benne, hogy csak azért került bele a klímaválság, mert anélkül egy lenne a sok tucat önmarcangoló kortárs dráma közül. Csakhogy ezzel a színjátékkal többet ártott, mint használt.</div><div style="text-align: justify;">Nekem tehát nem tetszett, nem is ajánlanám senkinek. Csak az vegye kézbe, aki szereti azokat a történeteket, amelyek mások nyomorában dagonyáznak. Ha pedig valaki egy értelmes, valósághű történetre vágyik a természetvédelemről, olvassa el az <a href="http://noemismile.blogspot.com/2023/03/egig-ero-tortenet.html" target="_blank">Égig érő történet</a>et, amiben ugyan nem madarak vannak, hanem fák, de bármelyik bekezdésében több az üzenet, mint ebben a teljes kötetben.<br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-49252831016413038002024-01-31T14:05:00.000+01:002024-01-31T14:05:32.988+01:00A szerelem elmélete<div style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_820339.jpg?1696686257" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="327" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_820339.jpg?1696686257" width="209" /></a></div><div style="text-align: justify;">Olvastam már a szerzőtől, és bár kedvencem nem lett, könnyed kikapcsolódásnak megfelelt. Január végén pedig épp erre volt szükségem.</div><div style="text-align: justify;">A borító megszokottan egyszerű, aranyos. 400 lapjával átlagos terjedelmű romantikus kötet.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><i><blockquote>"Elsie Hannaway elméleti fizikust végül utoléri számtalan élete. Nappal tanársegéd, rengeteget gürizik és termodinamikát tanít abban a reményben, hogy állandó állást kap. Más napokon Elsie úgy pótolja ki nem létező fizetési csekkjét, hogy felajánlja a szolgálatait kamubarátnőként, felhasználva tökéletesre fejlesztett „emberek kedvére tevő” képességét, hogy azt a verzióját alakítsa, amelyikre az ügyfélnek szüksége van. <br />Legyünk őszinték, ez így elég klassz; aztán a gondosan felépített Elsie-verzum darabokra hullik. Mert Jack Smithről, a kedvenc ügyfele bosszantóan vonzó és arrogáns bátyjáról kiderül, hogy ő az a kőszívű kísérleti fizikus, aki tönkretette a mentora karrierjét és az összes elméleti fizikus hírnevét aláásta. És ő az a Jack Smith, aki az MIT fizika tanszékét irányítja, és Elsie és álmai munkája közé áll. <br />Elsie felkészül a tudományos szabotázs totális háborújára, de… azok a hosszú, mélyreható pillantások… Hogy ha a férfival van, akkor nem kell másnak lennie, mint önmagának? Amikor kísérleti pályára áll, vajon készen áll a szerelemmel kapcsolatos legféltettebb elméleteit átültetni a gyakorlatba?"</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;"><i>Ali Hazelwood</i>nak megvannak a megszokott elemei, amelyek köré építi romantikus történeteit. Ezeket a <a href="http://noemismile.blogspot.com/2023/12/utalom-hogy-szeretlek.html" target="_blank">novellásköteténél </a>már kifejtettem, így most nem ismételném magam. A lényeg, hogy ismét tudományos pályán dolgoznak a szereplők, a férfi főhős természetesen morcosnak tűnik, igazi zseni, és úgy néz ki, mint egy görög szobor. Illetve a túlírt ágyjelent sem hiányzik. Szóval egy teljesen szokványos történet a szerzőtől, ami valakinek hathat megnyugtatóan, hiszen épp azt nyújtja, amit az ember megszokott és így elvárhat, vagy hathat unalmasan, mert elég hamar bele lehet fáradni az egy kaptafára készült történetekbe.</div><div style="text-align: justify;">Számomra ez a történet épp azt adta, amit vártam, kellemes és könnyed kikapcsolódást. Úgyhogy megpróbálok nem a hibáira és a klisékre fókuszálni, amelyek természetesen jelen voltak ebben a könyvben, hanem a pozitív meglepetésekre.</div><div style="text-align: justify;">Tetszett, hogy a főszereplő egy olyan problémát mutat be, ami mindenkivel megeshet. Bizony, mindenki akart már megfelelni, mindenki mondott vagy tett olyat, ami nem a saját véleményét tükrözte, hanem valaki más elvárásait. Persze, ez itt sarkítva és felerősítve jelenik meg, mégis érthető és ismerős. Az üzenet pedig, hogy tudj, merj nemet mondani, kifejezetten fontos. Ez a vonal szimpatikussá tette számomra a főhőst, így lehetett drukkolni neki, hogy fejlődjön.</div><div style="text-align: justify;">A főhősnő jelleméhez adalékként szolgált néhány dolog, ami vegyes érzéseket keltett bennem. Egyrészt, nincs az a nő a földön, aki egy sünit ne találna aranyosnak. (Ha pedig mégis akad, inkább nem akarok tudni róla...) Szóval kissé fura volt az ellenszenve a tüskés jószágok iránt. A sajtmánia ellenben elképzelhető (olvasás közben meg is kívántam egy kis cheddart), és a cukorbetegsége is egy olyan elem volt, ami viszonylag ritka könyvekben. Mindig örülök, amikor ilyen hétköznapi problémák előjönnek, bár a leírása nagyon amerikai volt és kissé suta.</div><div style="text-align: justify;">Tetszett, ahogy a két szereplő kapcsolata fokozatosan alakult. Lassan ismerték meg egymást, lassan haladtak, és ezt kifejezetten kellemes volt olvasni. A tanársegédek alulfizetettsége pedig egy másik olyan probléma, ami jó ha megjelenik szélesebb körben.</div><div style="text-align: justify;">Maga a románc tehát teljesen rendben volt, kellemesen haladt, és a túlírt ágyjelenetek ellenére megmaradt az aranyos kategóriában. Bizony, itt jön egy de, mert akadt azért néhány probléma.</div><div style="text-align: justify;">Egyrészt a főhősnő és családja kapcsolata nem volt részletezve, és nagyon furcsán hatott. Egyszerűen nehéz volt megérteni, hogy van egy helikopteranyuka, aki egyik gyermekét teljesen mellőzi. A testvéreiről pedig a könyv nagy részén azt feltételeztem, hogy fiatalabbak és még középiskolába járnak. Aztán kiderült, hogy nem, ők az idősebbek. Ez pedig nem csupán azt mutatja jól, mennyire kevés információt adott a szerző a főhős hátteréről, hanem, hogy azok is mennyire félreérthetőek és felszínesek voltak.</div><div style="text-align: justify;">Másrészt a konfliktushelyzet borzalmasan kiszámítható és elcsépelt volt. Elsie és a mentora kapcsolata épp úgy lebegett a homályban, mint a családja. Egy érthetetlen kötelék, ami egyértelműen problémához vezet. Ráadásul itt a főhős úgy a homokba dugta a fejét, hogy minden matematikai zsenialitása ellenére képtelen volt két információból levonni a következtetést. A probléma egyébként el lett nyújtva, és a végén a nagy dráma teljes mértékben nevetségesnek hatott. Mert van egy férfi, aki maga a tökély, akivel a főhősnő úgy érzi még sosem volt boldogabb, de mindez nem számít, mert a legelején nem közölt egy olyan információt, amelyre egyébként, ha a szerelem nem vette volna el a hölgy eszét, magától is rá tudott volna jönni. Fárasztó és túlnyújtott problémázás a végére, hogy egy kellően nyálas nyilvános szerelmi vallomással kibékülhessenek. Oké, ez már a kliséfaktor része, de annyira nem esett jól, főleg egy egyébként cuki történet befejezéseként.</div><div style="text-align: justify;">Összességében ez egy tipikus Hazelwood kötet, ám a románc benne kifejezetten aranyos. Könnyed kikapcsolódásnak megfelelt, bár a végén a szememet forgattam.</div><div style="text-align: justify;">Aki olvasott már a szerzőtől, tudja, mire számíthat és ha még nem unja, akkor hajrá, bátran vágjon bele. Aki pedig még nem olvasott tőle, de szeretne, nos, nekem talán ez adta a legkellemesebb élményt, így kezdetnek tudom ajánlani, ám csak akkor, ha valaki csupán egy könnyed, romantikus olvasmányra vágyik, és ezért hajlandó elviselni jó néhány klisét. Aki viszont jól felépített konfliktust is szeretne a románc mellé, vagy sünirajongó, óvatosan lapozzon bele, mert valószínűleg nem ez lesz számára a megfelelő olvasmány.<br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-86490087714081776462024-01-22T15:26:00.000+01:002024-01-22T15:26:50.083+01:00A lány és a hegy<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_727955.jpg?1646936939" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="359" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_727955.jpg?1646936939" width="230" /></a></div>Kicsit sokáig halogattam <i>A Jég könyve</i> trilógia folytatását. Az <a href="http://noemismile.blogspot.com/2021/10/a-lany-es-csillagok.html" target="_blank">első részt</a> ugyanis még 2021-ben olvastam, és bár nagyon kedvelem az író munkáit, ezt éreztem az eddigi leggyengébb történetének. Hiányzott tehát a késztetés, hogy rögtön akarjam a folytatást.</div><div style="text-align: justify;">A borító ismét mutatós, a cím pedig újfent találó. 432 oldalával megszokott terjedelmű fantasy.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"A Fekete Szikla papjai nemzedékeken át a hegy gyomrából irányították a jégtörzsek sorsát. Rejtőzködő istenüknek, mágiájuknak és felhalmozott vaskészleteiknek köszönhetően a papok uralmát soha senki sem kérdőjelezte meg. Yaz lesz az első. <br />Elveszítette barátait, és cserébe csak ellenségekre lelt. Fel kell kapaszkodnia a hegyre, és dacolnia a rejtett isten hatalmával. Ha ezt sikerül túlélnie, akkor kísérelheti meg a lehetetlent, hogy elérje a legendák zöld vidékét. De végeláthatatlan jégmezőket kellene átszelnie, hogy eljuthasson oda. Mindenekelőtt azonban ki kell derítenie, mi történt a szeretteivel, és meg kell mentenie azokat, akik még menthetők."</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">A kötet elején a szerző összefoglalja kicsit, mi is történt az első részben. Ez pedig, bár kifejezetten jó az olvasási memóriám, néhány év távlatából jól jött nekem. A cselekmény ugyanis épp ott veszi fel a fonalat, ahol az első könyv letette.</div><div style="text-align: justify;">A könyv első fele ugyanazt nyújtja, amit az első kötet. Viszonylag kis térben mozognak a szereplők, egyik megoldandó probléma jön a másik után, és fokozatosan vannak adagolva az információk. Azonban, mivel az első részben kialakult kis csapat szétvált, ezúttal több, konkrétan három nézőpontot követhet az olvasó. Természetesen a főhős továbbra is Yaz, és amint újra találkozik a barátaival, már el is maradoznak a nézőpontváltások, mégis egy kis színfoltot nyújt ez a narráció.</div><div style="text-align: justify;">A cselekmény végig akcióban dús, mindig van egy új probléma, amit meg kell oldani, vagy egy új veszély, amit túl kell élni. Egyedül a kötet második harmada vesz kicsit vissza a fordulatszámon, ám ennek érthető oka van, a végére pedig ismét felpörögnek az események.</div><div style="text-align: justify;">Rájöttem, hogy két dolog "zavar" kicsit ebben a trilógiában. Egyrészt, hogy itt a tini szereplők bizony tiniként viselkednek, és nem igazán tudom hová tenni a romantikus szálat. Másrészt, hogy bár <i>Mark Lawrence</i> könyvről van szó, elég sután halnak meg a szereplők. Korábbi olvasmányaimban megszoktam tőle az erőszakot, a drámát, a nem épp szép véget érő szereplőket, ám itt valahogy sántít kicsit minden. Persze itt is akadnak veszteségek, csak vagy nem végleg, vagy olyan gyorsan történnek, hogy se a szereplők, se az olvasók nem tudnak érdemben mit kezdeni vele. Korábban már írtam, hogy nagyon tisztelem a szerzőben a megújulásra való hajlamot, és ebben is ezt a megújulást érzem, de annyira mégsem élvezem.</div><div style="text-align: justify;">Illetve volt még egy új dolog, amiről nehezen tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. Aki olvasott már a szerzőtől az tudja, hogy egy fantasy és sci-fi hibridet ír, ahol bár a fantasztikus képességek adják a történet velejét, a háttérben rengeteg sci-fi elem van, amire építkezik. Ezeket az elemeket pedig homályosan kezeli, általában alig ad róluk bármilyen információt, sőt, általában ez még a szereplőket sem különösebben érdekli. Ettől pedig van egy különleges hangulata a könyvnek, és körbe lengi némi tudományos misztikum. Ezúttal azonban a szerző rengeteg, de tényleg magához képest rengeteg információt közölt ebben a kötetben. Ez egyrészt jóllakatta kíváncsiságomat, másrészt viszont rombolta cseppet a misztikus aurát, és nem tudom, hogyan értékeljem.<br /></div><div style="text-align: justify;">A kötet lezárása azonban behozott egy olyan szálat, ami minden kétkedő hangot elnyomott bennem. A szokásos függővéggel egyértelművé tette, milyen szoros a kapcsolat <a href="http://noemismile.blogspot.com/2020/08/voros-nover.html" target="_blank">Az Ős könyve</a> trilógiával. Gyakorlatilag kis időbeli eltéréssel összefűzte őket, és ezzel rettentően felpiszkálta a fantáziámat.</div><div style="text-align: justify;">Összességében nagyon örülök, hogy folytattam ezt a sorozatot, és bár nem a kedvencem a szerzőtől, még mindig nagyon kedvelem azt, ahogy ír. A cselekmény ezúttal is végig lekötött, és bár voltak benne számomra kissé zavaró tényezők, a végére igazán meghozta a kedvemet a folytatáshoz.</div><div style="text-align: justify;">Azoknak ajánlom, akik az első részt olvasták, mert ha az tetszett, ez is biztosan fog. Illetve azoknak, akik <i>Az Ős könyve</i> trilógiát olvasták, mert bizony ugyan az a világ, csak épp egy másik csücske. Hideg időben igazán kellemes élményt nyújt. Ha viszont valakinek mélyebb aggályai voltak a tinédzser főhősökkel, és a szerzőhöz képest visszafogott erőszakkal, nem ettől a kötettől fog megváltozni a véleménye.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Kiegészítés</u>:</div><div style="text-align: justify;">A trilógia befejező része (<i>The Girl and the Moon</i>) még nem jelent meg magyarul, úgyhogy nem is baj, hogy ilyen sokat vártam a folytatással. A kiadó ígérete szerint még ebben az évben jönni fog, és terveim szerint azonnal le is fogok csapni rá.<br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-24699749395685367692024-01-17T15:35:00.001+01:002024-01-17T15:35:35.535+01:00Papírpalota<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_691613.jpg?1636525971" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="330" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_691613.jpg?1636525971" width="211" /></a></div>Ezzel a könyvvel már egy ideje szemeztem. Tetszett a festményszerű borító, és a cím is csábítónak tűnt. Úgyhogy, mikor családtörténethez támadt kedvem, rögtön eszembe jutott.<br /></div><div style="text-align: justify;">378 lapjával átlagos terjedelmű olvasmány, se túl hosszú, se túl rövid.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><i><blockquote>"Elle ötvenéves, három gyermek anyja, boldog házasságban él. Július van, a Cape Codon található családi nyaralóban, a Papírpalotában ébredeznek, Elle gyerekkora óta itt tölt minden nyarat. Ez a reggel más, mint a többi: előző éjjel Elle és gyerekkori barátja, Jonas kisurrantak a hátsó ajtón át a sötétbe, és életükben először szexeltek egymással. Közben a házastársaik gyanútlanul beszélgettek odabent. Most, a következő huszonnégy óra leforgása alatt Elle-nek muszáj lesz döntenie: megmarad a jelenlegi életében a férjével, Peterrel, akit őszintén szeret, vagy fejest ugrik a fantáziába, amire mindig is vágyott – Jonasszel gyerekkorukban is szerelmesek voltak, és egymáséi is lettek volna, ha nem alakul minden másképp egy tragikus baleset miatt, amely örökre megváltoztatta az életüket.<br />A regény fokozatosan adagolja a múltbeli eseménysort, hogy átérezzük, milyen összetett a döntés, amelyet Elle-nek meg kell hoznia. A Papírpalota egyszerre gyengéd és pusztító mű, amely hitelesen ábrázolja a feszültséget, amely vágyak és méltóság között feszül, feltárva az abuzív családi kapcsolatok, kisebb gaztettek és igazi bűnök közötti összefüggéseket."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Sejtettem, hogy ez nem egy könnyed romantikus történet lesz, ám nem gondoltam volna, hogy egy több generáción át mindenféle értelemben terhelt családról fogok olvasni. Mert itt aztán minden van a negatív minta öröklődésén át az erőszakig.</div><div style="text-align: justify;">A történet első harmada egyáltalán nem tetszett. Túlságosan sok volt a negatív szereplő, túl sok rossz döntést hoztak, és nem igazán értettem, miről akar szólni ez a történet. A felütés egy megcsalás és románc meséje, ám elég hamar a főhősnő felmenőinek viszontagságaira vált a fókusz. Ezzel pedig belekerülünk a főszereplő nagymamájának és anyjának viszontagságos házasságaiba, és a gyerekkori visszaemlékezéseken át egy cseppet sem kiegyensúlyozott családot látunk. Egyszerűen nem esett jól olvasni, hogy mennyire nem viselkedtek felelősségteljes felnőttekként, mennyire nem volt szülői támogatás, és hogy milyen sok elhallgatás és önzés jellemezte a kapcsolatokat. Értem én, hogy egy kiegyensúlyozott és szerető család nem olyan izgalmas, de számomra ez inkább taszító volt, mint érdekes. Hogy miért nem hagytam abba? Mert olyan voltam, mint egy katasztrófaturista. Kíváncsi lettem, mi jöhet még ez után, hová lehet fokozni.</div><div style="text-align: justify;">A narráció egyébként kifejezetten érdekes, végig a főhősnő fejében járunk, ám újra és újra ugrunk az időben hol kisebbet, hol nagyobbat. Ettől pedig tényleg olyan, mintha Elle számot vetne életéről, szerelmeiről, döntéseiről és bűneiről, miközben igyekszik meghozni egy újabb fontos döntést. Számomra nem volt zavaró az ugrálás, bár voltak benne érdektelennek tűnő részek. Az író stílusa pedig egyszerre volt szemléletesen leíró és rettentően profán. Konkrétan nem emlékszem, hogy olvastam-e korábban olyan történetet, amelyben ilyen sokszor pisiltek. Ráadásul a nehéz témákat, mint például a nemi erőszak, csak úgy mellékesen odavetette, mintha valami hétköznapi dolog volna.</div><div style="text-align: justify;">A történetben van egy fordulópont, a fülszövegben is említett baleset, ami elég sok dolgot megmagyaráz a főhősnő szerelmi életében. Sőt, a könyv második fele szinte teljes egészében ezen múltbéli eset köré szerveződik. Ez pedig átlendített a kezdeti érdektelenségen, mert egy kifejezetten érdekes kérdést feszegetett. A lezárása azonban felemásan sikerült. Erkölcsileg még midnig szürke zónában maradt, épp mint a történet szereplői.</div><div style="text-align: justify;">Ez a könyv az emberek kevésbé szép oldalát mutatja nekünk. A kicsinyes viselkedést, az önző hozzáállást, a másokon levezetett dühöt és a hazugságok súlyát. Valahol mindenki érthető, hiszen kifejezetten emberien gyarlók, mégsem lesznek igazán szimpatikusak. Vannak jobb és rosszabb pillanataik, és az olvasóra van bízva, melyiket érzi erősebbnek, merre billen ítéletének mérlege. Ráadásul hiába a belsőséges hang, ahogy néhol szó szerint csupaszon látjuk őket, vagy épp egy kifejezetten intim pillanatban (például pisilés közben), könnyű velük távolságot tartani. Én legalábbis végig külső nézőpontban maradtam, mert se azonosulnom nem sikerült senkivel, se jobban megkedvelnem, hogy egy picikét a cipőjében érezzem magam.</div><div style="text-align: justify;">A könyv utolsó egysége adja a lezárást és a keretet a történetnek. Itt már nincs elmerülés a múltban, csak a jövő lehetőségeinek mérlegre tétele. Ezen a ponton már tényleg nagyon kíváncsi voltam, hogyan, ki mellett dönt a főhős, ugyanakkor azt is tudtam, hogy egy ilyen jellegű történetnek nem lehet igazi lezárása. Nos, nem is lett, a történet egyszerűen megszakadt, az olvasó pedig értelmezze, ahogy akarja. Ez számomra rettentően bosszantó volt. Bosszantott, mert bár sejtettem, hová akar a szerző kilyukadni, hiszen ezt éreztette az információk óvatos adagolásával és több dolog szándékos elhallgatásával, gyávának hatott. Egyszerűen nem mert valódi döntést hozni, nem merte felvállalni a következményeket, inkább ragaszkodott a biztonságos szürke zónához. Gyáva húzás volt, de tökéletesen passzolt a főhősnőhöz.</div><div style="text-align: justify;">Összességében nem igazán tudom, mit gondoljak erről a könyvről. Az elején bántam, hogy kézbe vettem, ám így utólag mégsem fáj ez a döntés. Nem kedveltem meg a karaktereket, de valahogy mégis érdekes volt olvasni róluk. Tényleg olyan élmény volt, mint a katasztrófaturizmus.</div><div style="text-align: justify;">Azoknak ajánlom, akik szívesen olvasnak erkölcsileg megkérdőjelezhető emberekről és döntésekről, nem zavarja őket az emlékek közötti ugrálás, sem a profán tartalom. Aki viszont szerethető szereplőkre, családi összetartozásra és valódi lezárásra vágyik, illetve nem szívesen tapicskol terhelt kapcsolatok szennyében, inkább keressen egy másik családregényt.</div><div style="text-align: justify;">Egyébként ez egy nyári könyv, érdemes napsütéses időben kézbe venni, hátha az dob kicsit az olvasó kedvén.</div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-64883446534540989412024-01-16T13:27:00.001+01:002024-01-16T13:27:30.305+01:00Az istenek árnyéka<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_698764.jpg?1632240341" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="338" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_698764.jpg?1632240341" width="216" /></a></div><div style="text-align: justify;">Ez a könyv azonnal megfogott a gyönyörű borító miatt. Fantasy és sárkányok, nekem ennél több nem is kell. Csakhogy ez már megint egy epikus sorozat, <i>A Véresküdtek sagája</i> első kötete, így meg kellett várnom, hogy elkapjon a késztetés új sorozatok felfedezéséhez. Nos, ez így év elején jelentkezett is, így adtam egy esélyt ennek a viking ihletésű történetnek.</div><div style="text-align: justify;">542 lapjával nem vékony kötet, ez azonban egyáltalán nem lepett meg.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Miután az istenek hadba vonultak és elpusztították egymást, semmit sem hagytak maguk után, csak sebeket a világ testén, és a csontjaikat, amelyek mérhetetlen hatalmat ígérnek az őket felkutató bátraknak. Most azonban új világ van születőben: a vadont rettenetes szörnyek járják, a hataloméhes jarlok egymás ellen fegyverkeznek, a fjordok és hegyek közt csatazaj visszhangzik. A végzet három halandó nyomába szegődik: a tanyájukon a családjával élő anyát utoléri eltemetettnek hitt múltja, és világa újfent lángra lobban. Az ifjú zsoldos mindent feláldoz a harctér dicsőségéért, de lehet, hogy még ez sem elég ahhoz, hogy elkerülje az istenek haragját. A szökésben lévő rabszolga pedig a Véresküdötteknek is nevezett, hírhedt harcos testvériség soraiban reméli beteljesíteni bosszúját, de ehhez előbb egy lehetetlen próbatételt kell kiállnia. Hármuk döntései alakítják e világ sorsát, amelyet újra csak sötétbe borít az istenek árnyéka…"</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">Ez egy viking ihletésű fantasy történet, így nagy mértékben építkezik a skandináv mondavilágra, és igyekszik minden külsőségében is megfelelni a viking életérzésnek. Szóval van itt minden a világvégétől a folklór lényeken át a középkori viseletekig. A szerző azonban meglehetősen szabadon bánt mindennel, hiszen csak az ötletet, hangulatot adta az eredeti mondavilág, és egy teljesen saját környezetet alkotott. Ezt pedig érdemes észben tartani.</div><div style="text-align: justify;">A cselekmény a fülszövegben is említett három főszereplő nézőpontjából íródott. Az viszont, hogy a következő fejezetben melyiküket követhetjük szinte teljesen véletlenszerű. A szerző ugyanis szabadon ugrál egyikről a másikra, így teljesen változó, az olvasó kivel tölthet több időt. Bevallom, kicsit elszoktam ettől a narrációtól, mert elég hamar kialakult, kiről olvasok szívesebben. Mielőtt azonban rátérek a szereplőkre, érdemes még néhány általános dolgot tisztázni.