Nélküled

Meglepően hosszú ez a Bexi sorozat, és meglepően jól haladok vele, mert már a negyedik kötetet is elolvastam.

A borító tökéletesen passzol a sormintába, és 448 lapjával épp csak picivel hosszabb, mint az előző rész.

Fülszöveg:

"Bexi és Nagy Márk története sosem volt egyszerű. Az, hogy Márk leütötte Beki exét egy tévéműsor kellős közepén, nem sokat segített a kapcsolatukon, sőt. Vajon lehet újra Berk, esetleg Márxi, vagy a Fogd be Aszád tagjai újabb vicces párneveken törhetik a fejüket? És hogyan fog hatni mindez Körte, Evelin és Aszádék, Anti és a trágár csellista jól összeszokott csapatára? Van helye köztük újabb embereknek is, vagy végleg széthull a társaságuk?"

Mikor belekezdtem ebbe a könyvbe, felmerült bennem, miért is olvasok tinikönyvet? Aztán, ahogy haladtam, újra megállapítottam, amit egyébként eddig is tudtam, hogy szórakoztat. Könnyed, gyors, helyenként vicces olvasmány, amitől könnyed és vidám hangulatba kerülök. Ez pedig időnként nagyon rám fér. Szóval számomra az ilyen könyvek relaxációs gyakorlatok két komolyabb hangvételű olvasmány között, vagy épp ha túl sok negatív dolgot látok magam körül. Úgyhogy bármi is történik a cselekményben, bármit is tesznek a szereplők, ha megkapom tőle ezt a nyugodt, kedves hangulatot, már boldog vagyok.

Igen, ez azt jelenti, hogy ez a rész cselekmény szempontjából eléggé alul maradt. Szóval élveztem, kikapcsolt, de nem volt túl jó, amit most körbe fogok járni. Ha tehát valaki még nem olvasta, vigyázzon, mert innentől SPOILEREK!

Ez a kötet nem szól másról, mint Beki és Márk nyűglődéséről. Mivel tinisorozat és messze még a vége, értem az "elnyújtjuk míg összejönnek, mert az úgy izgalmasabb" írói motivációt, csak teljesen feleslegesnek érzem. Ez a könyv maga a felesleges kör. Az előző részben végre jutottak valamire egymással, de bumm, szakítanak, mert miért ne. A szakításukhoz két kommentem van: Beki, hülye, mert ez egy rettentően mondvacsinált indok volt, Márk meg töketlen, mert mindig mindent kidumál, de ezt meg sem próbálta. Szóval egészségükre. Meglepődtem? Nem. Biztosra vettem, hogy megint összejönnek? Na-ná, erről szól ez a sorozat. Szóval ez a rész teljesen felesleges volt. Feleslegesen hozott be egy új srácot a képbe és már megint ugyanazokat a köröket futották le a főhősök újra és újra, ami lássuk be, unalmas és fárasztó.

Az unalomfaktort pedig az is fokozta, hogy míg az előző kötetekben az írónőnek volt egy kreatív programötlete (hogy mennyire használta ki, az most mellékes), addig itt nem volt semmi. Oké, az esküvő, de lássuk be, egy szám eléneklése egy lagzin nem nagy kaland. Úgyhogy a szereplők véletlenszerű helyeken civódtak újra és újra, mert ez a rész ebből állt, a szerelmi civódásból. A párbeszédek ettől meglehetősen bugyuták lettek. Csak Körte mentette meg helyenként, hogy a poénok is unalomba fulladjanak.

Apropó mellékszereplők, ezúttal tényleg erőteljesen statiszták voltak a két főhős nyűglődésében. Pedig olyan nagy reményeket fűztem Daniellához. Olyan ígéretes volt az előző részben, itt meg ő is egysíkú kitöltőelem lett. Lényegyében velük sem történt semmi ebben a kötetben. Oké, Körtével igen, de ő volt az egyetlen színfolt.

A két főhőst inkább nem kommentálom, mindkettő viselkedése szörnyű volt, jobb, ha nem megyek bele a részletekbe. Viszont muszáj megjegyeznem Beki munkamorálját vagy inkább annak hiányát. A legelső rész óta fejezetenként megjegyzi magáról, hogy ő profi előadó, fontos neki a munka stb. Csakhogy az első kötet óta nem dolgozott a karrierjén, és ez látszólag mindenkinek rendben van. Nem ír dalokat (magának legalábbis), nem jár fellépni, nem csinál úgy nagyjából semmit a pityergésen kívül, amiért szakított élete szerelmével. Csak én érzem úgy, hogy ez fura? Az első két részben még tényleg dolgozott, de azóta a munkája kimerül mások kísérgetésében és néhány közös fotóban a rajongóival.

Spoilerek vége.

Ez a kötet tehát cselekmény szempontjából tett egy felesleges kitérőt, majd visszaállt arra a pontra, ahol az előző kötet után tartott. Úgyhogy nem haladt, és a karakterek sem fejlődtek. Viszont minden hiányossága ellenére megkaptam tőle a könnyed olvasási élményt, amit vártam. Kicsit ugyan aggódom, hogy a további két kötetben mit lehet még ezen húzni, de kitartok.

Azoknak ajánlom, akik az előző részeket szerették, mert ebben is biztosan találnak valami szerethetőt. Akik viszont a korábbi részek alatt soknak érezték a szerelmi nyűglődést, óvatosan vegyék kézbe, mert ez a kötet sajnos csak erről szól.