A két út könyve

Szerettem volna még olvasni Jodi Picoult tollából, és ez a legfrissebb könyve tűnt a legszimpatikusabbnak.

A címe több szempontból is passzol a történethez és a borító is nagyon szép. 480 oldalával viszonylag terjedelmes olvasmány.

Fülszöveg:

"Dawn mindent tud a halálról – legalábbis ebben a hitben él. Hospice-dúlaként segíti a betegeit, hogy helyrehozzák a múlt hibáit és befejezzék félbemaradt dolgaikat, hogy
megbékélve léphessenek át a túlvilágba.

 Amikor azonban Dawn repülőgépe zuhanni kezd, és úgy hiszi, már csak pillanatok vannak hátra az életéből, maga is megdöbben, hogy nem a férje jut eszébe, hanem másvalaki. Egykori egyiptológus kollégája, Wyatt Armstrong régész.

 A szerencsés kimenetelű repülőgép-katasztrófa után Dawn úgy dönt, visszamegy Egyiptomba, a régészeti ásatáshoz, és megkeresi hajdani szerelmét, Wyattet, sőt, folytatja a túlvilágra vezető út első ismert térképének, a Két út könyvének kutatását.

A könyv fejezeteiben Dawn két lehetséges jövője bontakozik ki egymás mellett, és
mindkét jövőképben feltárulnak a rég eltemetett titkok és kételyek."

Szeretem, ha egy könyv a felépítésével, tagolásával is szövi a történetet, és ez egy ilyen könyv. Az írónő remek módon építette fel a fejezeteket, azok beosztását, és kimérten adagolta hozzájuk az információkat. Kicsit nagyobb csavarra számítottam ebből adódóan, de így is tökéletes volt. Már a szerkezete miatt megérte elolvasni ezt a könyvet.

A kötet alapfelvetése is tetszetős, hiszen ki nem kacérkodott még el azzal a gondolattal, hogy ha egy fontos döntést máshogyan hoz meg, miben lenne más az egész élete. Ez lehet kellemes fantáziálás vagy önmarcangoló gyötrődés, a lényeg, hogy mindenki ismeri az érzést, így vagy úgy. A történet egy ilyen rég meghozott, ám meg is bánt döntést jár körül. A cselekmény a főhősnő életközepi válsága köré épül, a vívódásait követhetjük nyomon. Közben megismerjük a múltját, a befolyásoló körülményeket és a lehetséges jövőképet.

A könyv elején tetszetős volt ez a felállás, főleg mert a szerkezeti játék miatt feltételeztem valamit, így lekötött. Csakhogy minél több körülményt ismertem meg, minél mélyebbre ástam magam a főhős fejében, annál jobban húztam a számat. Dawn nem volt számomra szimpatikus karakter. Minden kétsége a saját maga által kreált katyvaszból fakadt, így nem tudtam sajnálni. A két férfivel az életében viszont nagyon is együtt tudtam érezni. A történet lezárása pedig, jaj, de nem tetszett. A főhősnő gyakorlatilag még díjat is kapott a vállalhatatlan viselkedéséért. Ráadásul úgy éreztem, az írónő nem jó módszerrel fokozta a cselekmény végén a feszültséget. Kissé klisés volt, pedig lehetett volna sokkal-sokkal jobb.

Nem szeretnék többet írni az eseményekről, mert azzal elrontanám a meglepetést, és a szuper szerkezeti felépítést is aláásnám vele, így inkább a könyv két hangsúlyos elemére térek ki.

A kötetben nagy szerepet kap Egyiptom és a régészeti feltárások. Konkrétan egy történelmi gyorstalpalóval indít a történet és utána is állandóak a történelmi utalások és a hieroglifák. A szerző alaposan utánajárt a dolgoknak, és az utószó alapján akadt családon belül is segítsége hozzá. Tetszett, hogy az ókori sírokban talált leletek szimbolikusan is kapcsolódtak a könyv üzenetéhez. Szerettem ezeket a részeket, kifejezetten jó volt olvasni. Történelmet kedvelők tehát előnyben vannak ennél a történetnél.

A másik hangsúlyos elem a könyvben a halál. Ahogy a fülszöveg is elárulja, a főhős munkája az, hogy haldoklók mellett legyen. Az írónő ezt a szálat is szépen összekötötte a cselekménnyel, és meglehetősen tárgyilagosan tálalta. Azonban ennél a témánál elkerülhetetlen a hangulati hatás. Nem egy vidám dolog haldokló emberek utolsó napjairól olvasni, így a könyv egyes részei kifejezetten melankolikusak. Ráadásul az éppen aktuális "ügyfele" és élettörténete is fontos szerepet kap. Bevallom, ő sem volt nekem szimpatikus figura. Úgyhogy ellentétben az egyiptomi vonallal, ezeket a részeket nem élveztem különösebben.

Összességében vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel. Egyrészt nagyon tetszett a koncepció, a felépítése, és a témaválasztás is érdekes. Másrészt nehezen tudtam azonosulni vele, nem volt szimpatikus a főhős, és nem is kötődtem semmilyen módon a történethez. Szóval tetszett, de voltak részei, amelyek inkább nem tetszettek.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik szívesen elmélkednek, a "mi lett volna ha" felvetésen. Egyiptom rajongói előnyben. Viszont, ha valaki egy klasszikus romantikus történetre vágyik, keresse máshol, mert ez inkább lélektani és helyenként nyomasztó. Azok pedig, akik nem szívesen olvasnak a halálról, inkább kerüljék.