</div><div style="text-align: justify;">Ez egy véres történet. Viking ihletéssel gondolom ez senkit sem lep meg, de azért megjegyzem, hogy fröcsögnek itt bőven belek és testrészek a vér mellett. A szereplők nagy részét a harc élteti, úgyhogy nem hátráknak ki a balhékból, még akkor sem, ha túlerővel néznek szembe. Ez pedig jót tesz a cselekménynek, mert alig van olyan fejezet, amiben ne lenne harc. A történet tehát pörög, viszont a szereplők szálai csak nagyon későn, nagyjából az utolsó száz oldalon kezdenek összefutni. Így pedig hiába történik velük sok-sok dolog külön-külön, az összkép csak később áll össze. Ez számomra hullámzó olvasási élményt okozott.</div><div style="text-align: justify;">A történetnek van még egy hangsúlyos és erőszakos része, a rabszolgaság és az ehhez kötődő rasszizmus. Elég hamar kiderül, hogy ebben a világban az istenek leszármazottjai kevesebbet érnek, sőt megvetendő és üldözött lények. Ez pedig mindhárom főhős szálán előjön hol az érem egyik, hol az érem másik oldaláról nézve. Ez volt talán a legérdekesebb eleme a történetnek, mivel összefűzte az egyébként egymástól távol haladó szálakat. Illetve a világépítésben is hangsúlyos szerepet kapott.</div><div style="text-align: justify;">Nézzük meg kicsit a karaktereket:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Orka</b></div><div style="text-align: justify;">Nem számoltam meg, de talán Orka kapta a legtöbb fejezetet ebben a kötetben. Az ő szála kezdetben egyértelműen a világ megismerésére fókuszált. Először nála volt a legtöbb fantasy elem, ami izgalmassá tette. A szerző lassan építette fel a karakterét, adott elég időt az olvasóknak, hogy megismerjék egyszerű női szerepében feleségként és anyukaként. Persze borítékolva volt, hogy a vidéki idill nem tart sokáig, és az is egyéretelművé vált, hogy nem mindig élt nyugis háziasszonyi életet.</div><div style="text-align: justify;">A karaktere érthető és kedvelhető. Lehet neki drukkolni, mégsem ő volt a kedvencem. Egyébként, aki férfiasan erős női karakterre vágyik, biztosan szeretni fogja.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Elvar</b></div><div style="text-align: justify;">Érzésre az ő fejezeinek száma áll a második helyen. (Persze, lehet tévedek.) Őt is lassan építette fel a szerző, nekem például egy vagy két fejezet kellett, hogy kiderüljön, egy újabb női főhőssel van dolgom. Ő a tipikusan kaland- és becsvágyó fiatal, aki elhagyva családját a maga ura kíván lenni lehetőleg dicsőségben. Kezdetben csak forrófejű kölyöknek tűnt, de ahogy a háttere is kibontakozott, egyre kevésbé volt nekem szimpatikus. Értem én a függetlenségi törekvéseit, csakhogy olyan adag önérzettel és szemellenzős hozzáállással társultak, hogy nem sikerült megkedvelnem. Nekem ő túlságosan önző karakternek bizonyult, bár egy viking harcoshoz ez egyébként illett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Varg</b></div><div style="text-align: justify;">Az egyetlen férfi főhős az egyértelmű kedvencem a történetben, és szerintem méltatlanul kevés fejezetet kapott. Róla olvastam a legszívesebben, mert ő volt a legizgalmasabb karakter. Tele volt rejtélyekkel, és mivel lényegében bezárva élt, rengeteg kérdése volt a világról. Rajta keresztül is elég sok új információt lehetett megtudni a környezetről és a társadalmi berendezkedésről. Illetve annak ellenére, hogy egyetlen motivációja a bosszú, meglepően kedvesen emberi jelleme van. Ráadásul az a csapat, ami befogadja, sokkal szimpatikusabb volt nekem, mint Elvar hasonló harcos csapata. Plusz ezekben a fejezetekben mutatkozott meg egyedül egy csipet humor.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A lassú karakter- és világépítés, illetve a már említett darabosság miatt elég nehezen rázódtam bele a történetbe. Döcögős volt olvasni, és ez az érzés csak nagyjából a fele után kezdett változni, onnantól kezdtek érdekelni a karakterek (kivéve Vargot, mert őt végig szerettem). Az utolsó száz oldalra viszont úgy felpörgött a cselekmény, ahogy a szálak összefonódtak, hogy már mindegyik nézőpontot kíváncsian olvastam, és kezdtem sajnálni, hogy végére érek a könyvnek.</div><div style="text-align: justify;">Összességében ez egy kellemesen vikinges fantasy történet. Sokáig úgy éreztem, nem tud igazán lekötni, megfogni, ám a végére mégis sikerült megragadnia a figyelmemet.</div><div style="text-align: justify;">Azoknak ajánlom, akik kedvelik a lassan építkező történeteket és persze a skandináv mitológia is a szívük csücske. Nekik biztosan tetszeni fog. Aki viszont nem szívleli a lassan bontakozó dolgokat, nem különösebben vonzódik az északi mondavilághoz vagy csak nincs gyomra az egymást baltával hasogató harcosokhoz, inkább keressen egy másik könyvet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Kiegészítés</u>:</div><div style="text-align: justify;">A sorozat még elég friss, mivel csupán a második kötetnél tart. Szerencsére, <i>Az istenek éhsége</i> is elérhető már magyarul. Sokáig úgy éreztem, nem fogom folytatni ezt a sorozatot, ám a befejezés után nekem bizony kell a következő kötet. Egyedül attól tartok, hogy a szerző ismét behúzza a kéziféket, és újra lelassítja az eseményeket, de nem károgok előre.</div><p></p>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-45199649244665041772024-01-07T10:22:00.000+01:002024-01-07T10:22:08.162+01:00A lelkitárs-egyenlet<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_763832.jpg?1663938649" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="313" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_763832.jpg?1663938649" width="200" /></a></div>A január egy lehangoló hónap, így könnyed olvasmányra vágytam, hátha felvidít kicsit. Úgyhogy legutóbbi könyvtárazásom során kivettem néhány romantikus címkével ellátott kötetet. (Ami még érdekelt volna, és nem romantikus, azt sajnos mind elhappolták előlem. A könyvtár már csak egy ilyen izgalmas hely...) A kikölcsönzött kötetek közül pedig ez volt a legcsábítóbb, így elkezdtem, és azt vettem észre, hogy befaltam két nap alatt.<br /></div><div style="text-align: justify;">A borító durván sárga, az élfestés pedig durván ciklámen, így szinte világít az olvasó kezében. Ez a színválasztás nekem cseppet erős, de a szív-DNS minta remekül illik hozzá. 366 oldalával átlagos terjedelmű kötet.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg picikét megkurtítva:</div><i><blockquote>"Jess Davis gyermekét egyedül nevelő anya, aki boszorkányos ügyességgel mozog az adatok és statisztikák világában. De hiába a sok számítás és kalkuláció, egyvalamire nem tudja rávenni magát: hogy újra randizni kezdjen. Rengeteget dolgozik, hogy mindenük meglegyen, és az élete nem könnyű… ha őszinte akar lenni, igencsak magányos.<br />Jess értesül a Kromantika nevű, frissen felkapott társkereső cég ajánlatáról: adatbázist hoznak létre, hogy DNS-vizsgálat alapján találják meg mindenkinek a lelki társát. Ha ez igaz, akkor a Kromantika alapjaiban változtatja meg a társkeresést, hiszen valami egzaktra épít. Ezzel Jess is tud azonosulni.<br />Legalábbis azt hitte, hogy tud. A teszt ugyanis kimutatja, hogy Jess 98%-ban összeillik a Kromantika alapítójával, bizonyos dr. River Peñával. Jess ismeri dr. Peñát, ezt a merev, konok figurát, és kétségtelennek tartja, hogy nem ő a lelki társa. De a Kromantika pénzt kínál Jessnek arra az esetre, ha hajlandó jobban megismerkedni a cég alapítójával. Jess szkeptikus, de nincs abban az anyagi helyzetben, hogy visszautasítsa a nagyvonalú ajánlatot."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Azt hiszem, romantikus könyveknél nem igazán szükséges fülszöveget olvasni, bőven elég, ha néhány paraméterrel tisztában van az ember, a történet fősodra úgyis nyilvánvaló. Én legalábbis így, néhány információval és nem épp magas elvárásokkal kezdtem bele ebbe a kötetbe, és végül kellemesen csalódtam.</div><div style="text-align: justify;">Olvastam már a szerzőpárostól (<a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/05/nem-mezes-hetek.html" target="_blank">Nem mézes hetek</a>), így tudtam, hogy gördülékeny és könnyed szövegre számíthatok. Sőt, számítottam továbbá néhány klisére és cukormázra is. Nos, a klisét részben megkaptam a történet elején, mert a főhősnő azért táplált negatív érzelmeket az úr iránt, mert csak. Bizony, ez egyértelműen üres ellenszenv volt, ami csupán a cselekmény szemponjából került ide minden alap nélkül. Azonban ennyiben ki is merült az elcsépelt dolgok listája. Oké, van még egy kotnyeles barátnő, de lássuk be, ez a valóságban is előfordulhat.<br /></div><div style="text-align: justify;">A köszönetnyilvánításból kiderül, hogy ez a kötet a Covid karantén idején íródott. Nos, ez meg is látszik rajta, mert egyáltalán nincs összecsapva. A cselekmény szépen építkezik, van íve, és a karakterek is ki lettek dolgozva. Egyszerűen érződik, hogy sok időt szántak erre a történetre, talán épp ezért éreztem azt kifejezetten meglepődve, hogy jé, ez jó.</div><div style="text-align: justify;">Nézzük meg konkrétan mi az ebben a történetben, ami tényleg jó.</div><div style="text-align: justify;">Egyrészt a koncepció, ami köré épül, rendkívül ötletes. Tetszett ez a "adj egy kis DNS-t, és megmondom, ki hány százalékban illik hozzád" felállás. Raádsául nem puszta körítés volt, hanem komolyan elgondolkodtak a szereplők ennek pozitív és negatív oldalán, így nem éreztem úgy, hogy csak egy ürügy a két főszereplő összepárosításához. Természetesen a tudományos oldala több, mint megkérdőjelezhető, de ez romantikus kötet és nem sci-fi, így nincs oka igazán tudományosnak lenni.</div><div style="text-align: justify;">Tetszett a két főszereplő felépítettsége. Végre nem tinikről, vagy tiniként viselkedő felnőttekről olvashattam, hanem két teljesen hihető figuráról teljesen valós problémákkal és kétségekkel. Ráadásul a kis szerződésük sem volt áthallásos, ami külön piros pontot érdemel.</div><div style="text-align: justify;">Tetszett, hogy bár egyértelműen volt fizikai vonzódás a főhősök között, a kapcsolatuk nem erre épült. Végre egy olyan történet, ahol érdemi beszélgetést folytatnak a karakterek, és azért szeretnek egymásba, mert megismerik egymást. Oké, a kötet terjedelméhez képest viszonylag rövid ideig tartott a megismerkedés, ám még így is messze valósághűbb volt, mint a legtöbb románc.</div><div style="text-align: justify;">Tetszett, hogy a szex nem a cselekmény megkoronázásaként, hanem annak csupán egy részeként szerepelt. Lényegében egyetlen részletes ágyjelenet volt a könyvben, ami nem volt annyira részletes, hogy úgy érezze az olvasó, egy pornóoldalról másolták ide. Nem is követte szakítás, mint minden második klisés romantikus történetben, hanem olyan dolog jött utána, ami dicsérendő: beszélgettek. Bizony, megbeszélték, milyen volt, és ez csodálatos. Végre felnőtt módon kezelték a dolgokat, mert egy egészséges felnőtt kapcsolat ilyen, szoktak benne beszélgetni.</div><div style="text-align: justify;">Természetesen kellett egy csavar a végére, ám ez is teljesen rendben volt. Jól felépített, értelmes konfliktus volt, amit ismét értelmes módon kezeltek a szereplők. Bizony, megbeszélték.</div><div style="text-align: justify;">Összességében tehát ez egy szuper romantikus történet. Nincs összecsapva, nem csupán klisékből építkezik, vannak benne értelmes karakterek, és egy olyan romantikus kapcsolatot mutat be, ami remek példáját adja egy egészséges, felnőtt párkapcsolatnak. Helyenként humoros könnyed hangvételű sorokkal. Nekem ez bizony tetszett.</div><div style="text-align: justify;">Bátran ajánlom azoknak, akik unják a kliséket, nem kedvelik, ha egy romantikus történet csak a testiségre építkezik, és szeretnének végre egy egészséges, mindenféle lelki nyomortól és bántalmazástól mentes kapcsolatról olvasni. Akinek viszont részletes ágyjelenetek sokasága, túlnyújtott konfliktus vagy épp cukormáz kell a kikapcsolódáshoz, keresse máshol.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Kiegészítés</u>:</div><div style="text-align: justify;">Mivel a kötet sikeres volt, nem meglepő, hogy írtak hozzá folytatást. Oké, <i>Az igazszerelem-kísérlet</i> nem kimondott folytatás, csak kapcsolódik a történethez, mert a kotnyeles barátnő szerelmi életét tárja fel. Tartok tőle, hogy ez már más romantikus vizekre evez, így nem biztos, hogy el kellene olvasnom. Túl jó élmény volt ez a könyv, hogy elrontsam egy kevésbé jól sikerült folytatással.</div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-65812738367712127802024-01-06T10:00:00.001+01:002024-01-06T10:00:00.135+01:00Mozgóképek CXXVIII.<div style="text-align: justify;">A rovat tavalyi lemaradását szeretném behozni így év elején, ezért lássuk azt a kevés filmet, amelyet novemberben néztem meg.</div><div style="text-align: justify;">A november látványosan szegény hónap volt mind filmeket, mind könyveket illetően. Azonban tele volt utazással, így azt az összesen két filmet, amit megnéztem, repülőn láttam. Az egyiket a Tokió-Szöul járaton kezdtem el, a másikat pedig a maratoni Szöul-Varsó járaton.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A kis hableány</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_118760.jpg?1684785204" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="555" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_118760.jpg?1684785204" width="222" /></a></div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"A kis hableány Ariel szeretett története, egy gyönyörű lelkes fiatal sellő, tele kalandvággyal. Triton király legfiatalabb és egyben legdacosabb lánya, Ariel arra vágyik, hogy többet megtudjon a tengeren túli világról, és miközben felkeresi a felszínt, beleszeret Eric hercegbe. Ugyan a sellőknek tilos kapcsolatba lépniük az emberekkel, Arielnek a szívét kell követnie. Alkut köt a gonosz tengeri boszorkánnyal, Ursulával, ami lehetőséget ad neki, hogy megtapasztalja a szárazföldi életet, de végül veszélybe sodorja életét – és apja koronáját is."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Nem igazán érdekelt ez a film. Nem, nem a főhősnő bőr- vagy hajszíne miatt, hanem mert nagyon furának éreztem az animációt. Konkrétan csúnyának és bizarrnak tűntek az éneklő halak. Viszont, ha valaki még nem próbált repülőgépen tengeren játszódó filmet nézni, akkor mindenképpen tegye meg. A gép mozgása igazi extra hatást ad a filmélményhez.</div><div style="text-align: justify;">A film eleje nem is volt rossz. Egyrészt a már említett hullámzás miatt, amit hála a repülőnek, én is éreztem, másrészt az ismerős dallamok miatt. A csúnya animációt pedig egész könnyedén megszoktam, sőt, kijelenthetem, hogy ez a film legkisebb hibája. Konkrétan a beszélő állatok vitték el a hátukon ezt az egészet... <br /></div><div style="text-align: justify;">A film kapott némi kiegészítést a korábbi meséhez képest, ami érthető, csak teljesen felesleges. Tele volt lyukakkal az a néhány elem, amivel megtoldották. Oké, gyerekek a célközönség, ők meg valószínűleg nem fogják megkérdezni, pontosan milyen hatalom is rejlik abban a szigonyban és hogyan működik, de ettől még illeni kifejteni. A film legnagyobb hibáját azonban kétségtelenül a kicsik is érezni fogják. Ez pedig a tény, hogy semmi, de semmi nincs a két főszereplő között. Nem, itt nem feltétlenül a kémiára gondolok (mondjuk abból sincs egy szikrányi sem), hanem bármiféle érdemleges kapcsolatra, egy szimpla kedvelésre, baráti érzések morzsáira, akármire. A főhősnő végig bugyután mosolyog, egyik furcsaságot követi el a másik után, a főhősúr pedig ezt teljesen normálisnak, sőt kívánatosnak találja. Pedig utóbbi elvileg egy világlátott és intelligens ember. Teljes mértékben hiteltelen az egész, amit a cukorszirupos lezárás csak még rosszabbá tesz. Ebben a filmben ugyanis egyedül a beszélő ráknak és sirálynak írtak karaktert, a többiek üres babák, akik szépen mosolyognak.</div><div style="text-align: justify;">Nem tetszett, de a levegőben mégis elvoltam vele. Kizárólag gyerekeknek tudom ajánlani, főleg ha a rajzfilmet még nem látták. Talán nekik a két beszélő állat is elég a boldogsághoz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Elemi</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_119282.jpg?1686153871" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="540" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_119282.jpg?1686153871" width="216" /></a></div><i><blockquote>"A film egy valószínűtlen páros, Ember és Wade találkozását mutatja be egy olyan városban, ahol tűz-, víz-, föld és levegő elemű lakosok élnek együtt. A tüzes fiatal nő és a laza 'sodródj az árral' mentalitású srác valami elemi dolgot fedez fel: valójában sok a közös bennük."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Minden, amit a <i>Pixar </i>csinál, érdekel. Ez a film azonban viszonylag kevés visszhangot kapott, így meg is feledkeztem róla, míg a légitársaság listáján ki nem szúrtam.</div><div style="text-align: justify;">Az alap koncepció a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2016/04/mozgokepek-xliii.html" target="_blank">Zootropolis</a>ra emlékeztetett, ami az elmúlt évek egyik legjobb animációs filmje. Itt is egy város van, csak most nem állatok, hanem természeti elemek lakják. Ez van megfűszerezve a kissé elcsépelt "nem lehetünk együtt, mert ellentétek vagyunk" szerelmi szállal és egy kis nyomozással. Az animáció aranyos és ötletes. A karakterek szerethetőek, és nagyon tetszett, hogy lényegében ez egy rajzfilm a rasszizmusról. Persze kiszámítható, és nincs benne semmi eget rengetően új, ám amit el akart mesélni, azt bizony elmesélte, és úgy, hogy azt kicsik és nagyok egyaránt érteni fogják. </div><div style="text-align: justify;">Tetszett. Nyugodtan ajánlom bárkinek, legyen felnőtt vagy gyerek, ha kicsit is felkeltette az érdeklődését.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Értékelés</u>:</div><div style="text-align: center;">Elemi <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>-> 8</div><div style="text-align: center;">A kis hableány<span> </span><span> -> 6</span><br /></div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-83451638144825397782024-01-05T13:57:00.001+01:002024-01-05T13:57:34.835+01:00Rémület<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_787148.jpg?1674499957" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="337" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_787148.jpg?1674499957" width="216" /></a></div>Olvastam már a szerzőtől, mégpedig a díjnyertes kötetét (<a href="http://noemismile.blogspot.com/2023/03/egig-ero-tortenet.html" target="_blank">Égig érő történet</a>), ami nagyon tetszett, különleges olvasási élményt nyújtott. Úgyhogy nem volt kérdés, kíváncsi vagyok-e erre a viszonylag friss könyvére.</div><div style="text-align: justify;">A borító nagyon szép, és remekül passzol a történethez. 376 oldalával és a kemény kötéssel terjedelmes olvasmánynak tűnik, ám nagyon gyorsan lehet haladni vele.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg, ami kicsit sokat árul el a cselekményről:</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Theo Byrne asztrobiológus, aki a Földön kívüli élet jeleit kutatja a világűrben, felesége halála óta egyedül neveli kilencéves fiát. A melegszívű és kedves Robin rajong a természetért, az állatokért, a növényekért, de rendkívül furcsa gyerek. Ki akarják rúgni az iskolából, mert behúzott az egyik osztálytársának. Theo nem szeretné, ha egyre zaklatottabb fiát pszichoaktív szerekkel kezelnék. Tudomást szerez egy kísérleti szakaszban lévő, neurofeedback nevű technikáról, amelynek segítségével Robin megtanulhat jobban uralkodni az érzelmein – az eljárás részben az anyja agyáról rögzített működésmintákra szoktatja a fiút. <br />A szárnyaló természetleírások, a távoli világok fájdalmas látomásai és a szenvedélyes szeretettel teli apa-fiú viszony ábrázolása Powers legbensőségesebb regényévé teszik a Rémületet, melyben mindvégig ott bujkál a kérdés: Hogyan mondjuk el a gyerekeinknek az igazat erről a gyönyörű, de veszélyeztetett bolygóról?"</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">Nem kis elvárásokkal kezdtem bele ebbe a könyvbe, és sokáig úgy tűnt, teljesíteni is fogja mind. <i>Richard Powers</i> remek stílusban ír, és nagyon tetszettek a témák, amelyeket felvetett. A sorok hangulatosak, az egész apa-fiú viszony köré épített világűr egy szuper koncepció, és minden rendkívül aktuális. A szerző elvégezte hozzá a házi feladatot, így minden tudományos - legyen az csillagászat vagy botanika - információ valós, jól követhető, és sok új ismeretet ad az olvasónak. Persze csak akkor, ha nem különösebben foglalkozott még a földönkívüli élet tudományos elméleteivel, vagy épp nincs a fejében egy komplett madár- és növényhatározó Észak-Amerikáról.</div><div style="text-align: justify;">A történet így egyszerre ismeretterjesztően tudományos és személyes. A narráció az apa szemszögéből íródott, az ő szemüvegén át látjuk a fiát, és az ő emlékeiből ismerjük meg a feleségét. Ezek az információk azonban töredékesek, több helyen szándékosan hallgat el dolgokat, ami fenntartja az olvasó figyelmét. A szülő-gyerek kapcsolat leírása mégis pontos és érzékletes. Minden benne van a tiszta szeretettől a kétségekig.</div><div style="text-align: justify;"><i><blockquote>"A csillagászatban és a gyerekkorban sok a közös vonás. Mindkettő hatalmas távolságokat leküzdő utazás."</blockquote></i> </div><div style="text-align: justify;">Aztán bejött a képbe a pszichológia, és bár kezdetben rendkívül izgalmas új felvetésnek hatott, bennem nem talált igazi táptalajra. Maga a szerző hozza be a párhuzamot a klasszikusnak számító <a href="http://noemismile.blogspot.com/2021/11/viragot-algernonnak.html" target="_blank">Virágot Algernonnak</a> könyvvel, és innentől ezt már nem is képes levetkőzni. Egyszerűen nem lehetett nem összehasonlítani ezt a két történetet, ami nem tett jót a kötet varázsának, mert előre vetítette a végkifejletet. Ez a végkifejlet aztán természetesen be is következett, és számomra se meglepetést, se csúcspontot nem adott. Sőt, teljesen más irányba vitte a könyvet, mint az elején tűnt, és ahogy az első száz oldal alapján szerettem volna. Ez azonban csupán az én csalódottságom. Nem biztos, hogy más olvasókat is ennyire zavarna az egyértelmű párhuzam.</div><div style="text-align: justify;"><i><blockquote>"Mi a gyász? Ha a világot megfosztják valamitől, amit csodáltunk."</blockquote></i> </div><div style="text-align: justify;">Az író természetvédelmi vonalon sem hazudtolta meg magát. Ez a kötet is egy természetvédelmi kiáltvány, egy kampány a bolygónk megóvása mellett, és mindezt egy gyerek káros társadalmi berögződésektől mentes nézőpontjából. A főhős kisfiú ugyanis csodálja a természetet, lenyűgözi az állat- és növényvilág, és rettentően nehezen viseli az emberi ostobaságot és szűklátókörűséget. Ez egyszerre felemelő, mert az olvasó is rácsodálkozhat kicsit a fűszálakra és csigákra, és lehangoló, mert hamar bebizonyosodik, hogy ezzel a látásmóddal bizony kisebbségben van. Ahogy pedig a kisfiú szembesül a kudarccal és az emberek élőhelyük iránti közönyével, úgy lesz vele együtt az olvasó is csalódott és szomorú. Ez egyáltalán nem egy vidám kötet, mert tele van gyásszal és a valóság abszurditásával.</div><div style="text-align: justify;">Apropó valóság, a szerző olyan szépen írt körbe valós személyeket, legyen az politikus vagy természetvédelmi aktivista, hogy az olvasó könnyedén összerakja a dolgokat, és persze fogja a fejét miatta. Őrült egy világban élünk, és bár kell, hogy ennek az őrületnek türköt tartsunk, nem esik jól belenézni.</div><div style="text-align: justify;">A cselekményt elképzelt világok leírásai törik meg időről időre. Ezek számomra a könyv elején érdekesnek tűntek, mert élveztem a világűr felé haladó történetet, csakhogy aztán a cselekmény más irányba kanyarodott, az elképzelt bolygók pedig egyre fantasztikusabbak lettek, illetve már sem a kisfiút, sem az olvasót nem derítették jobb kedvre. A történet végére inkább zavaró kitekintésnek tűntek, mint izgalmas kiegészítésnek.</div><div style="text-align: justify;">Illetve volt még egy dolog, ami végig zavart a könyvben, méghozzá a narráció egy furcsa eleme. A kisfiú szavai dőlt betűkkel kerültek a lapokra, így a szülő-gyerek párbeszéd meglehetősen furcsának hatott. Egy ideig figyeltem, hátha okot kap ez a fajta leírás, és egyre több elméletet állítottam fel róla, ám végül csalódnom kellett. Rengeteg potenciál rejlett ebben a szembe tűnő furcsaságban, a szerző végül mégsem kezdett vele semmi érdemlegeset, mert a megoldás triviális volt.</div><div style="text-align: justify;">Összességében örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert egy remek szerző munkája. Olyan nagy hatást azonban nem gyakorolt rám, mint a korábbi könyve, és a vége egy kis csalódást keltett.</div><div style="text-align: justify;">Azoknak ajánlom, akik apa-fiú kapcsolatról szeretnének olvasni, vagy búsonganának kicsit azon, milyen méltatlanul viselkedik az ember a természettel. Empátiára érzékenyek és Algernon rajongói előnyben. Aki viszont nem vágyik gyászra, és torkig van az emberi ostobasággal, óvatosan kezdjen bele, mert biztosan nem lesz jobb kedve tőle.<br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-91325557669706665612024-01-02T12:23:00.000+01:002024-01-02T12:23:59.033+01:002023 könyvösszegzése<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGWhAXpdcKJ2VdbrM-K6jVzLBescqiYRUynqEkPMU7ymlMnM7r_fmdPcRlEuuWpAwoVus_2MVWuqYDbLNsWxqWW5ICw3e_ZQgeP5BMhHu2ZNY5oNQhySuO_TCIo1YkdsLPp5nCS8i8qwNQt5oIrEfH_VFai73sBr0_Fu9lxmpA11O7KRObQHLwkgskt9jQ/s500/good%20and%20sad.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="338" data-original-width="500" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGWhAXpdcKJ2VdbrM-K6jVzLBescqiYRUynqEkPMU7ymlMnM7r_fmdPcRlEuuWpAwoVus_2MVWuqYDbLNsWxqWW5ICw3e_ZQgeP5BMhHu2ZNY5oNQhySuO_TCIo1YkdsLPp5nCS8i8qwNQt5oIrEfH_VFai73sBr0_Fu9lxmpA11O7KRObQHLwkgskt9jQ/s320/good%20and%20sad.jpg" width="320" /></a></div>2023 egy jó év volt számomra, mivel végre teljesült a bakancslistám elsőszámú tétele, két teljes hetet tölthettem <i>Japán</i>ban. Na, és hogy milyen volt? めちゃくちゃ楽しかった! Ez az utazás pedig nem kevés előkészületet igényelt, így tudtam, hogy ősszel nem lesz sok időm olvasni. Sőt, egész évben úgy éreztem, nincs időm olvasni, valahogy mégis mindig sikerült szakítanom rá néhány órát. Oké, utazás közben csak útikönyvet bújtam, de ez is több mint a semmi. Panaszra tehát nincs okom, az elmúlt év magánéleti és könyves szempontból is teljesen jó volt.</div><div style="text-align: justify;">Lássuk hát a tavalyi olvasási statisztikákat!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">2023-ban összesen 44 könyvet olvastam. Ez épp egy kötettel kevesebb, mint <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/01/2022-konyvosszegzese.html" target="_blank">2022</a>-ben, viszont, ha oldalszámokat nézünk, jobban teljesítettem. Sikerült ugyanis 16 298 oldalt elolvasnom, ami 666 oldallal több, mint '22-ben. Úgyhogy, bár a darabszám nincs meg, gyakorlatilag mégis többet olvastam, mint az előző évben.</div><div style="text-align: justify;">A 44 kötetből 19-et könyvtárból kölcsönöztem ki, 15-öt pedig e-könyv formában olvastam. Mivel az év során négy országba látogattam el, 4 volt az útikönyvek száma is. Olvastam 3 novelláskötetet, 2 ismeretterjesztő könyvet és 2 kisregényt is.</div><div style="text-align: justify;">Nemzetiség szerinti bontásban csak 4 kötet volt magyar szerző tollából, ez jelentősen kevesebb, mint az elmúlt két évben. (Ezen a számon 2024-ben igyekszem növelni.) A legtöbbet, 20 kötetet amerikai szerzőtől olvastam, ám ebbe beleszámoltam a másod- vagy harmadgenerációs bevándorlókat is. 5 kötet volt angol szerzőtől és 3 olasz szerzőtől, illetve 2 kötet izlandi (kedvenc) szerző tollából. Továbbá olvastam egy-egy könyvet japán, norvég, svéd, tajvani és ukrán íróktól is.</div><div style="text-align: justify;">Kiadói szempontból már egy kicsit változatosabb a felhozatal, mivel 25 kiadó munkáiba kóstoltam bele. A legtöbbet, 8 kötetet az Agave gondozásából olvastam. Ezt követi 4 kötettel a Lingea és 3 kötettel a Fumax, Jelenkor és Könyvmolyképző. Két kötet volt a Maxim, Magvető és a 21. Századtól, illetve egy-egy kötetet olvastam a következő kiadóktól: Animus, Alexandra, Bookline Könyvek, Carta Teen, Centrál Könyvek, Delta Vision, Gabo, General Press, HVG Könyvek, Kossuth, Kolibri, Metropilis Media, Művelt Nép, Partvonal, Park, Scolar és Typotex.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><br />Melyik volt a leghosszabb?</b></div><div style="text-align: justify;">2023-ban elég sok féltégla méretű könyvet olvastam, ezért is magasabb az elolvasott oldalak száma. A leghosszabb címet azonban 782 lapjával a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/05/minden-dolgok-neve.html" target="_blank">Minden Dolgok Neve</a> könnyedén kiérdemelte. Kár, hogy a szimpátiámat viszont nem sikerült elnyernie, sőt esélyes egy cittromdíjra is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-LNlLQ2ctEpsvrtYux7crl2UbUQpLVnKJLLKLDFTTBk-Xjabzu7fA7ozD9Vj3CF-pBu45oLqYGl2yI_BKcv5bOcW0494WCYSBt29xAOiOfzoJ9h2QgVK9auxfqW8GVVsSIVHxkgm6GJuzGjcdnWMNK9wmZEQvW21q1_L5xSHss0lD6Zl0kOpQSm0Z496C/s677/K%C3%B6nyvek%202023_1.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="659" data-original-width="677" height="311" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-LNlLQ2ctEpsvrtYux7crl2UbUQpLVnKJLLKLDFTTBk-Xjabzu7fA7ozD9Vj3CF-pBu45oLqYGl2yI_BKcv5bOcW0494WCYSBt29xAOiOfzoJ9h2QgVK9auxfqW8GVVsSIVHxkgm6GJuzGjcdnWMNK9wmZEQvW21q1_L5xSHss0lD6Zl0kOpQSm0Z496C/s320/K%C3%B6nyvek%202023_1.png" width="320" /></a></div><b>Melyik volt a legrövidebb?</b></div><div style="text-align: justify;">Ha az útikönyveket nem számítjuk (márpedig nem szoktam őket ilyenkor számolni), akkor 128 oldalával ezt a címet egy novelláskötet, <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/10/ha-tortenne-valami.html" target="_blank">Ha történne valami</a> nyerte el. Rövidsége ellenére kilenc történetet is tartalmaz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Melyik tetszett a legjobban?</b></div><div style="text-align: justify;">Nehéz kérdés. A félévzárásról szóló <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/07/konyves-felevzaras-2023.html" target="_blank">bejegyzésemben</a> megjegyeztem, hogy még várom 2023 legjobb olvasmányát. Azonban, most, hogy véget ért az év, még mindig nem érzem úgy, hogy na, ez a kötet volt az igazi. Félreértés ne essék, sok jó könyvet olvastam, ám a legjobb címet mindig valamilyen szempontból kiemelkedő kötetnek szoktam adni. Úgyhogy hosszú töprengés után azt mondom, a legjobb könyv a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/02/a-hazugsag-tezisei.html" target="_blank">Hazugság tézisei</a> volt. A mérleg nyelve pedig azért billent felé, mert a benne szereplő történetek többször eszembe jutnak, mert <i>Queen B.</i> barátomnak kölcsönadtam, (neki is nagyon tetszett), sőt az egyik novellát <i>San Diego</i> is elolvasta, és ő is szerette.</div><div style="text-align: justify;">Egyébként <a href="https://noemismile.blogspot.com/2022/01/2021-konyvosszegzese.html" target="_blank">2021-ben</a> is bekerült egy <i>Moskát Anita</i> kötet a legjobb kategóriába, ez pedig kétségtelenül jelent valamit. Több hazait kellene olvasni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Melyik tetszett a legkevésbé?</b></div><div style="text-align: justify;">Ezen is elég sokat gondolkodtam, mert sajnos ért jó néhány csalódás az évben, ám aztán eszembe jutott egy kötet. Egy kötet, aminél nem voltak magasak az elvárásaim, így könnyedén megugorhatta volna azt a bizonyos lécet. Egy kötet, amit szenvedés volt olvasni. Egy kötet, ami rettentően felhúzott. A legrosszabb olvasmányom így egyértelműen az <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/09/errol-nem-beszelunk.html" target="_blank">Erről nem beszélünk</a>. Nem is akarok többet beszélni róla...</div><div style="text-align: justify;"><b><br />Melyik olvasása tartott a leghosszabb ideig?</b></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEbnvC8oy9N3lGFEQD3HVZLTqF9OsMpKghzS0cYbt_edK0i-n81f3nL143W4h6h8OVZXNdi1q4eAbkQhRLJ-lva5zlEIAg48kRhNco52ScQF9KFEL2xT6clO1rZQCwBkjboHK6WwskXgDL2GyuHAeZYfRfe4qXNG6g1lRqyv_XxxnJNy09pXRJqCuvfAxf/s711/K%C3%B6nyvek%202023_2.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="657" data-original-width="711" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEbnvC8oy9N3lGFEQD3HVZLTqF9OsMpKghzS0cYbt_edK0i-n81f3nL143W4h6h8OVZXNdi1q4eAbkQhRLJ-lva5zlEIAg48kRhNco52ScQF9KFEL2xT6clO1rZQCwBkjboHK6WwskXgDL2GyuHAeZYfRfe4qXNG6g1lRqyv_XxxnJNy09pXRJqCuvfAxf/s320/K%C3%B6nyvek%202023_2.png" width="320" /></a></div>Ezúttal az olvasási idő hossza nem tükrözi a minőséget, mert egyik kedvenc szerzőm friss kötetét, <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/12/hianyod-maga-sotetseg.html" target="_blank">Hiányod maga a sötétség</a> olvastam a legtovább. Október 22-én kezdtem el és csak Szenteste fejeztem be. Ennek oka pedig egy hosszú, majdnem egy hónapos szünetben keresendő, amikor hozzá sem nyúltam ehhez a könyvhöz. Egyrészt mert nem vittem magammal Ázsiába, másrészt mert volt néhány könyvtári kölcsönzésem, ami háttérbe szorította, és harmadrészt csak otthon, kényelemben és nyugalomban akartam olvasni és nem hétköznapi rohanásban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Melyik olvasása tartott a legrövidebb ideig?</b></div><div style="text-align: justify;">Egy szuper sorozat második kötetét, <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/05/mesterseges-sors.html" target="_blank">Mesterséges sors</a>, ami egyébként egy kisregény olvastam a legrövidebb ideig. Rettentően jól szórakoztam rajta, így egy nap alatt befaltam.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Melyik könyv volt a legvidámabb?</b></div><div style="text-align: justify;">Ez most egy kifejezetten könnyű kérdés volt, mert már a címe is egyértelművé tette: <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/01/egy-ev-vilag-legboldogabb-orszagaban.html" target="_blank">Egy év a világ legboldogabb országában</a>. Szórakoztató, kedves és aranyos kötet, ráadásul kifejezetten informatív, ami jól jött, mivel épp azelőtt olvastam, hogy elutaztam <i>Koppenhágá</i>ba. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Melyik könyv volt a legszomorúbb?</b></div><div style="text-align: justify;">Szintén könnyű kérdés, a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/09/buddha-padlason.html">Buddha a padláson</a> volt az érzelmileg legmegterhelőbb olvasmányom. Tömören, mégis nagyon érzékletesen foglalta össze rengeteg nő nehéz sorsát. Mivel valós eseményekből és valódi emlékekből dolgozott, csak még szomorúbb lett az összhatás. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Melyik könyv volt a legromantikusabb?</b></div><div style="text-align: justify;">Olvastam néhány kifejezetten romantikus kötetet, ám egyiket sem éreztem kiemelkedően jónak. Olyan kis középszerű olvasmányok voltak, azonban akadt egy, ami épp azt adta, amit vártam tőle. Erre a pontra ezért <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/09/a-tweetcsata.html" target="_blank">A tweetcsatá</a>t mondanám. Kedves kis romantikus történet, és egyáltalán nem akar többnek látszani. Ez volt az év legkönnyedebb romantikus olvasmánya.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Melyik könyv volt a legizgalmasabb?</b></div><div style="text-align: justify;">Legizgalmasabb alatt azt értem, aminek kifejezetten gördülékeny a története, végig fenntartja a figyelmemet, és erős késztetést kelt bennem, hogy olvassam tovább. Ha pedig ezeket a szempontokat összevetem olvasmányaimmal, akkor a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/07/bronzvaros.html" target="_blank">Boronzváros</a> kerül ki győztesen. Könnyedén és gyorsan elmerültem ebben a fantasy világban, és erős volt a késztetés, hogy olvassam a folytatást.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJkZKBM_4cZD1XZA1HOkKhHKe2xuMIpzLbMYyl0NscoZoOnCftJz9g3aNcwzGWmZkqiN6nV-nWqF2fkeHSOqpQibSkwU_dEyyuUauTb-fzJWZWlAELZFn-Q6Jbzj1nr4kr65Hop9VuOzFQV1h9Sls29xXyq1rOwzAImD-6UnLoyhPMcjgpw-VmKdk3tatG/s765/K%C3%B6nyvek%202023_3.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="661" data-original-width="765" height="276" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJkZKBM_4cZD1XZA1HOkKhHKe2xuMIpzLbMYyl0NscoZoOnCftJz9g3aNcwzGWmZkqiN6nV-nWqF2fkeHSOqpQibSkwU_dEyyuUauTb-fzJWZWlAELZFn-Q6Jbzj1nr4kr65Hop9VuOzFQV1h9Sls29xXyq1rOwzAImD-6UnLoyhPMcjgpw-VmKdk3tatG/s320/K%C3%B6nyvek%202023_3.png" width="320" /></a></div><b>Melyik könyvet értékelik túl?</b></div><div style="text-align: justify;">Ezúttal is a jól bevált módszeremet követtem, és megnéztem <i>Molyon</i> azokat a könyveket, amelyek nem igazán tetszettek, majd leszűrtem őket azokra, amelyek 90%-on vagy afelett állnak. Aztán átgondoltam, mi az, ami kizárólag csak ízlés dolga lehet, aminél értem, mások miért szerethetik ennyire, és ami maradt az egyetlen kötet: <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/02/az-elso-csok-es-egyeb-demonok.html" target="_blank">Az első csók és egyéb démonok</a>. Olyan nagy reklámja lett ennek a könyvnek az interneten, hogy hozzám is elért, bár a borító alapján nem terveztem kézbe venni. Aztán elolvastam, és bár nem bántott, nem is tetszett. Fantasynak és tinikönyvnek is közepesnek éreztem, a főhős pedig rettentően idegesített, így nem értem, miért kapott ennyire jó értékeléseket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Melyik könyvet értékelik alul?</b></div><div style="text-align: justify;">Nincs kifejezetten alulértékelve, kivéve, ha az előző ponthoz írt könyvvel hasonlítjuk össze, mert jelenleg 87%-on áll. Azonban megérdemelne még néhány olvasót, így a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/07/rovarszemu-ember.html" target="_blank">Rovarszemű ember</a>t hoztam erre a pontra. Nem való mindenkinek, ez tény, ám mégis megérdelené, hogy többen próbálkozzanak vele, mert bár olvasás közben vegyes érzéseket keltett bennem, visszatekintve az év egyik kifejezetten jó olvasási élménye volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Melyik könyv volt a legnagyobb csalódás?</b></div><div style="text-align: justify;">Ennél a pontnál említhetném a leghosszabb olvasmányomat, mert borzalmas volt, és úgy kiábrándított abból a sorozatból, hogy többet még gondolni sem vagyok hajlandó rá, azonban akadt még egy csalódás ebben az évben. A <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/05/gyoztesek.html" target="_blank">Győztesek</a> egyáltalán nem teljesítette az elvárásaimat. Sőt, kifejezetten rossz érzésekkel olvastam végig, amiért ennyire elrontotta egy egyébként remek trilógia lezárását. Nagy elvárások helyenként nagy csalódással járhatnak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Melyik könyv volt a legnagyobb meglepetés?</b></div><div style="text-align: justify;">Míg csalódásból viszonylag sok volt ebben az évben, addig kellemes meglepetésből kevés. Vagy épp azt nyújtották a könyvek, amit vártam, vagy alulteljesítettek. Az év legutolsó olvasmánya mégis kellemesen meg tudott lepni. Nem gondoltam volna, hogy egy krimi valaha igazán leköt, ám a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/12/jo-kislanyok-kezikonyve-gyilkossaghoz.html" target="_blank">Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz</a> bebizonyította, hogy mégis megeshet. Sokkal jobb élmény volt olvasni, mint vártam.</div><div style="text-align: justify;"><b><br />Melyik könyvnek volt a legszebb a borítója?</b></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKO8Ql1hIzAzueTOJ3vnxw_6FcrApv_5Zj7_jECMPIMJkGD71IuPpAwdTBBAVVSlzzimnRtEKnBPuOKaC0TckzSvkDIgw3TyDqXQ3_YFN4QHXle7CsJyHwKC4_IWcjpyBF4pFPJfeEGCWXaQ4SFOwZqxsBpBfzfaZvwRObeInmCjD0UjOzf3MqEZAhHnT3/s1071/IMG_20240102_114734.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1039" data-original-width="1071" height="310" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKO8Ql1hIzAzueTOJ3vnxw_6FcrApv_5Zj7_jECMPIMJkGD71IuPpAwdTBBAVVSlzzimnRtEKnBPuOKaC0TckzSvkDIgw3TyDqXQ3_YFN4QHXle7CsJyHwKC4_IWcjpyBF4pFPJfeEGCWXaQ4SFOwZqxsBpBfzfaZvwRObeInmCjD0UjOzf3MqEZAhHnT3/s320/IMG_20240102_114734.jpg" width="320" /></a></div>Nagyon sok szép borítójú könyvet olvastam idén (lásd a fenti képek). Legszebb azonban csak egy lehet, így nem kevés részrehajlással a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/09/macskabar.html" target="_blank">Macskabár</a>t mondanám a legszebbnek. Igen, elsősorban a cica miatt, de a járólap mintája is épp annyira tetszik. Plusz, végignéztem <i>Instagram</i>on, milyen könyves képeket töltöttem fel idén, és ott is ez a könyv nyert a kép hangulata miatt. (Á, nem, nem vagyok elfogult macskarajongó... Cseppet sem...)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Hány új sorozatba kezdtem bele?</b></div><div style="text-align: justify;">Az év első felében úgy tűnt, 2023 a sorozatos sorozatkezdések éve lesz, de aztán sikerült stabilizálnom a helyzetet. Összesen így csak 5 új sorozatba kezdtem bele. </div><div style="text-align: justify;">A <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/01/kiralyok-veszte.html" target="_blank">Sárkányok kórusa</a> sorozatban a már sokat emlegetett második kötetig jutottam, és biztosan nem fogom folytatni. A <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/02/az-orgyilkos-tanitvanya.html" target="_blank">Látók-ciklus</a> és az <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/02/sotet-maganyos-atok.html" target="_blank">Átoktörő</a> trilógia folytatására látok esélyt, a már szintén említett <i>Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz</i> trilógiát pedig biztosan folytatni fogom. Az ötödik megkezdett sorozat, a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/07/bronzvaros.html" target="_blank">Dévábád-trilógia</a> pedig vissza fog köszönni a következő pontnál.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0CldJ2xz35rzcma37feL8Zj2vnAlvokRP1iGuG1glXSqwsds9A5uo-gvCs5EUISZWGoMRE44MghaO-CkZ1WdFpMt-AisdETunHDEn-7Awd_33dwxLp7KIWuWqdTrVO6oxvLyO0dfmtO_A2dbLzHbSqQRLWSRLV654gyCcWIBlycgIwYrUCuzEzpy7p2iZ/s1890/1704193991203.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1890" data-original-width="1512" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0CldJ2xz35rzcma37feL8Zj2vnAlvokRP1iGuG1glXSqwsds9A5uo-gvCs5EUISZWGoMRE44MghaO-CkZ1WdFpMt-AisdETunHDEn-7Awd_33dwxLp7KIWuWqdTrVO6oxvLyO0dfmtO_A2dbLzHbSqQRLWSRLV654gyCcWIBlycgIwYrUCuzEzpy7p2iZ/s320/1704193991203.jpg" width="256" /></a></div><b>Hány sorozatot fejeztem be?</b></div><div style="text-align: justify;">Ebben az évben csupán kettőt. A nagy csalódást keltő <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/05/gyoztesek.html" target="_blank">Győztesek</a>kel végére értem a <i>Björnstad</i> trilógiának. Az <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/10/aranybirodalom.html" target="_blank">Aranybirodalom</a>mal pedig az előző pontnál is említett <i>Dévábád-trilógiá</i>nak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br />2024-re sincs se könyves, se bármilyen más fogadalmam. Egyszerűen csak szeretnék kicsit elveszni jó könyvekben, ahogy a mellékelt képen is látható velencei könyvesboltban sikerült. </div><div style="text-align: justify;">Illetve ugyanezt kívánom olvasóimnak is!</div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-64933062349233898692023-12-31T14:16:00.000+01:002023-12-31T14:16:15.807+01:00Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_673250.jpg?1619786673" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="323" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_673250.jpg?1619786673" width="207" /></a></div>Ez a könyv kifejezetten népszerű. Nagyon sokan dicsérik és elég sok helyen szembe jött már velem, így bár a krimi viszonylag távol áll tőlem, úgy gondoltam, adok neki egy esélyt.<br /></div><div style="text-align: justify;">A cím rettentően figyelemfelkeltő, és a borító is remek választás volt. 476 oldalával nem tűnik rövidnek, ám gyorsan lehet haladni vele. Illetve ez egy trilógia nyitó kötete.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><i><blockquote>"Öt évvel ezelőtt Andie Bellt, a Little Kilton-i gimnázium diákját megölte a barátja. A rendőrség így tudja. A városban mindenki így tudja. A gyilkosság emléke azóta kísérti a kisváros lakóit, bár az élet látszólag nyugodt mederben folyik tovább. Pippa, a gimnázium egyik végzős diákja elhatározza, hogy egy iskolai projekt keretében előveszi az ügyet, és kideríti, mi történt valójában. Ő sosem hitte el, hogy Sal Singh a gyilkos. De ha nem ő az, akkor ki? És vajon meddig fogja tétlenül nézni, hogy Pippa egyre közelebb kerül a megdöbbentő igazsághoz?Kegyetlen társasjáték, ahol egy kisváros a játéktábla, és fogalmad sincs, ki nevet a végén…"</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Most, hogy elolvastam ezt a könyvet, már értem, miért olyan népszerű. Ez egy tinikrimi, méghozzá a nagyon olvasmányos fajtából. A szerző jól választotta meg a narráció formáját. A szöveg egyszerre meséli el, mi történik épp a főhőssel, és ad bepillantást a főhős gondolataiba a kutatási naplóján keresztül. Ráadásul utóbbi kifejezetten kreatív oldalakat is tartalmaz, amelyek megtörik a folyószöveget. Olvasási szempontból telitalálat, mert változatos és könnyedén fenntratja a figyelmet.</div><div style="text-align: justify;">Valamiért nem kifejezetten kedvelem a klasszikus krimiket, ezt a tinikönyvbe ágyazott krimit viszont kedveltem. Tetszett, hogy egy fiatal lány nyomozott, aki okos volt, ám nem túlságosan okos. Fokozatosan rakta össze a szálakat, és minden, amit tett, passzolt a korához és személyiségéhez. A főszereplő tehát kifejezetten szerethető, a motivációja tiszta és szórakoztató figyelni, mire jut a kutatásával.</div><div style="text-align: justify;">A gyilkosság felderítése kellemes tempóban haladt. Mindig volt egy új nyom, új gyanúsított, hogy izgalmas maradjon, ám azt is jól bemutatta, hogy nem minden nyom vezet valahová, nem mindig van fejlődés, ami kifejezetten valóságossá tette a dolgokat.</div><div style="text-align: justify;">A múlt feltárása több érdekes szálat is behozott, mint a droghasználat és a kissé elszabadult középiskolás bulik, illetve a bántalmazó kapcsolatok. A karakterek szépen fel voltak építve, mindegyik gyanúsított kellően rétegelt és izgalmas volt, illetve nagyon tetszett ahogy bemutatta, milyen könnyű megvezetni az embereket, ha arról van szó, valakit utálni kell, valakit pedig felmagasztalni. Ehhez pedig tökéletesen illett az a kisvárosi közeg, ahol a történet játszódik.</div><div style="text-align: justify;">Kriminél fontos, hogy mennyire lehet következtetéseket levonni, és ez mennyire van összhangban a történet nyomozójának következtetéseivel. Itt ez elég jól el lett találva. Részben, mert a kutatási napló bejegyzései és a gyanús alakok felsorolása eléggé elvitte az olvasó gondolatait, részben mert a nyomok és következtetések végig logikusak és jól követhetőek voltak. Nem volt nagyobb ugrás, szándékos elhallgatás vagy túlzás. Az olvasó így nagyjából a főhőssel egy ütemben haladt, és csak néhány helyen lehetett előbbre látni, ám ez egyáltalán nem volt zavaró.</div><div style="text-align: justify;">Na, és hogy miért tinikrimi ez a könyv? A főszereplő életkorán kívül két ok miatt. Egyrészt a gyilkosságban érintettek is tinik, tini problémákkal, másrészt van benne egy aranyos szerelmi szál. Azért aranyos, mert egyáltalán nem hátráltatja a myomozást, csak szépen meghúzódik a háttérben, mégis érezhetően jelen van. Az epilógus viszont kicsit sok volt, az én ízlésemnek túlságosan rózsaszín.</div><div style="text-align: justify;">Összességében tehát számomra kellemes olvasási élményt nyújtott. Kikapcsolt, mert a cselekmény érdekes, a szereplők pedig kedvelhetők, és bár krimi, a tini-vonal miatt megmaradt a hétköznapi és kedves (már amennyire egy gyilkossági nyomozás kedves lehet) vonalon.</div><div style="text-align: justify;">Bátran ajánlom azoknak, akik egy kis nyomozásra vágynak, akár kedvelik a krimit, akár nem annyira. Illetve azoknak is jó élmény lehet, akik nem hétköznapi narrációjú olvasmányt szeretnének. A tini címke pedig senkit se riasszon el, ez itt csupán egy kis bájt ad a történetnek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Kiegészítés</u>:</div><div style="text-align: justify;">Habár trilógiáról van szó, ez a kötet szépen le van zárva. A nyomozás véget ér, a titkok kiderülnek. Azonban a gyanús alakok között akad még néhány kérdőjel, valószínűleg ez kerül majd elő a következő kötetekben. Szerencsére már mindegyik rész elérhető magyarul, így hamarosan folytatni is fogom. </div><div style="text-align: justify;">Sőt, van egy előzmény kötet is (<i>Jó kislányok első gyilkossága</i>), ami tavasszal fog megjelenni, és azt mutatja be, hogyan kapott rá a főhős a nyomozás ízére.</div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-36723018700146651962023-12-31T13:13:00.000+01:002023-12-31T13:13:27.878+01:00Mozgóképek CXXVII.<div style="text-align: left;">Idén már nem tudom behozni a rovat lemaradását, de azért még szeretnék szépíteni kicsit, így lássuk az októberi filmélményeimet. </div><div style="text-align: left;">Októberben összesen négy filmet láttam, ráadásul mindegyiket moziban.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><b>Átjáró az álmokba</b></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_119771.jpg?1687716431" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="574" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_119771.jpg?1687716431" width="230" /></a></div><i><div><i><br /></i></div></i></div><blockquote><div><i>"Kaoru visszafogott középiskolás diák, akinek széthullófélben van a családja. A kishúga halálát és a szülei válását követően az otthon biztonsága megszűnik számára, és miután egy este összeveszik az apjával, elmenekül otthonról. Menekülés közben a fiú felfedez egy titokzatos alagutat, amely a helyi legendák szerint teljesítheti leghőbb kívánságait, bár ezért nagy árat kell fizetni – azt mondják, aki kíván az Urashima alagúttól, száz évet veszít. Az alagút titkát egyedül az új osztálytársával, a belevaló, de kissé mogorva Anzuval osztja meg, a lány pedig egyezséget ajánl neki – fejtsék meg közösen az alagút titkát, hogy valóra válthassák az álmaikat…"</i></div><div></div></blockquote><div><div style="text-align: justify;">Idén kifejezetten jó a mozis <i>anime</i> felhozatal, mert nem csak tavasszal (<a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/07/mozgokepek-cxxi.html" target="_blank">Suzume</a>), de ősszel is volt mit nézni.</div><div style="text-align: justify;">Ez egy hangulatos film és nagyon japán. A grafika szép, és kifejezetten látványos az időutazás. A karakterek érdekesek, és rajtuk keresztül kifejezetten jó témákat hoz fel a film. A romantikus szál aranyos, és a misztikum izgalmassá teszi az egyébként lassan haladó cselekményt. Az egyetlen dolog, ami sántított kicsit az épp az időben való ugrás volt, de mivel ez a hatás kedvéért történt, el lehet nézni neki.</div><div style="text-align: justify;">Nekem tehát tetszett. Tudom ajánlani azoknak, akik kedvelik a japán animációs filmeket, vagy érdekli őket az időutazás egy új megközelítése.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Magyarázat mindenre</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_120572.jpg?1690363710" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="566" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_120572.jpg?1690363710" width="226" /></a></div><i><blockquote>"A Magyarázat mindenre egy 18 éves fiú botrányba torkolló érettségi vizsgájának történetén keresztül mutat be egy kettészakadt országot."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Ha valaki hazánkban még nem hallott erről a filmről, akkor biztosan egy jól szigetelt burokban él. Ez ugyanis az év legfelkapottabb magyar filmje és mindenki, de tényleg mindenki kíváncsi rá. Én legalábbis ezt tapasztaltam szűkebb és tágabb környezetemben egyaránt. Nem is volt kérdés, hogy megnézem moziban.</div><div style="text-align: justify;">Érdekes a kapcsolatom a magyar filmekkel, mert sokáig kifejezetten kerültem őket, aztán láttam néhány nagyon jót, és azóta nyitottabb vagyok irányukba. Csakhogy a nyitottság okán belefutottam jó néhány borzasztóba, de erről majd a következő filmnél mesélek. A lényeg, hogy örömmel adok esélyt hazai alkotásoknak, így csupa kíváncsisággal kezdtem bele ebbe a filmbe, na meg a nagy hírverés és a nemzetközi díjak miatt nem kis elvárásokkal.</div><div style="text-align: justify;">Ez is egy hangulatfilmnek mondható, mert egy kortárs magyar hangulatot próbál megragadni az egyébként egyszerű cselekmény mögött. Rettentően hosszú film, szerintem túlságosan is, volt néhány túlnyújtott jelenet, ami rövidebben is megállta volna a helyét. A karakterek érdekesek, a készítők "mindkét oldalt" jó érzékkel ábrázolták, így itt mindenki hétköznapi, emberi, jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt. Ez szerintem a legnagyobb érdeme a filmnek. Az aktuálpolitika bemutatása pedig egyszerű és közismert tényeken alapszik. Ez lecsapódhat a nézőben úgy, hogy jé, de jól elkapta a hétköznapokat, ám ha valaki nem kevés időt tölt a hírekkel, akkor érezheti úgy is, hogy csak egy zanzásított összefoglalót kap. Nálam működött a dolog, nem vágytam se többre, se konkrétra, mert így maradt a film hétköznapi és élvezhető. A humort a valóság abszurditása adja, így helyenként lehet rajta kuncogni, és szerencsére nem merül mély depresszióba a helyzeten siránkozva. A filmes extra eszközök, például ki hogyan emlékszik ugynarra a beszélgetésre, vagy a haj útja, feldobták kicsit a történetet.</div><div style="text-align: justify;">Azonban van valami, ráadásul nem is kicsi dolog, ami levont az élményből. Rettentően idegesített a főszereplő. Valószínűleg épp ezzel akarták megmutatni a készítők a kamaszok világát, de annyira idegesített, hogy a korábban említett kitartott jeleneteket már szinte fájt nézni. A barátnője nem kevesébé volt zavaró jelenség, ám legalább neki volt valódi szerepe, ami hozzátett a cselekményhez.</div><div style="text-align: justify;">Összességében egyáltalán nem rossz film ez, örülök, hogy megnéztem. Voltak maradandó jelenetei, és a korkép-hangulatot nagyon eltalálta, ám a főhős bosszantó mivolta miatt nem teljesítette a nem épp kicsi elvárásaimat. Illetve a hossza miatt helyenként vontatottnak hatott.</div><div style="text-align: justify;">Azoknak ajánlom, akiket a korkép vonz, akiknek nincs még elege az aktuális magyar politikából (vagyis nem foglalkoznak vele napi szinten), és nem zavarja őket, ha a főhős rettentően idegesítő. Ha viszont valaki nem kedveli a lassú filmeket, és egy bosszantó főszereplő elrontja neki az élményt, óvatosan kezdjen bele.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><b>Mellékszereplők</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_122125.jpg?1695213485" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="570" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_122125.jpg?1695213485" width="228" /></a></div><blockquote><i>"A film három család párhuzamos történetét meséli el napjaink vidéki Magyarországán. Egy gazdag üzletember és felesége, kislányuk, egy kiállítás-rendező fotográfus és keramikus felesége, és egy börtönpap története bontakozik ki a vásznon. Sorsuk összefonódik: többen ugyanabban a városban élnek, vagy éltek, s életüket alapvetően borítják fel a film folyamán feltáruló titkok és bűnök."</i></blockquote><br /><div style="text-align: justify;">Míg az előző film remek példa arra, hogy igen is vannak jó magyar filmek, addig ez egy remek példa arra, hogy akad bőven rettentően rossz is.</div><div style="text-align: justify;">A film sajtóvetítésére kaptam két jegyet és <i>Queen B</i>. volt az a mit sem sejtő áldozat, akit elvittem magammal. Semmit sem tudtam a filmről a fenti leíráson kívül, ám nyitottan álltam hozzá.</div><div style="text-align: justify;">Kezdjük ott, hogy ez akár még jó is lehetett volna. Bemutathatta volna a kisvárosi életet, amit ígért. Lehetett volna érdemi kapcsolat a szereplők között. Sőt, lehettek volna benne érdekes karakterek. Azonban ebből semmi sem sikerült, mert ez a film úgy borzalmas, ahogy van. Fájt nézni, és nem csupán a rettentően erőltett dialógusok, a borzalmasan eltúlzott színészi játék, a művészieskedő stílus és a förtelmes cselekmény miatt, hanem mert ez a film legalább 20 de inkább 30 évvel le van maradva. A lemaradás pedig nem csupán filmművészeti szempontból érhető tetten (nem, ez nem pénz kérdése lásd előző film), hanem a történetvezetés, illetve a mondanivaló szempontjából is. Na, és hogy mi itt a mondanivaló: minden nő áldozat, de nem kell aggódni, mert ezt élvezik. Bizony, ez egy förtelmesen szexista alkotás. Minden női karakter benne olyan, mimtha egy retró pórnófilmes rendező írt volna nekik szerepet. Mindegyiket bámtalmazzák fizikailag és érezlmileg egyaránt, de a film úgy mutatja be, mintha ez az ő hibájuk lenne, mintha épp ezt akarnák. Ezzel szemben a férfiak csupán áldozatok, amiért elcsábulnak a nők (vagyis inkább lányok, mert a korkülönbség órdítóan nagy) bájaitól. Ettől pedig úgy felhúztam magam, hogy a film után legalább egy órát dühöngtem, és még mindig ideges leszek, ha eszembe jut. Ez a film ugyanis nem csak rossz, mert élvezhetetlen mindenféle szempontból (valódi emberek nem viselkednek, nem beszélnek így, mint ebben a filmben, és egy 30 éves szappanoperába ágyazott pornófilm cselkményével rendelkezik), hanem kifejezetten káros. Megerősíti azt a jelenséget, amit úgy hívnak áldozathibáztatás. Ezt pedig sehol sem kellene reklámozni, sőt, épp azon dolgozik rengeteg film, hogy ezt a furcsa maradi társadalmi berögződést, ami megendi, hogy egy férfi azzal védekezzen az erőszak miatt, hogy hát a nő generálta, ő kezdte, végre eltűntesse. </div><div style="text-align: justify;">Összességében ez a film egy szutyok. Filmértéke nincs, ellenben kifejezetten káros üzenetet hordoz. Ne nézd meg! Ajánlok helyette néhány másik filmet, ami hirtelen eszembe jut, és az erőszakkal értelmesen és hasznosan foglalkozik: <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/08/mozgokepek-cxxiii.html" target="_blank">Women Talking</a>, <a href="https://noemismile.blogspot.com/2019/06/mozgokepek-lxxvi.html" target="_blank">A történet</a>, <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/01/mozgokepek-cxvi.html" target="_blank">Szerencse lánya</a>, illetve egy sorozatot is: <a href="https://noemismile.blogspot.com/2020/05/sorozatajanlo-iii.html" target="_blank">Hihetetlen</a>. Bármelyik ezerszer jobb választás ennél a förtelemnél.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Megfojtott virágok</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_122094.jpg?1697457432" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="540" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_122094.jpg?1697457432" width="216" /></a></div><i><blockquote>"Az 1920-as években rejtélyes körülmények között meggyilkolták az Osage törzs tagjait az Egyesült Államokban. Az F.B.I. nyomozást végez, élén J. Edgar Hooverrel."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Van néhány film, ami azonnali késztetést kelt bennem, hogy megnézzem. Ez is egy ilyen alkotás volt, mert rettentően érdekelt a téma, és a színészek, illetve rendező neve is csábító volt.</div><div style="text-align: justify;">Ez egy hosszú film, ám engem mégis végig lekötött. Tudtam, mire válalkozom, mikor beültem rá moziba és úgy jöttem ki, hogy épp azt is kaptam tőle, amit vártam. A témát, vagyis az indiánok dühítően rossz helyzetét nagyon szépen és érzékletesen ábrázolja, ráadásul egy kevésbé ismert megtörtént eset által. Ez már önmagában remek, ám ehhez hozzájöttek a karakterek és a nyomozás a végére. A film így egyszerre mutatja be a korszakot, annak társadalmát, az egyéni drámákat és egy nyomozás eseményeit. Nincsenek benne nagy dolgok, ám az a sok kicsi esemény, ami mint egy láncreakcióként elvezet minket Amerika jelenlegi helyzetéhez, nagyon jól követhető. Furcsának tűnhet, hogy a film a néhéz téma és emberi drámák ellenére tud szórakoztató maradni. A párbeszédek jók, a karakterek rétegeltek és szépen kidolgozottak, és a látvány illetve zene is a helyén van.</div><div style="text-align: justify;">Összességében tehát ez egy remek film, nekem nagyon tetszett. Hosszú, mégis végig lekötött, fontos témát mutat be és filmművészeti szempontból is jól van összerakva. Nagyon tudom ajánlani, mert ez a téma olyan, amivel érdemes lenne többet foglalkozni.</div><div style="text-align: justify;">Illetve, ha valaki további filmeket keresne az indiánok helyzetéről, ajánlom a következő két ugyanilyen szuper filmet: <a href="https://noemismile.blogspot.com/2017/10/mozgokepek-lxi.html" target="_blank">Wind river</a> és <a href="https://noemismile.blogspot.com/2019/02/mozgokepek-lxxii.html" target="_blank">Az átkelés madarai</a>.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Értékelés</u>:</div><div style="text-align: center;">Megfojtott virágok <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> -> 10</span></div><div style="text-align: center;"><span>Átjáró az álmokba<span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> -> 9</span></span></div><div style="text-align: center;"><span><span>Magyarázat mindenre<span> </span><span> </span><span> </span><span> -> 8</span></span></span></div><div style="text-align: center;"><span><span><span>Mellékszereplők<span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> -> 1</span></span></span></span></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-62816070329034441672023-12-29T18:21:00.001+01:002023-12-29T18:21:31.023+01:00Hiányod maga a sötétség<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_810241.jpg?1686223623" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="303" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_810241.jpg?1686223623" width="194" /></a></div><i>Jón Kalman Stefánsson</i> az egyik kedvenc szerzőm, akivel idén nyáron sikerült is találkoznom a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/06/egy-konyvmoly-naplojabol-xxi.html" target="_blank">Könyvhéten</a>. Akkor értesültem róla, hogy ősszel két új kötet jelenik meg tőle magyar nyelven. Ezeket természetesen azon nyomban be is szereztem, ám eddig csak erre, a <i>Jelenkor</i> kiadó által gondozottra tudtam időt szánni. A másik olvasása átcsúszik 2024-re.<br /></div><div style="text-align: justify;">A borító ismét nagyon szép, és tökéletesen illik a korábbi kötetekhez. 512 oldalával nem egy rövid könyv, és a szép magyar sorokat ezúttal <i>Egyed Veroniká</i>nak köszönhetjük.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><i><blockquote>"Jón Kalman Stefánsson új regénye az emberség, a törékenység és a legyőzhetetlen feledés története. A Hiányod maga a sötétség generációk életét tárja elénk Izland északnyugati fjordjaitól Dél-Európáig, a tizenkilencedik század közepétől 2020-ig. Életeket, melyek bár jelentéktelenek, mint a kerítésoszlopok, mégis összetartják a világot: egy postára adott kisfiú, egy szerelembe esett pap, egy Kierkegaard-tudós halász és egy menthetetlenül szomorú rocksztár – csak néhány szereplő a nagyívű családregényből. Emberek, akiket gyengeségeik és szenvedélyeik éppannyira uralnak, mint a boldogság utáni vágyuk. Történeteik úton-útfélen keresztezik egymást, míg össze nem áll egy kivételes, ragyogóan intenzív mozaik, melyben hőseink nem álmodoznak, hanem ők maguk válnak az álommá."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Kicsit talán furcsának tűnhet, hogy két hónapig olvastam ezt a könyvet. Ennek több oka van. Egyrészt cirka három hetet Ázsiában töltöttem, ahová nem vittem magammal, másrészt párhuzamosan több könyvet is szoktam olvasni, így a figyelmem és szabadidőm általában megoszlik, és harmadrészt szerettem volna rászánni nyugodt perceimet. Tehát nem cipeltem sehová, csak otthon vettem kézbe többnyire hétvégén. Mivel ismerem a szerző stílusát, tudtam, hogy ezt a könyvet ízlelgetni kell, és nem szabad egyben befalni. Sőt, meg kellett állapítanom, hogy ha a gondolataim össze-vissza futkorásznak, nem fog csúszni ez a történet. Mikor ugyanis elkezdtem olvasni, nagyon lassan kerültem a bűvkörébe, túlságosan sok dolog kötött épp le, jót is tett az olvasási élményemnek egy kis szünet.</div><div style="text-align: justify;">Ha jellemeznem kellene ezt a történetet, akkor egy kis település életébe ágyazott családtörténetnek mondanám. Olyan, mintha a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2022/01/nyari-feny-aztan-leszall-az-ej.html" target="_blank">Nyári fény, aztán leszáll az éj</a> és az <a href="https://noemismile.blogspot.com/2021/03/asta.html" target="_blank">Ásta</a> szerelemgyereke lenne. Egyszerre foglalkozik egy helyszínnel és annak lakóival, illetve egy konkrét család több generációnyi tagjaival. Közben pedig a szerzőtől már megszokott különleges narráció, a kissé filozófikus gondolalatok és a gyönyörűen megfogalmazott sorok sem maradnak el. Kezdem kicsit kiismerni Stefánsson érdeklődési körét, mert van néhány visszatérő dolog, ami minden könyvében felbukkan. Például a zene, az irodalom odaadó szeretete, szerelem, alkoholproblémák és hiányzó anyák. Azonban most nem a szokásos dolgokat szeretném kiemelni, hanem azt, amitől ez a kötet kicsit mégis más lett, mint a korábbi munkái.</div><i><blockquote>"Aki mindent tud, az nem tud írni. Aki mindent tud, képtelenné válik az életre, mert az embert a bizonytalanság hajtja előre. A bizonytalanság, a félelem, a magány és a vágy."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">A legizgalmasabb dolog ebben a könyvben a narráció. Az elbeszélő része a történetnek, és mégsem az. A kötet elején úgy tűnhet, mintha ő lenne a fontos, ő lenne a főhős, ám hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ő csak eszköz a szerző, Isten vagy az ördög kezében. Szóval, aki esetleg rá kíváncsi, csalódhat. Illetve az is csalódhat, aki minden felmerülő kérdésre magyarázatot szeretne kapni, mert helyenként több a kérdés, mint a válasz. Igen, elsősorban a narrátor beszélgető társára gondolok. Azonban nem kell aggódni, ez a kimondatlanság, a válaszok hiánya, minden okkal van ebben a könyvben. Egy történet sem lehet ugyanis igazán teljes, sőt, ha bizonyos részeket kihagyunk, elhallgatunk, egészen más színben tűnik fel minden, erre pedig bizonyítékot is szolgáltat a szöveg.</div><i><blockquote>"Olyan fontos, hogy az emberek becsben tartsák az élet kis dolgait is. Hogy felismerjék, hogy mindennek a léte ugyanolyan joggal bír: a nőké, a férfiaké, a földigilisztáké és a királyoké. Hogy nincs más hatalmasabb, mint maga az élet."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">A történet gerincét egy család története adja. Ez már lehet megszokott dolog a szerzőtől, ám a címben is szereplő hiány itt is szerepet kap. Nem minden családtagot ismerhetünk meg, sőt, akivel az olvasó találkozhat, az sincs teljes egészében jelen, életének csak egy kis szakaszát láthatjuk.</div><div style="text-align: justify;">A karakterek, illetve a kapcsolatok rettentően emberiek. Esendőek, hibáznak, próbálnak jobbá válni, elbuknak, mégis valahogy mind érthető és nagy részük szerethető is. A szerző egyszerre mutat remek, követendő és szívmelengető, illetve szomorú, csalódást keltő és cseppet sem követendő példákat. </div><i><blockquote>"Csodálatos dolog a fiatalság, az álmok, annyi mindent akarunk elérni, aztán arcul csap minket az élet."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Ami a kötet hangulatát illeti, kifejezetten változatos. Hol vidám, hol szomorú a légkör a karakterek körül. Akad benne humor, míg az élet apró dolgait hol kifejezetten nyersen, hol gyönyörű sorokban fogalmazza meg. Ettől pedig az olvasó van, amikor a földhöz nagyon közelinek érzi a történet hangulatát, van amikor kifejezetten költői magaslatokban szárnyalónak.</div><i><blockquote>"A mosoly fűszer, gyógyír, öröm, kitáruló ajtó."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Kimondott cselekmény természetesen nincs, ahogy ez rendjén is van ettől a szerzőtől, a történet mégis minden csapongás és megválaszolatlan kérdés ellenére összeáll. Ez pedig az, amit Stefánsson könyveiben annyira szeretek, az egyediség, a megszokottól való eltérés, és hogy minden különcsége ellenére egy megbizhatóan kerek élményt tud nyújtani.</div><div style="text-align: justify;">Összességében tehát tetszett ez a könyv is, ám ismét le kell írnom, még mindig a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2019/03/menny-es-pokol.html" target="_blank">Menny és pokol</a> a kedvencem. A szerző rajongóinak bátran tudom ajánlani, mert megvan benne minden amiért ezt a különleges izlandi szerzőt szeretni lehet. Aki viszont még nem olvasott tőle, szerintem ne ezzel kezdje. Új olvasóknak kicsit talán furcsa lehet, esetleg kusza, és ha valaki nem tudja, mire számíthat, nos, könnyedén érheti csalódás. </div><i></i><blockquote><i>"Írj. Akkor nem felejtünk.</i><div><i>Írj. Akkor nem felejtenek el minket.<br />Írj. Mert a halál csak egy másik szó arra, ha elfelednek."</i></div></blockquote><div><i></i></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-77067350582881337272023-12-20T20:27:00.000+01:002023-12-20T20:27:29.307+01:00Utálom, hogy szeretlek<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_808296.jpg?1685105786" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_808296.jpg?1685105786" width="213" /></a></div>Év elején már olvastam a szerzőtől (<a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/01/a-szerelem-keplete.html" target="_blank">A szerelem képlete</a>), és kellemes kikapcsolódást nyújtott. Ezért az ünnepek előtti utolsó munkával és tanulással töltött két hétben, úgy gondoltam, épp egy ilyen könnyed olvasmányra van szükségem. Nagyjából teljesítette az elvárásaimat.<br /></div><div style="text-align: justify;">Ez a kötet három novellát tartalmaz a címből kitalálhatóan picikét vegyes érzések köré rendezve 386 oldalon. A borító aranyos, jól illik a történetekhez.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><i><blockquote>"Mara, Sadie és Hannah elsősorban barátnők és főleg kutatók. Bár tudományterületük a világ más-más szegletébe szólítja őket, mindhárman egyetértenek az egyetemes igazsággal: az ellentétek vonzzák, a riválisok pedig tűzbe hozzák egymást…<br /><br />Egy FEDÉL ALATT<br />Környezetmérnökként Mara mindent tud az ökoszisztémák érzékeny egyensúlyáról: egyensúlyra van hozzájuk szükség. És hogy senki ne nyúljon a termosztáthoz. És senki ne lopja el a másik kajáját. Valamint más szabályokra is, amikről Liamnek, a lakótársának és egyben alávaló, nagy olajcégnél dolgozó jogásznak fogalma sincs.<br /><br />Két EMELET KÖZÖTT<br />Mérnökként logikusan gondolkodva Sadie tudja, hogy elvileg hidakat kellene építenie. Viszont a STEM tudományos világában dolgozó nőként azt is tudja, hogy a körülmények változhatnak, és amikor az ember órákra bent ragad egy parányi New York-i liftben azzal a férfival, aki összetörte a szívét, joga van porig égetni azt az izmos, szőke hidat.<br /><br />FagyPONT ALATT<br />Ian sok minden Hannah számára: gonosztevő, aki megpróbálta megvétózni az expedícióját, és tönkretenni a karrierjét; istenien szörnyű álmainak főszereplője… de hős sosem volt. Fagyos szíve azonban felolvad, amikor sebesülten és elhagyatottan fekszik az Északi-sark egyik távoli kutatóállomásán, és csak régi riválisa hajlandó elindulni a veszélyes mentőakcióra."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Mivel nem olvastam el a fülszöveget, csak belevágtam az első novellába, kicsit meglepett, hogy lényegében három barátnő szerelmi életét követhetem nyomon, ahogy szépen sorban megtalálják párjukat. Ez pedig előre vetíti, hogy az írónő itt is a szokásos romantikus klisék köré építette fel a történetét, vagyis jelen esetben történeteit.</div><div style="text-align: justify;">Mielőtt belekezdenék a novellák külön-külön értékelésébe, érdemes kitérni rá, mi az, ami mindegyik történetben megtalálható. Egyrészt a szerző kedveli a tudományos pályán dolgozó főszereplőket, így itt mindenki mérnök, mindenki nagyon okos, ami újra és újra ki van emelve, főleg a hölgyeket illetően. Másrészt az írónő egyértelműen a magas és csendes férfiakra bukik, mert mindegyik srác, magas, csendes, komolynak tűnő figura, aki azon nyomban egy plüssmackó báját veszi fel, ha álmai hölgye betoppan. Természetesen az urak is nagyon okosak, fiatal kis zsenikből cseperedtek befolyásos férfiakká az elengedhetetlen görög szobrokra jellemző testfelépítéssel. A márványon pedig nem spóroltak rajtuk, főleg a férfias testtájakat illetően, és természetes, hogy mindhárman mesterien jó szeretők. Igen, nagyjából itt lett elegem a klisékből...</div><div style="text-align: justify;"><i>Ali Hazelwood </i>előző történetére azért emlékeztem kellemesen, mert az aranyos kis romantikus semmiségek jutottak eszembe róla, és nem az ágyjelent. Csakhogy itt az aranyos romantikus semmiségekre nem jutott hely, mert elvitte az oldalak nagy részét a konfliktus felvázolása (hogy ez mennyire állja meg a helyét, arról majd később), és a hosszú oldalakon át ecsetelgetett szex. Mivel novellákról van szó, érthető a sűrítés. Kell egy röviden elmesélhető és ugyanilyen röviden megoldható konfliktus, és kell a szerelem megalapozása. Igen, utóbbi általában fizikai vágyódást jelent, ez van, ennyi fér egy rövidke történetbe. Nem is azzal volt problémám, hogy első látásra megtetszettek egymásnak a szereplők, hogy a tekintetek sokat időztek bizonyos tájakon, és a gondolatok egy része fantáziálásba csapott. Ez ugyanis rendben van a vonzalom kiépítése szempontjából. Az viszont nincs rendben, hogy egy rövidke, elvileg romantikus történetből egy rövid felvezetéssel tálalt hosszúra nyújtott erotikus jelenet lett. Az én ízlésemnek nagyon elcsúsztak a határok, főleg hogy a nagy szex után jöhet az ásó, kapa és nagyharang, mert csak. Ráadásul ez az indokolatlanul hosszú ágyjelenet is csupa klisére épült, a tényre, hogy egyszer szexeltek és az egyébként önmegtartóztató férfi (Extra klisé pont jár érte!) olyan kéjben részesítette a hölgyet mint még senki soha. Cuki romantikus történettől nem várható el a teljes valósághűség, de ez már fantázia a köbön, ordítóan hiteltelen. Szóval az írónő jobban járt volna, ha a konfliktusra fordítja az energiáit és nem arra, hogy a világ legjobb elképzelt ágyjelenetében kinek hol van a kislábujja. </div><div style="text-align: justify;">Ennyit az általánosságokról, most nézzük meg a történeteket külön-külön. Egyébként vagy én jöttem bele a klisékbe, vagy lejebb engedtem az elvárásaimat, de javuló tendenciát éreztem.</div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>Egy fedél alatt</b></div><div style="text-align: justify;">Tudom, hogy van valami megkapó az összezárva egymásra találásban, de ez a novella volt a klisék kliséje. Egyáltalán nem volt megalapozva, mégis miért kell ennek a két embernek összebútoroznia. Sőt, nagyjából a történet elején elhangzik több alternatíva, amit ostoba indokokkal hessegetnek el. Szóval nem volt épp megalapozott ez a történet, és sajnos ez a szereplők kapcsolatára is igaz.</div><div style="text-align: justify;">Oké, a műfaji sajátosság miatt nem lehetett hosszan fejtegetni a többb hónapnyi együttélés minden mozzanatát, de az a néhány emlék, amit kaptunk, rettentően vérszegény volt. Na, meg klisés, mert a "jaj, rám nyitott a fürdőszobában" jelentet muszáj volt belevenni. Egyszerűen nem éreztem úgy, hogy a kezdeti vonzalomnál tovább jutottak volna a szereplők. Főleg, hogy a lakótárs kérdés és ebből adódó konfliktus lezárása nem egy beszélgetés volt, hanem egy ágyjelenet, és ezzel el van rendezve minden.</div><div style="text-align: justify;">Konkrétan untam ezt a történetet, és nem igazán hozta meg a kedvemet a barátnők szerelmi életéhez. Egyszerűen nem volt benne semmi cuki, semmi romantikus.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Két emelet között</b></div><div style="text-align: justify;">Ez a történet is az összezártság klisével indított, ám a két szereplő kapcsolata cseppet szilárdabb lábakon állt. Talán mert ez a történet jóval rövidebb időszak eseményeit mesélte el. Talán mert itt a két szereplőt nem csupán a fizikai vonzalom kötötte össze, hanem a közös érdeklődési kör is. Ráadásul a novella elején utaltak egy nagy árulásra, amiért a bimbózó románc azonnal elhalt. Ez az utalás pedig végig fenntartotta a figyelmemet. Kár, hogy a végén csalódást okozott, mert persze, hogy félreértés, és persze, hogy nem beszélték meg. Azonban még így is sokkal romantikusabbnak találtam, mert volt cuki véletlenszerű megismerkedés, volt randi és volt némi kommunikáció a főhősök között.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Fagypont alatt</b></div><div style="text-align: justify;">Ez a novella tetszett a legjobban. Sőt, míg az első egyáltalán nem tetszett, addig ez kifejezetten jó volt. Pedig volt itt klisé? Persze! Volt furcsán elrendezett jelenet? Volt ám! Mégis az összképen nagyon sokat javított a tény, hogy ez a két szereplő nem kent el semmit. A kapcsolatuk alakulása nyílt volt és őszinte. Nem volt színlelés, és a félreértés is minimális szinten maradt. Ráadásul, bár ebben a történetben két erotikus jelenet is akadt, az első egyértelműen szükségszerű volt a történethez, míg a második kivárta a megfelelő időpontot. Na, és hogy mi a megfelelő időpont? Amikor nem konfliktuskezelés az összebújás oka, hanem egy konfliktus megoldása után, a kölcsönös vonzalom bizonyítása. Kapcsolati szinten ez volt a leghihetőbb történet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Összességében tehát könnyed kikapcsolódást vártam ettől a könyvtől. Habár az elején nem úgy tűnt, hogy ezt megkapom, a végére valahogy mégis sikerült neki. Háromból egy novella tetszett, egy másikkal pedig elvoltam, ez már félsikernek mondható.</div><div style="text-align: justify;">Kizárólag azoknak ajánlom, akik úgy vágynak romantikus történetre, hogy nem zavarja őket sem a sok klisé, sem az elnyújtott ágyjelenet. Aki viszont egy kifejezetten aranyos és szépen kidolgozott románcra kíváncsi, nos, keresse máshol.</div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-7889395337168598852023-12-09T11:00:00.001+01:002023-12-09T11:00:00.242+01:00Mozgóképek CXXVI.<div style="text-align: justify;">Már megint elég nagy lemaradásba kerültem ezzel a rovattal. Úgy tűnik, ez már csak egy ilyen év...</div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">Szeptemberben csupán három filmet néztem meg, vagyis ez volt eddig a filmekben legszegényebb hónapom. Nincs konkrét emlékem, hogy miért, talán csak kevés film keltette fel az érdeklődésemet, talán csak besűrűsödött az élet, vagy egyszerűen több sorozatot néztem, mint filmet. Bárhogy is történt, azért ez a három film is megérdemli az értékelést.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Zom 100: Bakancslista zombiapokalipszis idejére</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_119591.jpg?1687285998" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="540" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_119591.jpg?1687285998" width="216" /></a></div><i><blockquote>"A főnöke folyton ugráltatja és éjjel-nappal dolgozik. Gyakorlatilag nem más, mint egy vállalati robot. De amikor kitör a zombilázadás, végre úgy érzi, neki is van élete!"</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Ez egy japán képregény adaptációja. Az a kevés pedig, amit tudtam róla, bőven elég volt nekem, hogy érdekeljen.</div><div style="text-align: justify;">A zombiapokalipszis kezd már egy kicsit lerágott lábszárcsont lenni, ám ebben a filmben kapott egy kedves csavart: Mi van, ha ez nem katasztrófa? Mi van, ha ez nem is annyira rossz dolog? A főszereplő legalábbis így kezd érezni, mikor a zombivá válás árnyékában eldönti, megteszi azokat a dolgokat, amelyekre nem volt ideje, lehetősége vagy bátorsága, mert épp egy elnyomó főnöknek ugrált reggeltől estig. Bizony, ez egy vígjáték, és bár nem mindegyik poén olyan ütős, az egész film nagyon szórakoztató. Én legalábbis jól elvoltam vele, és kifejezetten tetszett az üzenet, mi szerint legyél a saját magad ura.</div><div style="text-align: justify;">Összességében tehát ez egy picike társadalomkritikával átitatott humoros és kedves történet zombikkal. Oké, a zombi cápa durva túlzás volt, de nem kell ezt a filmet komolyan venni. Kikapcsolódásra vágyóknak tudom ajánlani, főleg ha kedvelik a kissé abszurd vicceket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Tetris</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_116256.jpg?1681137263" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="511" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_116256.jpg?1681137263" width="204" /></a></div><i><blockquote>"A történet arról, hogyan jutott el a világ egyik legnépszerűbb videojátéka a játékosokhoz világszerte. Henk Rogers üzletember és Alekszej Pajitnov, a Tetris feltalálója a Szovjetunióban egyesítik erőiket, és mindent kockára tesznek azért, hogy a Tetrist eljuttassák a tömegekhez."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Játszottam valaha Tetris játékkal? Persze. Ismertem a történetét? Azt sem tudtam, hogy van neki. Ez a film így kellemesen meglepett.</div><div style="text-align: justify;">Ez egy könnyed hangvételű életrajzi elemeken alapuló film. Ráadásul <i>Taron Egerton</i> játssza a főszerepet. Van benne minden, ami kell: nagy adag nosztalgia, kellemesen izgalmas üzleti és politikai szálak, egy csipet feszültség és kedvelhető szereplők, akiknek lehet drukkolni.</div><div style="text-align: justify;">Jól szórakoztam rajta, kikapcsolt, és kedvem támadt a retró játékokhoz. Azoknak ajánlom, akik szívesen néznek filmeket a dolgok eredetéről, és nem riadnak vissza az életrajzi alkotásoktól. Játékkedvelők előnyben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Fullmetal Alchemist</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_36491.jpg?1617132215" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="639" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_36491.jpg?1617132215" width="256" /></a></div><i><blockquote>"„Az ember nem juthat semmihez anélkül, hogy ne kelljen adnia valamit cserébe. Amit megszerzünk, azzal valami egyenértékűt elveszítünk. Ez az egyenértékűség elve, az alkímia legfőbb alapszabálya”. Edward és Alphonse Elric megtapasztalhatták, hogy az egyenértékűség elve milyen kegyetlen is tud lenni, amikor elhatározták, hogy az alkímia segítségével visszahozzák elhunyt édesanyjukat. Sajnos a transzmutáció sikertelenül zárult, így Ed a jobb karját és lábát, Al pedig az egész testét elveszítette. Azonban a fiúk a legnagyobb megpróbáltatások ellenére sem adják fel, és elindulnak a világban, hogy a legendás bölcsek kövét megtalálva helyrehozzák szörnyű tévedésüket és visszakapják eredeti testüket. Ám az út nehéz megpróbáltatásokkal és ördögi mesterkedésekkel tarkított, hiszen nem ők az egyedüliek, akik meg akarják szerezni a legendás követ… </blockquote></i><div style="text-align: justify;">A <i>Fullmetal Alchemist</i> egy kifejezetten népszerű <i>manga </i>és <i>anime </i>sorozat. Anno elkezdtem nézni, de nem igazán szippantott be, így nagyjából csak a történet feléig jutottam. Az élőszereplős változatnak mégis adtam egy esélyt, mivel a <a href="https://noemismile.blogspot.com/2020/07/mozgokepek-lxxxix.html" target="_blank">Bleach </a>többnyire tetszett, hátha ez is megüti a lécet.</div><div style="text-align: justify;">Hát, nem igazán ütötte meg. A látványvilágra nincs panaszom, nagyon szépen megcsináltak mindent a hatalmas páncéltól az alkímia alkalmazásáig. A gond inkább a történettel volt. Mivel egy hosszú sorozat elejét kellett beleszuszakolni egyetlen filmbe, több szál csak lógott a levegőben. Én láttam az eredeti művet (vagy legalábbis egy részét) így képben voltam, ki kicsoda, mi, miért érdekes, ám azok, akiknek nincs ilyen háttértudása, eléggé elveszve érezhetik magukat. Oké, felmerül a kérdés, van-e olyan, aki nem az anime megtekintése után kezd bele ebbe a filmbe, de ez nem igazán számít. Az alkotásnak akkor is kerek egésznek és teljesen érthetőnek kell lennie, ha csak olyan emberek nézik meg, akik kívülről tudják az egészet. Sőt, főleg akkor, mert a rajongónál nincs nagyobb kritikus.</div><div style="text-align: justify;">Összességében, tehát bár vizuálisan egy jó alkotás, bennem nagyon sok hiányérzetet hagyott. Kizárólag nem annyira kritikus rajongóknak ajánlom.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Értékelés</u>:</div><div style="text-align: center;">Tetris <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span> -> 9</div><div style="text-align: center;">Zom 100: Bakancslista zombiapokalipszis idejére -> 8</div><div style="text-align: center;">Fullmetal Alchemist<span> <span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> -> 6</span></span></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-30209510741558619592023-12-08T10:25:00.000+01:002023-12-08T10:25:11.119+01:00Pacsinkó<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_505172.jpg?1534617694" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="328" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_505172.jpg?1534617694" width="210" /></a></div>Ez az a könyv, ami rengetegszer szembejött velem, ám ha egy ismerősöm nem ajánlja, sosem veszem kézbe. Pedig a borítója szép, a témája érdekes, és szoktam kedvelni a családtörténeteket.</div><div style="text-align: justify;">544 oldalával terjedelmesebb olvasmánynak tűnik, de gyorsan lehet haladni vele, főleg, ha a kölcsönzési határidő lejárta fenyeget.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"A történelem ritkán kegyes. Min Jin Lee mesterien megírt regényeposzában egy szegény, de öntudatos bevándorló család négy nemzedéke küzd azért, hogy száműzve hazájukból, amit sohase ismertek, saját sorsuk uraivá válhassanak. <br />Koreában az 1900-as évek elején a tizenéves Sunját, egy félig nyomorék halászember imádott lányát otthonuktól nem messze, a tengerparton elcsábítja egy gazdag idegen. A férfi elhalmozná mindennel, de amikor a lány ráébred, hogy teherbe esett – és hogy a szerelme nős –, nem hajlandó eladni magát. Inkább elfogadja egy szelíd, betegségekkel küzdő lelkész házassági ajánlatát, aki úton Japánba száll meg náluk. Ám döntésével, hogy elhagyja otthonát, és visszautasítja születendő fia nagy hatalmú apját, Sunja izgalmakkal teli családtörténetet indít el, ami a rákövetkező nemzedékekre is kihat. <br />A Pacsinkó egy lebilincselően megírt, drámai erejű történet szerelemről, áldozatkészségről, becsvágyról és hűségről. Erős és makacs asszonyok, odaadó nővérek és fiúk, erkölcsi válságban gyötrődő apák – ők Lee bonyolult és szenvedélyes szereplői, akik hol nyüzsgő utcai piacokon, hol japán elitegyetemek előadótermeiben, hol alvilági pacsinkó szalonokban bukkannak fel. Ám van bennük valami közös: mind túlélők, akik kiharcolják a maguk jussát a történelem részvétlen folyamában."</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">Kedves, egyébként szintén könyvmoly ismerősöm úgy ajánlotta ezt a könyvet, mint a könyvet, amelyből japán és koreai ismereteit szerezte. Nem mondom, hogy ezzel nem keltett kifejezetten magas elvárásokat bennem, és valószínűleg ez az oka annak, hogy úgy érzem, nem azt kaptam, amit vártam.<br /></div><div style="text-align: justify;">Ez a könyv ugyanis egy családtörténet. Több generáció történetét meséli el egy kifejezetten érdekes időszakban és egy kifejezetten érdekes helyzetben. Ez eddig rendben is lenne, ám az érdekes időszakot csupán érintőlegesen, felületesen mutatja be. Az olvasónak nagy valószínűséggel több tudása van az eseményekről, mint maguknak a szereplőknek. (Például, mikor az egyik családtag 1945-ben szuper lehetőségként munkát kap Nagaszakiban, az olvasó nagy valószínűséggel felszisszen.) Úgyhogy bármennyire is magas elvárásaim voltak a helyszín és időszak viszonyaiban, ezeket nem igazán teljesítette a könyv. Nem adott újat, nem adott részleteset, de mivel ez egy családtörténet, lényegében én voltam túl mohó a történelmi adalékokat illetően.</div><div style="text-align: justify;">Az érdekes helyzet, vagyis a koreai bevándorlók élete Japánban már ígéretesebb volt. A személyes hangvétel miatt, elég gyakran és elég sok szemszögből előjött ez a kérdés. Ez volt számomra a kötet legizgalmasabb része, itt kaptam a legtöbb érdekes gondolatot, és itt bizony tudott nekem újat mondani. Viszont ez még mindig egy családtörténet, így ez a kérdés is esetleges, hol előtérbe került, hol nem igazán.</div><div style="text-align: justify;">Ennyit az elvárásaimról és annak teljesítéséről, most nézzük meg a kötetet annak, ami, egy családtörténetként.</div><div style="text-align: justify;">Tetszett, hogy valóban több, ha jól számoltam, öt generáció életébe engedett bepillantást. A cselekmény ritmusa is kellemes volt, ott időzött ahol kellett, ahol pedig indokolt volt a rövidítés, megtette hezitálás nélkül. A tempó műfajához mérten tehát feszesnek mondható.</div><div style="text-align: justify;">Ahogy a bejegyzés elején írtam, kedvelem a családtörténeteket, akkor is, ha akad bennük szenvedés, de ez most nekem sok volt. Egyszerűen besokalltam a karakterektől, pedig nem kifejezetten önsorsrontó típusok (leszámítva egy-két szereplőt), inkább az élet teszi őket ennyire esendővé. Csakhogy több mint ötszáz oldalon olvasni az állandó jellegű nehézségeket és balszerencsét úgy is megterhelő, ha az olvasó nem igazán kötődik hozzájuk. Valahányszor talpra állt a család, vagy csak történt valami jó velük, eltelt egy kis idő és bumm, minden újra épp olyan rossz, vagy épp rosszabb lett, mint korábban. Igen, ez egy nehéz időszak a történelemben, igen, a bevándorlók helyzete nem fenékig tejfel, de ez itt elég erőteljes túlzásnak érződött. "Boldog vagy? Nesze neked váratlan és értelmetlen haláleset." Nagyjából így írható le az a balszerencse-körforgás, amiben ez a család tengődik. Egyszerűen nem volt tanulsága, fejlődése az eseményeknek, amitől kissé céltalannak éreztem a szenvedésüket. Oké, lehet mondani, hogy az élet igazságtalan, nem mindennek van értelme, de ez egy regény, a regénynek pedig kell, hogy legyen célja, üzenete. Nem lehet öt generációnyi szenvedést az olvasóra zúdítani, hogy a végén közöljék, mind meghaltak és szinte sosem éltek boldogan...</div><div style="text-align: justify;">Családtörténetnél az olvasó jobb esetben nem csupán egy szereplőhöz kerülhet közel, hanem akár többhöz egyszerre. Csakhogy itt hiába volt sok szereplő, hiába voltak változatosak a karakterek, senkit sem sikerült igazán megkedvelnem. A legtöbbször teljesen közömbös voltam irántuk, vagy épp kifejezetten ellenszenvesnek találtam őket. Talán, mert egyik szereplő lelki világa sem volt kifejezetten hangsúlyos, talán csak túlságosan sokan voltak, így nem jutott elég idő egy-egy karakterre, talán csak nem volt elég jó a szerző stílusa.</div><div style="text-align: justify;">Apropó stílus végig nagyon leíró, kissé didaktikusnak mondható a szöveg. Ezt pedig nem segítik az céltalanul meghagyott koreai és japán kifejezések, amelyek a mondatokban fel-fel bukkannak mindenféle magyarázat nélkül. Valószínűleg az eredeti szövegben is így szerepeltek, de a magyar kiadás igazán fontolóra vehette volna a lábjegyzeteket. Az még hagyján, hogy tipikus japán kifejezések, amelyeknek nincs magyar megfelelője, ott maradtak csak úgy pőrén, az egyébként japán nyelvvel köszönő viszonyban sem álló magyar olvasók számára. Azonban, amikor sikerült lefordítani egy éjjel-nappali kisbolt (7-Eleven) nevét hét-tizenegyre, és mellé sem volt írva, hogy ja, egyébként ez a furcsa nevű objektum, amibe a szereplő épp bement, egy bolt, akkor elég magasra szaladt a szemöldököm. Szóval voltak problémáim a magyar szöveggel, amelyek nem növelték az amúgy is hullámzó olvasási kedvemet.</div><div style="text-align: justify;">Illetve volt még egy dolog, ami rettentően zavart. Női szerző, női főszereplők és női sorsok, mégsem sikerült ebből semmi pozitívat kihoznia. A kötet legelején, az első generáció nőtagja, akivel az olvasó megismerkedik megjegyzi, hogy a női lét nem más, csak szenvedés. Nos, én vártam, hogy ez a nőzőpont néhány generáció után változni fog, hogy már nem állja meg a helyét ez a jelmondat, de sajnos itt is csalódnom kellett. A könyv eleji kinyilatkoztatás kőbe lett vésve, mert ebben a kötetben nőnek lenni valóban szenvedés (meg férfinak is egyébként), és ezen a nemi szerepek változása sem segített, lásd az egyik egyértelműen önsorsrondó hölgyet a végén. Hát, köszönöm, máris jobban érzem magam...</div><div style="text-align: justify;">Összességében tehát nem mondom, hogy ez egy rossz könyv, de számomra csalódást okozott. Részben a magas elvárásaim miatt, amiért több történelmi és kulturális adalékra számítottam, részben a rettentően lehangoló több generációnyi szenvedés miatt. Egyszerűen lehozott az életről, amit a nyelvezettel és fordítással kapcsolatos problémáim csak egy kis bosszankodással tudtak megfűszerezni. Nem az én könyvem.</div><div style="text-align: justify;">Azoknak tudom ajánlani, akik kedvelik ha egy családtörténetben kifejezetten sok a szenvedés. Aki viszont jobban megismerné a koreai és japán történelmet és kultúrát, nos, keresse máshol, mert ebben csak néhány koreai és japán kifejezést tud felcsipegetni, de hogy mit jelent, azt mindenkinek magának kell kitalálnia.<br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-84316282274990120142023-11-03T15:28:00.000+01:002023-11-03T15:28:17.872+01:00A magányos farkas boldogsága<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_778127.jpg?1670275334" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="303" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_778127.jpg?1670275334" width="194" /></a></div>A szerző másik könyve (<i>Nyolc hegy</i>) keltette fel az érdeklődésemet, azonban amikor könyvtárban jártam, épp nem volt bent, ez a frissebb kötet viszont igen. Gondoltam, megismerkedni ezzel az olasz kortárs szerzővel ez is jó lesz.</div><div style="text-align: justify;">A borító egyszerű, mégis van benne egy kis báj. Jó kézbe venni a mindössze 174 lapjával.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Miután kilép egy hosszú kapcsolatból, a középkorú Fausto a gyerekkorában bejárt ösvények között húzza meg magát. Fontana Freddában, a magashegyi faluban találkozik Babette-tel, aki szintén Milánóból szökött ide sok évvel korábban, és aki odaveszi szakácsnak az éttermébe, hogy főzzön a síelőknek és a pályamunkásoknak. A huszas évei végén járó Silvia is itt szolgál fel, ő még nem tudja, hogy számára a hegyek csupán egy télre szóló menedéket jelentenek-e, vagy olyan helyet, ahol megtalálhatja önmagát. Abban sem biztos, készen áll-e rá, hogy összekösse életét Faustóval, a hegyek örök szerelmesével."</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">Nehéz meghatározni ezt a regényt. Nincs kimondott cselekménye, mégis sikerül neki elmesélnie egy szerelmi történetet. A történet hangsúlya azonban nem a románcon van, hanem a hegyeken. Bizony, ez egy nagyon szép tájleírás csupa hétköznapi, ám mégis különleges dologról.</div><div style="text-align: justify;">A fejezetek annyira rövidek, hogy munkába menet két fejezetet is el tudtam olvasni reggelente. A szereplők váltakoznak bennük és az idő is telik évszakok ide vagy oda nem épp tökéletesen követhető módon. Ráadásul a tény, hogy 3000 méter felett mindig hó van, elég könnyen megzavarhatja az olvasót, hogy most akkor nyár van vagy tél.</div><div style="text-align: justify;">A karakterek egyszerű hétköznapi emberek, és mégsem azok, hiszen nem mindenki szeretne hegyvidéken élni, nem mindenkinek jelent boldogságot egy havas csúcs látványa. Az egyetlen dolog ugyanis, ami az írót, a fogadóst, az alkoholistát és a serpát összeköti az a hegyek szeretete. Ez pedig mindennél jobban átjön a sorokból.</div><div style="text-align: justify;">A leírások nem hosszúak, helyenként lényegre törőek, ám így is érzékletesek. Az olvasó könnyedén beleélheti magát a hegyvidéki létbe. Ráadásul a szerző újra és újra felbukkantat egy farkast, mintegy külső nézőpontként, hogy maga a természet is elmesélhesse, milyen ott élni.</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Akkoriban azt hitte, hogy a jég örök és változtathatatlan, a hegy része, amelyet mindig ott találna a szikla és az ég között. Az apja viszont tudta, mi történik: valami eltűnik, és valami más lép a helyébe, mondta. Így halad a világ, tudod? Mi vágyódunk mindig csak az után, ami korábban volt."</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">A könyv tehát valójában egy elmélkedés hegyről, hóról, egyedüllétről és kapcsolatokról. A szereplők kifejezetten emberiek, hol tudják, mit akarnak, hol nem. Hol egymás kedvében járnak, hol megbántják a másikat. A főhős, Fausto az egyetlen, akinek kerekké válik a története, akinél van íve a fejlődésnek.</div><div style="text-align: justify;">Olyan tehát olvasni ezt a könyvet, mint egy tájleírást itt-ott érdekes adalékokkal. Nézzük a szereplőket, valamennyire értjük is őket, ám nem jobban, mint a hegyeket, így nem lehet igazán közel kerülni hozzájuk. Ez a távolságtartás pedig elvesz kicsit az üzenetből.</div><div style="text-align: justify;">Összességében nem rossz könyv, cseppet sem bánom, hogy elolvastam. Mivel kedvelem a hegyeket (igaz eddig csak <a href="http://noemismile.blogspot.com/2019/08/huashan-hegy.html" target="_blank">2000 méterig</a> merészkedtem), értékeltem a leírásokat, illetve kaptam egy új nézőpontot arról, mi a fenének mennek emberek olyan magasra. A szerelmi szál nem gyakorolt rám nagy hatást, ám a hétköznapiasságot élveztem. Számomra ez a könyv épp megfelelt, hogy a reggeli metrón magaslati levegőt szívjak kicsit.</div><div style="text-align: justify;">Kizárólag azoknak ajánlom, akiket nem zavar, ha nincs konkrét cselekmény és nem várnak el nagy gondolatokat vagy nagy történetet. Hegyvidékek kedvelői előnyben. Aki viszont egy jól kifejtett románcra vágyik és nem kíváncsi hétköznapi dolgokra, csalódhat.<br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-27949043736178208232023-10-31T19:36:00.001+01:002023-10-31T19:36:42.139+01:00Mozgóképek CXXV.<div style="text-align: justify;">Majdnem sikerült behoznom a rovat lemaradását, aztán már megint közbeszólt az élet, így maradt a késés. Nézzük hát az augusztusi filmélményeimet!</div><div style="text-align: justify;">Összesen 12 filmet láttam, ez jelentősen több, mint az előző hónapokban. Sőt, majdnem olyan sok, mint <a href="http://noemismile.blogspot.com/2023/03/mozgokepek-cxviii.html" target="_blank">januárban</a>. Ennek pedig két oka volt. Egyrészt nem mentem idén nyaralni (mert novemberben nagy kalandra utazom, amihez tartalékolni kellett), másrészt volt egy kisebb műtétem, így majdnem egy hetet a kanapén töltöttem. Azért így is sikerült kétszer eljutnom moziba.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Eltűnt személy: a Lucie Blackman-ügy</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_120587.jpg?1690393466" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="540" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_120587.jpg?1690393466" width="216" /></a></div><i><blockquote>"2000. július 1. A brit nemzetiségű Lucie Blackman eltűnik Tokióban, és nemzetközi nyomozás, kérlelhetetlen hajsza veszi kezdetét az igazságért."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Időről-időre sort kerítek egy-egy dokumentumfilmre, és néha épp bűnügyihez van kedvem. Ráadásul ez a bűntény Japánban történt, így kifejezetten érdekesnek találtam.</div><div style="text-align: justify;">Az helyszínből adódó érdekességeket megkaptam, hiszen máshogy működik kicsit egy japán nyomozás, mint egy európai vagy épp amerikai, amire ki is tért ez a film. Viszont, mint dokumentumfilm nem egy erős alkotás. Az eleje el van nyújtva, míg a vége rettentően összecsapott. Lényegében, amint megvan a gyilkos, vége is van a filmnek, és ez elég erőteljes hiányérzetet kelt a nézőben. A bírósági tárgyalás ugyanúgy része egy ilyen történetnek, mint a nyomozás, ez pedig itt sajnos hiánycikk. Ráadásul a film végi lezárásban csak úgy mellékesen megjegyzik, hogy első körben nem is sikerült rábizonyítani a tettesre, míg a néző csak pislog, hogy miért, hogyan, választ azonban nem kap.</div><div style="text-align: justify;">Összességében tehát távolról sem ez az év legjobb bűnügyi dokumentumfilmje. Aki kedveli a műfajt adhat neki egy esélyt, főleg, ha a kulturális különbségek érdeklik, ám aki komplett és teljes történetet szeretne, csalódhat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Caravaggio árnyéka</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_118672.jpg?1684605670" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="555" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_118672.jpg?1684605670" width="222" /></a></div><i><blockquote>"Caravaggio (1571-1610) korának lázadó művésze volt, akinek az élete és a hatalommal való küzdelme mozivászonra termett. A barokk festő hadban állt a konvenciókkal, műveivel és szexuális szabadosságával megbotránkoztatta az akkori közvéleményt és a nagy hatalmú katolikus egyházat egyaránt. Caravaggio vallási tematikájú képein pátosz helyett a realizmus köszönt vissza, ráadásul modellnek előszeretettel hívta az utcák lenézett embereit, például csavargókat, tolvajokat és prostituáltakat, akiknek a jogaiért a hatalmasságokkal szemben is kiállt. <br />Michele Placido nagyszabású történelmi filmje Caravaggio életének azt a szakaszát dolgozza fel, amikor a festőnek el kell hagynia Rómát, mert halálra ítélték egy konkurense meggyilkolásának vádjával. Caravaggio a pápához fordul kegyelemért, aki elrendeli, hogy a vatikáni titkosszolgálat nyomozója, akit csak Árnyékként emlegetnek, derítse fel, hogy a botrányos életű művész megérdemli-e az amnesztiát." </blockquote></i><div style="text-align: justify;">Olaszország és főleg Róma iránti szeretetem egyik pillérét alkotják kedvenc olasz művészeim - természetesen <i>Caravaggio</i> az egyik - gyönyörű alkotásai, így azonnal tudtam, hogy ezt a filmet látnom kell. <i>San Diego</i> pedig örömmel kísért el egy kis olaszországi nosztalgiára a moziba.</div><div style="text-align: justify;">Ez egy európai film európai színészekkel és európai történetvezetéssel. Életrajzi dráma besorolást kapott, de azért senki se kezelje tényként, amit ebben lát. Ez ugyanis egy elképzelt "így is történhetett" jellegű történet, aminek a szórakoztatás mellett egyetlen célja a festő művészetének méltatása. Utóbbi pedig kétségtelenül jogos, aki látott már Caravaggio festményt, nem vonhatja kétségbe a zsenialitását. A készítők azért megpróbálták minél érdekesebbé és izgalmasabbá tenni. Egyrészt a leghíresebb munkáit fűzték bele, másrészt a korhatárból adódóan egy meglehetősen féktelen, életet minden formában habzsoló művészt helyeztek a középpontba. Csakhogy a film narrációját nem az ő szemén át látjuk, hanem az utána nyomozó inkvizítoron keresztül. Lehet, hogy ez valakinek zavaró lehet, hiszen nagyon sokat látunk a mellékszereplőkből, akik aztán vagy igazat állítanak, vagy nem, ám a történet felépítése szempontjából okos húzás volt. A helyszínek pedig, nos, a nagy részét Rómában forgatták, és nekem ennyi bőven elég volt.</div><div style="text-align: justify;">Számomra tehát épp azt az élményt adta, amit vártam. Kaptam egy adagot Rómából, egy adagot gyönyörű festményekből és volt hozzá egy felépített narráció, ami a film élvezhetőségét adta. Ha valaki hasonlóra vágyik, nézze meg bátran. Azonban, aki a művész életét szeretné teljes mértékben megismerni, nos, olvasson utána sokat, aztán szűrje le, mit hisz el belőle és mit nem, mert ez elsősorban egy film, és csak másodsorban életrajz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Finch</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_98187.jpg?1631886015" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="584" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_98187.jpg?1631886015" width="234" /></a></div><i><blockquote>"A posztapokaliptikus Földön egy robot, akit azért épített haldokló teremtője, hogy gondoskodjon szeretett kutyájáról, megismerkedik az élet, a szeretet és a barátság jelentésével, illetve azzal, hogy mit is jelent embernek lenni."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Kipróbáltuk az Apple TV-t (egyáltalán nem jött be, maradunk a már megszokott streaming szolgáltatóknál) és ott bukkantunk erre a filmre. A robot miatt tetszett San Diegonak, nekem meg tetszett, hogy van benne kutya, így adtunk neki egy esélyt.</div><div style="text-align: justify;">Ez lényegében egy tipikusnak mondható poszt-apokaliptikus történet. Van itt minden, ami ennek szokványos kelléke, lakhatatlan bolygó, elszigetelt és egymás ellen forduló emberek, romokon tengődés és a szebb jövő ígérete. A látvány nem tesz hozzá sokat, a kutya ellenben igen. A robot pedig, nos, cseppet idegesítő, és itt nem csak az ügyetlenkedésére gondolok, hanem a túl könnyen jött mesterséges intelligenciára. Tudományos oldalról tehát gyenge alkotás, a cselekmény szempontjából pedig teljesen átlagos, kiszámítható.</div><div style="text-align: justify;">Ha valaki úgy érzi nem látott még elég poszt-apokaliptikus filmet, vagy nem unja őket, adhat neki egy esélyt. Kutyákat kedvelők előnyben. Ha viszont valaki valami újra, érdekesre, cseppet sem klisésre vágyik a műfajban, nos, keresse máshol.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_81425.jpg?1617172086" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="555" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_81425.jpg?1617172086" width="222" /></a></div><i><blockquote>"Valóság és képzelet csúszik össze egy szerelmes nő fejében. Márta, a 40 éves idegsebész szerelmes lesz. Fényes amerikai karrierjét hátrahagyva visszatér Budapestre, hogy új életet kezdjen a férfival. Ám Márta hiába vár a Szabadság-híd pesti hídfőjénél: a férfi nem jelenik meg a randevún. Márta kétségbeesetten a keresésére indul, de amikor rátalál, élete szerelme azt állítja: sohasem látta őt azelőtt."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Mikor kijött ez a film a mozikban, kíváncsi lettem rá. Aztán valahogy elfeledkeztem róla, míg szembe nem jött az HBO kínálatában.</div><div style="text-align: justify;">Az lapötlet remek, nagyon tetszett ez a képzelet vagy valóság kettőse, amire építkezett. A karakterek azonban nincsenek kifejtve, a főhőssel lehetetlen azonosulni, olyan sokszor viselkedik irracionálisan vagy dönt szándékosan úgy, hogy rosszabb legyen neki. A történet lezárása pedig megölte az egészet. Vártam valami csattanót, valamit katarzist, ám épp olyan semmilyen, mint a képsorok színvilága, így az elvárásaimból nem lett semmi.</div><div style="text-align: justify;">Lassú film, csak azoknak ajánlom, akiknek van türelme egy kis szenvedéshez a főhőssel, és nem zavarja őket, ha a végén a megoldás rém egyszerű. Annak viszont, aki nagy csavarra, katarzisra vagy csak kedvelhető szereplőkre vágyik, hát, nem ez a megfelelő film.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Barbie</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_119699.jpg?1689874386" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="554" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_119699.jpg?1689874386" width="222" /></a></div><i><blockquote>"Van ám olyan világ, ahol minden csodálatos! Mindig süt a nap, lenn a parton mindig lágyan hullámzik a tenger, és szörfdeszkákon, a nyugágyakban meg a bulizósabb helyeken sokféle, de mindig gyönyörű strandoló gyűlik össze: Barbie és Ken meg a többi Barbie és Ken. <br />De még a legtökéletesebb, legrózsaszínebb, legszerelmesebb helyen is történhetnek bajok. Szerencsére Barbie nemcsak szép, hanem talpraesett is. Ha kell, még a valóságos világba is elmegy, hogy megvédje a maga különleges országát. És persze sosincs egyedül. Lehet, hogy Ken nem olyan éles eszű, vagy nem akkora vagány, mint ő, de van egy nagyon fontos tulajdonsága: mindig kiáll az ő Barbie-jáért, és sosem hagyja cserben."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Mikor először hallottam erről a filmről, nem igazán tudtam, mit gondoljak róla, ám mindenképpen érdekelt. Aztán <i>Queen B.</i>-vel elmentünk rá moziba, és nagyon jól szórakoztunk.</div><div style="text-align: justify;">Ez a film vizuálisan nagyon sok. A készítők megpróbálták emberi méretűre megalkotni a babák műanyag világát, ami tömény, durván rózsaszín és egy lánynak, akinek gyerekként volt ilyen babája, rettentően nosztalgikus. Ráadásul ez a díszlet megalapozza a film hangulatát, ami vidám és önironikus egyszerre. Szerencsére a készítők nem álltak meg ennyinél, és egy tanulságos kis történetet is építettek köré. Természetesen ez a történet Barbie-központú, vagyis nő-központú, vagyis kellemesen feminista. A filmnek tehát üzenete is akad amellett, hogy meglepően szórakoztató.</div><div style="text-align: justify;">Mi remekül szórakoztunk rajta, és utána hosszú és vidám eszmecserét folytattunk arról, kinek milyen babája volt gyerekként vagy épp milyenre vágyott mindig, amit persze nem kapott meg, mert túl drága volt. Lányoknak tehát mindenképpen tudom ajánlani, ám azt érdemes megfontolni, bírja-e az ember ezt a látványvilágot. Fiúknak is tudom javasolni, bár még nem sikerült leteszteltetnem San Diegoval, de valamikor biztosan sor fog rá kerülni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A gördeszkás lány</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_94056.jpg?1622994020" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="533" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_94056.jpg?1622994020" width="213" /></a></div><i><blockquote>"Az indiai faluban élő tinilány rátalál élete sorsdöntő szenvedélyére, a gördeszkázásra, ám rögös út vár rá, ha álmait követve versenyzővé szeretne válni."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Ez a film egyszerre szól a sportról és arról, mennyire szegény és elmaradott India. Mindkét téma érdekelt főleg női szemszögből.</div><div style="text-align: justify;">A történetnek van valóságalapja, és szépen bemutatja, milyen, ha valaki beleszeret egy sportba. Az alap felütés tehát teljesen rendben van, erre rakódik rá egy kicsit az indiai falukban élők sorsa. A készítők szűk környezetben, kevés szereplővel mutatták be mindezt, ám ez egyáltalán nem probléma. Az üzenet így is átjön, a néző könnyen érez szimpátiát, és az egész deszkás sztori egy kerek egész. Bizony, itt jön a de. De nekem ez kevés volt. Kevés, hogy nem tudtam meg a film végi lázadás csak egy alkalom, vagy annál több. Kevés, mert a falu viszonyaiban bőven volt több, mint a gördeszka iránti ellenszenvük. Szóval lehetett volna ez egy kifejezetten hatásos és messzebb mutató alkotás, ám így egy könnyed családi filmnek is rendben volt.</div><div style="text-align: justify;">Nem rossz film, akit érdekel, hogyan lehet egy sport igazán fontos, illetve hogy milyen a vidéki Indiában az élet, bátran vágjon bele. Fiatal főszereplők miatt fiatalabb korosztálynak is tökéletesen passzol. Aki viszont többet szeretne tudni a helyi viszonyokról, mélyebben beleásná magát a társadalmi kérdésekbe, ne ettől a filmtől várja.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Ne legyen büntetés</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_60992.jpg?1617135381" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="526" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_60992.jpg?1617135381" width="210" /></a></div><i><blockquote>"A Netflix Oscar-díjas rövid dokumentumfilmje, a Period. End of Sentence a menstruációról szól. De ennél is fontosabb, hogy tisztelgés a nők előtt."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Az előző filmen felbuzdulva úgy gondoltam, ideje kicsit többet tudni Indiáról, és mi lehetne erre jobb választás, mint egy 2019-ben <i>Oscar-díj</i>at nyert rövid dokumentumfilm.</div><div style="text-align: justify;">Ez a film a menstruációs szegénységet mutatja be, és azt, hogy néhány elkötelezett személy hogyan próbál ezen változtatni. Habár a menstruáció valamilyen szinten és bizonyos helyeken még mindig tabunak számít Európában, azért lássuk be, elég jól állunk a kérdésben. Tudunk róla beszélni, nem olyan nehéz róla tudást szerezni, és ha valakinek az alapvető higiéniai és anyagi lehetőségek adottak, bőven válogathat, milyen menstruációs eszközt szeretne használni. Ez azonban nincs így más országokban, főleg Indiában, ahol még mindig tabu és ahol olyan nagy a szegénység, hogy a nők semmilyen eszközt nem engedhetnek meg maguknak. A film ezt mutatja be röviden, mindössze 26 percben. Ez a rövidség pedig épp csak annyira elég, hogy felhívja az ember figyelmét a kérdésre, többre azonban már nem jut idő.</div><div style="text-align: justify;">Ez tehát egy fontos rövidfilm egy fontos témáról, de műfaja miatt nem ad többet, mint a probléma felvázolása. Ha tehát valaki bővebb kifejtésre, konkrét személyek sorsára vágyik, csalódhat. Ajánlom minden nőnek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: left;"><b>Johnny Football, az amerikai foci fenegyereke</b></div><div style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_120781.jpg?1691051503" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="571" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_120781.jpg?1691051503" width="228" /></a></div> <i> </i></div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Ez a dokumentumfilm a futballsztár Johnny Manziel robbanásszerű felemelkedését és meredek bukását követi nyomon a barátokkal, edzőkkel és magával Manziellel készített interjúk segítségével."</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">A rovat egyik bejegyzésében már írtam róla, hogy míg én ázsiai filmekket gyűjtök a Netflix listánkon, addig San Diego sporttal kapcsolatos filmeket. A sportok közül pedig elsősorban az amerikai fociról szóló alkotások vannak többségben.</div><div style="text-align: justify;">Ez a dokumentumfilm párhuzamba vonható egy korábbival (<a href="https://noemismile.blogspot.com/2023/01/mozgokepek-cxvii.html" target="_blank">A barátnő, aki nem létezett</a>) mivel ugyanazok a készítői és ugyanúgy egy focista életéről szól. Csakhogy itt nem mint áldozat, hanem mint bűnös kerül a középpontba.</div><div style="text-align: justify;">Ez a film nekem nem adott sokat. Nem mondom, hogy egyáltalán nem volt érdekes, de két hónap távlatából csak egy-egy részletére emlékszem. Viszont San Diego, aki tudta, kiket említenek benne, jobban értékelte. Szóval kizárólag sportrajongóknak ajánlom. Aki pedig érdeklődik az amerikai foci iránt, de nem sokat tud róla, keressen egy másik dokumentumfilmet, mert ez csak egyetlen emberre fókuszál.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Nimona</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_118612.jpg?1684477565" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="640" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_118612.jpg?1684477565" width="256" /></a></div><i><blockquote>"Egy tragikus bűnténnyel vádolt lovag összefog egy bohém, alakváltó tinivel, hogy bizonyítsa ártatlanságát. És ha a lány maga a szörny, akinek a megölésére felesküdött?"</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Gyengéim az animációs filmek, így nem volt kérdés, hogy megnézem ezt a filmet.</div><div style="text-align: justify;">A történet aranyos, kellemesen szórakoztató és teljes mértékben kiszámítható, ám ez jól áll neki. A grafika teljesen rendben van, a szöveg pedig nagyon laza. Igazából az egész film nagyon laza. Lazán kezeli a humort, lazán áthágja a megszokott formációkat, mégis lazán megmarad a megszokott jó konktra rossz mesének. A különféle popkulturális utalások pedig szuperül illenek hozzá.</div><div style="text-align: justify;">Ez tehát egy nagyon szórkaoztató, kedves mese. Nekem tetszett. Kicsiknek és nagyoknak is tudom ajánlani.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Cherry: Az elveszett ártatlanság</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_89634.jpg?1617173419" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="533" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_89634.jpg?1617173419" width="213" /></a></div><i><blockquote>"Cherry kimarad a főiskoláról, majd az élet a hadseregbe sodorja, ahol szanitéc lesz Irakban – ezalatt egyetlen támasza igaz szerelme, Emily. A háborúból visszatérve a poszttraumás stressz nyomása alatt élete a drogok és a bűnözés spiráljába kerül, miközben azért küzd, hogy megtalálja helyét a világban."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Ezt a filmet is az Apple TV kínálatában találtam és egy okom volt megnézni: <i>Tom Holland</i>.</div><div style="text-align: justify;">Ez a film egyáltalán nem nekem szól. Rettentően hosszúnak éreztem, és nagyon szenvedtem rajta. Egyrészt nem hogy azonosulni nem tudtam a szereplőkkel, még egy picikét megkedvelni sem sikerült őket. Másrészt, ha van két olyan terület, ami a legtávolabb áll tőlem a világban, akkor az a katonaság és a drogfüggőség. Egyik témát sem kedvelem a filmekben, sőt a kifejezetten drogproblémákról szóló alkotásokat egyszerűen nem bírom megnézni. Még akkor sem, ha csak érintőleges a dolog, mint például <a href="https://noemismile.blogspot.com/2018/05/mozgokepek-lxviii.html" target="_blank">A Wall Street farkasa.</a></div><div style="text-align: justify;">Számomra szenvedés volt ez a film, és emiatt nem tudom, kinek ajánlhatnám. Talán azoknak, akik a felvázolt és általam inkább került témák iránt érdeklődnek. Viszont az biztos, hogy jobb kedvük nem lesz tőle.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Vörös, fehér és királykék</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_118806.jpg?1684940360" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="640" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_118806.jpg?1684940360" width="256" /></a></div><i><blockquote>"A New York Times bestsellere alapján készült film történetének középpontjában az amerikai elnök fia, Alex és Henry brit herceg áll, akiknek régi viszálya az amerikai-brit politikai kapcsolatokat is veszélyezteti. Mikor a két rivális tűzszünetre kényszerül, a köztük felolvadó jég alatt végül olyan szikra gyúl, amire soha nem számítottak."</blockquote></i><div style="text-align: justify;">A könyv, ami alapján ez a film készült, rettentően népszerő. Konkrétan egyik ismerősöm kedvenc könyve, így felmerült bennem a gondolat, talán nekem is el kellene olvasnom. Aztán kijött a film, és úgy döntöttem, inkább megnézem, és ha tényleg olyan jó, akkor lehet el is olvasom.</div><div style="text-align: justify;">Hát, őszintén nem értem a rajongást. Ez egy nagyon tipikus romantikus történet a szokványos romantikus klisékkel és egy nagy adag idalizálással. Az egyetlen ok, amiért nem fullad bele a romantikus alkotások végtelen tengerébe, az a tény, hogy itt két férfi szerelméről van szó. Ennyi, ennyi a kuriózum, ami ne legyen már kuriózum. Egy ideális világban ez épp annyira szokványos lenne, mint a férfi-nő vagy épp nő-nő kapcsolat, és nem kellene felmagasztalni miatta egyébként rettentően átlagos és klisés alkotásokat. </div><div style="text-align: justify;">Megnéztem, nem bántott, de nem is éreztem úgy, hogy ha kimarad az életemből, akkor veszítek valamit. Egynek elment kategória, így azoknak örömmel ajánlom, akik kedvelik a szokványos romantikus történeteket és nem zavarja őket, ha két férfire osztották a főszerepeket. Viszont, ha valaki a nagy rajongás miatt nézi meg, és többet vár tőle, mint egy klisés románc, csalódni fog, mert én bizony csalódtam.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_113784.jpg?1671453414" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="533" height="320" src="https://snitt.hu/system/covers/big/covers_113784.jpg?1671453414" width="213" /></a></div><i><blockquote>"Ebben a gyönyörű animációs filmben Charlie Mackesy legsikeresebb könyve kel életre a NoneMore és a Bad Robot Productions jóvoltából. Kövesd végig a négy barát meglepő útját, amely során együtt fedezik fel a kedvességet, a bátorságot és a reményt!"</blockquote></i><div style="text-align: justify;">Ez az a film, amiért megérte kipróbálni az Apple TV-t.</div><div style="text-align: justify;">Régen láttam ennyire szép rajzfilmet. Szép a grafika, szépek a szereplők és szép az üzenet. Konkrétan olvadoztam ezen a mindössze 34 percen. Minden képkockája, minden mondata gyönyörű.</div><div style="text-align: justify;">Könyv alapján készült, és ezt bizony szívesen el is olvasnám, ám így animációban is tökéletes volt.</div><div style="text-align: justify;">Ajánlom mindnekinek, legyen gyerek vagy felnőtt, mert ez egy gyönyörű és kedves történet. Imádtam.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Értékelés</u>:</div><div style="text-align: center;">A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló <span> </span><span> </span> -> 10</div><div style="text-align: center;">Caravaggio árnyéka<span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span><span> </span><span> </span></span><span> -> 9</span></div><div style="text-align: center;">Barbie<span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span><span> </span><span> </span></span><span> -> 9</span></div><div style="text-align: center;"><span>Nimona<span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span><span> </span><span> </span> </span><span> </span><span> -> 8</span></span></div><div style="text-align: center;"><span><span>Ne legyen büntetés<span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span><span> </span><span> </span></span><span> </span><span> -> 7</span></span></span></div><div style="text-align: center;"><span><span>A gördeszkás lány<span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span><span> </span><span> </span> </span><span> </span><span> -> 7</span></span></span></div><div style="text-align: center;"><span><span><span>Vörös, fehér és királykék<span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span><span> </span><span> </span> </span><span> -> 6</span></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;">Eltűnt személy: a Lucie Blackman-ügy<span> </span><span> <span> </span><span> </span><span> </span> </span><span> -> 5</span></div><div style="text-align: center;"><span>Finch<span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> -> 5</span></span></div><div style="text-align: center;"><span>Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre<span> -> 4</span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;">Johnny Football, az amerikai foci fenegyereke<span> </span><span> </span><span> -> 3</span></span></div><div style="text-align: center;">Cherry: Az elveszett ártatlanság<span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> -> 2</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-30022497883366101652023-10-27T14:28:00.001+02:002023-10-27T14:28:07.068+02:00Szellemek<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_699064.jpg?1632386581" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="304" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_699064.jpg?1632386581" width="195" /></a></div>A cím tetszett, de nem különösebben vonzott ez a könyv. Aztán szembe jött velem különböző helyeken, mint például a metrón, és elkezdte piszkálni a fantáziámat, így legutóbbi könyvtárazásom során úgy döntöttem, adok neki egy esélyt.</div><div style="text-align: justify;">A borító egyáltalán nem tetszik, sőt az egyik legcsúnyább, amit idén kézbe vettem. </div><div style="text-align: justify;">344 lapjával megszokott terjedelmű olvasmány.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Nina Dean harmincas éveinek első felét tapossa, sikeres gasztroíró, szeretik őt a barátai és a családtagjai, új lakásba költözött, a város másik kerületébe. Amikor találkozik Maxszel, az elbűvölő romantikus hőssel, aki az első randin közli vele, hogy feleségül fogja venni, Ninának úgy tűnik, minden terv szerint megy. <br />Az új kapcsolat a legjobbkor jött – mióta betöltötte a harmincat, messze nem érezte magát olyan jól a bőrében, mint arra előzőleg számított. Bármerre nézett, a dolgok az idő múlására, a lehetőségek fogyatkozására emlékeztették. A baráti szálak meglazultak, az ex-pasik továbbléptek, és, ami a legrosszabb, mindenki távoli kertvárosokba költözött. A szülők se jelentenek támaszt, Nina apja lassan átadja magát a leépülésnek, az anyja meglepő frizurával és ruházattal kísérletezik. <br />Tényleg Max lenne a megoldás?"</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">Ha a fülszöveg alapján azt gondolod, ez egy tipikus kortárs romantikus történet, akkor nagyot tévedsz. Ez bizony egy anti-romantikus kötet a párkeresés pokoli bugyrainak feltárásával és nehezen kedvelhető karakterek leírásával. Az viszont, hogy ez egy kortárs kötet, bizony tény.</div><div style="text-align: justify;">A főszereplő problémái hétköznapinak mondhatók. Harmincas évei elején jár, túl egy hosszú párkapcsolaton, éppen szingliként, a munkája most kezd kiegyensúlyozottá válni, és szembesülni kényszerül a ténnyel, hogy a szülei öregszenek. Mindezek a problémák pedig részben vagy egészben mindenkit érintenek. A könyv története így átérezhető, akár könnyen azonosulunk a főhőssel, akár nem. Ráadásul ez a hétköznapiság arra készteti az olvasót, hogy eltöprengjen a saját életén, reflektáljon saját tapasztalataira, esetleg párhuzamot is vonjon.</div><div style="text-align: justify;">A felvetett gondolatok mindegyike emberi kapcsolatokként írható le, de akad közöttük azért különbség bőven. Nézzük is meg ezeket a témákat külön-külön. </div><div style="text-align: justify;">Egyrészt ott a párkeresés nem épp egyszerű kérdésköre. Az olvasó ugyanis nem csupán a főszereplő szerelmi életével szembesül, hanem az őt körülvevő személyek romantikus viszonyaival is. Van itt minden az első kapcsolatból hosszú házasságtól, a friss házasokon át a hosszú távú egyedüllétig. A történet így egyáltalán nem mondható egysíkúnak. Persze a főszereplő élete és tapasztalatai a hangsúlyosak, és aki az internet megjelenése óta randizott már, tökéletesen ráismer a típusokra. A szerző ugyanis jól rátapintott, milyen online ismerkedni. A címben is megjelenő "jelenséget" pedig tökéletesen hitelesen tárja az olvasó elé. Ráadásul, azok az olvasók, akik meg is tapasztalták ezt, előre tudják, hová fog kifutni a dolog. Kicsit olyan olvasni ezt a könyvet, mint két összeütköző autót nézni az utcán. Látod, hogy nem lesz jó vége, tudod, hogy nem fogják elkerülni, így csak remélheted, hogy megússzák néhány karcolással.</div><div style="text-align: justify;">A könyv tehát nem kelt kellemes érzéseket az olvasókban, mert nincs itt se pillangó, se édesség, csak a nyers valóság, és a múlt megidézett szellemei. Hiába lehet tehát ismerős, amit leír, nem biztos, hogy ezt jó újra átélni, még így közvetetten se. Persze ez nagyban függ attól, túl van-e már az olvasó a szelleműzésen...</div><div style="text-align: justify;">A másik téma, amit felvet a könyv, a barátság kérdésköre. Felnőttként megváltozik az élethelyzet. A barátnők bizony férjhez mennek, elköltöznek, gyereket vállalnak, így már nem lehet őket spontán áthívni egy kávéra, nem lehet velük éjszakába nyúló programokat tervezni, és igen, az is lehet, hogy nehéz velük más, őket nem érintő témáról beszélgetni. Ez egy valós jelenség, és egy teljesen természetes dolog. A történet azonban konfliktusként kezeli, és bár a végére feloldja, ezt sem kellemesebb olvasni. A felvetett téma tehát jó, valós, érdekes, de a tálalása rettentően negatív.</div><div style="text-align: justify;">Ehhez szorosan kapcsolódik a társadalmi nyomás, mert harminc fölött tényleg az esküvők adják a társasági eseményeket, és tényleg sokan még mindig pofátlan módon beleszólnak abba, ki mikor vállal gyereket, vagy egyáltalán vállal-e. Ezeket a kérdéseket azonban csak kapargatja a könyv, nem ás a mélyükre. Megmarad az általánosítás és a sztereotip sémák szintjén. Ez nem feltétlenül probléma, csak nem segíti az olvasó kedvét, mert egy újabb negatív példát mutat, ami ugyanúgy előhívhat negatív emlékeket.</div><div style="text-align: justify;">Az egzisztenciális kérdésekben, mint amilyen a munka és a lakhatás szintén felületes marad, ám ez itt teljesen rendben is van. Bőven elég, hogy megemlíti, hiszen felnőtt élet nincs munka és megélhetési kérdések nélkül. A szomszéddal való kapcsolatát viszont egy kicsit erőltetettnek éreztem. Az elején még vártam, hátha kikerekedik belőle valami, ám ami végül lett, alulmúlta elvárásaimat. Hatásosnak hatásos volt, csak épp olyan negatív, mint minden más ebben a könyvben.</div><div style="text-align: justify;">Szándékosan a végére hagytam a kötet másik nagy és nem kevésbé lehangoló témáját, a szülők öregedésének kérdéskörét. Számomra ez volt a könyv legérdekesebb része, és bár értelemszerűen lehangoló volt, nagyon tudtam értékelni. Ez ugyanis egy olyan téma, amire kevesen fordítanak figyelmet, pedig előbb-utóbb mindenkit érint és a felnőtt lét velejárója. Nagyon örültem, hogy épp olyan hangsúlyos része volt a könyvnek, mint a főhős szerelmi élete. Érzékenyen és jól volt tálalva, épp annyit mutatott meg, amennyit kell.</div><div style="text-align: justify;">Összességében ez tehát egy cseppet sem vidám könyv. Rám kifejezetten melankolikusan hatott, és végig eszembe juttatta, milyen pocsék randikon voltam, milyen lehetetlen alakokkal és újra és újra felidézte az exemmel való kapcsolatomat. Habár mindezen most már csak mosolygok, még emlékszem rá, hogyan éreztem magam akkor, és ettől nem lett jobb a kedvem.</div><div style="text-align: justify;">Ez a könyv tehát olyan, mint egy szeánsz, ami megidézi minden olvasó korábbi negatív tapasztalatainak kísérteteit. Van, amikor helye van az önreflexiónak, a külső nézőpontba helyezkedésnek, ám ha épp nincs erre szüksége az embernek, akkor csak rossz lesz tőle a kedve. Nekem most nem volt erre szükségem, így bár látom a történet célját és elismerem, hogy remek korképet / kórképet fest a mai randizásról, nem élveztem. Talán, ha jó néhány évvel korábban olvasom, jobban megfogott volna.</div><div style="text-align: justify;">Elsősorban azoknak ajánlom, akik épp az online randizás mocsarában próbálnak úszni, hogy érezzék, nincsenek egyedül, nincs velük semmi baj. Aki viszont már túl van ezen az időszakon, csak akkor vegye kézbe, ha minden múltbéli sérelemmel és emlékkel megbékélt már.<br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-34054452366904769602023-10-12T15:48:00.000+02:002023-10-12T15:48:27.778+02:00Ha történne valami<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_727477.jpg?1646681663" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="318" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_727477.jpg?1646681663" width="204" /></a></div>Tavaly már olvastam a szerzőtől (<a href="http://noemismile.blogspot.com/2022/10/felnott-emberek.html" target="_blank">Felnőtt emberek</a>), és bár nem az volt az évem legjobb olvasmánya, a nagyon erőteljes hangulata megmaradt, így mindenképpen szerettem volna még olvasni valamit tőle.</div><div style="text-align: justify;">A borító ezúttal is egyszerű, ám rendkívül mutatós. 128 lapjával kifejezetten rövid kötet, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy kilenc darab novellát tartalmaz. Ó, igen, ez egy novelláskötet.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg önkényesen kicsit megkurtítva:</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Marie Aubert novelláskötetének történetei olyan emberekről szólnak, akik kitörni készülnek: barátságból, házasságból és más kapcsolatokból – szereplői a társas magány elől menekülnének. Mindannyian olyasmit csinálnak, amit szégyellnek, miközben ragaszkodnak az elképzeléshez, hogy valami nagyobb jó érdekében cselekszenek. <br />A norvég szerző kilenc történetében egy hajszál választja el egymástól a vágyakozást és a szégyentelenséget a bűntől."</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;"> <i>Marie Aubert</i> néhány dologban kétségtelenül kiváló. Kiválóan tudja bemutatni a mai társas problémákat, ehhez kiválóan tud erőteljes atmoszférájú szöveget írni, és kiváló érzékkel alkot unszimpatikus karaktereket. Szóval minden felvetett kérdés jogos, a mód, ahogy felveti őket hatásos, és a szereplők, akikkel bemutatja, mind nagyon emberiek. Igen, itt jön a képbe az a bizonyos de. </div><div style="text-align: justify;">De a felvetett kérdéseket nem fejti ki igazán. Már a másik könyvénél is megjegyeztem, hogy csak a felszínt kapargatja, a többit pedig rábízza az olvasó gondolataira. Ez egy novellánál azonban nem épp okos húzás.</div><div style="text-align: justify;">Minden egyes történetnél azt éreztem, hogy épp csak most kezdődött el, épp csak felvázolta a konfliktust, és már vége is volt mindenféle megoldás vagy feloldozás nélkül. Ezért olyan olvasni ezt a könyvet, mintha egy író fejében csapongana az olvasó. Itt egy jó ötlet, egy jó felvetés, jaj, de várjunk, inkább ugorjuk át erre, mert ez a kérdés is izgalmas, de hagyjuk is, van egy jobb ötletem... Semmi sincs kifejtve rendesen. Értem én, hogy ez egy szerzői döntés, de rettentően zavaró, főleg novellák esetében. Ráadásul minden egyes novella felvetett egy olyan témát, amelyet igen is jó lett volna rendesen kifejteni, boncolgatni, és ha nem is teljesen lezárni, de valamiféle feloldozást adni neki.</div><div style="text-align: justify;">Nem szeretném mind a kilenc novellát kielemezni, inkább csak kiemelnék néhányat, ami valamiért számomra érdekesebb vagy maradandóbb volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Carla</b></div><div style="text-align: justify;">A témafelvetés rendkívül okos volt. A novella központjában az örökbefogadás áll, ami önmagában megérdemelne még több figyelmet. A szerző azonban csavart rajta egyet, és ahelyett, hogy egy nő vagy egy pár nézőpontjából látnánk az eseményeket, egy férfi nézőpontjából írta meg. Rendkívül izgalmas téma, rendkívül izgalmas nézőpont. Ráadásul itt még nem volt annyira zavaró a befejezetlensége, mivel épp elég utalást tett rá a szerző, hogy az olvasó magától kitalálja, merre halad tovább a szereplők sorsa.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Szégyelld magad</b></div><div style="text-align: justify;">Ez a novella úgy befejezetlen, hogy nincs eleje. Kifejezetten zavaró volt olvasni, ezért maradt meg a fejemben. A zavart az okozta, hogy a történetben mindenki, de tényleg mindenki tisztában van vele, mit tett a főhős, amiért szégyellnie kellene magát, csak épp ezt nem kötik az olvasó orrára. Vannak esetek, amikor jó az elhallgatás, működik a ködösítés, de itt egyszerűen csak bosszantó volt. Nem lehetett megérteni a főhőst, hiszen nem kaptunk támpontot, hogy megértsük. Mondjuk a szerző nagy valószínűséggel sosem akarja, hogy teljes mértékben megértsük a karaktereit, azt pedig főleg nem szeretné, ha még kedvelnénk is őket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A báty</b></div><div style="text-align: justify;">Egy újabb olyan témát vetett fel ez a történet, amiről többet kellene beszélni. Talán ez volt a legkerekebb novella ebben a kötetben, mert bár akadtak benne elhallgatások, kapott lezárást. Ráadásul ezzel a karakterrel végre fenntartások nélkül lehetett együttérezni. A hiba - mert minden novellában van egy hiba vagy egy rossz döntés - elkövetésekor gyerek volt még, így nem lehet teljes mértékben felelősségre vonni. Ez a gyerekszemszög pedig épp annyira volt izgalmas, mint az első kiemelt novellában a férfiszemszög. Szokatlan, ám kiváló választás ehhez a nehéz témához.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Bocsánat, bocsánat, bocsánat</b><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez a novella a tökéletes példa arra, miért érzem a szerző munkáit befejezetlennek. Felvet egy témát, megtörténik a már említett hiba, és aztán hagyja az olvasót lógva. Itt éreztem a leginkább, hogy ezt még görgetni kellene tovább, mert nem itt van a vége, akár így alakulnak a dolgok, akár úgy. Ez nem a konfliktus kicsúcsosodása volt, hanem a konfliktus kezdete. Pedig az ötlet megint jó, a tálalása nagyon norvég, csak le kellett volna valahogy zárni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Nagyon klassz lány</b></div><div style="text-align: justify;">Ez a történet foglalja össze a legjobban a szerző munkásságát. Vegyünk egy ütni való főhősnőt, vegyünk egy sajnos nagyon is szokványos párkapcsolati felállást, adjunk hozzá egy csipet erőszakot (amit a főhős tett az bizony az erőszak egyik válfaja), és aztán hagyjuk az egészet, jöhet a következő novella. Rettentően felbosszantott ez a történet. Egyrészt dühös voltam a főhősre, másrészt dühös voltam a szerzőre, amiért nem tudtam elengedni ezt a dühöt a novella végén. Ez pedig két dolgot mutat. Egyrészt Aubert szavai célba találnak, másrészt nem jó olvasni a történeteit, mégsem tudom nem olvasni őket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Összességében tehát a szerző nem hazudtolta meg magát. Erőteljes hangulatokat keltett ezekben a rövidke történetekben, fontos témákat hozott fel, amelyekről többet kellene olvasni, beszélni, és képes volt megvonni az olvasóktól a feloldozást. Könnyen felismerhető írói hangja van, és bár nem mondom, hogy élvezem a történeteket, amelyeket elmesél, de kétségtelenül hatásosak és érdekelnek.</div><div style="text-align: justify;">Azoknak ajánlom, akik nem várnak kielégítő befejezéseket, akik szívesen olvasnak az emberek hétköznapi gyarlóságairól, és nem zavarja őket egy-egy nehezebb téma, mint a válás, örökbefogadás vagy gyászfeldolgozás. Azonban, ha valakinek elvárás a kötődés a szereplőkkel, és nem szívesen olvas unszimpatikus emberekről, illetve még azt is elvárja, hogy egy novellának legyen kielégítő befejezése, akkor valószínűleg rossz helyen jár.<br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-16148766961117247702023-10-11T10:26:00.002+02:002023-10-11T10:26:32.805+02:00Aranybirodalom<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_617064.jpg?1593683860" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="353" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_617064.jpg?1593683860" width="226" /></a></div>A <i>Dévábád-trilógia</i> harmadik és egyben befejező részének a legszebb a borítója. Az előző kötetek is mutatós darabok voltak, ám nálam egyértelműen ez a zöld-arany színvilág a kedvenc.</div><div style="text-align: justify;">720 lapjával megkaphatja a legterjedelmesebb díjat is, ám nagy kár, hogy a szöveg minősége már nem érdemel elismerést. A bevezető hemzseg a hibáktól, ráadásul olyan hibáktól (szóközök hiányoznak a névelők után), amelyek azonnal szemet szúrnak, ha valaki olvasni kezdi a szöveget. Szóval a lektor vagy nem látta ezt a könyvet, vagy épp aludt, mikor nézte. A hiba ugyanis, bár egyértelműen az elején a legsűrűbb, újra és újra és újra előjön a szövegben megtörve az egyébként kellemes olvasási élményt. Ennél pedig én jóval többet várok az <i>Agave </i>kiadótól.</div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg, ami erősen <b>spoileres </b>az előző kötetekre:</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Dévábád elbukott. <br />A város varázserejébe kerülő kegyetlen ostrom után Banu Manézse, a Náhidok vezére és újjáélesztett parancsnoka, Dára kénytelenek helyrehozni a bomladozó szövetségüket, valamint kibékíteni egy szétszakadt, hadakozó népet. Ám a vérontás és szeretett Nahrijának elvesztése előhozza Dára múltjának legsötétebb démonjait. Az eltiprásukhoz szembe kell néznie a szörnyű tényekkel, és rábíznia magát azokra, akiket egykor az ellenségének tartott. <br />Nahri és Ali szintén nehéz döntésekkel szembesülnek Kairó biztonságában, miután az utolsó pillanatban elmenekültek a vérszomjas családjuktól és Dévábád gyilkos intrikáitól. Noha Nahri békére lel az emberi otthona régi szokásai és megszokott kényelme révén, mégis kísérti, hogy a hátrahagyott szerettei és az őt megváltóként tisztelő népe ki van téve egy új zsarnok elnyomásának. Alit ugyancsak nem hagyja nyugodni a múlt, így eltökéli, hogy visszatér megmenteni a városát és a megmaradt családját. Miközben az anyja királyságában szövetségeseket keres, felfedezi, hogy sokkal mélyebben gyökerezik a máridokhoz fűződő kapcsolata, ami nemcsak a Nahrival való viszonyát, de a hitét is alapjaiban ingatja meg. <br />A béke terjedésével sorra tűnnek fel a rejtélyes ősi szereplők, Nahri, Ali és Dára pedig rájönnek, hogy a világuk helyreállításához talán muszáj összecsapniuk a néhai szeretteikkel… és kiállniuk azok mellett, akiket egykor eltiportak."</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">Ez a kötet rögtön ott folytatódik, ahol a <a href="http://noemismile.blogspot.com/2023/08/rezkiralysag.html" target="_blank">Rézkirályság </a>véget ért. Nincs tehát várakozás, időben előre ugrálás, és ettől azonnal mozgalmasabbnak tűnik a cselekmény. Természetesen itt is akad egy kis felvezetés, ami bemutatja a szereplők jelenlegi helyzetét és terveiket a jövőre. Nahri ismét utazni kényszerül, mint az <a href="http://noemismile.blogspot.com/2023/07/bronzvaros.html" target="_blank">első kötet</a>ben, ám ezúttal Ali oldalán. Ezzel a szerző visszatért a kezdetekhez, mivel ez a kötet is félig Dévábádban, félig pedig azon kívül játszódik.</div><div style="text-align: justify;">A narráció továbbra is három karaktert követ, így a jellemfejlődésük hangsúlyos és fontos eleme a történetnek. A szereplők sorsáról írni azonban elég sokat elárul a cselekményről, ezért <b>vigyázat, innentől spoilerek!</b></div><div style="text-align: justify;">Nahri szála hozza a legkevesebb változást. A jelleme nem sokban fejlődik az előző kötethez képest, inkább csak kisebb-nagyobb adalékok kerülnek hozzá. Az egyik ilyen adalék, hogy végre fény derül a múltjára. Ez a nagy titok, azonban nem is volt olyan nagy, én legalábbis cseppet sem lepődtem meg, mivel már a második kötetnél ki lehetett következtetni a rokoni szálakat. A kis konfliktus pedig a perikkel, okos elem volt, ám nem lett olyan részletesen felépítve, mint a márid-vonal, és ezt kicsit sajnáltam. Az viszont nagyon tetszett, ahogy lezárta a kapcsolatát Dárával. Érett, felnőtt viselkedés volt mindkettőjük részéről.</div><div style="text-align: justify;">Ali jelleme továbbra is szépen fejlődött, és ezzel a trilógia legjobban felépített karakterévé vált. Az ő "múltja" is nagy hangsúlyt kapott, ami cseppet letérítette őt a már megszokott politikai pályájáról. A máridok szála kifejezetten jól fel lett építve, és érdekes volt egy kicsit kiszakadni a dzsinnek világából. A romantikus szál Ali és Nahri között viszont számomra gyenge lett. Félreértés ne essék, semmi problémám a lassan kibontakozó románcokkal és a barátságból szerelem felállással, csak nem éreztem teljesen kifejtettnek. Ali részéről egyértelmű volt a vonzódás, Nahri viszont még nem zárta le a Dára iránti érzelmeit, így nem teljesen éreztem a szikrát közöttük. Ráadásul a lány vonzódása nagyban volt fizikai, Ali pedig márid lett, így lényegében elveszett a vonzalom tárgyának egy része. Ez azonban a történetnek csak egy kis szelete, és nem befolyásolta az olvasási kedvemet.</div><div style="text-align: justify;">Dára szála ebben a kötetben kezdte behozni a lemaradást Ali mögött, már ami a jellemfejlődést illeti. Az előző részben felismerte, hogy vakon parancsot követni nem helyénvaló dolog, itt pedig végre hangot is adott ennek. A szerző nagyon szépen kifejtette az erkölcsi dilemmáit, félelmeit és szégyenét. Érdekes volt olvasni vívódásait és minden önszántából vagy kényszerből elkövetett véres tette ellenére együtt lehetett érezni vele. A lezárás pedig tökéletesen illett hozzá, mert ő is egy nagyon szép fejlődési ívet mutatott a három kötet során.</div><div style="text-align: justify;"><b>Spoilerek vége!</b></div><div style="text-align: justify;">Összességében tehát elégedett voltam a karakterek jellemének alakulásával, a cselekmény is izgalmasnak hatott, és a szerző szépen lezárta a korábban megkezdett szálakat. Kifejezetten tetszett, hogy ebben a kötetben kiszélesítette a könyv világát, és bemutatott olyan helyeket, amelyek eddig pusztán említés szintjén jelentek meg. A háború pedig továbbra is hiteles bemutatást kapott.</div><div style="text-align: justify;">Nekem tetszett ez a kötet, azt kaptam tőle, amit vártam. Ugyanolyan kellemesen kikapcsolt, mint az előző rész, és nem maradt bennem hiányérzet a lezárás után. Szóval ez egy szépen felépített trilógia jól összerakott karakterekkel, örülök, hogy elolvastam.</div><div style="text-align: justify;">Bátran ajánlom mindenkinek, aki hajlandó belevágni egy viszonylag terjedelmes történetbe, kedveli a fantasy világokat, és szívesen kalandozna közel-keleti tájakon. <br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-90351269974648224072023-09-28T14:53:00.000+02:002023-09-28T14:53:57.360+02:00Buddha a padláson<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_761421.jpg?1662480105" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="323" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_761421.jpg?1662480105" width="207" /></a></div>Ez a könyv egy olyan témát dolgoz fel, ami már egy ideje érdekelt. Egy másik kötet miatt - amelyre még nem kerítettem sort -, figyeltem fel rá, majd <a href="http://noemismile.blogspot.com/2023/04/a-papirsereglet-es-mas-tortenetek.html" target="_blank">A papírsereglet</a> megadta hozzá az utolsó löketet. Ráadásul nagyon szép a borítója.</div><div style="text-align: justify;">Vékony könyvecske, mindössze 144 oldal, mégsem tudtam gyorsan haladni vele. Na, nem azért mert ne lett volna érdekes, csak úgy éreztem, időről-időre le kell tennem kicsit emészteni a dolgokat.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Julie Otsuka első magyarul megjelenő regénye azoknak a japán nőknek a történetét meséli el, akik az 1900-as évek elején csoportosan érkeznek San Franciscóba, hogy hozzámenjenek egy férfihoz, akit csak képen láttak. Mindannyian tele vannak félelemmel, várakozással, a legfiatalabb közülük még csak tizenkét éves. Néhányuknak szerencséje lesz, és rendes férfi várja, néhányuk sorsa tragikusra fordul, és a legtöbbször kiderül, hogy leendő férjük még csak nem is hasonlít a fényképre, amit jövendőbeliükről őrizgetnek. Otsuka bemutatja, hogyan érkeznek meg a japán nők az új életükbe, az első éjszakát, a szülést és a gyereknevelést, és a Pearl Harbour utáni időszakot is, amikor az árulókat kitaszítja a társadalom, és férfiak tűnnek el minden nyom nélkül. Hangot ad a nőknek, akiknek alig volt esélyük változtatni a sorsukon, miután felszálltak az Amerikába tartó hajóra. A Buddha a padláson megrázó, gyönyörű, emlékezetes regény kiszolgáltatottságról, idegenségről, szolidaritásról."</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">A fülszöveg tökéletesen összefoglalja, miről szól ez a könyv. Lényegében mindent elárul a cselekményről, már ha lehet cselekménynek nevezni egy korképet. Ez azonban egyáltalán nem ront az olvasási élményen. A hangsúly ugyanis nem azon van, ami történik, hanem azon, ahogy a szerző mesél róla.</div><div style="text-align: justify;"><i><blockquote>"Számíts a legrosszabbra, de ne lepjen meg, ha néha pillanatnyi kedvességet tapasztalsz. Mindenütt akad jóság is."</blockquote></i> </div><div style="text-align: justify;">A narráció különleges, mivel többes szám első személyben íródott, így végig olyan, mintha egy meglehetősen nagy csoport szószólóját hallgatná az ember. Ebbe bele kell rázódni (ami nekem könnyen ment, mert nagyon tetszett ez a megoldás), ugyanakkor átfogó hatást kelt. Itt ugyanis nem egyetlen vagy akár néhány személy története van, hanem szinte mindenkié. Minden japán nőé, aki a szép jövő reményében átszelte az óceánt. A történetmesélés ezért részletgazdag, szerteágazó és nagyon érzékletes. Csakhogy, azon olvasók számára, akiknek fontos a kötődés a karakterekhez, kicsit ridegnek hathat. Itt egy komplett tömeggel és nem egyetlen emberrel kell kapcsolatot kialakítani, ami nem biztos, hogy sikerül. Illetve, mivel mindenkinek hangot szeretne adni a szerző, sosem időzik egy-egy esetnél sokat. Néha egy mondat, néha csak egy részmondat jut egy-egy életre, így egyéni sorsok szempontjából nincs meg a részletes és mélyre ható élmény.</div><div style="text-align: justify;"><i><blockquote>"Mert tudták, hogy tehetnek bármit, sosem fognak beilleszkedni. Csak egy rakás Buddha-fej vagyunk."</blockquote></i> </div><div style="text-align: justify;">A kötet nyolc részre van tagolva, és ezzel a nők életét is nyolc szakaszra osztja. Ez egy teljes mértékben logikus felosztás, és a történet befogadhatóságát is segíti. Vannak ugyanis részek, amelyek megrázóbbak, mint a csecsemők címet viselő fejezet, és vannak amelyek kevésbé. Azért összességében elmondható, hogy ez nem egy könnyed téma, nem egy könnyed kötet.</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Majd meglátod: a nők gyöngék, de az anyák erősek"</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;"> A könyv rengeteg nehéz témát felvet, mint az emigrációs lét, az elrendezett házasság, a kulturális különbségek, a kirekesztés és beilleszkedés, a szegénység és persze a második világháború. Mindegyik témát csak felveti néhány mondat erejéig, ám ez bőven elég, hogy az olvasó átérezze azt.</div><div style="text-align: justify;">A szöveg hangulata nagyon erőteljes, és bár akad itt pozitív és negatív példa is egyaránt, összességében egy rideg és komor érzetet ad. Ez tökéletesen illik a kötet céljához, hiszen ezen nőknek élete távolról sem nevezhető könnyűnek, és ez a melankolikus hatás egyáltalán nem tekinthető túlzásnak.</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"És tudtuk, hogy sose kellett volna elhagynunk az otthonunk."</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">Összességében ez egy fontos kötet, mert egy cseppet sem köztudott történetet mesél el kifejezetten okosan. Örülök, hogy elolvastam.</div><div style="text-align: justify;">Azoknak ajánlom, akik egy kevésbé ismert időszak elfeledett elszenvedőiről olvasnának. Nem lesz vidám, nem lesz teljes, de érzékletes korképet ad. Aki viszont nem kedveli a formabontó narrációt, és mindenképpen konkrét karakterekhez szeretne kötődni, nos, nem biztos, hogy jól járna ezzel a könyvvel, főleg ha konkrét cselekményt is várna hozzá.<br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-83673572792382887752023-09-13T15:25:00.001+02:002023-09-13T15:25:42.716+02:00Macskabár<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_731463.jpg?1648757968" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="325" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_731463.jpg?1648757968" width="208" /></a></div>Ennél a könyvnél a borító vonzott igazán. Tetszenek a színes csempék, a macska és a hangulat, amit kelt. Meg is simogattam a könyv egyik példányát a <a href="http://noemismile.blogspot.com/2023/06/egy-konyvmoly-naplojabol-xxi.html" target="_blank">Könyvhéten</a>, ám végül mégsem vettem meg. Van ugyanis egy kis fenntartásom a macskás könyvekkel. Épp úgy vagyok velük, mint a könyvekről szóló kötetekkel (lásd: <a href="http://noemismile.blogspot.com/2023/08/az-utolso-konyvtar.html" target="_blank">Az utolsó könyvtár</a>), vagyis hiába imádom az alapanyagot, a kivitelezés általában alulmúlja elvárásaimat. Bár macskás könyvből szerencsére olvastam kifejezetten jókat is.</div><div style="text-align: justify;">240 oldalával nem egy terjedelmes olvasmány, elég gyorsan lehet haladni vele.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Nagore élete viszontagságosan alakul: szakított a barátjával, otthagyta a munkahelyét, és jó tíz év után visszaköltözött Barcelonába. Mivel nem tudja fizetni az albérletét, kis híján utcára kerül. Ekkor egy régi barát különleges munkahelyet ajánl neki: felszolgálót keresnek a Macskabárba, ahol délutánonként hét cica keresi gazdáját a betérő vendégek közt. Nagore egy kellemetlen gyerekkori élmény miatt retteg a macskáktól – helyzete azonban reménytelen, így végül egy hónapos próbamunkára szerződik. Idővel a káosznak tűnő szituáció apránként meghatározó élménnyé alakul át: a Macskabár hét macskamestere a lány kezébe adja a boldogság művészetének kulcsait. A négylábúaktól tanult képességek – többek közt a derű, a koncentráció, az alkalmazkodás – sorsfordító hatást gyakorolnak Nagore életére." </blockquote></i></div><div style="text-align: justify;"> Mielőtt belemennék a történetbe, érdemes megjegyezni, hogy bár magyar szerzőről van szó, ez a kötet bizony fordításban olvasható. Az eredeti mű ugyanis Spanyolországban jelent meg spanyol nyelven.</div><div style="text-align: justify;">Ez a kötet egyszerre próbál nagyon sok dolog lenni. Egyrészt egy jó reklám macskatartás fronton, hiszen a cicák pozitív erényeit domborítja ki. Másrészt életvezetési tanácsadó, mivel a főhős élet-közepi válságának megoldása áll a cselekmény középpontjában. Harmadrészt pedig szeretne kicsit filozofikus is lenni a különféle idézetek, életbölcsességek és macskamesterek miatt. Ez a sok akarat azonban picikét nehezen szuszakolható bele egy ilyen rövidke könyvbe, így bár mindegyik témába belekóstol, sehol sem megy igazán mélyre.</div><div style="text-align: justify;">A cselekmény nagy része a címet adó Macskabárban játszódik, ami egy macskás kávézó. Mivel egyre több van belőle az országban, talán nem kell bemutatnom, de ha valaki még nem hallott volna ilyesmiről, írtam róla korábban egy <a href="http://noemismile.blogspot.com/2015/09/macskavezo.html" target="_blank">beszámolót</a>. A könyv első akarata, a macskás tartalom tehát könnyedén teljesül. Összesen nyolc cicát lehet nyomon követni a könyvben, és mivel a főhős semmit sem tud róluk (mert valószínűleg burokban, egy kő alatt élt eddig) alapvető macskatartási információkat tanul meg ebben a történetben. Ezek az alapvető információk, vagy triviálisak (mindenikek, aki nem az említett kő alatt lakik) vagy enyhén sztereotipikusak. Szóval gyakorló macskatartók számára semmi újat, csak esetleg néhány elavult információt tud mondani. Na, meg néhány cicás babonát. Mivel nem vártam el a kötettől, hogy a cicapszichológia mélyére ásson, így ez egyáltalán nem zavart. </div><div style="text-align: justify;">Azonban zavart a kezdetben fóbiásan macskától rettegő főszereplő lényegében ok nélküli pálfordulása. Nem ették meg a macskák az első napján, akkor innentől jóban is van velük. Ebből két dologra lehet következtetni: vagy sosem volt igazán cicaellenes (amit a múltbéli sérelme - egyszer megkarmolta egy cica - megerősít) vagy hihetetlenül könnyedén birkózik meg a kihívásokkal (amit viszont élete további szegletei nem támasztanak alá). Szóval szerintem szerencsésebb lett volna egy egyébként cicák iránt közömbös, vagy ha már sztereotípiák, akkor kutyapárti főhős, mert ez a macskafóbia hatalmas túlzásnak hat.</div><div style="text-align: justify;">A főhősről egyébként nem árul el sokat a történet, és ez, ha csak a cicák lennének főszerepben, nem is lenne gond. Csakhogy itt Nagore útkeresése is épp annyira hangsúlyos, hiszen ez adja a kötet velejét, az igazi cselekményt és az enyhén önsegítőkönyv hangulatot. Ráadásul a filozofikusnak ható gondolatok is miatta kerülnek elő, hiszen ő kapja ezeket a jeleket az élettől, macskáktól vagy Buddhától, kinek hogyan tetszik. Be kell vallanom, nekem ezek a macskabölcsességek tetszettek a legkevésbé. Kicsit erőltetettnek éreztem őket, bár az is lehet, hogy épp nem voltam rá fogékony hangulatban.</div><div style="text-align: justify;">A kötet második fele elindul a romantikus könyvek útján, és meglehetősen rózsaszín fordulatokat vesz. Ezek az elemek sajnos épp annyira vannak megalapozva, mint a főhős macskák iránti ellenszenve, és picikét nehezen összeegyeztethetőek a könyv felütésével, amelynek lényege: hogyan állj a saját lábadra egy kudarc után. Nagore ugyanis macskabölcsességek ide vagy oda, nem maga oldja meg a problémáit, hanem megoldják mások helyette. Félreértés ne essék, nem vagyok a segítségek elutasításának híve, csak éreztem némi disszonanciát a történetben.</div><div style="text-align: justify;">Összességében tehát nagyon sok minden szeretne lenni ez a könyv, ám ezt sem a terjedelem, sem a cselekmény nem teszi lehetővé. A végeredmény, így egy kedves, aranyos történet sok cicával, és felszínes mondanivalóval. Kellemes volt olvasni, nem bántam meg, hogy kézbe vettem, ám látom a hibáit, így a hozzáfűzött reményeket nem teljesítette maradéktalanul.</div><div style="text-align: justify;">Azoknak ajánlom, akik egy rövid, kedves történetre vágynak megoldódó problémákról, és kedvelik, ha van benne néhány cica. Ha viszont valaki nem kedveli a macskákat, nem ettől a könyvtől fog megváltozni a véleménye. Ha pedig valaki mélyebb gondolatokra is vágyik a cirmosok mellett, akkor inkább olvassa el <a href="http://noemismile.blogspot.com/2020/03/a-dalai-lama-macskaja.html" target="_blank">A Dalai Láma macskája</a> című könyvet, amelyet egyébként ez a könyv is ajánl.</div><br /><i><blockquote>"Egy jó könyv, egy forró tea és egy macska az ölemben… Hát kell-e más a földi boldogsághoz?"</blockquote></i>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014041139279871189.post-82596100977160247482023-09-12T11:02:00.001+02:002023-09-12T11:02:43.431+02:00A tweetcsata<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://moly.hu/system/covers/big/covers_722801.jpg?1644503366" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="320" src="https://moly.hu/system/covers/big/covers_722801.jpg?1644503366" width="213" /></a></div>Könnyed és kellemes olvasmányra vágytam, és ez a könyv ránézésre épp ilyennek tűnt. </div><div style="text-align: justify;">A borító a cuki kategória felé hajlik színvilágával és a kis galambbal. Közel 400 lapjával pedig se nem rövid, se nem hosszú olvasmány.</div><div style="text-align: justify;">Fülszöveg:</div><div style="text-align: left;"><i><blockquote>"Hadd mutassam be Peppert, az úszócsapat kapitányát, krónikus maximalistát, aki mindenben a tökéletesre tör! Bár a családja épp széthullóban, kiterjedt gyorsétteremláncuk erőteljes növekedésnek indult, főként Peppernek köszönhetően. Csak komoly zsonglőrködés árán tud helytállni a hétköznapokban, miközben titokban ő felel a Big League Burger óriási Twitter-fiókjáért is. <br />És akkor színre lép Jack, az osztály bohóca, aki folyton borsot tör Pepper orra alá. Jack – ha épp nem a szemérmetlenül népszerű ikerbátyja árnyékából próbál kilépni – a család szendvicsbárjában szorgoskodik. A bizniszt, amit a jövőben neki szánnak, nem neki találták ki. Ám amikor a Big League Burger lenyúlja a nagymamája ikonikus grillszendvicsének receptjét, beleveti magát, hogy tweetről tweetre elégtételt vegyen. <br />Szerelembe és grillszendvicsbe minden belefér – legalábbis míg Pepper és Jack szóváltása őrült csatározássá nem fajul a Twitteren. És miközben a nyilvánosság előtt egymást aprítják csípős mémekkel és retweetcsatákkal, nem sejtik, hogy egy anonim chatalkalmazás segítségével, a magánéletben is keresztezik egymást az útjaik. <br />Ahogy mélyül a kapcsolatuk és fokozódik online a helyzet, úgy lesz egyre személyesebb a harc, míg végül a szemben álló felek kénytelenek elismerni, hogy ezen a váratlan módon, helyen és időben rájuk talált a szerelem."</blockquote></i></div><div style="text-align: justify;">A fülszöveg elég sokat elárul a cselekményből, ám ez ezúttal egyáltalán nem baj. Nem hiszem ugyanis, hogy lenne olyan ember a bolygón, aki kézbe véve egy ilyen romantikus ifjúsági könyvet ne gondolná, hogy a két főhős egymásra fog találni benne. A kérdés inkább csak a hogyan, mikor és miként, ezekre pedig szépen választ ad a történet.</div><div style="text-align: justify;">A narráció a két főhős nézőpontja között váltogat, ami egy ilyen jellegű történetben jól működik. A szereplők ugyanis hiába ismerik egymást, rengeteg téves elképzelésük van a másikról, amihez az internetes kommunikációjuk további adalékot ad. Apropó internet, nekem nagyon tetszett, ahogy a szerző az online kommunikációt használta. Nem hangsúlyozta túl, hanem állandó jellegű kiegészítő elemként kezelte, ezzel pedig a történet korképe színesedett, és egyáltalán nem ment a chatelés a cselekmény rovására.</div><div style="text-align: justify;">A történet egyébként szépen építkezik. A felvetett kérdések, mint a továbbtanulás, a családi konfliktusok és az önértékelési nehézségek szépen ki vannak bontva, és ellentétben az internet változékony világával, időtálló részét képezik a könyvnek. Habár egy romantikus történetről van szó, a hangsúly nem a két szereplő egymásra találásán van, hanem önmaguk megtalálásán, hogy aztán együtt is megpróbáljanak önmaguk lenni. Ez pedig nekem kifejezetten tetszett.</div><div style="text-align: justify;">A románc egyébként lassan alakul, és bár akad néhány kötelező konfliktus, egyáltalán nem lett túlbonyolítva. Lehet drukkolni nekik (nem mintha szükségük lenne rá, hiszen már a kötet elején borítékolt a siker) és lehet velük együtt örülni, így romantika szempontjából ez egy kifejezetten kedves történet. A karakterek is kedvesek, szerethetőek. Ráadásul, bár a szülők helyenként igazán negatív szerepben tűnnek fel a kamaszok önállósági küzdelmében, megérthetőek. A szerző elég jól megmutatja, hogy mennyire sokat számít a nézőpont, milyen könnyedén vonunk le téves elképzeléseket személyekről, helyzetekről, és mennyire nem látjuk mások nehézségeit a sajátunk árnyékától. Szóval igazán kedvesen kibontott emberi kapcsolatok vannak itt, amit jó volt olvasni.</div><div style="text-align: justify;">Egyetlen hibát lehet felróni a történetnek, amilyen lassan építkezik, olyan gyorsan befejezi a szálakat. Számomra a könyv vége kissé összecsapottnak hatott. Mintha egy-egy beszélgetés megoldana egy egész éves konfliktust, mintha a sérelmek ennyire könnyedén elsimíthatóak lennének. Persze írói szempontból meghozott döntésként érthető, hogy nem írta le kétszáz oldalon a szereplők összes konfliktusfeloldó beszélgetését, bennem mégis az összecsapottság érzetét keltette. Talán nem kellett volna minden problémát egyszerre feloldani, hanem be lehetett volna osztani ezt is, mint minden mást ebben a könyvben. Na, de ez persze egy apróság, ráadásul egy érthető apróság, így szemet lehet hunyni felette.</div><div style="text-align: justify;">Még egy dolgot szeretnék kiemelni a könyvben, a rengeteg finomságot, amit a szereplők készítettek, ettek, néztek, beszéltek róla. Nassolásra hajlamos olvasók, vigyázat, mert ez a történet bizony meghozza az ember kedvét egy finom sütihez vagy egy jól összerakott szendvicshez.</div><div style="text-align: justify;">Összességében tehát az elvárásaimat teljesítette ez a könyv. Könnyed és kellemes kikapcsolódást nyújtott egy lassan építkező cselekménnyel, jól összerakott konfliktushelyzettel és kedves szereplőkkel.</div><div style="text-align: justify;">Azoknak ajánlom, akik szeretik, ha egy romantikus történet nem fut felesleges drámai köröket, és kedvelik a lassan kibontakozó, egymás megkedvelésén alapuló románcot, illetve szívesen olvasnak pályaválasztási kérdésekről. Ha viszont valaki gyors cselekményt és nagy és viharos románcot vár, csalódhat.<br /></div>Szellemhttp://www.blogger.com/profile/10979251330168462984noreply@blogger.com0